Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. január-június (2. évfolyam, 1/1-52. szám)
1836-06-22 / 50. szám
festő csukott karjai közé, ’s nyomos szavakkal idézte eszembe ama’ vidám időket, midőn közösen ****ban utazgattunk. — Nagy nehezen elértem zárszékemet, egy rósz daljátékot hallottam középszerű dalnokoktul előadva , láttam rósz díszítményeket ’s — dicsérnem kelle, bárha a’ közönség nagy részint pisszegetett. Szerencsétlenségemre kimentemkor a’színház igazgatónak jutók kezei közé, ki a’ rész bevételek ’s a’ közönség’ részvétlensége felől panaszkodik, ’s úgy vélte, kötelességem volna, utóbbinak szemeit fölnyitnom. — Mit tehetek ? — Bőszülten dicsértem mindent. — ’s mi jön a’következés? — A’dicséritek részrehajlónak neveztek, ’s a’ közönség azt vélte, kritikáim többé nem érdemlik az olvasást! KRITIKAI TÖREDÉKEK: Junius Ildikón „Két Péter, vagy : a’ Saardami polgármester“, vígjáték 3 felvonásban. — Lebrun után fordította Telepy György. Ma Bartha ur (Péter czár) annyira nem tudá szerepét, hogy több helyen még csak gyanitni sem lehetett, mit akart mondani. Már épen nem csudáljuk, ha sok nézőt így hallunk beszélni : „Csak hijában , nem eléggé pallérozott még a’ magyar nyelv hogy színpadról sikerrel hathasson; — mi jól tudunk magyarul , a’ színészek is magyarok ’s még sem értjük , mit mondanak.“ — Elhiszük, de ennek nem a’ nyelv, hanem némelly színészek’ tunyasága az oka , kik nemcsak hogy tanulni nem akarnak, de még a’ próbákra is gyéren jelennek meg, ’s szerepeiket nem próbálják rendesen , gondolkozással, hanem csak immel ámmal elhadarják , hogy annál hamarább ismét szokott foglalatosságaik után futhassanak. Erősebb fenyítéket a’ hibázóknak, különben még bimbójában hervad el az intézet. Junius' 16dikán Weissenthurn Johanna’ 5 felvonásos színjátékában : — ,,János , finnlandi herczeg, fordította Kossuth Lajos“— lépett föl másodszor Széppataky Johanna, Mária királyné’szerepében. Szavalásában meg van színészink legnagyobb részének hibája : az egyhangúság ’s nagy pathos ott hol épen nem kell, mimikája nincsen, mozgásai pedig sem kiszámoltak, sem kimértek, annyira, hogy a’ művészet’ kivánatitól minden tekintetben távol vannak. Ezen szögletességeket azonban, mellyek kis városokban ragadtak rá, könnyen lesimithatandja, ha gyakran meglátogatjja a’ pesti színházat. Junius' 1 Mikián Töpfer’ vígjátéka: „Leányi kérés szabály szerint, vagy, ha parancsolja,“ —ól vala adandó, de Bartha urnak hirtelen történt változása miatt, Kotzebue’ nyolcz garasos atyafiét láttuk. A’ czímszerepben e’ napon Fáncsy ur játszott, máskor pedig mások színészink közül; de meg kell vallanunk, hogy jól adatva e’ szerepet még magyar színpadon nem láttuk soha, — nem kellene azt olly igen feszes komolysággal játszani , mert nem lehet megegyeztetni a’ természet’ változhatlan szabályival, hogy Krone Bianka, a’ vidám szende leányka, egy feszes pedantba mindjárt első látáskor szerelmes legyen, ’s ezen kívül, ha már Benjamin korhelynek adja ki magát ’s annak akar tartatni, viselje magát úgy, mikint egy derék vásott pazaréihoz, nem pedig mint valamelly szivszorulásba szenvedő holdvilági lovaghoz illő. Junius 10dikei Holbein’ vígjátéka : „Kétalaku‘’ — fordította Jakab István; —ma is mint máskor, — jól mulattató a’ nézőket. Egressy ur (Zonay báró) eleven egybevágó játékáért többszöri kihivatással jutalmaztaték. Udvarhelyi ur (Coleman gróf) néhányszor igen igen akadozott, a’ rendelők pedig hibáztak, hogy Molnár urnak olly szerepet adának, mellyben beszélnie kellett. * * * Ila gondos figyelemmel áttekintjük színészink’ pályakörét, mellyet a’ haza’ szivében töltenek, csekély erűvel vergődtek ide, de csekély erejüket buzgósággal pótolák ’s buzgóságot éreztek a’ közönség részéről is. Utóbb a’ nemes megye vévé őket pártfogó szárnyai alá, a’ tudós társaság figyelmet fordított rájok. Most már emelkedni, tanulni kezdtek a’ vándor élethez szokott fiai a’ művészetnek , szép ipart, szép buzgóságot látott a’ Megye, a’közönség szívesen nézett át egyes gyönge hibákat , mert fejlődésében volt az intézet ’s szép reményekkel biztató. Kiszemelé végre a’ nemes Megye mind a’ két hazából a’ legjelesebb tagokat; az intézet uj erőt nyert, és kivévén az operákat , méltán vetekedék a’ még akkoriban szellemileg gyönge lábon tengett pesti német színházzal. Itt állott tehát a’ magyar szini világ, bujdoklásban töltött minden viszontagságival, mennyire practicus színészektől várni lehete, még eddig nem látott fénypontján. A’ legfőbb fénypontjuk visszaesés sok nagynak vala e’ világi forgandóságok közt sorsa; de, fájdalom! színészetünk épen midőn e’ fénypont ösvényére lépett, midőn megnyillott előtte a’ sorompó, hogy férfias küzdéssel előhaladjon, hanyathomlok kezde előbbi apathia'