Dudásné Mester Judit - Szőkéné Sági Erzsébet: Tizenöt éves a Pusztaszabolcsi Kutyabarát Klub - Községtörténeti füzetek 13. (Pusztaszabolcs, 2007)
ÉTÜNK GYÖKEREI ezer szállal kapaszkodnak a múltba, s életünk minden pillaírhatjuk le immár tizenharmadszor a Községtörténeti *■ dnatát meghatározzák, füzetek újabb kötetének bevezető gondolataként. Eddig intézmény-, üzem-, hangszer- és családtörténet(ek)et, néprajzi leírást forgathattak a sorozat előző számainak olvasói. Most egy civil szervezet változását követhetik nyomon: az ötlet megszületésétől, a megalakuláson keresztül, egy valódi közösség kialakulásáig. A szerzők az „oral history” módszerét alkalmazva megszólaltatják a civil szervezet (volt) tagjait, illetve a társadalmi környezet képviselőit, hogy számoljanak be azokról a történésekről, amelyek a Pusztaszabolcsi Kutyabarát Klub működését jellemezik és jellemzik. Természetesen a szerzők nem kerülték meg a kutya és az ember kapcsolatát, a kutyakiképzés módszertana mellett a „gazdaidomítás " kínkeserveit sem. Egy-egy kerek évforduló kapcsán szükség van minden közösség számára a számvetésre. A tizenöt éves évfordulók azért megfelelőek, mert kellően távol vannak már az egyes események ahhoz, hogy a napi ambíciók befolyásolják a visszaemlékezést, ezért csak a lényeges részek maradnak meg. Ugyanakkor még nem telt el annyi idő, hogy a lényeges történések és a kulcsszemélyek a feledés homályába elvesznének. Az „oral history" riportjai nem az időrendi események rögzítését valósítják meg, hanem a különböző visszaemlékezők kiegészítik egymást, és így az emlékek közös pontjai adják meg a közösség alakulásának csomópontjait. Amikor sorozatszerkesztőkként felkértük a szerzőket a füzet megírására, akkor a következő cél lebegett — a fenti mottón kívül—a szemünk előtt. Egyrészt a nyilvánosság előtt számvetésre késztetni a közösséget, hogy milyen értékeket sikerült kialakítani az eltelt időszakban. A másik cél, hogy más, esetleg bizonytalankodó civil szervezetek számára legyen egy olyan példa, hogy át lehet és át kell vészelni a nehezebb időszakokat. Harmadrészt, hogy elismerje azokat a személyeket, akik tettek valamit azért, hogy ne menjenek feledésbe a közösség érdekében hozott áldozatok, hogy a településen, a kistérségben élők (esetleg a késő utókor helytörténészei) is megismerhessék ezeket. Gondolkodjunk el azon, hogy a ma már természetes állapotok, az öröm mellett, mennyi keservvel, mennyi személyes hittel alakultak ki. A történetírás egyik irányzata, hogy a múlt eseményeit személyessé kell tenni, „testközelbe" kell hozni. Örömmel tölt el minket, hogy egy olyan civil szervezet életét mutathatjuk be, amely már egyik meghatározó résztvevője Pusztaszabolcs kulturális-közművelődési életének. Pusztaszabolcs, 2007. augusztus 25. Czöndör Mihályné Joó Katalin - Csányi Kálmán sorozatszerkesztők .Régi korunk jobb hagyományaira Épít az ember friss leleményeket.” (Verseghy)