Protestáns Szemle, 1915

III. Szemlék - Aleph: A német belmisszió mult éve

SZEMLE. A német belmisszió múlt éve. A háború nap-napután ország-világ előtt igazolja azt, amit eddig csak általános tételképen hangoztattak, hogy t. i. Németországnak van a legszervezettebb társadalma. A fran­cia felülmúlja zseniális eredetiségben és ötletességben, az angolnak lehet fejlettebb individualitása, de a tervszerű és hűséges munkában a német mindkettőnek fölötte áll. A német társadalom­szervező munkának egyik leghatal­masabb alkotása a belmisszió. Maga a név is sajátságos német alkotás, annál inkább a mű. Wichern alkotta meg mind a kettőt, akit méltán illetnek ezzel a névvel: „Kirchenvater im XIX. Jahrhundert." Wichern írta meg a német belmisszió tudományos alaposságú programmját híres művében (Die innere Mission der deutschen evangelischen Kirche, Denkschrift an die Deutsche Nation; 4 kiadása megjelent 1914-ben, Hamburgban, a Bauhes Haus kiadásában, ára 1­50 M.), ő volt az, aki hatalmas alapításaival megindította és virágzásra emelte annak három irányzatát: az elhagyott gyermekek nevelését, a diakó­nusok kiképzését és végül a foglyok és fegyencek gondo­zását ; továbbá ő volt az, aki a belmissziói munkásságot a „központi választmány" megalkotásával szervezte és műkö­dését az élet egész mezejére kiterjesztette. El kell ismernünk, hogy a német belmisszió hű maradt alapítója törekvéseihez és két emberöltő óriási munkásságával igyekezett a Wichern termékeny gondolatait kifejleszteni és megvalósítani. Ma már ez a belmissziós szervezet majdnem olyan erős kötőanyaga a német protestantizmusnak, mint maga a hivatalos egyház. Wichern abból a tényből indult ki, hogy a hivatalos egyház önmagában elégtelen feladata megoldására, ha ezt a feladatot az egész nép öntudatos és teljes christianizálásában látjuk. Kisebb feladatot pedig nem írhatunk az egyház elé, ha komolyan vesszük az egyház fejének : a mi Urunk Jézus

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék