Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. július-december (2. évfolyam, 2/53-104. szám)

1836-09-24 / 77. szám

614 tata hogy a’ játékpénz még egy petinyt sem ér. A’ dühös csoport Berkeley kapitány elkeresztelt ügy­vivője ’s társára rohant, és mind ketten csak nagy bajjal szabadulhatának­ meg, ott hagyva por­tékáikat és a’ már beszedett pénzt. UJ­ ORLEANS KÉPE. A’ hab­rei hirlap egyik levelezője 1836 junius’ 26dikáról e’ következőt ir: Azon ország, mellyben lakunk, valódi erkölcsi panorámát— a’világ minden tartománya vétkeinek egyesületét, mikint az erkölcsöket, ’s az ó idők egyszerű szokásait állitja elő — és mind ezt nyil­vános helyeken, kereskedési ■viszonyoknál (nem pe­dig társaskörökben, mert itt is mint minden ország­ban az aristokratia uralkodik­ egymássali érintke­zés, ellenkezés és összetközésben ; de mindnyájok­nál egy a’ czél pénzkeresés mire különböző utakon törekednek, napi munkája után mindenki nyuga­lomra adja magát, hogy a’ következő nap ismét el­kezdhesse. Mindenütt egyszerűség és azoknak erős megszokása, mi a’ polgári ’s katonai hatóságot il­leti, uralkodik; az utczán soha formaruhát vagy megkülönböztető öltözetet nem láthatni. A’ káplár­tól egész Louisiana polgári és katonai kormányozó­­jáig, a’papokat sem zárva ki, hivatali köteleségen kivül minden a’ szerény polgár’ helyzetére tér visz­­sza. Nincs más katonaság csak polgári (3—400 ha­­tárörzőt kivéve, de kik ritkán mutatják magokat) ’s ez is a’ legtarkább. Az osztályok alakitása külö­nös módon történik, mellynek vannak jó oldalai. Egy charakteréről tisztes és közbefolyásu férfi egye­sül barátaival, polgári katonaság osztályt alakit, mellynek alapitói adnak nevet öltözetformát; ezen osztály naponkint szaporodik azok által, kik az első tagok indítványára felvétetnek, ezek megújít­ják tiszteiket és altiszteiket, ’s így az osztály ala­kítva van, miután magát a’ status katonai törvé­nyei szerint alkalmaztatja. Innét van az, hogy min­den nemzet hona formaruháját veszi­ fel, a’ spanyo­lok két szép osztályt alakítanak spanyol öltözettel, helyetük formaruhájokkal, Tell Vilmos almájával és nyilával, az amerikaiak, németek, francziák kü­lönös öltözetben ; kellemes nézőjátékot képez olly különböző öltözetek egyesülete, és különböző nyelv­beli vezérlet, holott még­is mindenik ugyan egy szinti zászló alatt áll. Legcsekélyebb pillantatnyi csend háboritáskor , az első jelre, mindenki a’ ma­ga őrtanyáján van , ugyan egy kívánattól lelkesí­tette, a köz csendet ’s nyugatomat visszaállítani. Illyen esetben elenyészik minden nemzeti különség, nincs ekkor spanyol, franczia, amerikai, hanem egy közérdekért fölfegyverkezett polgártömeg. En­nek tanúja valék az utósó zavarkor, mit némelly missionariusok okoztak, a’ korlátlan szólásszabad­ságot használva a’ rabszolgák felszabadítását hirde­tők. Ezen alkalmat használni akará egy csoport iz­­landi napszámos, melly ismeretes vala nyugtalan szelleméről, a’ munkabér felebbszállitását kicsika­randó ; gyakori gyülekezetük gyanút gerjeszte, ’s a’ nemzeti őrség elkezdő munkás kötelességét. Egy este az őrtanya kormányzójánál jelenté magát egy ifjú franczia, ki egy illy gyülekezetben jelen volt, a’ polgári katonaságot nyíltan védelmező, minthogy munkásságuk miatt a’ csendzavarók terve megsem­­misiteték, a’ sokaság elnyomó őt, és fenyegetők, hogy a’ lámpákra felfüggesztik. Meghuzattak a’ha­rangok , 20 perez alatt 2000 embernél több valt fegyverben. Óra múlva minden régi rendében volt, ’s kivevén nehány éjjeli őröket, mindenki nyugot­­tan tért vissza ágyába, én bámulék azon lelkierőn, mellyet e’ szabad nép fejtett­ ki. A’ franczia osztá­lyok legszámosabbak. Vannak itt még gránátosak, láncsások, vasasok, huszárok ’s a’ t. kiknek öltö­­zetök tökéletesen ’s híven a’ francziák után képzet­tek. Szemlekor a’ főtisztek, tábornokok és a’ tisz­tikar fényes öltözetben jelennek­ meg, fejektől talpokig tele himzetekkel; a’ szemle után egy óra múlva mind ez elenyészik, hogy helyet adjon a’ pol­gári szerény öltözetnek, és a’ tökéletes összeolva­dás visszatér, mikint a’ szemle előtt. A’ katona le­teszi formaruháját a’ vizsgálat, a’ pap a’ mise után, mikép a’ színész a’ játék végzetével színiöltözetét. NYÍLT levél. Köz­ hirből értvén, hogy halhatlan emlékezetű költőnknek, Csokonai Vitéz Mihálynak emlék-osz­lopa, az ezen vállalat ellen szegrílt számos akadá­lyok’ daczára is, valahára elkészült, ’s még a’ múlt hónap’ első napjain Debreczenben a’ hatvani-utczai sirkertben fel is állíttatott: nem lehet csudálkozá­­sunkat nem nyilvánítani, mikép eshetik, hogy ezen már olly régóta, ’s olly sokak által megpendített terv’ sikerültéről, ennek közelebbi körülményiről, ’s mint reménylenünk szabad, magának az oszlop­nak ünnepélyes fölavatásáról, senki az idézett vá­­rosból, sem hírlapi, sem más után, az érdemes kö­zönséget , mindekkorig is nem értesítette. Felszó­lítjuk tehát ezennel, hazafiúi birodalommal, a’ma­­i gyár Literatura, ’s fentisztelt költő minden barát-

Next