Protestáns Szemle, 1929
Krónika - Hegyaljai Kiss Géza: Tompa Mihály felfedez egy írót
alkudott rá a legnevesebb pesti kiadóval, Heckenast-tal. Még pedig jártas ügyességgel csak az első kiadást kötötte le. Tizenkét nyomtatott ív lenne, szép Ciceró-betűkkel. Hamar hát a kéziratot: „Nincs tehát egyéb hátra, mint határozott és gyors nyilatkozat és a kézirat még gyorsabb hozzámküldése. Akkor én a kötelezvényt megkötöm s aláírhatni mindkét részről. — Kár lenne a molynak megemészteni azokat a szép könyörgéseket! Mindenesetre kinyomva sok ember használni fogja, mi magában egy erkölcsi jutalom." Mindent beletett Tompa ebbe a levélbe, amire szerény földijének szüksége van: biztatást, tettreserkentést, a fogadás melegségét, még mintát is a nyomtatásból. Most már csakugyan nem tehet egyebet Borsodi József, minthogy Tompához küldje a kéziratot. Tompa megkapta az ima-kötet kéziratát, de a baj támadt körülte. 1854-ben vagyunk. S ez még az osztrák sötétség ideje. Tompa két év előtt szabadult ki kassai fogságából s figyelik minden lépését. Az imádságok közt pedig több van olyan, amiből úgy lobog a magyar tűz, hogy mindannyian tömlöcbe jutnak miatta . . . Ennek a fényét el kell homályosítani a kéziraton. Nehéz feladat egy magyar költőnek! De Tompa még erre is kész barátja érdekében. S erről így ír: ..fiát kedves Collegám! tudja én is kálvinista ember vagyok, inkább vastag, mint sima, inkább goromba, mint hízelgő; azért tőlem nem is várhat egyebet őszinteségnél, igazságnál, nevezetesen a kézirattal volt elég bajom, de azért örömmel tettem rajta a szükséges pepecselést és már igen régen készen is vagyok, mert tegnap egy hete már elutazott Pest felé. . . Egyébiránt úgy amint volt, nem lehetett volna kiadni, mert a mellett, hogy sok apróbb hiba, nyelvbotlás, nem kedvem szerinti kifejezés volt benne, (melyeket én megbízatván és meghatalmaztatván k. kollega uramtól, mind szépen kitöröltem és megigazítottam, melly miatt már akármit csinál velem, készen vagyok rá), mondom ezen apróságokon felül sok helyen épen veszélyes hangulat uralkodott, mely miatt a könyv minden esetre lefoglaltatott volna, sőt írója állását és szabadságát veszthette volna miattok nagyon könnyen, a jelen kormány- és sajtó-viszonyok között. Néhány ima, (hadinségkor, háborúkor, királyért, hazáért) épen teljesen forradalmi, minthogy épen akkor is készült. Ez mind kijavítva, elváltoztatva van a nélkül, hogy én az író eredetiségét vagy egyéniségét róluk elvettem volna, ez mind külsőség lévén különben is." Megjelöli a kötet sikerképességét is: , „Egyébiránt legyen teljesen nyugodt!- ez imák olyanok, melyek akármelyik a magyar egyházi irodalomban legújabban megjelent imákkal kiállják pirulás nélkül a versenyt, és sem angyalnak, sem ördögnek nem lesz oka mosolyogni; sőt, hogy érdemökhöz méltó elismerésben fognak részesülni, kétségbe sem vonható. Javítgatásaim közt e egész lelki örömmel teltem el a legtöbbnek olvasásakor, azért félre a rendentúli szerénységgel! így kezdik azt!" Nagyszerű Tompának ez a lelkesítő, pártfogói hangja. S érdekes volna, ha a kifogásolt szabadságharci imák kézirata elő