Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. július-december (1. évfolyam, 2/1-52. szám)
1835-09-02 / 18. szám
PEST SEPTEMBER’ 20. Megjelen e* divatujság hetenkint kétszer,esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr. és lef. pengd. A' TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. A’ VA K. (Folytatás.) Szelley szülői Heves vármegyében szép jószágokat bírtak, mellyeket elhalásuk után, ezen történet’ kezdete előtt mintegy két évvel, a’ szerencsétlen vak árva által vevén, örömtelen rideg életének sötét jövendőjébe lépett. Három évvel születése után veszté el szemei fényét. — „Én nem tudom, — szóla egykor estve, midőn a’ kerti lugasban fejét Lotti’ mellére hajtva léte bús jelenetű festé érzékenyen könyező kedvesének — én nem tudom, minő a’ föld, vagy az ég, vagy a’ folyam, — melly utóbbinak azonban még is legalább zúgását hallom, midőn szélvész háborgatja hullámait, — mert nem emlékezem semmiről egyébről mint egy zavart de elragadtatásig kellemes ragyogó szinvegyületről, ’s nem maradt semmim, mint élénk vonzalom a’ világnak előttem ismeretlen örömeihez. — Csak a’ gyermekkorból kiléptemkor kezdék szemeim világa’ elvesztésén bánkódni, ’s ezen bánkodás [utóbb napról napra nevekedvén gyászfátyollal kelité körül fájdalomtól edzett szivemet. Mint gyermek csöndes ’s boldog valók, akár mi csekélység is képes vala borult homlokomra derűt varázsolni ’s elmém’ ürességét kitölteni; midőn pedig később ifjú éveimben bánat igen elszokitá keblemet, — költőinket!) olvastatám magamnak ’s lángszavaik minden ínséget elfelejtetének velem, máskor ismét nagy vezérink ’s dicső bajnok eleink’ nagy tetteit hallgatván , arczom lángolt, beteg szemeim tüzeltek, karom görcsösen kapott kardot keresve baloldalamhoz , hevültemben székemről fölugrottam ’s csak akkor vevém észre, hogy vak vagyok, hogy nekem nem mosolyg öröm ’s nem virít dicsőség ’s borostyán ezen szép világban. Értettem, hogy létem nem élet ’s hogy e’ szabad világ’ közepette sötét börtönben sinlődöm szabadulás reménye nélkül. Azonban mig szüleim éltek, még sem valók olly felette szerencsétlen, hisz addig legalább nem voltam egészen egyedül. De ők meghaltak ’s én magányosan állottam a’ nagy teremtésben. Csak egy öreg hiv szolgám vala még, ki hajdan boldog gyermekkoromat ápolá ’s most szerencsétlenségemet hű részvéttel igyekezék tűrhetőbbé tenni. Azon hely, hol szüleim’ nyájas szava nem hangzott többé füleimbe, kivánatimnak nem felelhetemeg tovább, ’s elhagyám azt, utazással töltve bus napjaimat. Hű szolgám ezelőtt két hónappal Baján elhunyt, — szörnyű csapás! váratlanul lepettem meg általa, mert nem láthatára nevekedő gyöngélkedését ’s erejének fogytát, így tehát hűtlen kutyámat kivevén egészen egyedül maradtam, míg végre a’ szerencse hozzád vezérlett létem’ kedves angyala!“ — Lotti lehajolt ’s nyájasan simogatá a’ hűtlen vigyázt, áldván a’ sorsot, melly által az olly igen forrón szeretett szerencsétlen vaknak barátnéja lehete. Kimondhatlan szerelemmel függött ugyan Károly Lottiján, de még sem vala képes szünetlen borús homlokáról a’ sötét föllegeket elűzni ’s szerencsétlenségével kibékíteni. „Bárcsak láthatnálak, bárcsak egyszer engedtetnék meg arczedékeit csudálnom , mellyeket hasztalanul igyekszik szivem lelki szemeimelibe varázsolni.“ így szóla gyakran az elégületlen Károly. „Megszűnnél szeretni ha látnál“, sohajta fájdalmasan Lotti. „Az lehetetlen , a kiáll a szenvedélyesen az ifjú — bármilly alakban lásson is a’ világ, én benned örökké a’ szépség összeségét vélem.“ — Igen szereté a’szerencsétlen vak, ha Lotti neki olvasott, különösen kedvesé pedig a’ véres harczok’, hosszú veszélyes utazások’ ’s regényes kalandok’ hallását, noha ez utóbbiak leginkább szokták lelke’ csöndét megzavarni ’s vele szerencsétlensége’ egész súlyát éreztetni. Illyenkor, hallván fájdalmas sóhajtásait, éghez emelé Lotti szánakozó könyektől ragyogó szemeit ’s mélyen érzé , hogy életét, sőt mit ennél sokkal többre becsült, határtalan szerelme’ boldogító érzetét is képes lenne föláldozni, ha ezáltal kedvese’ szemefényét visszaadhatná. 1835. 18. szám. Előfizethetni helyben a’ kiadónál Dorottya utczában Czigler házban Ildik szám alatt. —Pesten kívül pedig minden cs. kir. Posta-hivatalnál.