Protestáns Szemle, 1915
III. Szemlék - Aleph: Számadás
SZEMLE. Számadás. II. Mivé kell fejlődnie a magyar protestantizmusnak ? Ez az a második nagy kérdés, amelyre feleletet kell keresnünk. A protestantizmus a történelem folyamán különböző típusokban alakult ki s azt lehet mondani, hogy az összes lehetséges létformát kipróbálta. Az angol „high church" tulajdonképen nem egyéb, mint bibliaolvasásra fektetett katholicizmus, a hollandus és a porosz egyházak nemzeti és állami alapon való egyházi szervezkedése egy protestáns népnek: a svájciak és az erdélyi szászok egyházi alapon szervezett politikai alakulat (különösen a múltban). A francia hugenották a révocation-ig egyházi szervezetükben társadalmilag és politikailag mint valami idegen test, úgy illeszkedtek bele a nemzeti társadalomba s kiváltságaik nemcsak védték, de egyszersmind ki is rekesztették őket a francia szellemi élet nagy fejlődéséből. A régi alföldi és a skót reformátusság prezsbiteri keretek között szervezett homogén társadalom: a felvidéki evangélikusok a városi protestantizmus, az erdélyi reformátusok az udvari protestantizmus létformájában éltek. A százféle amerikai denomináció mindmegannyi szabad társulás, minden közjogi biztosíték és előjog nélkül, csupán a maguk belső erejük által összetartva a szabad verseny nagy küzdelmében. Mindezeken az alakulásokon végigtekintve, lehetetlen még nem látnunk egy bizonyos törvényszerűséget, amit így fejezhetnénk ki: a protestantizmus vagy történelmi erőkből , vagy pedig a saját, szabad, benső erejéből él. Történelmi erők alatt értem azt a protestantizmustól különböző, idegen faktort, mely a mindenkori állami élet megfelelő tényezőiből alakul ki s akár a város, akár a nemzetiség, akár az állam, akár a közjogi kiváltságok és szabadságok.