Protestáns Szemle, 1914

I. Elmélkedések - R. L.: Diadalmas élet

A diadalmas élet. Ha keressük a jelzőt, amellyel legpontosabban kifejez­hetjük, hogy milyen legyen az élet, teljesebb és igazabb jel­zőt nem találunk, mintha azt mondjuk, hogy az életnek diadal­masnak kell lennie. Ebben a jelzőben minden benne van: a diadalmas élet jó élet, szép élet, boldog élet, mert a jóság, a szépség, a boldogság nem egyéb, mint az élet megannyi diadalma. Mély, örök törvények azok, amelyek e tétel igazsá­gát biztosítják. Az élet titka a visszahatás törvényében áll előttünk. Min­den élet öszpontosított lehetőség, amely kifejlik azáltal, hogy a külső hatásokra reagál. A makk ilyen sűrített lehetőség, mert egy óriási cser, sőt egy egész erdő szendereg benne. Amíg nem támadják meg azok a külső erők, amelyekre növe­kedésével visszahat, addig csak szendereg benne a csodála­tos, gazdag élet, sokszor századokig várván az ébredésre. Valamelyik piramisban hatezer esztendős búzaszemet találtak s mikor elültették, kifeslett belőle az alvó élet, mint a termé­szetnek egy elfojtott diadalkiáltása. Az ember is azáltal él, hogy visszahat a kü­lső világ ingereire. Minden hatás, amely a külső világból éri az embert, megannyi támadás, amelyet vissza kell vernie s e visszaverés közben lesz úrrá fölöttük, a mennyiben a millió meg millió inger, mint a lét örök támadása a különálló, szuverén élettel szemben, kibontja, felfejti az emberi élet alvó gazdagságát. Jó a fényhatás, belelövell a szembe s ostromolni kezdi az életet ezen a résen , de a lélek visszaveri és kiveti magából, a fény felett nyert győzelem pedig: a kép, a szín, az alak. Jó a hang és hatására összerázkódunk, de a lélek már úrrá lesz felette, mert szembeállítja magával, mint mennydörgést, tücsökdalt, harangszót vagy tilinkópanaszt. Jönnek a változá­sok és felfordulással fenyegetik a lélek benső rendjét, de az emberi szellem úrrá lesz felettük: okot, célt, törvényt ad beléjük s míg leigázza az ingerek kozmikus záporát, e káz- Protestáns Szemle XXVI. 14

Next