Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. július-december (4. évfolyam, 2/1-52. szám)
1838-10-28 / 34. szám
Pest October 28 után Megjelen e’ divatujság hetenkint 2szer. Helyben felévi dija 5 frt., egész évi 10 frt. Postán 6 és 12 frt. pen. TÁRSAS ÉLET ® 8 DIVATmidBOI. 1§3§. 340 bi* szám. Előfizethetni kígyó utczában Sebastiány házban 390-dik szám alatt. És minden csász. kir. postahivatalnál. Negyedik év. Szent a’ Törvény szent a’ Béke ! Ez legyen Hazánknak éke. Miásodik fele. Fülek vár. *) (Népmonda.) Bérczy-től, Ott áll magában mint egy néma jegyes szállást, a’ ki boldog, nem vesz ott, Vér nász. Mind mikor a’ komolyan gondolkodó philosophnak sok elmélkedései után félig zavart agyába felvillan a’ régen, és sok munkával keresett eszme; úgy bukkan fel egyszerre a’ már türelmét vesztett, ’s Fülek romjait látni rég vágyó utazónak Fülek’ omladékban fekvő vára, kinyúlva egy hegyormon a’ zöld síkságról , a’ kis városka’ szomszédságában. mesteli Ave-ra kondultak meg a’ harangok a’ Sz. Ferencz szerzetbeliek kolostorában, midőn a’ hegyről hirtelen lekonyuló után a’ mezővárosba megérkezénk. Az est holdvilágos volt ’s engem a’ szabadba csalt. Merengve a’ letűnt szabadabb időkön, tudtom nélkül érkezék az omladékot mintegy koronául viselő szíkhez, ’s ellenállatlan vágyat érzettem feszülni keblemben, a’ romokat, mellyek egykor épkorukban, olly nagy szerepet viseltek, megtekinteni. Felballagék tehát a’ vár kavicsos útján, ’s a’ még ép három kapuboltozat alatt elhaladva, a’ még romokban is büszke, ’s bősi vérrel bélyegzett kőfalak alatt valók. — Külömböző érzések lepték el ekkor keblemet, visszarezegve a’ múlt idők emlékét, annyi vitézek’ elhunytét, Rákóczyét, Tökölyét, Bocskayét, korszakuknak mind annyi hőseit, kikre akkor egy egész világrész figyelme fordítva volt. Merengésemből lassú zörej ébreszte fel, ’s egy a’ holdtól világított körül, egy alakot láttam felemelkedni, — megvallom, akkori helyezésemben egy elvérzett hőst képzeltem sírjából feltámadni. Az alak lassú léptekkel közelgetett felém. ,,A’ romokat kívánta ön megtekinteni?44 — szóla ez szende ’s bizonyos a’ szívre mélyen beható hangon, mit nagyobbitni látszott az alak rendetlen, ’s szeszélyes öltözete, mi még is némi kedvességet tudott magának nyerni, homlokát hervadt virág koszorú -kertté, szemei bágyadtak, ’s arcza halavány volt, ’s ezt a’ hold’ sugára még inkább halaványabbá tette. Nem tudtam magamnak megmagyarázni e’ különös jelenetet, ’s kevés szünet után igennel feleltem. „Jöjjön kegyed, — folytatás,i~ én igen jártas vagyok, e’ romokban, ösmeretes viszonyaival , — ha tetszik.44 — Szívesen vevém az ajánlatot, ’s ő beszédéhez kezdett. ..E’ kőfal itt — ’s egy sötéten emelkedő kőfalra mutatott, egykor a’ legerősebb torony ♦ volt, midőn ez a' magyarok birtokában vala; — ’s egy a’ várban levő szerecsen által, ki az ostromló töröknek kötél lépcsőt innen leeresztett, az Ozmánok kezére játszatott. Sok és kemény ostromokat állott ki ezen vár. — 1592ik évben legszebb virágában volt, — mig 1612 ben véggépen lerontatott. — De *) Fülek’ romjai Nógrád megye észak keleti részében láthatók. (1838.) (34)