Protestáns Szemle, 1915
III. Szemlék - Aleph: Számadás
akár egy osztály támogatásának formájában jelentkezik és lesz hordozója, bázisa a szervezett protestáns életnek, mondjuk egyháznak. Ezeket a tényezőket — igen természetesen — magának a protestantizmusnak belső ereje hódította meg és alakította ki, de az is bizonyos, hogy igen sok helyt a protestantizmus ősi ereje: a hódítás és teremtés energiája ezzel meglanyhult, mert életét többé nem önmaga, hanem a meghódított tényező tartotta fenn. A protestantizmus megnyert egy udvart, egy várost, vagy egy társadalmi osztályt, a patrónusokat s akkor rájuk bizta magát, mintegy exisztenciás tőkét gyűjtött s azután annak a kamataiból akart élni, mint valami magánzó. De az is világos, hogy ez a tenger sok előny mellett nagy veszedelmet is rejtett magában Ugyanis az élet hatalmas fejlődése és a történelmi erők örökös forgataga mellett igen sokszor vagy elsorvad, illetve átalakul az a bizonyos tényező, vagy megunja az egyház terheit hordozni és megszabadítja magát tőle s akkor aztán összeomlik a reáépített protestantizmus is. Hány városi egyházközségünk sorvadt el az által, hogy a régi, protestáns kommunitásból modern város lett, ahol a bevándorlás és a nagyon mobil tisztviselői elem (az új középosztály) beköltözése miatt megváltoztak a felekezeti viszonyok s egyszerre azt vesszük észre, hogy a régi lutheránus civitás éppen annyira patrónusa a katholikus vagy zsidó hitközségnek, mint az evangélikusnak, azaz: az evangélikusnak is csak annyira patrónusa, mint a katholikusnak vagy a zsidónak. Hány erdélyi kálvinista egyházközség dezolálódott azzal, hogy török-tatár, német dúlás, a kétszeri oláh vész erőszakosan, vagy pedig a modern idők szele nagyon is természetes módon kipusztította az illető vidék patrónusát: a gazdag, de nem elég ügyes dzsentrit? Hány ilyen virágzó kis egyházközség pusztult el azért, mert főnemesi patrónusát Mária Terézia az igaz vallásra átédesgette s ily módon azt anyagi erejében és hatalmi súlyában meggyarapítva, ellenségképen visszabocsátotta arra a kis eklézsiára, amely eddig is az ő jóvoltából élt? Ez csak két példa, a rikítóbbak közül választva, de az igazsága általános érvényű, s azt jelenti, hogy a történelmi, mondjuk patrónusprotestantizmus elvileg nem áll biztos talajon, mert exisztenciája a patrónus lététől vagy jóindulatától függ, márpedig arra semmi garancia sincs, hogy ez a két tényező addig fog fennállani, ameddig a protestantizmusnak fenn kell állania. A protestantizmus csak addig nyugszik biztos alapokon, míg a saját missziói erejére támaszkodik. Mindebből most már nyílegyenesen az következnék.