Protestáns Szemle, 1915

III. Szemlék - Aleph: Számadás

eljutni és micsoda eszközök állanak rendelkezésünkre? Ez a három kérdés az, amely körül gondolatainkat csoportosíta­nunk kell. 1. Sokszor említettem már, hogy az a protestantizmus, amelyet mi, a mai nemzedék, őseinktől, illetve közvetlen elő­deinktől átvettünk, minden más protestantizmustól merőben különböző szellemi képződmény volt. Kettős arca volt: állott egy népies protestantizmusból és egy mívelt, mondjuk előkelő protestantizmusból. A népies, vagy mondjuk alsóbb protestan­tizmus (ezt az „alsóbb" szót nem az értékfokozat, hanem a míveltségi színvonal jelentésére használom) ismét heterogén elemekkel volt teljes. Lényegében hivatalos, ünnepi morál volt, amely népünk erkölcsi életét ellenőrizte, megítélte s bizonyos mértékig vezette. Jórészét azonban bizonyos ősi tanok, bibliai dogmák igaznak tartása tette, amelyeket még a reformáció forró korszaka idegzett be népünk lelkébe s azóta fenntartott, bizo­nyos pietással vont be az átörökléssel egyre mélyebben gyö­keretverő szokás. Esztétikai elemét a közös ének hatalmas, sokszor nem csekély fizikai munkát igénylő mívelete adta, no, meg az igehirdető hangjában, megjelenésében cifra és bonyo­lult szóvirágaiban való gyönyörködés. Az egész érzelmi hatás, az önérzet és az igazság leírásából származó nyugodt büszke­ség különös meggyarapodását eredményezte, ami abból is lát­szik, hogy Mária Terézia udvaroncait kivéve soha senki ezen a földön nem szégyelte a maga protestáns voltát, még ha eszter­gomi vagy egri adótiszt volt is, sőt éppen azok verték leg­büszkébben a mellüket, akik magából a protestantizmusból keresztlevelük adatán kívül semmit sem bírtak. — A mívelt emberek protestantizmusa egészen másféle volt. Lényegében a szabadság és a nemzeti érzés összeszövődéséből állott s annak tudataképen jelentkezett, hogy mi — hála Istennek — nem hiszünk annyi badarságot és mesét, mint kath. atyánk­fiai és nem vagyunk a tekintélyekhez és előítéletekhez úgy odaláncolva, mint ők. Ezt a kis pszichológiai elemzést — mely, mint minden néppszichológia, nagyon általános és ezer meg ezer kivételt megtűr — azért kellett megtennünk, mert számba akarjuk venni azt a szellemi leltárt, amellyel a múltból a protestan­tizmus reánk maradt. Nem szabad csalódnunk akkor, amikor hitünk belső energiáiról akarunk számot adni. Ebből a szem­pontból vizsgálódva, úgy találjuk, hogy a protestantizmusunk­nak a múltban három hatalmas tartó pillére volt, amely mélyen

Next