Protestáns Szemle, 1914

I. Elmélkedések - R. L.: Cognitio Dei

COGNITIO DEI 385 Jelen a lélek, de van valaki, aki béke, csend, nyugalom és erő­s kaszást, csúnya hazug világ árnyékképei mögött kezd ragyogni félelmes izzással az igazság, a szépség, a jóság örökkévaló világa és az ösztönös indulatok zűrzavarából íme kezd kiemelkedni s belenőni a végtelenségbe a csillagkoszo­rús Ember. Ez a nagy titokfejtés, ez az állandó, egyetlen kijelentés, az Istennek magát megértető tevékenysége Jézus Krisztusban áll előttünk. Élete maga az emberi élet minden földi vonatkozásában, de egyszersmind a teljes isteni élet úgy, amint az a földi vonatkozásokon keresztül sugárzik. Néz­zétek, milyenné válik nála az alázat, a kicsinység, a szenve­dés ; mit jelent az, hogy szíve fáj és örül, keze összekulcso­lódik és áld, homloka kivérzik s oldala átal szegeztetik! Néz­zétek, mit jelent az, hogy ő szenvedő, keresztrefeszített, meg­halt ember, nézzétek a legapróbb, legjelentéktelenebb tények mögött miként ismerjük fel egy káprázatos mennyei világ minden rejtelmét és minden dicsőségét. E felismerés úgy történik, hogy a tények vonásait lel­künk ősi tényezőivel azonosítjuk. A csillagra nézve szólunk : ez az ő kezemunkája; mikor a történelem sodrát érezzük meg, tudjuk : itt az ő lelkének széljárása zúg. Felénk zen­genek próféták, zsoltárosok beszédei s mi megértjük belő­lük : ez kegyelem, ez bűnbocsánat, ez vigasztalás, ez bízta­tás. Elibénk áll a Jézus alakja s mi felismerjük benne lényünk rejtelmes alapvonásait: ez az én arcom, ez az én szívem, ez az én békességem, az én léttörvényem. Ahány új vonást értek meg Istenből, vagy ami mindegy, Jézusból, annyi új, eddig elrejtett tényezője ébred fel az én ködből kibontakozó, csodálatos lelkemnek. Ahhoz, hogy a gyémánt új színt szikrázzék, új törési felületet kell reá csiszolni s annyi sugárforrás lesz rajta, ahány lapja van a kristálynak. Az emberi lélek is annyi sugárt vesz fel Istenből, ahány törési lapja van, annyit ismer meg Istenből, amennyire megérett a szíve, annyit lát meg, amennyi a belső világos­sága. Mily meglepő fényerupciók sorozatából áll a keresz­tyén ismeret, midőn egymásután világlik ki: szeret, kiválaszt, megvált, megdicsőít! Azonban ezeket a tapasztalásokat nemcsak megértjük, hanem beleillesztjük világunk örökkévaló rendjébe. Minden tényből finom ezüstfonál vezet az Isten szívéhez, mert min­den tény annak a szívnek hozzánk címzett gondolata. Ezzel a beillesztéssel fonódunk bele az örökkévalóságba. Legelső­sorban is azt vesszük észre, hogy amíg mi az ismerős szent folyamatában egyre több titkot látunk meg, tulajdonképen

Next