Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)

1835-04-08 / 28. szám

nek mások mint az Észnek templomai. „Hitemre, igy szól Chamfort, sarkasmusi mosolylyal, te csak nem lesz ezen templom papja ?“ — Reményiem (felel Cazotte), hanem te, Chamfort, ki méltó vagy azzá lenni, te huszonkét metszést teendesz ereiden ’s mégis csak néhány hónappal halsz meg utóbb. — A’ vendégek egymásra néztek és nevettek. „Te, Monsieur Vicq- d'Azyr, te nem magad nyitod meg ereidet, hanem hatszor nyittatod meg egy napon, köszvény ostromod közepén ’s a’ rá jövő éjjel meghalsz; te, Nicolai, a’ vérpadon halsz meg, te de Bailly a’ vérpadon, te Malesherbes a’ vérpadon. — «Ah ! dicsértessék az Isten, igy szólt Bucher, úgy látszik ez az úr az egész Akadémiának neki esik, ’s irtóztatón ki akarja végezni. Hát én , — kegyelmet az égtől!“... — Te, te szinte a’ vérpadon halsz meg. „Ahá! igy kiáltának mindenfelől, fogadok , hogy mindnyájunknak halált esküdött.“ — Én nem esküdtem, — hanem csupán a’ philosophia ’s ész által kormányoztattok, a’ veletek úgy bánok philosophusok lesznek, szájokban ugyanazon mondásokat elveket tartók, mint ti, Pucellet és Diderótot emlegetők, mint ti.-------„Nem látjátok, hogy bolond , hogy tréfál ? mondák többen. Igen, felele Chamfort, hanem igen akasztófás bolondsága van. És mikor történendik ez? — Hat év nem foly el, mig jövendölésem be nem teljesedett. „No ezek szép csudák (mondám én, azaz Lahorpe), ’s engem semmibe sem számlálsz? Te itt igen különös csuda lesz magad (felelt Cazotte), te akkor keresztény lesz. — Erre nagy kiáltás jön. „Ah, monda Chamfort, ha akkor vészünkki, mikor Laharpe keresztény lesz, örökön élünk.“ „Mi, igy szólt Grammont herczegné, mi nők szerencsések vagyunk, a’ revolutióban semminek számláltatva , azaz habár belé vegyülünk is , a' mi nemünkbe nem fogatik.“ Ezen esetben, aszszonyom, semmi kivételt nem szenvedend a’ te nemed , mert úgy fog egészen tekintetni, mint a’ férfiaké. — „De a’ világ végét hirdetéd e Cazotte úr ?“ — Azt nem tudom, de annyit tudok, hogy te, herczegné, ’s veled sok más asszonyság a’ vérpadra vezettettek egy szekéren, hátra kötött kézzel. —,De, reménytem, hogy feketén bevont lesz az a’ kocsi!“ — Nem úgy asszonyom; még nagyobb asszonyságok is mennek ki a’ szekéren szinte hátra kötött kézzel. — „Még nagyobb aszszonyságok? kik, vérbeli herczegnék?“ —Még azoknál is nagyobbak! — Ekkor nagy mozgás volt a’ társaságban, ’s a’ jósolgatás túlüzöttnek találtaték. Madame de Grammont nem foná tovább az utósó feleletet, hanem könnyű hangon ezt mondá: „Meglátjátok, hogy számomra még gyóntatót sem hagy.“ Nem ám, madame, igy szól Cazotte, gyóntatót nem kapsz sem te, sem más. Az utósó kivégzendő, ki e’ kegyelmet kapja, lesz... Itt megállt egy kissé. „Oh ugyan azon elő jogosított halandó?“ Igen, csak azon egy joga, egy kitüntetése lesz Francziaország —királyának ! Akkor a’ házi ur szaporán fölkelt ’s vele minden vendég. Ő Cazottehoz ment, igy szóló: „Kedves Cazotte ur, messze nyujtád gyász tréfáidat, a’ megsértődésnek tágas mezőt engedve,de Cazotte semmit sem szóló, elakart menni, de Grammont asszonyság egyre tréfává akarta a’ dolgot tenni, ’s a’ jó kedvet visszahozandó, igy szólt: Ugyan próféta úr, nem mondanád meg a’ magad jövendőjét is? — Cazotte egy ideig halgata, szemeit lesütve. „Olvastad, madame, Jerusalem ostromát Josephusban?“ Igen, — de vedd úgy uram, mintha nem olvastam volna. „Jól van, felelt Cazotte, egy ember hét napig járt a’ bástyákon az ostromlók és ostromlottak szeme előtt, hangos jósló szóval ezt kiáltva: Jaj neked, Jerusalem ; a’ hetediken pedig ezt tévé hozzá: Jaj nekem is, ’s azon pillanatban leütteték egy az ellenség gépelyeiből lökött kő által. — Ezen felelet után Cazotte magát ajánlva elment. Nemde hatalmasabb magneticus álma volt ébren is Cazotte, mint a’ Társalkodóban említett állati magnetizmusban szenvedő honi ifjaink. Hanem kár, hogy ollyan vadakat jövendölt, mi máskép intéztetnők vele a’ dolgot. — Azon megjegyzendő van csak mellette, hogy Laharpe későcskén irta a’ jelenést, midőn az említett személyek meghaltak ’s a’ meghazudtoltatástól nem félhető. Uzdi. ÚJSÁG. Parisban nem rég Robespierre húgával ez elhirelt család’végsarjadéka halt el. Levavasseur hátrahagyott irományait kezéhez kerité, mellyekben bizonyosan nyomos históriai adatok lesznek a’ nemzeti conventre nézve, ’s a’ „Memoires detoussr legközelbi kötetében fognak megjelenni. Szerkeszti Munkácsy.