Protestáns Szemle, 1914
I. Elmélkedések - R. L.: Cognitio Dei
érosz, a sejtelmek, a rajongás szent pillanataiban. Ezerféle típusa támadt ennek az „ismeretinek Platóntól Svedenborgig, amelyeket még át sem tekinthetünk, csupán azt jegyezzük meg, hogy éppen az ismeretben van a miszticizmus gyökere, éppen a rációban rejlik minden irracionalizmusnak a magva. Megismerni csak azt tudom, ami közvetlenül és kényszerűen érintkezik velem, ami megérintette a lelkemet akár külső, akár belső értékeim közvetítésével. Mikor ez az érintés, ez a tapasztalás megtörtént, a lélek megérti azt, vagyis önmagának ősi, közvetlen vonásaival azonosnak ismeri fel és szól: ez szín, ez hang, ez szerelem, ez jóság. Végül a megértett dolgot beleillesztjük világunkba azoknál a finom szálaknál fogva, amelyek minden egyes tárgyból a végtelenbe futnak vagy — ami ugyanazt teszi — amely szálak a végtelenből minden egyes létező tárgyhoz hozzáérkeznek. Tehát minden megismerés tapasztalást tételez fel, minden megismerés a lélek alvó erőinek felébresztése, végül minden megismerés új szálakkal fon bele az örökkévalóságba. Mi tehát a cognitio Dei, az Isten megismerése ? Legelőször is tények tapasztalása. E tények összességét nevezzük mindenségnek vagy életnek. Tapasztalása annak, hogy a szív gyenge s a sors nehéz; az élet kicsiny, a halál nagy; a lélek békételen, pedig békességre vágyik; tapasztalása annak, hogy a világ végtelen s az ember véges, tapasztalása annak, hogy kószált, zavaros, fájdalmas világban békére, fényre, harmóniára vágyunk; ellentmondó, könyörtelen, hazug és csúnya világban igazságra, jóságra, szépségre tartunk ősi igényt és állati erők ösztönös ködéből éther magasságokba akarunk felvergődni, tapasztalása annak, hogy a por gyermekeinek csillagsugárból van szőve az éz álma, a célja, a sorsa; tapasztalása annak, hogy az élet olyan, amilyennek látjuk és érezzük. Mindenki egyformán tapasztalhatja Istent, mert mindnyájan ugyanabban a világban élünk, ugyanazon mindenségnek vagyunk a részei és ugyanazon léttörvények alatt állunk. Maga a valóság nem egyéb, mint Isten érintése és mégis, milyen kevés ember tudja, hogy amikor Ő tapasztal, Istent tapasztalja. Ennek pedig az az oka, hogy kevesen vannak, akik megértik ezeket a tapasztalásokat, akik fel tudják fogni azt, hogy a valóság minden érintése titokfejtő kijelentést rejteget magában. Gyenge a szív, de erős az, aki ilyennek formálta; nehéz a sors, de könnyű annak, aki egy atyai kéz súlyát érzi benne; kicsiny ez az élet, de nagy az az élet, amely a halál fekete kapuján is felénk lobog, béké-