Protestáns Szemle, 1915
III. Szemlék - Aleph: A német belmisszió mult éve
Krisztusnak megváltói hivatalát. Nem elégséges a hivatalos egyház e feladat betöltésére azért, mert nehézkessége, bürokráciája és történelmi megcsontosodottsága miatt vagy nem tudja tagjait megnyerni az üdvösség számára, vagy pedig eszközei elégtelensége miatt hívei jórészét hatalma alá sem tudja vonni. Emiatt századokon át az egyház tagjai között egy új pogányság alakult ki. Ugyanis az emberek csak névleg tartoznak az egyházhoz, anélkül, hogy annak láthatatlan fejével személyes és öntudatos viszonyba kerültek volna. Találkoznak az egyházzal kereszteléskor, konfirmációkor, esketésnél vagy temetésnél, főképen pedig adófizetésnél, de ez a találkozás nem benső és szabad tény, hanem kötelező „eljárás", amelyet vagy az állam törvényei, vagy a még hatalmasabb szokásjog írnak elő, de azért a legtöbben megtartják a szívüket maguknak vagy a világnak. Csak természetes tehát, hogy az a modern kultúra, mely az egyház ellenére alakult ki és kezdette meghódítani a világot, az ilyen névleges keresztyéneket mihamarább megnyeri a maga számára s az elméleti és gyakorlati materializmus martalékjaivá teszi őket, holott ők is a Jézus Krisztus váltsághalálában az üdvösségre és az istenfiúságra hivattak el. A bölcseleti atheizmus akkor élte virágkorát s a harcos szociális demokrácia a híres kommunista kiáltvány alapján éppen abban az évben kezdette meg világraszóló szervezkedését, amelyben Wichern nagy művét megindította. (1848.) Európán forradalmak zúgtak végig és ostromukra megrecsegtek a fennálló rend pillérei. Mindenünnen az égre kiáltott az a tengersok nyomorúság, amely az eddigi gazdasági és társadalmi rend igazságtalanságából és keresztyéntelenségéből származott. Wichern gondolata az volt, hogy mindez apokalyptikus nyomorúságon egyedül az evangélium, mégpedig az átélt evangélium segíthet. Keresztyénné kell tehát tenni az egyházat, hogy az egyház keresztyénné tehesse a társadalmat és a nemzetet, mert igazi keresztyén társadalomnak nem lehetnek nyomorultjai, tehát nincs szociáldemokráciája sem. De hogyan? Itt, a mód kérdésénél domborodott ki a Wichern prófétai egyénisége, annak az alaptételnek a felállításával, hogy az evangelizáló munkát öntudatos keresztyén lelkek szabad szolgálatából táplálkozó társadalmi egyesülések végezhetik el. Tehát a belmissziót az egyéni hit és a Megváltóval szemben érzett hálás szeretet lelkére fektette s ezzel kivonta az egyház hivatalos szervezetéből, amely törvényeivel és bürokráciájával akkor nem lett volna alkalmas eszköz a cél elérésére. De elvileg nemcsak hogy nem állította az egy-