Protestáns Szemle, 1929

Krónika - Hegyaljai Kiss Géza: Tompa Mihály felfedez egy írót

alkudott rá a legnevesebb pesti kiadóval, Heckenast-tal. Még pedig jártas ügyességgel csak az első kiadást kötötte le. Tizenkét nyomtatott ív lenne, szép Ciceró-betűkkel. Hamar hát a kéziratot: „Nincs tehát egyéb hátra, mint határozott és gyors nyilatkozat és a kézirat még gyorsabb hozzámküldése. Akkor én a kötelezvényt megkötöm s aláírhatni mindkét részről. — Kár lenne a molynak meg­emészteni azokat a szép könyörgéseket! Mindenesetre kinyomva sok ember használni fogja, mi magában egy erkölcsi jutalom." Mindent beletett Tompa ebbe a levélbe, amire szerény földijének szüksége van: biztatást, tettreserkentést, a fogadás melegségét, még mintát is a­ nyomtatásból. Most már csakugyan nem tehet egyebet Borsodi József, mint­hogy Tompához küldje a kéziratot. Tompa megkapta az ima-kötet kéziratát, de a baj támadt körülte. 1854-ben vagyunk. S ez még az osztrák sötétség ideje. Tompa két év előtt szabadult ki kassai fogságából s figyelik minden lépését. Az imádságok közt pedig több van olyan, amiből úgy lobog a magyar tűz, hogy mindannyian tömlöcbe jutnak miatta . . . Ennek a fényét el kell homályosítani a kéziraton. Nehéz feladat egy magyar költőnek! De Tompa még erre is kész barátja érdekében. S erről így ír: ..fiát kedves Collegám! tudja én is kálvinista ember vagyok, in­kább vastag, mint sima, inkább goromba, mint hízelgő; azért tőlem nem is várhat egyebet őszinteségnél, igazságnál, nevezetesen a kézirattal volt elég bajom, de azért örömmel tettem­ rajta a szükséges pepecselést és már igen régen készen is vagyok, mert teg­nap egy hete már elutazott Pest felé. . . Egyébiránt úgy amint volt, nem lehetett volna kiadni, mert a mellett, hogy sok apróbb hiba, nyelvbotlás, nem kedvem szerinti kifejezés volt benne, (melyeket én megbízatván és meghatalmaztatván k. kollega uramtól, mind szépen kitöröltem és megigazítottam, melly miatt már akármit csinál velem, készen vagyok rá), mondom ezen apróságokon felül sok helyen épen veszélyes hangulat uralkodott, mely miatt a könyv minden esetre le­foglaltatott volna, sőt írója állását és szabadságát veszthette volna miattok nagyon könnyen, a­ jelen kormány- és sajtó-viszonyok között. Néhány ima, (hadinségkor, háborúkor, királyért, hazáért) épen telje­sen forradalmi, minthogy épen akkor is készült. Ez mind kijavítva, elváltoztatva van a nélkül, hogy én az író eredetiségét vagy egyénisé­gét róluk elvettem volna, ez mind külsőség lévén különben is." Megjelöli a kötet siker­képességét is: , „Egyébiránt legyen teljesen nyugodt!- ez imák olyanok, melyek akármelyik a magyar egyházi irodalomban legújabban megjelent imák­kal kiállják pirulás nélkül a versenyt, és sem angyalnak, sem ördög­nek nem lesz oka mosolyogni; sőt, hogy érdemökhöz méltó elismerés­ben fognak részesülni, kétségbe sem vonható. Javítgatásaim közt e egész lelki örömmel teltem el a legtöbbnek olvasásakor, azért félre a renden­túli szerénységgel! így kezdik azt!" Nagyszerű Tompának ez a lelkesítő, pártfogói hangja. S érde­kes volna, ha a kifogásolt szabadságharci imák kézirata elő­

Next