Rakéta Regényújság, 1980. július-december (7. évfolyam, 26-53. szám)
1980-07-29 / 26. szám
Robert Neumann RÉGIMÓDI REGÉNY (Harmadik folytatás) Világos nappal volt, és Héléne már nem feküdt mellette. Ott állt meztelenül ama művészin megnemesített fal előtt. A tiszta reggeli fény nem használt neki - nem, nem a lánynak, a lány kialudta magát, alvástól kócos a haja, de már megmosakodott, ugyan hol találhatott itt vizet? A festett fal volt az, aminek nem használt a fény. Héléne háttal állt a férfinak, meztelenül ugyan, de furamód a rúzsával foglalatoskodva - és most feléje fordult, és azt mondta: - Na, végre. Jó reggelt. Tessék, ezt nézd meg. Száz márkával jössz, vagy mennyibe is fogadtunk a sötétben? Mindegy, legyen száz frank, akkor még jól is jársz. - Fogalmam sincs, miről beszélsz - felelte. Ahogy ott állt meztelenül a reggeli napfényben, kikelve a meleg ágyból, tündökölve, az ugyan megcsúfolta az októberi hőmérsékletet, de nagyon illett az ellentétek iránti egészséges érzékéhez - ez a friss, fiatal női bőr szemben annak a mázolmánynak sültkolbászféleségével! Valakit védelmébe kell vennie, érezte. Nem a búbánatos festőt - azt a festett asszonyt kell megvédenie ettől a kontraszttól. Szigorúan ráparancsolt: - Gyere vissza az ágyba. Maradt, ahol volt, és nyelvet öltött rá. - Eszem ágában sincs - mondta hetykén. - Először is tessék bevallani, hogy elvesztetted a fogadást. - Miféle fogadást? - Pepsi mégis ferde! - Te látsz ferdén. Vagy, nem bánom, talán a festő látott ferdén. - Duma - mondta harcra készen, igen, e gyengéd éjszaka után most nyilván civakodni kívánt. - Duma. Annyiszor látta a popsiját, ahányszor csak akarta. Naponta. A férfit akarta szíven találni, ez volt a féltékenysége. Az pedig látta ezt, nevetnie kellett volna rajta, de mégis komolyan feldühítette. Felugrott, és mérgesen, kapkodva öltözködni kezdett. - És aztán - mondta közben -, hamisítottál. Aljas vagy. Amit te ferdének nevezel, az ajakrúzs. - Nem hamisítottam. Csak kicsit nyilvánvalóbbá tettem. Hogy te is lásd. Mert te nem látsz semmit. - Csak annyit látok, hogy azt hiszed, egy testnek olyan a színe, mint a te rúzsodnak. - A popsik - mondta, és most nagyon dühös lett - színe olyan, mint az ajakrúzsé. - Meg akarta nyugtatni, odalépett hozzá, de a lány eltolta magától. - Tessék békiben hagyni. Neked halvány segédfogalmad sincs a popsikról. Ingerülten, kapkodva öltözködni kezdett, és elhagyta a helyiséget, ki a szabad természetbe, mert ebben a ramacs házban - amely kastélynak nevezi magát, de csak jobb köröknek való romhalmaz az egész - valóban nem volt használható illemhely. Lübeckben az ilyesmivel ... - igaz, mit csinálnának az ilyesmivel? Odalent az urasági konyhában mindenesetre talált egy még működő csapot, ha elég sokáig csavargatják, vékony sugárban víz folyik belőle, akár a vesztett illúzió, egy nagy kőmedencébe. Milyen nevetséges - gondolta a férfi - ez a civakodás. Egy ilyen gyengéd éjszaka után! Milyen lehangoló. És mennyire nem lenne lehangoló, ha most bebeszélhetné magának: ilyen egy szűz lány, hát ilyen egy fiatal nő változatos és bonyolult szüzessége. Kora reggel már harcra kész, így kaparintja vissza az éjszaka gyengédségeit. Ez az ára annak az éjszakának, önmagának maradna vele adósa. - Azt gondolhatta vajon a civakodás fiatalít? És azt hiszi, ekkora szüksége van neki a megfiatalodásra? Komédiázik? Indulatosan elhatározta - amíg együtt utazik ezzel a nagyon fiatal kedvessel -, nem enged meg semmiféle komédiázást. Minden hidat felégetett maga mögött, fiatal volt, és ez annyit is jelent: indulatos. És csak azért gyanakodott, hogy hátha mégsem olyan fiatal, mert csak amolyan tessék-lássék volt most a haragja. Nem tudott rá igazán koncentrálni, mégpedig ezután bemázolt fal miatt. Tegnap, az esti fényben, ez még nem jutott a tudatáig. Egy asszony, akivel néhány évtized előtt együtt hált - hát Istenem! Banálissá tették - na és? Amit most pótlólag felfedezett, csak ennyi volt: egy műkedvelő festő hóbortja - más modellje nem volt, csak a felesége leleplezte az idők múlását. íme, egy hús és vér élet története képekben. És ami e kínos képcsarnok láttán irritálta, a következő volt: vajon hogyan ítélné és magyarázná meg ki-