Rádió és Televizió Szemle, 1976 (8. évfolyam, 1-4. szám)
1976-12-15 / 4. szám
VALKÓ EMŐKE—ZSÍROS MÁRIA: RIPORTER KERESTETIK 1975 gósíthatók, ha vetélkedőkről van szó. Ha a közönséget szavazásra kérnék fel, a kérdőívet visszaküldők közül tízből kilencen részt is vennének a szavazásban — válaszolták. Persze valószínű, hogy a visszaküldők között vannak az érdeklődőbb, a műsort kedvezően fogadó fiatal nézők, akik aktívabbak is, mint a nem válaszoló többség. Közülük néhányan már a Táncdalfesztiválok, a korábbi Riporter kerestetik, a Hazai esték és a Ki mit tud szavazói között is megtalálhatók voltak. A közönségszavazatok sorsáról, felhasználásáról, arról, hogy mennyire veszik figyelembe a televíziósok ezeket, sokféle véleménnyel találkozhatunk. Azt, hogy mekkora bizalmat szavaz a közönség ebben a kérdésben, a következő kérdéssel tudakoltuk: Figyelembe veszik-e a vetélkedők végeredményének kialakításánál a nézők véleményét, szavazatát, vagy nem? Három válaszlehetőséget adtunk meg, eszerint: minden esetben figyelembe veszi 57%, néha figyelembe veszi, néha nem 41%, egyáltalán nem veszi figyelembe 1%. A problémát más megfogalmazású kérdéssel próbáltuk megközelíteni: „Sokak szerint a tv-vetélkedők végeredményének kialakításánál nem mindig veszik figyelembe a nézők véleményét. Egyetért Ön ezzel a véleménnyel, vagy nem?” A kérdés válaszalternatívái közül az „igent” jelölte meg a fiatal adatközlő férfiak harmada és a nők ötöde. A szavazatok figyelembevételében, a közönség véleményének érvényesülésében kételkedők aránya Budapesten a legmagasabb (38%) és a községekben a legalacsonyabb (17%). Ebben a kérdésben tehát nem szavaz teljes bizalmat a közönség egy része (az 1975-ös Riporter kerestetik esetében joggal), a válaszadó 14—30 évesek közel egyharmada. Vélemények a műsorról A Riporter kerestetik nem tartozik a legnépszerűbb vetélkedők közé. Válaszolóink jelentős része inkább a szakmának, mint a nagyközönségnek szóló műsornak tartja. A két kitűzött cél közül — jó tévéműsor készüljön és a vetélkedő során tényleg sikerüljön megtalálni a tehetségeket. — megítélésünk szerint egyiket sem sikerült maradéktalanul megvalósítani. A vetélkedő, — mint a megfelelő emberek kiválasztásának eszköze — követelményrendszerében, elvárásaiban, módszereiben kiforratlan, következetlen és megengedhetetlenül sok szubjektív, ösztönös elemet tartalmaz. Azzal, hogy a jövő riportereinek kiválasztása és képzése tulajdonképpen megoldatlan, most nem foglalkozunk. Arról, hogy miért rendezi a Televízió a Riporter kerestetiket, hogy a különböző szempontok milyen szerepet játszanak ebben, részletesebben is tájékozódtunk a fiatalok (14—30 évesek) körében. A műsor szórakoztató jellegének a községekben élő válaszolóink, a riporterutánpótlás megszerzésének a budapesti fiatalok tulajdonítottak nagyobb jelentőséget a műsor megrendezésének szempontjai közül. 103