Protestáns Szemle, 1915
VI. Jelek és magyarázatok - IX.–X. füzet - Shaw és az egyház. –i –f
helyeslés nem szólhatott a személynek, mert az ismeretlen volt és ismeretlen marad, hanem azoknak az elveknek, amelyeket szolgáltunk. Sok fogyatkozással és tévedéssel, de mindig lobogó hittel és szent meggyőződéssel szolgáltuk az evangéliumi magyar protestantizmus örökkévaló életeszményeit. Boldogok vagyunk, hogy tovább szolgálhatjuk. Azok fogunk maradni, akik eddig voltunk, csak még több buzgósággal és határozottsággal igyekszünk eszményeink felé. A debreceni határozatot egyfelől helybenhagyásnak, másfelől komoly biztatásnak vesszük s míg amazt hálásan megköszönjük, emezt örömest vállaljuk abban a hitben, hogy senki sem hagy magunkra azok közül, akik bizonyságot tettek eszményeink közössége és fensége mellett. R. L. Shaw és az egyház. Bernard Shaw könyvet írt „Anglia ellen és a cár ellen" és megszokott szerénységével könyvét „okos szó"-nak nevezi a „háborúról". Mindig tudtuk, hogy Shaw nagyon jó véleménnyel van saját magáról. Ne rójuk fel neki, ha ezt őszintén ki is mondja. Elvégre ritka ember van a világon, aki ne ugyanígy gondolkozna akarva vagy akaratlanul, tudva vagy öntudatlanul, a legpolitikusabb csizmadiától a legrómaibb pápáig, száz ember közül kilencvenkilenc úgy képzeli, hogy valahogy mégis csak az ő fejében futnak össze a világ összes telegráfdrótjai és a nap valahogy mégis csak azért süt, hogy neki melege legyen. A könyv változatos tartalmából — minden sorának tendenciája: nemcsak Németország a barbár, a militarista, a kegyetlen, hanem mi is, képmutató angolok — minket különösen az a rész érdekel, amelyben az „Egyház és a háború" címen a keresztyén vallásra és annak földi képviselőire, a papokra teríti rá a vizes lepedőt. „Egyetlen régebbi háborúban sem ütöttük meg az iróniának azt a legélesebb hangját — citáljuk magát Shaw-t —, amely abban nyilvánul, hogy az értéktőzsdéket zártuk be és nem a templomokat. A pogányok logikusabbak voltak: ők bezárták a béke templomát, mikor kardot rántottak. Mi ellenben béketemplomainkat nyomban átalakítjuk a háború templomává és lelkészeinket úgy mutatjuk be, mint a közösség legharciasabb szellemű tagjait. Bátorkodom azt állítani, hogy annak a botránynak, amelyet ez az eljárás okoz, a hatása sokkal mélyebb és általánosabb, mint az egyház gondolja, külön