Rakéta Regényújság, 1977. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-01 / 5. szám
Azokat a kapcsokat sok pénzen vettem, de megvettem. Itt a megyében olyan urak tartoznak, ki két-, ki három, ki négyszáz forintommal, hogy ha akarok, hát ilyen hitvány vádakra többet meg sem jelenek. Ha nem volna egy alázatos kérésem a nagyságos felügyelő úrhoz. Ma egy kedves fiacskámnak üljük a keresztelését. Sokan leszünk, ott lesz a város, a vidék színe-java. Esedezem, tiszteljen meg bennünket becses megjelenésével, az országot úgysem itt igazgatják, hanem odafönt. Mi nem vagyunk rosszabbak, mint mások. Az elnök e szemtelen szavakra kikelt arcából, homlokát égő pirosság borította el, s oly fennhangon beszélt, kiabált, annyira elvesztette az egyensúlyt, hogy kinn a folyosón a megidézett bűnösök a legjobb kedvvel mulattak. Hetek, hónapok teltek el a vádak mérlegelése és az igazságos ítéletek meghozásában. Levelek érkeztek fentről, hogy ezzel s ezzel bánjék kíméletesebben; magas helyről, hogy többet ésszel, mint erővel; egyes megyei birtokosoktól, hogy ha te ütöd az én zsidómat ... A főnök azt hitte, hogy itt ellene cselszövény játszik. Felmegy az audiendum verbum regiumra. Akkor történt-e, mikor ez útjából visszajött, vagy a vizsgálat folyamán, éppen Mérgesen kellett keresztülmennie. Útja a Világos József végrehajtó úr csinos, fehér kőháza előtt vitt el. Dél is volt már, de ügye is lehetett az adófelügyelő úrnak. Mire bevégezték a tárgyalást, egy szép szőke leányka nyitott be a szobába, a tizenhat év bájaival, az ártatlan, viruló szépségével. Alázatos nyájassággal jelentette, hogy édesanyám a levest betálalta. Az ember ember, ki volna olyan együgyű, hogy ilyen időben, ilyen ajkak hívására tagadó választ adjon. A felügyelő úr szemei - mert a rút ember szemei is csak olyan természetűek, mint a szép emberei - édesen pihentek a szép, nyúlánk leányka nagy kék szemein, rózsás, üde arcán. Megindult a hívásra, holott megfogadta, hogy hozzáférhetetlen lesz. Jegyzők, öregek és ifjak, adóvégrehajtók, pénzügyi közegek foglaltak helyet az asztalnál. - Csak egy csöppet szólt szíves kínálással az ebéd derekán a házigazda. - Ilyen bor, olyan bor, mint a tej, ártatlan és tiszta. TOLNAI LAJOS száznegyven évvel ezelőtt, 1837-ben született. A 19. század végének egyik legjelentősebb magyar írója, irodalmi szervezője volt. Apja jegyző volt Tolna megyében, de akárcsak írófia, ő is nehezen alkuvó, nyugtalan természetű ember, s a család olykor nyomorba került. Tolnai Lajos egy ideig a nagykőrösi gimnáziumban tanult, s különösen magyartanárának, Arany Jánosnak volt reá nagy hatása. Szegénysége miatt később a pesti teológiára iratkozott, és Marosvásárhelyen tizenhat esztendeig papként működött. Közben verseskötete, több novellás könyve, regénye jelent meg. Irodalmi társaságot szervezett, s a szószékről is eszméit, függetlenségi elgondolásait hirdette. Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak, később a Petőfi Társaságnak, de tekintélye sem tudta megvédeni: amikor ellensége került a püspöki székbe, a fővárosba kellett költöznie. Polgári iskolában tanított, majd a Képes Családi Lapokat szerkesztette. Élete utolsó éveiben egyre magányosabb lett, s amikor 1902-ben meghalt, csak kevesen érezték, hogy jelentős írót vesztett el a magyar irodalom. Ady Endre, Móricz Zsigmond figyelt rá. Tolnai termékeny alkotó volt: sok száz elbeszélést, harmincöt regényt s vagy ötven tanulmányt írt. Ismertebb művei: Az urak; A báróné ténsasszony; A nemes vér; Eladó birtok; A mai Magyarország. Válogatott művei 1958-ban jelentek meg. 23