Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. július-december (2. évfolyam, 2/53-104. szám)
1836-11-26 / 95. szám
PEST November 26. Megjelen e’ diratujííg betenkint 291er, e«x tend. alatt legalább 64 képpel. Helyben félévi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr. és 10 f. pengő. Előfizethetni az Ország úton Nagy* házában 665dik sz. a. a* szerkesztői irószobában. Pesten kívül pedig minden cs. kir. Posta-hivatalnál. MÁSODIK Év* Szebb jövendőt a* Hazának, Bús idői már valának. MÁSODIK FELE. A’ TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. 1856. 95 dik szám. UTAZÁS A’ HOLDBA. (Folytatás.) 4. a’ város. Rendkívüli meglépés fogá el a’ két utast, midőn a’ kapuhoz közeledvén láták, hogy az tulajdonkép csak jele a’ város küszöbének, ’s hogy semmi esetre nem czélja a’ város’ elzárása. Pompás oszlopokon nyugvó díszboltozat vala ez, és ajtóknak vagy rácsolatnak nyoma sincsen. A’ házak egymagasságuak ’s egyalakúak. A’ földszinti falakban ablakok’ helyét képszobrok vagy vésett képek foglalják el, a’ felsőbb emelet’ egész sora nyitva áll a’ padozattól párkányig, ’s egyes oszlopokkal ékitett kristálüveg-kárpitokkal bezárható. Ezen részt a’ mulató teremnek ismerék. A’ zárt kapukon tágas udvarokba, csinos kertektől virágzókba láthatni; ’s a’házak’ tetején is különféle növények virágoznak, édes illatok lengnek le az utczára, és fáinak árnyában boldogul nyugszik a’ lankadt hold’ embere. Beljebb érvén a’ városba, a’ vásárpiaczra jutottak. Legegyszerűbb ékesség díszíti a’ boltokat, ’s a’ pezsgő nép vidám arczczal jár dolga után. Ez uj tünemény nem kevésbé feszíté meg csodálkozásukat. A’ lakosok mindnyájan magasb izmost termetnek mint a’ földei, ’s ezen erő a’ legnemesebb alakkal párosul, mellyet valaha a’ görögök ideáljuknak választhattak. — A’biborág’láttára tiszteletet adólag nyit nekik utat a’ nagy néptömeg, — ’s így érnek egy igen tágas pompás piaczra, hol az épületek’ magassága és fénye az eddig látottakét jóval felül múlja. Alig néztek körül nehány perczig, már is egy idu hozzájuk lép, ’s őket barátságos hangon a’ házba kényszeríti. Mondhatjuk, hogy csaknem a’ guta üté meg őket örömükben ’s bámulásukban, midőn ez ismét magyarul szólitja meg őket. Már szinte hinni akarák, hogy minden megcsald őket, ’s léghajójuk bizony csak a’ tatárföldre vetődött, hol még régi magyaroknak kell lakni; — de a’ mű 1836. részét, a* müvészet! — Ám tüstint oszlott kétségük , midőn a’ házba lépők egy lányfőt pillantanak meg, melly nehány szót egy szolgához látszék intézni, ’s mellyek sokkal angyalibban hangzottak, mint földi nyelv’ hangjai. — A’ kérdezőknek, mint tudhatni, hogy épen magyarul kell megszólítni őket, így felel az ifjú: „A* bíborág mutatja, hogy föld’ lakói vagytok, — *s aztán, ki ne ismernémeg a’ magyart saját módon pödört bajuszáról ?“ — Az ifjú nagy terembe, mellybe kupfödözetről szolgált a’ világosság, vezeté vendégeit, ’s kére őket, hogy tetszésük szerint parancsoljanak reggelit , miután kinyilatkoztatá, hogy e’ ház a’ külcsillagokrali utasoknak vendéglője. E’ pillanatban fehér márvány táblába aranyos betűkkel irt sorok tűntek szemökbe, mellyek által az idegenek kéretnek , hogy mivel e’ csillagban más pénznemek divatoznak , mint egyébütt, az ízlésükre és késökre szolgálandókat minden további köszönet nélkül elfogadni méltoztassanak. Máris kérdezé am az ifjú, rostélyost vagy kávét, sört vagy beát, kolbászt vagy nektár nedvet, kalácsot vagy ambrosia fagylakat, sonkát vagy mézcsemegét parancsolnak-e, ’s vitézink az elragadtatás’ terhe alatt összeroskadtak. Ennyi sok jóféle, ’s mind ingyen! holott Pesten 30 krajczáron a’ fagylalt csak félfogra való ’s a’ t. ’s a’ t. ennyit egyszerre, ez lehetlen! Már képzelék, hogy csak álmodnak, hogy egész utjokat és terveket is csak álmodák, — egymást orron megragadák, hogy ébren létöket tapasztalják; ’s e’ perczben, részint az egy kissé vaskosan megnyomintott orruk, részint egy belépő társaság meggyőzék őket, hogy nem alusznak. Szokás a’ holdban, hogy itt érkezett vendégek’ mulatósára több tagok megjelennek a’ „Jókedv’“ társaságából. Ezek minden módon igyekeznek az idegenek’ figyelmét ébren tartani, ’s egyes tárgyak iránt kíváncsiságukat fölingerelni, így a’ társas kör bizonyos eleven forgásban marad, ’s a’ külföldi soha magát meg nem unja.[95]