Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. január-június (3. évfolyam, 1/1-52. szám)
1837-03-23 / 24. szám
Pest Harmadik év* A’ dicsőség fénysugára Lengjen a’ Magyar hazára Előfizethetni helyben a kiadónál nj - világ utcza* ban kei singer házban 554 ik szám alatt. Pesten kiviél pedig minden cs. k. postahivatalnál. Első fele: JHaifiUS* aszán Mégj élt n e' divatujság hetenkint 2szer, esztendő alatt legalább 04 képpel. Helyben félévi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr. és 10 fr pengő. TARSAS ELET ÉS DITATSÁGBÓL. 1837 24‘ük szám* A‘ RENGETEG HOLLÓJA. NOVELLA. SZABÓ DÁVIDTÓL. I. Wohin dn trübe Welle t Wohin mit solcher Schnelle , Als trügst, du einen Haub ? Ich eil aus den Gcwühirn Des engen Stromes weit, Zur Mecr-Unendlicliktit. Um ab von mir zu spidilen Den Uferschianun der Zeit. Tieck. Nagy figyelem’, tanakodás’, találgatás’ és vélekedések tárgya ’elv egyselre az öreg Sólyomkövivé as Asszonyság’ háza, * * ** városkában. Andor, az idősbúrfi szilaj, vad természetű volt és sokszor láthatólag, vagy legalább gyaníthatólag versenygett, sőt néha vérengzett is a’ jámbor, közkedvességű ifjabb lufival, Ellákkal. Mint a’ nép alázatosan vélekedék, Tarlovai Melli kisasszony, egy közel helységben lakó nyugalmazott öreg ezredes egyetlen szép leánya volt az úrfiak közt a’ visszálkodás’ almája. A’ tizenhét évti Nelli’ bájai hatalmasan köték le Andor’ vad indulatát. Valamint heves lángba borítva zárták már régen, a’ szelídebb, de férfiasan derék Ellák’ kebelét is. De a’ szelíd virág csak szelíd kebelre hajolt; Andor’ forrongó érzelmei részvétlen epedének. Paripákat nyergeltetett egykor a’két ifjú, elszáguldott, és másnap Ellák egyedül tért vissza majd örömnek derengő tavaszával, majd szorongásnak fagyasztó havával arczain. Andort pedig láták némellyek Tarlovaiéktól elrohanni, mint zivatart, haraggal és kényekkel szemeiben, öklét némán szorongatva és föl-föl emelgetve. Az öreg Sólyomköviné asszonyságnál néhány nap múlva lakodalom jön, és Sólyomkövi Ellák’ ’s Tarlovai 1837 Nelli’ egymásba kulcsolt kezeikre a’ helység’ tiszteletes lelkésze mondá az egész életre összekötő áldást. De másnap az egymás után sereggel jövő tisztelkedőknek nem volt hon az új házaspár, nem harmad nap sem, nem más héten, sőt hónapokig sem. A’ nyelvvek — minden kis város’ fáradhatlan hitgyárnokai — megindulának, és mint mondám, jön tanakodás és vélekedés , vagy élet’ nyelvén — pletyka; míg az idő ezt is, mint fájdalom! — sok lelkesnek látszó beszédet s tettet igérő készületeket, — szelíden ellehellé. Azonban Sólyomkövi Ellák’, gyöngéd hölgye’ karjain, álnév alatt, szerte utazgatott. Az öt titokba kényszerítő, nagy fontosságú ok, mellyet egyedül anyjának gyónt meg, alkalmat adott neki nálunk csaknem minden ifjú’ neveltetése’ hiányának kipótolására. Ifjabb éveiben poros iskola’ foglya volt, vagy szünidőben a’ mellé fogadott úgy nevezett instructor legfölebb azt engedé meg, hogy Julius Caesar’ fordítása után az udvarhoz mellékelt nagy kertben járkálhasson. Később, tanulmányai szaporodván és fontosbodván, sokszor ennek is el kellett maradni. Hazáját tehát ’s a' világot a’ nagy módú szülők gyermeke csak könyvekből — még csak mappából sem — ismerte. Most megjárá a Bányavárosokat; csudálá Máramaros’ bérczei közt a természet’ bőkezűségét ’s fájt szíve az emberek’ szigorúságán, melly tiltotta élhetni azon jókkal, miket amaz pazarolva nyújt; ottan ottan föllelkesedve járt Pannonhalmától le délnek a’ musa fölszentelte várromok közt és tereken. Majd leúszott hajója Duna’ zúgó hullámain, és fájlalta annak szilaj csapongásait, bánta füleit a sokféle idegen hang, melly a hazának eszneie mellett végig zavarog. Kirándúlt innen a magas tenger melléki vidékekre, és megjárá ott egyszersmind a kellemes Olaszhon éjszaki részét, és az egész telet majd Turinban, majd Velenczében tölté, a honnan hazájába visszatérvén, a’ Bánátot látogatá. És ezen utazása (24)