Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. január-június (3. évfolyam, 1/1-52. szám)
1837-04-02 / 27. szám
Harmadik, év. A’ dicsőség fénysugara Lengyen a’ Magyarbazára Első fele. Megjelen e’ divatujjá? Jieímikint 2szter, esztendő alatt legalább 04 képpel. Helybeli félévi dija 4 fr., égé«, évi 8 fr. I*»«tán 5 fr. és lufr. pengő. A’ TÁRSAS ELET És DIVAT VILÁG U»L. 1839. 91** szám. Előfizethetni helyben a kiadónál uj világ utczában Keisinger házban 554 ik szám alatt. Pesten kívül pedig minden cs. k. posta-hivatalns ál. REGEBAL, TÖRTÉNETI ELBESZÉLÉS A’ MESÉS HAJDAN’ SZELLEMÉBEN. K A SÓLYOM. -------- — — ■— — are you flesh and blood I Have you a working pulse ? and are no fairy 1 No motion-------------well ; Speak on ! -where were you born ? Are yon a god! would you create me new J £b a k e|a |5 e a r e. I. Van egy tehetség az emberben, melly több mint emberi; a' láthatlan kapcsolatok’ egyike ez, melly őt, a’ nagy mindenség’ lehelletéhez olvasztja; túl ragadja ez őt, a' szűk földi határokon, föld a’ miriád csillagok útai közé. Teremt, ront, épít, varázs hatalma, egy világot népesít lehelletével gyorsabb az ágyú tekénél röptében; szekere elébe a’ gondolat van fogva, és szárnyai haladtában növekednek. Istene, önalkotta világának , ’s egy szemhunyorítással visszasülyeszt mindent a semmibe. Ez, a’ képzelő tehetség, ezt szólítom fel olvasómban. Képzeljen, ollyas valamit, ha teheti, mintha semmit se képzelne; például: egy végtelenült, vagy néma sötétséget, feketét, ’s irtózatost némaságában; siketet, néptelent, az első szűz éjét talán, vagy a’ haos előtti semmit. Ébreszsze fel azon érzést lelkében, melly abban, önkénytelen keletkeznék, ha e’ borzasztó sötéten keresztül, távol és magasan, egy szikra gyúlna, mintegy szeme az éjnek, mintegy szikrája a’ létnek ’s tanúja annak , hogy az űrben élet van. 1837 Egy arasznyira nem látott a’ szem, éjfél már elhaladott, ’s azon szakában állott az éj, mellyben, a’ legkésőbb lefekvő alszik már, ’s a’ legjobbkor ébredő még nem ébredezik; az őrök’ szemhéjain illyenkor, hosszú virasztás mámora nehezkedik, ’s az egész természeten, bizonyosan lankadtság hever. Egyszerre oszlopszerű tűzlobogvány kanyargót, emelkedő kigyókint föl a’ sötétben, távol ’s magasan fél homályos utczát hasítva magának, a’ mogorva éjen keresztül, mellynek falai az enyészet’ fekete színét hordák homlokaikon; — nem sokára egy másik, és újra egy, és igy tovább: magas bérezek’ ormain gyuladoztak rendre, ’s kétes világ hullámzott körűlök; a’ tárgyak halkal fejledezni kezdének, — csonka teteje merült ki az agg Retyezátnak; csillámlott a’ nyargaló Sztrigy, ’s a’ sziklák’ tölgy-hajzata kezde kitűnni, kékes lángköd tajtékzott a’ levelek közt, ’s bíborral csipkézte éleiket. Tompa moraj, ébredő nép’ zajgása válta föl a siket hallgatást; lódobogás, ajtók’ csapkodása ’s fegyverzetei hallatszanak, mint sűrű fellegből, bújának ki ideges sajátságos öltözetű alakok zömök lovakon , vagy gyalog roppant fegyverekkel, kürtök hangoztak ’s viszhangoztak völgyön, bérczen,s merre szem látott seregek gyűlöngtek, ’s minden egy agg tekintetű város felé vonúlt. Mély boltozatú kapun tünedeztek el lassankint, nem sokára a’ tűzoszlopok sápadni kezdének ’s az ifju hajnal kék mosolyával ívezé a’ bérezek’ taréját körül. A’ város’ közepe táján, tágas térnek űrét foglalók el a csapatok, ’s előttök, parancsoló tekintettel, sötét képű férfiak lovaglottak föl és le. — Koraitok, az épületek nyilasaiból nő és férfiú arczok bámultak; itt ott félig öltözött nép tátongott az utczákon.(27)