Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. július-december (1. évfolyam, 2/1-52. szám)
1835-07-18 / 5. szám
PEST JULIUS 18 dik. Megjelen e* divatujság helenkint két.deer.esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fel évi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 9 fr. ás 10 f. pengj. A’ TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. 1855. 5. 87.ám. Előfizethetni helyben a kiadónál Dorottya utérában Czigler házban Ildik szám alatt. — Pesten kivül pedig minden cs. kir. Posta hivatalnál. LOTTI. Est volt ’s a’ lemenő nap’ utósó sugarai tűzözönbe bobták a’ magas bérezek’ méhlepte ormait, távolból ragyogó gyémánt kúpokhoz hasonlítókat, ’s a’ völgyek már mély homályba burkoltan ujuló szendergésben aléltak. Erővel kellett szemeimet e’ bájlátványról elfordítanom, mert az éj közel, ... falva pedig , hol barátságos szállást véltem lelhetni, még távol vala; kettőztetett gyorsasággal sietek tehát az esti ködben lebegő falu’ tornya felé, de lépteimet csakhamar ismét uj jelenet gátlá. Egy vizzuhataghoz értem , melly épen akkor ébresztett föl édes merengésimből, midőn már olly közel valék meredek torkolatjához, hogy csak hirtelen visszalépés által menekvém meg az iszonyú haláltul, rám a’ zuhatag’ tajtékzó hullámai közt várakozósul. Ijedségemből magamhoz térvén egy sirhalmot suillanték meg, durva mivü kőkereszttel ’s ertől függő fejér rózsakoszorúval ékesítettet. A’ feljövő hold’ fénye még halaványabbá tévé a’ rózsák’ halálszinét. Közelebb lépvén nem kis meglépéssel láttam a’ sírkeresztről egy kardot ’s ennek markolatjáról , szinvesztett szalagon, egy rendkeresztet függni, melly az esti szellőtől gyöngéden lebegtetve a’ kard’ rozsdás hüvelyéhez ütődvén rezgő hangokat csalt ki abból, halálharangéihoz hasonlókat. Lehajolván megösmertem a’ keresztet ; a’ hires franczia becsületrend’ keresztje volt az! Tehát a’ nagy corsikai hősnek egyik bajnoka aludta itt magyar hant alatt örök álmát? nem, ezen szavak: „Lotti emlékének!“ ’s ez aláírás: ,,ő elakart csábítani; én őt szerettem ’s meghaltam!“ elég világosan jelenték, hogy egy szerencsétlen áldozat* nyughelye előtt állék. E’ sir megfejthetlen rejtvény volt előttem. Meg nem foghatám, mint jött rá a’ kard ’s rendkereszt? — mély gondolatokba merülten ballagtam a’ folyam’ partján J.... felé, midőn egy vígan fütyörésző suhanczczal találkozám, ki nehány bárányokat hajtott a’ faluba. Kérdésemre, kié legyen azon sirhalom a’ zuhatagnál, így felelt: ,,az Lotti’ sírja.“ ,,Azt tudom, jó barátom ; de mit jelent rajta a’ kard ’s rendkereszt?“ ,,Oh uram, az igen hosszú történet. Én nem tudom jól elmondani, de ha eljő az úr házunkba, ott a’ nagy almafa mellett fejérlőbe, atyám elfogja beszélni. Tudom sírni fog az úr, én már legalább tizszer hallottam ’s még is kényeznek szemeim, hacsak rá gondolok is.“ Elgondolhatni, hogy örömmel fogadám el a’ fiúnak ajánlását, ’s így egymás mellett ballagva és bárányairól csevegve csakhamar elérénk a’ kijelölt háznak ősi magyar szokás szerint nyitva álló kapujához. Jószivü vendégszeretettel fogadtatám az egyszerű falusi családtól, ’s egy óranegyed múlva, már egészen honosulva érzém magamat nyájas körében. Az öreg gazda még nyájasabb jön, midőn hallá, mint vágyom a’ sírhalom történetét tudni ’s megigéré kívánságom’ teljesítését, de csak miután számos családja’ körében az egyszerű mezei estebédben részt vennék. Kívánságom’ óhajtott teljesültét siettetni akarván a’ jó öreg, rövid időt engede a’ falatozásra, az asztalt elhagyá, ’s követve mindnyájunktól a’ ház előtt álló almafa alatt letelepedvén, így kezdé Lotti’ történetét: ,,A’ francziák’ győzelmi pályája csöndes falusi magányunkon is keresztül vivé a’ század’ hősének diadalmas zászlóit, ’s egykor magas bérczeink sűrű füstoszlopoktól borítva ingadoztak az ágyuk’ rettentő dörgésétől. A’ csata véres volt, de végre csakugyan a’ magyar fegyverek győztek ’s az ellenség hátrálásban keresett menekvést. A’ csatatéren egy ifjú haldokló franczia tisztet talált Lotti’ atyja ’s szánakozván elhagyott állapotján, hajlékába vivé őt, hol Lottiban gondos ápolóra talált.“ „Lotti tizennyolcz évve s kétségkívül falunk’ legszebb leánya volt; arcza hegyeink’ legbajlóbb rózsáival is bátran vetélkedhetett. Oh uram, kegyed őt’ nem látta, ’s én képtelen vagyok kelle