Protestáns Szemle, 1915
I. Elmélkedések - R. L.: Négy arc
568 R. L. Az első arc fehérub arca. Jelenti a léleknek Istenben elmerülő és őt boldogan biró vonását. Minden lelki arcon van egy khérub-vonás ; az, amelyik üdvösségre, látásra, tükrözésre vágyik. Akkor ragyog fel, mikor Isten közelébe érkezik; addig szomorú sötét redő, de ott megtelik fénnyel, örömmel. Mindent elfeled, mindent odaad, csakhogy Istent bírja; egyetlen otthona van : az Isten közelléte. Századok távolán át, kissé elmosódva, a Luther arcán látjuk legfényesebben ezt a vonást. Ha valakinek, úgy Luthernek a vallás igazán érzelmi ügye volt. Nem a tudományos okoskodás, a politikai belátás, hanem az az ősi nostalgia vitte őt a reformáció útjára, amely' Istentől távol nem tud ellenni és úgy száll hazafelé, mint a riadt galamb. Hogy' küzdött, hogy' forrongott a Luther lelke, míg megtalálta a nyugvó pontot: a hit által való megigazulás boldog tapasztalását s abban elpihent! Isten ingyen kegyelemből adja az üdvösséget, csak legyen alázatos, bűnbánó, erősen bízó hitünk, amellyel felfogjuk és megragadjuk ezt a kegyelmet. Mihi adhaetere Deo bonum est, Augustinusnak ezt a tapasztalását senki sem élte mélyebben át, mint Luther. De azért hitbizonyossága mégsem misztikus elragadtatás, hanem valami természetes, közvetlen élés az igazság birodalmában : az Isten színe előtt való otthonosság. Ő a szívével gondolkozott. Az igazságot érezni kell és nem kiokoskodni. Megvetette az észt, amely vakmerően kételkedik, számít, tétováz, vagy kiábrándít, mikor az ember közvetlen megrendüléssel tapasztalja meg az örökkévalóságot, amely minden értelemnél magasabb. Az észt bestiának nevezi és meg akarja fojtatni, mert ez a legkedvesebb áldozat Isten előtt. Innen van, hogy bár szívében egy egész új tavasz virított ki, a vallásos élmények új, gazdag tenyészete , a gondolkozása, theologiája egy középkori baráté. De alakjából a világtörténelem távlatában elmosódik mindaz, ami sötét, ami kicsiny, ami a múlté benne: csak a kherub-vonás ragyog az arcán : az Isten megérzésének a fénye ... A második arc sasarca- A sasarca szimbolizálja a napbanéző szemet, a magasba röppenő szárnyakat, a szellem királyi útját, az ész erejét. Ez a napbanéző sastekintet bűvöl meg a Zwingli felénk derengő arcából. Csupa intelligencia az egész ember, nyugodt, harmonikus lelkület, biztos ítélőképesség és fölényes kritika. Humanista tanulmányai, a görög filozófiában való elmélyedés adták meg neki azt az egyetemes, tiszta pillantást, amely egyszerre meglátta az álarc mögött a valót: a középkori theológiában a rendszerbe öntött hitetlenséget, a kultuszban a babonát, az egyházpolitikában a testi és lelki ki-