Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1839. január-június (5. évfolyam, 1/1-52. szám)

1839-05-05 / 35. szám

2­4 Kövesd! Lajos boszúja czéljául nem tett egyebet, m­int Petendnek birtokába jutni. Len­ka félt Petend urnéja éltét, az életnek még alig nevezh­etőt észrevétlenül elfojtani, nagyobb rosszaság kellett volna, és ha véghez is vi­szik a’ jószág Ballainak, mint a’ hoz közelebb rokonának esnék tulajdonul. Lenka hat éves korában a’ kettő előtt kö­tött egyességre már nem emlékezett; ’s így éppen csak nevelőitől függött, azt benne egé­szen eloltani; de ezt nem engedte azon tekin­tet, mellyet magoknak a­ gyermek szülő he­lyén, hol minden alak tudta, fentartani akar­tak. Azért felélesztették benne a’ tüzet, ’s foly­ton táplálék; Ballait betegesnek tudván, hitték hogy ifjú éveit nehezen éri el, és így a’ rajoskodó legény — mit belőle a’ sok regé­nyes könyv olvasással készítettek — kedvese elhaltéval a’ klastromot fogná választani, vagy pedig — Kövesdyné Lajcsi fijacskáját — igy nevezé a’ már akkorában 29 éviit — kin más férfit nem ismer — közül veszi el. Ezen idő­szakba esett a’ találkozás a’ ked­vessel, kit ő a’ távolban imádót, kihez azon­ban éppen olly volt. A’ hírek, mellyeket Kövesdyék az apától fia egésségének teljes jóléte iránt vettek, vil­­lámkint sújtották le minden tervüket, ő egés­­séges nem sokára el jő ’s elviszi tőlünk Len­kát, és mi minden jövedelem nélkül! e’ gon­dolat valami szörnyű volt; ezen csak egy se­gíthet, a’ leányt szeretétől, vagy igazán szól­va határozottjától eltántorítani. E’ czélra nyitva állott a’ világ, mellyben még meg nem fordult, kitanulni ármányait, tapasztalni, hogy adott szó, csak adott szó, ’s szokás nélkül nem köte­lez; látni a’ házasságok kü­lömbféle támadását, ezeket elégnek hitték az a’ nélkül is rajongót elhódítani. — És valóban Lenka igen meg­tetszet magának a’ világban, a’ tásarsági kör­ben , ’s mikor már eléggé megizleltették vele annak kellemeit, akkor egyszerre közbevetet­­te magát a’ gyámanya, hogy ezt ő neki mint egy eljegyzettnek nem engedheti, ’s ha a’ ma­gányt kerülni akarja, mondjon le az a’ nélkül is érdemetlenrűl, kit írott levelek szerint kicsa­pongó életűnek bebizonyított. Nézzen körűl és pedig hirtelen válasszon , serkentésül azon ju­talmat tűzve ki, hogy férjével a’ farsangot Pesten töltheti. A’ világ leányát ez tüzelte ’s választhatott e mást a’ már 12 évig jegybejá­rónál, ’s Lenka január elején 1838 Pesten mint Kövesdy Lajosné jelent meg, ’s a’ tánczmulat­­ságokban szépsége arany kalászos hirt aratott. A’ dicső turista bál beköszöntött ’s a’ ki csak belépti jegyet birt, sok a’ nélkül is szű­kölködő oda sietett legjobb, legdíszesebb öl­tönyben a’ városi redout-termekbe.­­ A’ házi urak vagy is uracskák — a’ mint illik is — vígak voltak, nem mintha valami különös örömre gerjesztett volna, hanem egye­dül azon büszke öntudatban, hogy most dicső­ségüket aratják­ a’ szalagosok egy része ren­dezett , a’ más nőkkel volt és enyelgett, a’ harmadik az evő szobákba mnet, költött ’stb. végre tánczosnét vett karjára és tánczolt. Ezen utasok közt ifjú barátunkat pillanthat­juk meg, sorban állott egy kecses termet át­­ellenében, kivel — mint egy kivételt téve a’ többi némákból — meg nem szűnt gondolata­it közölni, az utánnok tánczoló pár egy volt a’ figyelmet gerjesztők közül, ’s igy nem lehet csudálni, ha azt a’ szomszédné megtudni ki­váncsi volt, ’s igy a’ tánczosnak kötelessége vala annak nyomára jönni. Ballai megfordult, ’s először tekintett igazán a’ férfira, az arezvo­­nások igen ismereteseknek látszanak, gondol­kodott’s feleszmélve „nem Kövesdy a’ neve?“ szólttá a’ rá szinte ösmerni akarót. „Kövesdy Lajos a’ nevem“ viszonzá ez. — „Én Bal.... “ „Igen, igen ösmerem már“ zavará meg kevés ijedséggel „hogy mint van? hogyan?“ kérdé a’ beszédnek más fordulatot adván. „Minden baj nélkül — de mondja kérem ki a’ szép tánczosnéja?“ — „Nem“ felelt Kövesdy, de mint szo­kás, ő nejével a’ beszélőt nem ismertette meg.

Next