Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. január-június (3. évfolyam, 1/1-52. szám)
1837-03-29 / 26. szám
Harmadik év. A’ dicsőség fénysugara Lengyen a’ Magyar határa Első fele. Pest. Jtraitius’ 89^“ Megjelen e’ divatujság hetenkint 2szer, esztendű alatt legalább 64 képpel. Helyben félévi dija 4 fr., egér/. évi 8 fr. Postán 5 fr. »*10 fr. pengő. TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVNÁ« SzÓL. 1831^ 21»'!ik szám« Előfizethetni helyben a kiadónál új-világ utczab.m Reisinger házban 554 ik szám alatt. Pesten kivül pedig minden cs. k. posta-hivatalnál. A’ PIROS TOJÁSOK. LEGENDA. NAGY IGNÁCZTÓL. Hogy már 1464-ben is igen helyesen ünnepeltetek a' husvéthazánkban, azt már más helyeken elég bőven bebizonyították írástudóink; arról szóljon tehát csak hiteles krónikánk ezúttal, mi azon időben a’ házak’ belsejében szokott történni. — Nagy szombat volt, ’s nemes Gelyvay Nehemiás, fehérvári biró uram ő kegyelme’ házában nyüzsgött pezsgett a’ sok fehércseléd, ’s az előre hátra futkosásnak, kaczajnak ’s ledérkedésnek a’ tornáczban álldogálló hajdúkkal vége hossza nem volt. A’ háznak valamennyi mozsara kongott ’s százszorosan fölülmúld zajával az elutazott harangokat; malaczok sivítottak, báránykák bőgtek, a’ tűz pedig vígan pattogott ezen sokhangu zsibaj közt, szóval: minden fenekestül felfordult Gelyvay Nehemiás uram’ házában. A’ zaj már legmagasb fokát éré, midőn végre egy picziny’ láb türhetlen dobbanása némi csöndet eszközle, mellyet következő szavak még inkább növeltek: „Nem tudjátok vihogás ’s kaczározás nélkül végezni munkátokat, rosz leányok? Ha most véletlenül belépne, minden perezben várt vendégünk, Undu Országh nádor, ugyan szépet gondolna felőlünk s házunkról.“ — ’S ki mondá e’ csitító szavakat? Senki egyéb, mint maga szép Róza kisasszony, Nehemiás uramnak egyetlen szülöttje, ki épen nem tartá szégyennek, saját kezecskéivel tölteni a’ hófehérségü káposzta leveleket nem csak husvét’ tiszteletére, hanem a’ nádor ’s egyéb számos úri vendég miatt, kik Mátyás király’ koronázására várattak, ’s minden perezben elérkezhettek. — Szép Róza nem azért dobbant a lábacskájával, mintha vigadók közt vig lenni nem tudna vagy nem szeretne, hanem mivel most épen olly 183?, kellemes ’s még is egyszersmind olly aggasztó gondolatok lebegtek dús szőke fürtöktől körül,lengett fejében, minek csak valaha keringhetének, Bendegúz idejétől kezdve egész Mátyás királyig, olly leányéban, kiben tizenhetedik tavaszának varázsereje munkálni kezd, röviden: szép Róza, kinek szépségét roppant gazdagsága ezerszerte növelé, szerelmes vala egy fiatal orvosba, kit Fehérvár’ tájéka csak „szép bűvész“ név alatt ismert, számos igen szerencsés gyógyítása miatt; egyébiránt László igen gazdag volt, ’s atyjától reá maradt vagyonát naponként növelé tudománya’ kincstermő gyakorlata által. ’S mégis aggasztó gondolatok bánták szép Rózát? Igen, mert szerelme’ irányában atyja hadi lábon ’s támadólag állott szüntelen, nem mintha gyűlölte volna Lászlót, hanem mivel nemtelen volt születésére nézve, Gelyvay Nehemiás uram pedig egészen azok közül szereté őseit származtatni, kik Noéval a’ bárkában voltak. Ez aggasztó szép Rózát annyira, alkalmasint jól megborsozta a’ káposzta’ tőtelékét Végre, munkáját végezvén, szobájába suhant, ’s szilárd tökéllettel nyúlt író szereihez, mellyek’ használatát egy jámbor szerzetestől, Ivó atyától, tanuló’s rövid gondolkozás után következő sorokat ira: „Kedves Lászlóm! Holnap délután rendkívüli tanácsülésbe menend atyám, mert holnapután váratik a király; mihelyt hazulról atyám távozand, négy piros tojást teszek szobám’ ablakába, ’s akkor siess hozzám, mert az öreg Odvasy Gedeon megkéré kezemet atyámtól, ’s ha jó tanácsod mostnem segít, el van örökre veszve Rózád.“ — E’ levélke, pecsételve nehány könycseppel, More czigány barna markába vándorlóit, ki udvari bolond forma szolgálatot tett az úri házban s igen furfangos eszü ficzkó volt. „Mit viszesz, More?* — kialta Gelyvay ’s kiragadd szegény reszkető czigányunk’ kezéből a’levelet, midőn épen a’ kapun kisompolyogni akarna. Olvasván tartól(26)