Protestáns Szemle, 1914
I. Elmélkedések - R. L.: Beköszöntő
az abszolút vallásos érték az abszolút igazságú dogmával azonegynek tartatott. A XVIII. század és a XIX. századelő embere is tudta, hogy mi a protestantizmus és ő miért protestáns. Fölényes, de jóindulatú mosollyal magyarázta meg, hogy a protestantizmus a felvilágosodás, a szabadelvűség, a türelem és megértés világnézete; vallás, mert egy legfőbb lény bölcsességét hirdeti, de igyekszik minél kevésbbé vallás lenni a szónak régi, rossz csengésű értelmében; megbocsátja, de nem követeli a hitet, hanem annál nagyobb hévvel küzd egy etnikai programm mellett: a politikai és egyéni szabadság, a nemzeti megújulás és az egyetemes testvériség, szóval az általános emberi boldogság magasztos céljai érdekében. Protestantizmus és magyarság egyet jelentett, protestantizmus és politikai liberalizmus teljesen fedték egymást, s csodálkozva néztek arra a pár akadékoskodom, akik ezeken kívül és felül kerestek valamit. A mai magyar protestantizmusnak azonban nincs ilyen határozott, egységes felelete arra a kérdésre: miért vagy ? mi a célod ? hová megy? Vannak, akik még a régi formákon csüngenek, de azok a formák üresen konganak, mert nincs bennük tartalom: személyes hit, vannak, akik még mindig azzal sátoroznak, hogy a protestantizmus a vallásos mázú szabadelvűség, de maguk is érzik, hogy nagyon vékony dolog az ilyen protestantizmus akár vallásnak, akár szabadelvűségnek. Igen előkelő lelkek úgy gondolkoznak, hogy a protestantizmus egy bizonyos irányú felekezetiség, tehát szigorúan az egyházi élet keretei közé kell terelni, gondosan vigyázván arra, hogy ki ne lépjen onnan és át ne hassa a közéletet, mert ez klerikalizmus lenne; hadd maradjon meg a közélet forgataga a maga materiális alapján és elvei között és pontosan záródjék az ajtó, mikor a közélet embere tiszta ruhát öltve az egyházi élet ódon sekrestyéjébe átlép. Mások, hozzá nagyhatású egyéniségek, a felekezetiséget elismerve, eszközül akar