Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1839. január-június (5. évfolyam, 1/1-52. szám)
1839-05-30 / 42. szám
Ötödik év. Híve légy törvény szavának : Isten’, Király’ és Hazának.fElső fele. Pest május 3 okán 1839. 42-dik szám Megjelen e’ divatujság hetenkint 2szer. Helyben félér dija 5 frt., egész évi 10frt. Postán 6 és 12 frt. p. a’ TÁRSAS ÉTET DIVATVILÁGBÓL,. Előfizethetni: urak utczájában, 427. sz. alatti szegletházban , és minden csász. kir. postahivatalnál. A’ fiatal orvos. (Novella.) Sötét éj terült el a’ láthatáron, álmot hozó a* forró nap heve alatt izzadó Buchstein munkás lakóira. — Síri magány ünnepelt a* falu minden utczáján; — csak özvegy Volkner háza ablakai voltak még kivilágítva, ’s a’ benn lakók ébren. — Férje orvos volt, ki ezelőtt egy évvel a’ lengyelek és oroszok háború idejében halt meg, családja’nagy vesztére, csekély vagyont hagyhatott hátra árva családjának. Emil, egyetlen fia, ki egykor atyja méltó utódja ’s helyettese leendhetett. Jenában orvosi tudományt tanult, de atyja halála után, a’sors szigorúsága miatt, kénytelen volt kedvencz pályáját elhagyni, és hon a’ falusi gyermekek tanításával keresni élelmét az egész családnak. A gondoskodók már most anyjáról ’s Lilla testvéréről, kik csak kézi munkával szerezhetének valamicskét. Minthogy pedig Emil gyermekkora óta kitűnőleg folytatta iskolai pályáját, ezen kivil erkölcsi magaviselete kedvessé tette mindenki előtt: különös figyelemmel zárták tanítói, ’s őt Buchsteinhoz közel fekvő falu gazdasági tisztjéhez nevelőül ajánlák. Emil az uj hivatalt, telve azon édes reménnyel , hogy egy kis pénzt gyűjthet magának ’s kedvencz pályáját tovább folytathatja; telve azon istenitő érzéssel, hogy szegény anyjának is több segélyt nyújthat elfogadá. Nem volt egyéb hátra mint hogy Emil az uj család körébe lépendő, útnak induljon. Elindulása előtti este, midőn a’ nap már nyugodni készült, azon helyre vonták őt ellenállat(1839) tan vágyai, hol már sok esti órákat szentelt atyja dicső szellemének,— a’ sirkertbe, — hol még elutazta előtt egyszer, — és tán utoljára — kivánt könyeivel áldozni. Elérvén a’ kívánt helyre, csöndes léptekkel járdáit a’ sírkert hantjai közt, mint ki az édes álomban mérendőket nem akarja zavarni, míg végre atyja sirjához ért, fiúi hálás keble bálványához. — Forró künyeket hullata Emil atyja sírjára. A’ torony óra ütése ébreszté föl csak fájdalmai tengeréből ’s még egyszer átkarold kedves atyja sírját, kínos érzetek közt tért vissza hollétéről semmit sem tudó kedveseihez. Földerült az elindulás’ napja. — Kényes szemekkel búcsúzott Emil anyjától. Szívből örvende Hartman (igy hívták a’ gazdasági tisztet) nejével megérkeztén. Lelkesedéssel lépett Emil uj hivatalába, lélekismeretesen vezette növendékeit ’s csak hamar közkedvességet nyert a’szülék előtt; Emil kényelmesen ’s gyönyörködve tölté napjait; — gyakran vizsgálta a’ szép ízléssel rendezett kertben a’ természetet. Itt ült ő a’ lugas közt, midőn növendéke öröm-kiáltása által hirtelen megháboritaték , ki sietve beszóló hogy Betti nénje éppen most érkezék haza a’ székvárosból. Betti, Hartman egyetlen leánya nevelésben volt ekkoráig. Tizenhat éves korában jött haza szülei körébe. Mint reményekkel dús bimbó adatott a’ gondos kertész keze alá, — most mint szépen felledező rózsa téré vissza. Leirhatlan azon benyomás mellyel mindenkire hatott e’ bájoló teremtmény. Emil is meg volt lepetve e’ csuda szépség első látására. Barátságos mosollyal, de mégis illően köszöntő (42)