Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. január-június (2. évfolyam, 1/1-52. szám)

1836-06-22 / 50. szám

400 fába visszabukdosni. Mi szülte e’ férfias törekvő erő naponké­nti buká­sát, vizsgálatába nem bocsát­kozunk, a’ jelent tekintjük csak ’s a’ jövendőt. Jelenleg: hetek, hónapok, évnegyedek múl­nak, ’s a’ magyar fővárosi színészet szellemileg tösped­­tán borostyánaikon nyugosznak már a magoknak némi hirt ’s hozzá tán elég dicsőséget nyert színészink? avagy tán az ur adá nekünk e’ henyészetet — Deus nobis haec od­a fecit? —­­Mind a’ kettőt fájdalmas hinni; mert amaz a' földi törekvések’ dicsőségében, ép erő mellett, nem nagy tiszteletet gerjesztő nyugvás, emezt a’ hálát­lanságnak nem legszebb bélyege ferditné. — Nem igyekszünk, mert a* nemes Megye megadja a szí­nésznek mi a’ színészé; ezt feltenni polgárról, ki naponkint az erkölcs tanulásában fáradozik — ha csakugyan fáradozik, — teljes lehetetlen ; de le­hetetlen azt is hinni , hogy olly elvetemült gon­dolkozása volna egy magyar színész , ki maga fe­lől azt tarthatná, hogy művészi fáradsággal szer­zett borostyáni közt már most nyughatik; a mi hát oka, hogy színészink haladás helyet veszteg­­lenek, ’s jól meg kell jegyezni : ki a’ felette siető időben ma elő nem halad , az tökéletesen vissza felé megy ; — mert ma még csak egy dologban járatlan, de holnap, holnapután már hármat nem fog tudni. A’ rend mindennek lelke, ’s főkép olly dologban mindennek lelke, hol léleknek, testnek, mint a’ színésznél, a’ legegybehangzóbb rendszer­be kell lenni. Váljon nem e’ rendhiány okozza-e színészetünknek jelen tespedő állapotját, holott most sokkal nagyobb mezejük van tanulhatni is, a’ pesti színháznak valóban nem csekély számú jeles tagjaitól. — E’ rendnek részletes taglalásába nem bocsátkozunk, de kérdjük már most, bármi legyen is oka, hogy színészetünk elő nem halad, mikép kívánja jövendőjét Pesten, az épülő kis színházban elintézni ? művészi tanulmány, szorga­lom , ipar, rend nélkül? úgy szünteleni atyásko­­dására fog szorulni a’ nemes Megyének, ’s m­ig a’ művészet csak atyai szárnyak alatt élhet, gyer­mekkorában van az, és erős lábra nem fog állhatni. Nem akarunk mi itt szinészinknek leczkét tartani, hanem azon szempontból tekintjük a’dol­got, melly azt a’ haza’ ügyévé tette; ’s ugyan kérdjük már most, a’ hazának, ’s a’ haza egyes testületének, mint nemes Pest vármegye, annyi ezernyi áldozatok után, nincs-e teljes joga meg­kívánni , hogy a’ színész művészi tudományának tökéletes kifejtésére, a’ legnagyobb szorgalmat, a’ legnagyobb ipart fordítsa? — ’s váljon azon kezdjü­k-e ez ipart, hogy még leczkénket sem tud­juk, ’s a’ helyet hogy naponkint haladnánk, min­dig mélyebre sülyedünk?................... A’ pesti színház sok tekintetben iskolája le­hetne szinészinknek ’s mit itt practice tán nem volnának képesek megtanulni, mi áll ellent, hogy azt theoretice is tanulni ne igyekezzenek ? magok színészink közt van egy pár olly tag, ki nem cse­kély theoretikai színi ismeretekkel bir, váljon szégyen volna-e ezektől tanulni, vagy a’ hetenkinti szünnapokat lehetne-e szebb foglalatossággal töl­teni? — ám a’ szó’ legszorosabb értelmében nya­kunkra növekedett az idő. Még alig félév előtt, dicséretesen versenyghettek színészink pesti pálya­társaikkal; — változtak az emberek, sietett az idő ’s most már mikép mérkőzhetnének verseny­társaikkal ott, hol kevéssel ezelőtt, egy kis hirt, egy kis dicsőséget arattak. — Fáj ez a’ hazafi érzésekkel buzgó kebelnek, de e’ fájdalom az ingadozó ügyen nem segít, ha­nem segíthet a’ vasszorgalom. — Mi gátolja, hogy színészink önmaguk közt is kisded tanuló iskolát ne alakítsanak? — Kik a’ nyelvet alaposan tud­ják, adjanak leczkét az abban járatlanoknak ; kik színi theoretikai ösmeretekkel bírnak, oktassák az abban szűkölködőket; próbájuk ne legyen csu­pán memorizáló óra, melly alatt a’ súgó játsza a’ főszerepet, hanem a’ mutatványok i­gy vagy amúgy sükerülhetésének valóságos iskolája. Nem mondjuk mi, hogy csak ez az egyetlen mód a’ fővárosi magyar színészet emelésére, de­­hogy jobbá alakítására valamit csakugyan kell tennünk, pedig haladék nélkül nélkül tennünk, ez olly józan kívánat, mellytől színészetünknek Pesten kezdendő jövendője is nagy részint függ. ______________ ABÁR. EPIGRAMMÁK (Hatig után.) CYNTHIÁHOZ. Cynthia tataiak, de ne bár! mert téged az ember Vagy lásson mindig, — angyal! — avagy soha se. n­ap és IDŐ. A’ nap gyors, az idő még gyorsabb, mert ugy­e a’ nap Egykoron állt is már, ’s még az idő soha sem. H. Karácsony L. NYOMATIK AZ EGYETEM’ BETŰIVÉ!.. Szerkeszti Munkácsy.

Next