Protestáns Szemle, 1915

II. Tanulmányok - Ravasz László: Megjegyzések a vallás lélektanához

Megjegyzések a vallás lélektanához. I. Egyszerű és természetes dolognak tetszik, hogy a vallás lélektanáról beszéljünk, pedig szinte beláthatatlan útba és időbe került, hogy a theológia a vallás lélektanának a prob­lémáit meglássa és megoldani próbálja. Megrendülések, vál­ságok, nagy leszámolások rejlenek e lassú fejlődés mélyein. E válságok nemcsak egy régi tudományos eljárás végét jelentik, hanem újat is jelentenek: a vallásról szóló tudo­mány megújulását és az élethez való jogának biztosítását. A theologia egészen a XVIII. századig cognitio rerum divi­narum, az isteni dolgok ismerete volt. Megkülönböztettek két­féle theologiát, abszolút theologiát, amely az Istennek önma­gáról és az ő dolgairól való ismeretét foglalta magában és relatív, vagy emberi theologiát, amelyben az embernek Isten­ről és az ő dolgairól való ismerete volt kifejezve. Az ember­nek az isteni dolgokról való ismerete töredékes és homályos, mert az emberi szellem csak tükör- és árnyékképekben lát; de akármilyen töredékes és homályos, az emberi szellem minden más ismeretéhez képes csodálatos módon bizonyos és tiszta, mert erre az ismeretre nem magától jutott az ember, hanem természetfeletti módon, a kijelentés közlése által. Isten maga közlött az ő ismeretéből mivelünk annyit, ameny­nyit jónak látott s az emberi szellemnek nem lehet más tudo­mányos feladata, mint az, hogy ezeket a természetfeletti jelentéseket világába feldolgozza, illetve világát ezekhez alkalmazza. Az aztán a dolog érdemén nem változtat,­ hogy a theologusok egyik serege isteni kijelentésnek fogadott el olyasmit, amit a másik ördögi találmánynak tartott; akár a tridentinumban, akár az augusztanában, akár a helvetikában lett légyen is az isteni dolgokról szóló kijelentés summázva, azt az abszolút igazságok foglalatául tekintették és elemez­ték, rendszerezték, alkalmazták, vagy magyarázták, aszerint, amint elméleti vagy gyakorlati szempontok kívánták. Ezt

Next