Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)
1835-01-21 / 6. szám
35 azonban más leányokra is kezd kacsingatni. — Ah Laczi / ha te engem megcsaltál ’s szép szavaid csak a’ szellővel járnak , melly egy óra negyed alatt más országot leng körül? — akkor szegény szív! nemulj el, nincs kiért dobognod !“ — 135-dik lap. „Igaz, igaz, Laczi hűtelen. Többet sírok most, mint varró tőmmel öltögetek. Laczi hitszegő férjem csakugyan nem lehet, soha sem lesz az ! — Néném bossziét kíván, ’s Kompod Lajoshoz akar nőül adni.— Ám legyen, ha akarják, én arra is rá állok, ’s Laczit elfelejtem örökre.“ 149-dik lap. „Férjem nem szép, de jó és gazdag. Kevéssé indulatos, mit igen mulatságos szelídítenem. — A’ férjek’ gyöngeségeit eltalálva, könnyű szokásaikon változtatni. Előtte kedvetlenségez nem, sőt azt mutatom, mit nem érzek.“ 153-dik lap. „Laczi ismét kezd körültem hizelegni. Ígéri javulását,’s mennyre földre esküszik, hogy nem ő , de atyja , ki szerelmünket ellenzé , volt hibás. — Azt mégis röstellem , hogy Laczi férjemből csúfot űz, ki szegény nem tehet róla, hogy ollyhít. — Laczitól ma is kaptam levelet, tele fiataltűz’ szerelmeivel; — ugyan ha ezt férjem tudná ?“ — 4* * «• Így vannak ezek megírva Laurám’ titkos könyve’ lapjain. Már most mit tegyek ? — hallgatok , mert illy esetben legbölcsebb , ki hallgatni tud. — De ha kérdés támad a’feldúlt fijók iránt? ember! mit mondasz akkor ?—‘semmit*, megcsókolom feleségemet, ’s vége lesz mindennek. Fijában irkál firkál akármit, mert csak szeret ő engem.— A’ minap is, kedves gomba orrújának nevezett, mivel jó kedve volt. — Igen, azért, mert a’ gombátígy szereti, mint tulajdon lelkét. Sokat el kell tűrni az asszonytól, ha nyugodni akarunk a’ háznál. Mire feleségem haza jött, estve jön, és én haragot tettetve , elébe nem mentem , ’s ő se jött fölém. — Egy hét telt már szótalanul, ’s mi a’ karácsonyi ünnepre se szólalunk meg; pedig nagy István napi bál készül, hol csak illő megjelennünk. Elhatároztam ugyan, hogy fölfedezésemről mit sem szólok, de ezt mint Midáis’ borbélya meg nem állhatván, — a’ mennyiben dugárusi szerepet se kivánok játszani, nehogy a’ tiltott portékát tovább is szekrényemben kénytessem tartani; — ime itt közlöm azt a’ szép magyar világgal, hogy ítéljél , ki a’ hibás ? — kinek kell elsőbben megszólalnia ? — és hogy én poltron vagyok-e, vagy pedig nagy lelkű, midőn hív nőmnek mással való szerelmét föl sem veszem ? — Te pedig kedves Laurám édes kis gyöngyszem feleségem , ha bogár szemeid’ égő sirgárait véletlenül e’ lapokra vetnéd, ’s bennök magadat lerajzolva találnád, bocsáss meg jó angyal! hogy általuk titkodat árultam el, mert lám, táblabirói hitemre mondom, ha ezt én nem cselekszem, ki fogná tudni, hogy ez Lauráim’ titka volt ?! — Ferenczy. CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY. Csokonai egyike múlt századi jelesebb költőinknek, születetett Debreczenben 1774-ben; iskoláit végzé ugyanott ’s Patakon. Őt tudománya ’s lángesze egyiránt teheté nagygyá , ha a’ sorsnak üldözött ’s a’ részvétlen hazának nyomorúsággal küzdött fia nem lett volna. Előbb szülőföldétől megvetve, hol a’ poesist tanitá, kénytelenitteték Professorságáról lemondani; utóbb Lillának nevezett Júliája’ kezét el nem nyerhetvén , az ifjú dalnok, sors és szerelem’viszontagságinak mostoha fia , ha lángeszével fölemelkedék is gyakran a’ költői bajló világba, csak hamar visszaesik onnan ínséggel küzdő körébe, ’s ki ma az Éj’ Istenehez elragadó festéssel ezt irja : Te csöndes éjnek királynéja Endymion’ szép barátnéja , Te, ott a’ fél felhő megett ! Ints hallgatást narcispálczáddal , ’S halkan nyomd pamut-hintócskáddal A’ harmattői nyirkos eget. Te is földünknek férje ’s bátyja, Míg a’ magánosság’ barátja, Coelus ! te rád (bámészkodik) , — Tekints-le millióm szemeddel ’S halld meg könyörülő sziveddel, A’ hűség mint búslakodik. Ti fájdalmim’ sokszor hallátok , Ti aggó éjelim’ tudjátok , Tudjátok , mért nem alszom én. Ti láttatok , melly bús lélekkel, Melly bágyadtan, ’s könnyes szemekkel kesergettem Ulla’ nevén. — — —