Protestáns Szemle, 1915

VI. Jelek és magyarázatok - IX.–X. füzet - Shaw és az egyház. –i –f

helyeslés nem szólhatott a személynek, mert az ismeretlen volt és ismeretlen marad, hanem azoknak az elveknek, amelye­ket szolgáltunk. Sok fogyatkozással és tévedéssel, de mindig lobogó hittel és szent meggyőződéssel szolgáltuk az evan­géliumi magyar protestantizmus örökkévaló életeszményeit. Boldogok vagyunk, hogy tovább szolgálhatjuk. Azok fogunk maradni, akik eddig voltunk, csak még több buzgósággal és határozottsággal igyekszünk eszményeink felé. A debreceni határozatot egyfelől helybenhagyásnak, másfelől komoly biz­tatásnak vesszük s míg amazt hálásan megköszönjük, emezt örömest vállaljuk abban a hitben, hogy senki sem hagy ma­gunkra azok közül, akik bizonyságot tettek eszményeink közös­sége és fensége mellett. R. L. Shaw és az egyház. Bernard Shaw könyvet írt „Anglia ellen és a cár ellen" és megszokott szerénységével könyvét „okos szó"-nak nevezi a „háborúról". Mindig tudtuk, hogy Shaw nagyon jó véleménnyel van saját magáról. Ne rójuk fel neki, ha ezt őszintén ki is mondja. Elvégre ritka ember van a világon, aki ne ugyanígy gondolkozna akarva vagy akaratlanul, tudva vagy öntudatlanul, a legpolitikusabb csizma­diától a legrómaibb pápáig, száz ember közül kilencvenkilenc úgy képzeli, hogy valahogy mégis csak az ő fejében futnak össze a világ összes telegráfdrótjai és a nap valahogy mégis csak azért süt, hogy neki melege legyen. A könyv változatos tartalmából — minden sorának tenden­ciája: nemcsak Németország a barbár, a militarista, a kegyet­len, hanem mi is, képmutató angolok — minket különösen az a rész érdekel, amelyben az „Egyház és a háború" címen a keresztyén vallásra és annak földi képviselőire, a papokra teríti rá a vizes lepedőt. „Egyetlen régebbi háborúban sem ütöttük meg az iró­niának azt a legélesebb hangját — citáljuk magát Shaw-t —, amely abban nyilvánul, hogy az értéktőzsdéket zártuk be és nem a templomokat. A pogányok logikusabbak voltak: ők bezárták a béke templomát, mikor kardot rántottak. Mi ellen­ben béketemplomainkat nyomban átalakítjuk a háború temp­lomává és lelkészeinket úgy mutatjuk be, mint a közösség legharciasabb szellemű tagjait. Bátorkodom azt állítani, hogy annak a botránynak, amelyet ez az eljárás okoz, a hatása sokkal mélyebb és általánosabb, mint az egyház gondolja, külön

Next