Protestáns Szemle, 1910
I. Cikkek, tanulmányok - Arany és Petőfi barátsága. Dr. Máté Lajos
Arany és Petőfi barátsága. Arany és Petőfi: két ragyogó csillag hazánk költészetének égboltozatán, két hatalmas állócsillag, két tündöklő fényes nap, a legnagyobb két magyar poéta. Vájjon lesz-e valaha hozzájuk hasonló ? . . . Petőfi a legkitűnőbb lírikusunk, Arany a legkiválóbb elbeszélő költőnk. Ketten foglalják el vitathatatlanul az első helyet a magyar költészet birodalmában. Hat évnyi korkülönbség mellett is úgy látszik, mintha ikrek volnának, eszményi költő-pár irodalmunk aranykorában. Hátha még kölcsönösen odaadó, önfeláldozó barátságukra gondolunk ! . . . A vad zseninek kikiáltott Petőfi, aki nehezen barátkozik, de annál könnyebben zördül össze s rövid, de tüneményes pályafutása alatt összevész, kisebb-nagyobb ideig haragban van minden jó emberével, ez a megférhetetlennek látszó lángész állandóan zavartalan barátságban él hozzá méltó költőtársával. Barátságuk a sírig tart, nem a Petőfi eltűnéséig, hanem az Arany elhúnytáig. Már rég elporladt harmincéves sírjában a magyar fiatalság bálványa, az üstökösként fős- és eltűnt ifjú költő s szabadsághős, de azért még mindig visszajár az emléke a kor és kór súlya alatt megtört öreg barátjához, aki a rajongó szeretet és az élénk képzelődés hatalmánál fogva sokat társalkodott elköltözött barátjával e három évtizeden keresztül is, mialatt Petőfi teste már porrá lett, míg művei megtették világhódító körútjukat. De vegyük sorra! Kezdjük ennek a Kálvária felé indult diadalmenetnek az elején! Petrovics Sándor, a kiskőrösi mészáros fia, habár — többszöri megszakítással — sok iskolába járt, mégsem fejezte be tanulói pályáját. De annál többet tanult könyveiből, nagy írók híres munkáiból és még többet tanult az életből. Sok nyomorúsággal ismerkedik meg hányt-vetett ifjúkorában. Mint Protestáns Szemle, XXII. 23