Protestáns Szemle, 1928
Arcképek - Karácsony Sándor: Zilahy Lajos
mert a részletek még nem zavartak fölöttébb. Betűország nevű utópiád alkotmányáról leadott elméleted viszont annál zavarosabb, mert a részletek irányában kihagy a fantáziád. Tizenhat esztendős korodból végül van egy nagyon komoly nyilatkozatod arról, hogy az élet számodra már semmi újat nem hozhat és hogy nincsen Isten, legfeljebb naiv, elmaradott, beteg, vagy élhetetlen emberek önvígasztalásaiban. Oh, gyerek, gyerek. Körömszakadtig állítod, hogy nem tudod, hova dugták a többiek a töltő tollamat, igyekszel is ártatlan arcot vágni, de huncut két szemedből messziről árulkodik rád a visszafojtott jókedv, hogy hazudsz. Tudod. II. Zilahy Lajost személyében sohase láttam. Hallani se hallottam róla soha semmit. Lehet hogy komoly, konszolidált harmincas, lehet, hogy bohém természetű ember, nem tudom. De az írásaiban gyerek. És azért bátorkodtam az imént néhány pillanatfelvétellel, melyeket gyerekekről őrzök emlékeim között, mert ilyenek hijján senki Zilahy Lajost olyannak, amilyen, nem láthatja. Pedig akár kevesebbre, akár többre értékeljük őt a kelleténél, szegényebbek leszünk egy életteljes és drága élménnyel, amelyet Isten csak olyan közösségnek ad, amelyet nagyon szeret s terveiben még sokáig fel akar használni. Egy drámába és prózába átkomponált Petőfi-élmény ez, szeretném mondani, de talán elég lesz egyelőre annyit mondanom, hogy valami ilyennek az ígérete. Méltóztatnak ismerni a gyerekrajzok technikáját: sematikus kivitel, de pontos felvétel. Olyan részletmegfigyelések vannak rajta, hogy az ember elbámul, mert felnőtt létére csak utólag veszi észre, mennyi minden kikerülte a figyelmét. A dinamikája is érdekes a megfigyelt részleteknek. Több rajtuk a szín, mint a vonal, több a forma, mint a kompozíció, a hangok és gesztusok rangja megnő a színek mellett. Az esetleges jelentősége hangsúlyozottabb a lényegessel szemben. Az időbeliség elnagyolt a gyerekmegfigyeléseken. Az emlékek elevensége nagyon erősen függ jelentől való távolságától. Gondoljunk gyermekéveiken merengő öregekre s meglátszik a nagy másformaság. A jelenből jövőbe vetítés ügyefogyott, ha gyerekfantázia próbálja. Pragmatikus historizálás elképzelhetetlen, még a krónikás felsorolásba is belefárad a gyerekképzelődés s az események egy bizonyos tömegén túl már csak az annales lélektelen végigmorzsolgatására képes. (Még csak kétszer fekszünk le és aztán jön a Jézuska ehelyett, hogy holnapután.) Zilahynak a világa szakasztott ilyen sematizált, részletagyonzsufolt, időtlen kép. Tulajdonképen kár ezt a megállapítást illusztrálni, mert egészében jellemző, de viszont maguk az illusztrációk önmagukért is érdekesek. A részletmegfigyelések hűségét hadd igazolja egy v betűnek :i hurka. írónk azt állítja róla, hogy ez a kis hurok, azért, mert ott annak idején Kovács János asztalossegéd erősebben megnyomta a pennát, negyvenhat esztendővel élte túl őt s legutoljára tűnt el a Földről az életéből. Ugyanebben a kis rajzban észreveszi, hogy az asztalossegéd