Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)

1835-03-21 / 23. szám

Előfizethetni helyben a* kiadónál Dorottya ut­­czában Vizer házban lódik szára alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. Pos­ta-hivatalnál. PEST MARTIUS’ 21 d. Megjelen­t* divatlap he­­tenkint kétszer , esz­tendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr. és 10 f. pengő. A’ TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. hírek és vegyes közlések. LEVEL. Becs, martius’ Ildikón 1835. — Barátom! Épen most olvasom a’ Rajzolatok 19dik számában, hogy kegyed mindenszintű véleményt elfogad lapjaiban, azért ime én is irok valamit a magyar játékszínről, és a’ bécsi hangászegye­sületről. Véleményem szinét én magam nem tudom; de azt merem állitni, hogy hazámat szeretem, ’s előhaladását forrón kivánom­ , gondolatomat egy­ről másról jól megrágom, ’s aztán egyenesen ki­mondom, mind e’ mellett a’ mások véleményére sem haragszom, mindenkiről azt hívén : egy czélra törekszünk, bár különböző utakon, így p. o. né­mely ember azt tartja : csak hagyd tengjen a’ ma­gyar játékszín Budán , majd lesz belőle egyszer valami, ha fölépülend a’ színház Pesten. Én meg azt tartom: Isten neki hagyd tengjen, ha már csak ugyan tengenie kell, de gondoskodjunk egy rít­tal , vagy gondoskodjunk főképen egy más mód­ról is, mely a’ tengetést örökre fölöslegessé te­hetné , mert különben tartok tőle, hogy még ke­vesebb lesz belőle, ha fölépülene a’ színház Pes­ten. Ha fővárosunkat csupán Magyarok laknák , ha idegen színészettel concurrálnunk nem kellene, akkor talán (de csak talán) másképen is beszél­hetnénk. Továbbá némely ember azt mondja: igyekezzünk az idegennél tökéletesbek lenni, én meg azt kérdem: hogyan? Egyik azt mondja (nagy bölcsen !): már csak azért sem tetszik F. véleménye, mert oly szerénytelenül mondja el, 's erővel akarja a’ közönségre tolni; én meg azt mondom: mutassátok meg hogy nem helyes, és F. le mond véleményéről. Némely ember örül neki, ha a’ Svéd, Stockholmban, az Angol, London­ban, ’s a’ Török, Konstantinápolyban elfogja be­szélni, hogy Budán magyar játékszín vagyon; én pedig (a’ Törökkel nem gondolván akármit mond) azt óhajtanám ha a’ művész Svéd, és műértő Angol elhallgatnának otthon észrevételeikkel a’ magyar színészetről. Egyik azt mondja: a’ ma­gyar játékszín olykor jó mert a’ magyar közön­ség jól mulatja magát, én meg (a’ magyar kö­zönség alatt nem tudom kit értsek) — a’ magyar játékszínbe sohasem mulattam egészen jól maga­mat , ’s ily helyzetben többeket is tudok, kiknek véleménye nem megvetendő. Épen eszembe jutott: ez előtt több évekkel a’ pesti színpadon elszavalta, az az egy asztalhoz, melyen gyertya égé, tá­maszkodván , hadarva el olvasta a’ „Romlásnak indult hajdan erős magyar“-t egy fiatal enber, de jól jegyezzük meg attila-dolmányban és sar­­kantyúsan ; a’ közönségnek egy része egész ere­jéből tapsolt és kurjongott, én pedig a’ szavaló helyett pirultam. Némely az mondja:­­így gyara­podik a’ színészet ügye és becse, ha támogatjuk és színházba járunk; én meg azt mondom: a’rósz szinészet támogatása, pártfogása és gyámolitása ál­tal mind a’ közönség mind a’ színészet veszt; a’ rósz szinész (mint minden rósz művész) annál ro­­szabb mennél többet tapsolnak neki, a’ közönség ízlése hasonlag lejebb száll, a’ mit még jó köl­tőinken is vehetni észre. Némely azt mondja: a’ tehetősb hazafi magasb czélokért is áldozhat vala­mit; én meg azt mondom: igen is áldozhat, sőt áldoznia kell, de czélirányosan, mert czéltalanúl a’ jó gazda egy garast sem lök el, ’s még kevés­bé a’ jó hazafit. Némely azt mondja: jobb valami, mint semmi; én pedig azt mondom: törekedjünk többre a’ valaminél, de törekedjünk azon az úton, mely czélhoz vezet, ’s a’ t. ’s a’ t. Magyar olvasó közönségünk nagy része előtt a’ hangversenyekről, symphoniákról, hangászati ’s játékszini előadásokról ’s hangintézetekről írni vagy beszélni, annyi mint én előttem a’ tatár vagy chinai nyelvről. Egy részről háládatlan, mert sem érdeke sem sikere, más részről fájdalmas, mert nemzetiségünk ’s némi miveltségünk ’s ha­ladásunk, p. o. a’ magyar játékszínnek nem csak zengése, hanem dicsősége ’s diadala az idegen fölött, a’ főváros magyarosítása, a’ magyar közön-Mai számunkkal nem adhattunk egy ivet. 1853. 23. szám*

Next