Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1839. január-június (5. évfolyam, 1/1-52. szám)
1839-05-05 / 35. szám
24 Kövesd! Lajos boszúja czéljául nem tett egyebet, mint Petendnek birtokába jutni. Lenka félt Petend urnéja éltét, az életnek még alig nevezhetőt észrevétlenül elfojtani, nagyobb rosszaság kellett volna, és ha véghez is viszik a’ jószág Ballainak, mint a’ hoz közelebb rokonának esnék tulajdonul. Lenka hat éves korában a’ kettő előtt kötött egyességre már nem emlékezett; ’s így éppen csak nevelőitől függött, azt benne egészen eloltani; de ezt nem engedte azon tekintet, mellyet magoknak a gyermek szülő helyén, hol minden alak tudta, fentartani akartak. Azért felélesztették benne a’ tüzet, ’s folyton táplálék; Ballait betegesnek tudván, hitték hogy ifjú éveit nehezen éri el, és így a’ rajoskodó legény — mit belőle a’ sok regényes könyv olvasással készítettek — kedvese elhaltéval a’ klastromot fogná választani, vagy pedig — Kövesdyné Lajcsi fijacskáját — igy nevezé a’ már akkorában 29 éviit — kin más férfit nem ismer — közül veszi el. Ezen időszakba esett a’ találkozás a’ kedvessel, kit ő a’ távolban imádót, kihez azonban éppen olly volt. A’ hírek, mellyeket Kövesdyék az apától fia egésségének teljes jóléte iránt vettek, villámkint sújtották le minden tervüket, ő egésséges nem sokára el jő ’s elviszi tőlünk Lenkát, és mi minden jövedelem nélkül! e’ gondolat valami szörnyű volt; ezen csak egy segíthet, a’ leányt szeretétől, vagy igazán szólva határozottjától eltántorítani. E’ czélra nyitva állott a’ világ, mellyben még meg nem fordult, kitanulni ármányait, tapasztalni, hogy adott szó, csak adott szó, ’s szokás nélkül nem kötelez; látni a’ házasságok külömbféle támadását, ezeket elégnek hitték az a’ nélkül is rajongót elhódítani. — És valóban Lenka igen megtetszet magának a’ világban, a’ tásarsági körben , ’s mikor már eléggé megizleltették vele annak kellemeit, akkor egyszerre közbevetette magát a’ gyámanya, hogy ezt ő neki mint egy eljegyzettnek nem engedheti, ’s ha a’ magányt kerülni akarja, mondjon le az a’ nélkül is érdemetlenrűl, kit írott levelek szerint kicsapongó életűnek bebizonyított. Nézzen körűl és pedig hirtelen válasszon , serkentésül azon jutalmat tűzve ki, hogy férjével a’ farsangot Pesten töltheti. A’ világ leányát ez tüzelte ’s választhatott e mást a’ már 12 évig jegybejárónál, ’s Lenka január elején 1838 Pesten mint Kövesdy Lajosné jelent meg, ’s a’ tánczmulatságokban szépsége arany kalászos hirt aratott. A’ dicső turista bál beköszöntött ’s a’ ki csak belépti jegyet birt, sok a’ nélkül is szűkölködő oda sietett legjobb, legdíszesebb öltönyben a’ városi redout-termekbe. A’ házi urak vagy is uracskák — a’ mint illik is — vígak voltak, nem mintha valami különös örömre gerjesztett volna, hanem egyedül azon büszke öntudatban, hogy most dicsőségüket aratják a’ szalagosok egy része rendezett , a’ más nőkkel volt és enyelgett, a’ harmadik az evő szobákba mnet, költött ’stb. végre tánczosnét vett karjára és tánczolt. Ezen utasok közt ifjú barátunkat pillanthatjuk meg, sorban állott egy kecses termet átellenében, kivel — mint egy kivételt téve a’ többi némákból — meg nem szűnt gondolatait közölni, az utánnok tánczoló pár egy volt a’ figyelmet gerjesztők közül, ’s igy nem lehet csudálni, ha azt a’ szomszédné megtudni kiváncsi volt, ’s igy a’ tánczosnak kötelessége vala annak nyomára jönni. Ballai megfordult, ’s először tekintett igazán a’ férfira, az arezvonások igen ismereteseknek látszanak, gondolkodott’s feleszmélve „nem Kövesdy a’ neve?“ szólttá a’ rá szinte ösmerni akarót. „Kövesdy Lajos a’ nevem“ viszonzá ez. — „Én Bal.... “ „Igen, igen ösmerem már“ zavará meg kevés ijedséggel „hogy mint van? hogyan?“ kérdé a’ beszédnek más fordulatot adván. „Minden baj nélkül — de mondja kérem ki a’ szép tánczosnéja?“ — „Nem“ felelt Kövesdy, de mint szokás, ő nejével a’ beszélőt nem ismertette meg.