Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. július-december (4. évfolyam, 2/1-52. szám)
1838-07-05 / 1. szám
leteheti,s félév múltával ismét uj bánatot fizethet. Kezdődik a’ főorvos, mint felebb kitétetett Pesten, az irodalmi szobában, reggeli 7— 8 órától, esteli 7—8 óráig: Dobolnak! Vagy nem dobolnak ? úgy hát még nincs itt a’ város dobosa, semmit sem tesz. Tessék, kérem szépen asszonyságtok és uraságtokat, tessék leülni, majd eldobolom én. Drom, drom, drom , drumm! Ugye bár jó dobos lettem volna? Hja, a’ magyar újságíró sohasem tudhatja, mi válhatik még belőle. „Rajzolatok!“ egészen uj, csinos alakban, áltálján véve finom velinen, noha nem úgy volt ígérve: 4 forint pengő! ki ád többet érte? „4 forint 24 krajczár borítékkal;“ 4 frt. 24 krajczár! ki ád többet érte? „5 forint képtelenül;“ 5 frt. képtelenül! ki ád többet érte? először; — drom! „6 forint;“ 6 frt mindenestül! ki ád többet érte ? 6 frt. először; — drom! 6 frt. másodszor; drom-drom! Senki többet érte ? 6 frt — harmadszor! Drom, drom , drumm! Kérem kegyeteket, hát van e — nem mondom Pesten Budán, de széles e’világon újságíró, ki iily szépen ki tudná dobolni lapjait? És még sem jőnek kegyetek előfizetni? De miért dobol az ur, mikor nekünk lapjai nem kellenek!-------Ezer millió! — „micsoda? Előfizető?“ — nem, hanem adósság! — Mi gondja az úrnak rá ha nem fizet?! én annyiszor dobolhatok ingyen, mennyiszer nekem tetszik. — íme tudja meg a’ haza, hogy van 14.000 Előfizetőm! — mert addig, mig a’ semmivel vagy zérussal sokasitni lehet, kinek mi gondja rá, ha én a’ 14 után akár hány ezer semmit oda vetek? Te pedig, kedves Előfizető, ki letevéd a‘ bánatpénzt, légy nyugodt, légy megelégedett; én zsákban macskát nem árultam; nyilvános árverés utján adtam el, mit vevél, ’s ha vételed rossz, vigasztaljon az, hogy nem csak én csaltalak meg téged, hanem te is megcsalattatál. 4 A’ RABSZOLGANŐ. (Sóskút folytatása.) KARACS THERÉZTÖL. Nyugtalanul jár az ifjú Doom alá ’s föl, nyugtalanul? erőtlen kifejezés. Homlokát komoritó aggalomránczok, a’ feszes merőséggel forgó szemek, száját környező fájdalomvonalak, kétségbeséshez közel lélekállapot tükrözői. És miért mindez ? Talán a’ hon vérzik? ’s a’ mindenre boldogságot árasztani vágyó ifjú kebel nem áll elég magasan annak sebeit kötözni? Nem: ő boldogföld’, Ujgork lakosa; ’s ő még is nyugtalan, kétségbesett, röviden: még sem boldog. Talán életszükségeivel küzd, ’s magasan röpülő lelkének törpeségbe kell síllyedni? nem: O végeden dús nagybátyja egyetlen örököse. Tehát a’ nagybátya még fiatal, még meg is házasodhat? Nem: már sír födi. Vagy gátakra akadt a’ vagyon átvételekor? semmire: O ura végetlen kincs és jószágon kívül York elsőrendű palotáji egyikének, mellyben jelenleg keble’ zaján kívül mindent feledve, jár alá ’s föl. A’ pompa, fény, kényelem övedzte palotát köritő angolkert hiába kínálja urát kellemeivel. Ez, ennek sötét lyugasaiban, nyájas rétein