Rakéta Regényújság, 1976. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-02 / 44. szám
kik vettek részt a Rooney villában az előző este rendezett partin. Köztük volt Alain Delon, aki éppen Hollywoodban forgatott, a felesége, Nathalie, és a korzikai Francois Marcantoni, aki önmagát „nyugalmazott gengszternek” nevezte. Delon 1961-ben Belgrádban filmezett, ott ismerkedett össze a meggyilkolt Milos Miloseviccsel. A filmsztár valósággal belebolondult az izmos, szőke jugoszláv fiatalemberbe. Magával vitte Párizsba. Milos hálás volt Delonnak: „átadta” neki régebbi barátnőjét, a marokkói Francine Canovast, aki azóta Nathalie-nak hívatja magát. A filmsztár 1964 augusztusában feleségül vette a lányt. Francois Marcantoni, a nyugalmazott gengszter volt az egyik tanú. De amikor Delon barátai azon kezdtek tréfálkozni, hogy az ifjú házasoknak az esküvő után két és fél hónappal született kisfia inkább Mileshoz hasonlít, a főnök és a testőr közötti barátság megromlott. Milosevic Hollywoodba utazott, és Barbara Rooneyval vigasztalta magát. Boldogan éltek, míg néhány revolvergolyótól meg nem haltak. Delon visszament Párizsba, és fogadott magának egy másik szép, izmos, jugoszláv testőrt, Stefan Markovicot. Ám alig két év múlva, 1968-ban, Versailles közelében az egyik szemetes kukában, egy jutazsákban megtalálták Stefan Markovic feldarabolt holttestét is. A detektívek Delont is, Marcantonit is újra kihallgatták, de a nyomozás során egyikükre sem sikerült rábizonyítani a bűnösséget. Az viszont aligha kétséges, hogy Stefan túl sokat tudott a hollywoodi kettős gyilkosságról. Persze nemcsak Alain Delonnak, másoknak is fontos érdekük fűződött ahhoz, hogy Markovicot feltűnés nélkül eltegyék az útból. A jugoszláv fiatalember ugyanis jó fényképész volt, és egy olyan szexpartiról is készített felvételeket, amelyen politikai előkelőségek is részt vettek. Stefan Markovic nyaka körül szorult a hurok. Rossz előérzet kínozta. Nem sokkal halála előtt a következőket írta Belgrádban élő fivérének: „Biztosak lehettek benne, hogy Alain Delon bűnös. Minden bajért, ami engem ért, száz százalékig ő a felelős. Marcantoni, a cinkosa, csúnyán rászedett. Most megpróbálok valamit csinálni, lehet, hogy az életembe kerül.. Az életébe került. Utódja megint csak jugoszláv volt: Uros Milicevic, aki már Stefan életében beköltözött a „szolgálati” testőrlakásba. Évek múltán azonban ő is összekülönbözött Alain Delonnal, és szellőztetni kezdett egyet-mást, aminek volt főnöke egyáltalán nem örült. 1975. szeptember 21-én Uros Milicevic megjelent a párizsi belügyminisztériumban, hogy „fontos” vallomást tegyen. Íme egy részlet a kihallgatási jegyzőkönyvből: „Tudja ön, ki közvetítette az utasítást Markovic meggyilkolására?” - „Igen, tudom.” - „Ki volt az?” - „Én. Én közvetítettem Alain Delon utasítását Marcantoninak.” Milicevic szavainak nem adtak hitelt. A bíróság beszámíthatatlannak nyilvánította, és megszüntette az eljárást, mert a fiatalember vallomásai állítólag „zavarosak és összefüggéstelenek” voltak. 1976. augusztus 11-én azután Milicevic sorsa is beteljesedett: másodmagával holtan találták egy brüsszeli szállodaszobában. Az áldozatok a hátukba és a hasukba kapták a golyót. Barbara Rooney, a második áldozat A Delon házaspár és Stefan Markovic, a harmadik áldozat Uros Milicevic az utolsó tanú, aki már örökre elhallgatott. Ő volt a negyedik