Protestáns Szemle, 1915
I. Elmélkedések - R. L.: Vándorkövek
Vándorkövek. Végtelen homoksíkságon, vagy televény lapály 0r1 áll egy- egy ősi, óriási kő. Sehol egyetlen hegy az egész vidéken; az izomba sziklatömb társtalanul, magányosan áll ott a síkon, mintha eltemetett világok ittfeledt sírköve volna. Hatalmas teste olyan anyagból való, amelynek mását nem találod többnapi járóföldre sem. Úgy áll ott, mint valami árva, kővé meredt csodája a szeszélyes, örök természetnek. Körülötte zsong és tenyészik a mának hangyaélete s a rideg kőóriás komolyan, hallgatagon nézi azt a hullámzó sürgést, amely idegesen, szakadatlanul örvénylik körötte. Apró emberek, kicsiny érdekek, parányi harcok világa ez s az ő nagysága, idegensége még hatalmasabban, még félelmesebben emelkedik ki belőle, akárcsak a piramisok, vagy a napkeleti obeliszkek orma a vándorhangyák özönlő folyamából. Szűk, rövidálmú lelkek fel-feltekintenek reá a pihenés óráiban s magyarázatokat keresnek lénye örök titkaira. Mithoszok, hősregek csillogó szárnyú kérészserege röppen fel és körülszálldossa, fátyolba takarja sötét körvonalait. Időtlen idők előtti óriások, mesebeli lények árnyékteste rajzolódik ki körülötte és közelében özönvizelőtti világok emberfeletti arányainak romantikája kél. De jő a geológus és megszólaltatja az évezredek óta hallgató követ. Az pedig elmondja, hogy ő egy elmúlt világ itt feledt emléke. Sok, sok évezred előtt, mikor még a földünk fiatal volt és ifjúsága hatalmas válságait élte át, mérhetetlen vizek, vagy földrészeken átzúgó gleccserek árja szakította le valahonnan az örök hegyek világából és sodorta ide a síkságra, ezer meg ezer mérföldön át. Ott, az óriási sziklák hazájában laknak az ő testvérei, hozzá hasonlók nagyságban, keménységben, örök, zordon fenségben, de neki ki kellett szakadnia a sziklák világából, mert nála is hatalmasabb erők zúgó áradata csapott reá s most magányosan, idegenül és földrengető, világformáló harcok néma emlékeképen apró, békés, parányi méretek között. De hallgatagsága arról beszél, hogy miféle erők alakítják a föld ábrázatát és példázza az apró utókor előtt az ősidők emberfeletti nagyságát, mint az örök grandiózitás kővé vált szimbóluma. Bele- Protestáns Szemle XXVI. 11