Protestáns Szemle, 1915
II. Tanulmányok - Ravasz László: Megjegyzések a vallás lélektanához
Megjegyzések a vallás lélektanához. I. Egyszerű és természetes dolognak tetszik, hogy a vallás lélektanáról beszéljünk, pedig szinte beláthatatlan útba és időbe került, hogy a theológia a vallás lélektanának a problémáit meglássa és megoldani próbálja. Megrendülések, válságok, nagy leszámolások rejlenek e lassú fejlődés mélyein. E válságok nemcsak egy régi tudományos eljárás végét jelentik, hanem újat is jelentenek: a vallásról szóló tudomány megújulását és az élethez való jogának biztosítását. A theologia egészen a XVIII. századig cognitio rerum divinarum, az isteni dolgok ismerete volt. Megkülönböztettek kétféle theologiát, abszolút theologiát, amely az Istennek önmagáról és az ő dolgairól való ismeretét foglalta magában és relatív, vagy emberi theologiát, amelyben az embernek Istenről és az ő dolgairól való ismerete volt kifejezve. Az embernek az isteni dolgokról való ismerete töredékes és homályos, mert az emberi szellem csak tükör- és árnyékképekben lát; de akármilyen töredékes és homályos, az emberi szellem minden más ismeretéhez képes csodálatos módon bizonyos és tiszta, mert erre az ismeretre nem magától jutott az ember, hanem természetfeletti módon, a kijelentés közlése által. Isten maga közlött az ő ismeretéből mivelünk annyit, amenynyit jónak látott s az emberi szellemnek nem lehet más tudományos feladata, mint az, hogy ezeket a természetfeletti jelentéseket világába feldolgozza, illetve világát ezekhez alkalmazza. Az aztán a dolog érdemén nem változtat, hogy a theologusok egyik serege isteni kijelentésnek fogadott el olyasmit, amit a másik ördögi találmánynak tartott; akár a tridentinumban, akár az augusztanában, akár a helvetikában lett légyen is az isteni dolgokról szóló kijelentés summázva, azt az abszolút igazságok foglalatául tekintették és elemezték, rendszerezték, alkalmazták, vagy magyarázták, aszerint, amint elméleti vagy gyakorlati szempontok kívánták. Ezt