Rakéta Regényújság, 1983. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-10 / 19. szám

őszén a 41. játékhéten játszanak először együtt és szervezetten, mégpedig oly formá­ban, mely szerint Pataki és Perei egybe­hangzó vallomása szerint átlagosan egy já­tékhéten 500 és 600 ezer forint közé tehető az az összeg, amit kiadásként egymás között elszámoltak. Ez az 5-600 ezer forint tartal­mazza a csapatoknak kifizetett összeget, a játékoskijáróknak, a játékvezető-kijárónak kifizetett összeget, valamint magába foglal­ja a kollektív szer­vény árát is. Faragó be­mutatta Patakinak Kajtár Istvánt, a Szarvas egykori játékosát azzal a céllal, hogy a kö­zépcsoportnál segítsen a csapatok kijárásá­ban. Ugyanakkor beszervezte Sárközi István volt MTK labdarúgót, ezenkívül Kaszner András volt NB II-es labdarúgót, valamint Bernáth Zoltánt is arra, hogy neki és az ő általa adott pénzösszegekért a totóműsor­ban szereplő csapatoknál a mérkőzés vég­eredményét megvásárolhassák. • Bernáth Zoltán anyagbeszerző, előzetes le­tartóztatásban.­­ Például az Erzsébet-Nagybátony mér­kőzést „megvettük”, Faragó Józseffel le­mentünk Nagybátonyba. Faragó József előt­tem megállapodott a nagybátonyi csapatka­pitánnyal, hogy a mérkőzést ők el fogják veszíteni. - Mennyiért vállalták, hogy elveszítik? - Hát ,azt hiszem 50 ezer forintért. Most a Faragó megbeszélte a nagybátonyi csapat­­kapitánnyal, hogy a mérkőzés előtt találkoz­nak. Én a mérkőzést úgy tudtam, hogy egyes lesz. Fél 12-kor befizettük - 12-ig lehet egyébként vasárnap befizetni a Münnich Fe­renc utcában - és utána Faragó Józseffel kimentem a mérkőzésre, illetve előtte a ta­lálkozóra a csapatkapitánnyal. Ott derült ki, hogy Faragó végül is X-et akar a mérkőzé­sen játszatni. - Miért? - Hát gondolom azért, mert hogy én egyest tudtam, én egyest fizettem be, és hogy­ én ne nyerjek. - Melyik csapat tartozott magához? - Hát elsősorban a Pénzügyőr, a Nagybá­­tony, a Pét és a Vác. - Nehéz volt ezeket a csapatokat meg­venni? - Hát egyáltalán nem volt nehéz. Ti. ezeknél a csapatoknál tét nincs a Nyári Toló Kupában. Anyagilag sincsenek dotálva. Ti. egy ilyen Nyári Toló Kupa mérkőzésért 2500 forintot kap a csapat. Azt tizenhat fe­lé osztják, így durván 200 forint jut egy játékosra. Nyáron mennének szabadságra, üdülni, mit tudom én külföldre, Balatonra. Nem mehetnek. Tehát a pihenő időszakuk­ban is játszani­ok kell. Két bajnokság között. Hát éppen ezért szerintem így szinte tálcán volt kínálva ez a lehetőség, hogy ezeket könnyen meg lehetett keresni. Sőt olyan ese­tekre is emlékszem, hogy közvetlenül a já­tékosok árultak mérkőzést, tehát pénzt akar­tak keresni. - Hogyan árultak a játékosok mérkőzést? - Hát pl. volt olyan eset is, hogy egy já­tékos feljött a lakásomra és megkeresett, és mondta, hogy ők eladnák a mérkőzést. - Kivel tartotta maga a kapcsolatot? - Én általában egy játékossal, a csapat­­kapitánnyal. 3-4 játékos minimum benne volt. Sőt van, amelyik csapatkapitány azt mondta, hogy az egész csapat. - Ki döntötte el, hogy egy-egy héten me­lyik mérkőzést veszik meg? - Hát a Faragó kérdezte, hogy ki mit tud­na elintézni, és akkor ha én­­azt­­mondtam, hogy el tudom intézni, akkor mondta, intéz­zem, van rá keret. - Volt stáb­értekezlet? - Nem, olyan összehívás nem volt. Mi el voltunk különítve egymástól. Tehát én nem is tudtam róla, hogy kik vannak még, tehát hogy kik intéznek még mérkőzéseket. Sejteni sejtettem, de konkrétan nem tudtam. Sőt a Faragónak volt egy ilyen kifejezett kívánsága, kérése is volt, hogy akiről eset­leg én tudok, tehát akit én megtudtam, mert én megtudtam, hogy a Sárközi is dolgozik neki, ilyen formában mint én, mikor kér­deztem tőle, hogy hát hogy van ez az egész, akkor mondta, hogy az a kérése, hogy mi ne találkozzunk, tehát mi­­teljesen külön dolgozzunk egymástól. - Miért? - Hát gondolom azért, hogy a mérkőzé­seket, tehát amit a Sárközi intéz és amit én intézek, meg illetve amit még mások intéz­nek, hogyha én­­azt megtudtam volna, akkor ugyanúgy én is meg tudtam volna játszani, és­ ugyanannyit tudtam volna nyerni, mint ők. Mert akkor ugyanannyi meccset én is tudok, tehát fixeket, így meg csak tudtam ugye két fixet egy héten, mert én annyit intéztem. Tehát én nem tudtam­­abból any­­nyit nyerni. - Kitől kapta a pénzt, amit a csapatok­nak fizetett? - A Faragó Józseftől. Nekem nem volt pénzem mielőtt a Nyári Totó Kupát elkezd­tük volna. Faragó József segítségével nyer­tünk egy páran. Azt hiszem fejenként száz­ezer forintot. A felmerült költségeket a Fa­ragó viselte. - Hány meccset vettek meg egy totóhéten? - Hát ha mindenki minden héten vett meg mérkőzést, akkor kb. nyolc mérkőzés lehetett meg a Faragóéknak. - Mennyit keresett maga a totón, meny­nyit nyert ebben az időszakban? - Hát kb. 5-600 ezer forint volt, ami tisz­tán kijött.­­ Kajtár István a szarvasi Spartacus volt labdarúgója, előzetes letartóztatásban: - A labdarúgástól semmiképpen nem aka­rok elszakadni, nem szeretnék elszakadni. - Miért? - Hát mert ez az életem. Szinte ezt le­het mondani. Szóval érzésem szerint ehhez értek a legtöbbet. Ez az egyik. A másik meg, hogy ezt szeretem a legjobban csinálni. Szó­val ezt akár nézni, akár művelni, ezt a dol­got szervezni, csinálni, minden vonatkozás­ban. - Mit szeret a fociban? - Hát elsősorban az emberekkel való bá­násmódot. Mert emberekkel van dolgom. Azonkívül a játéknak az az állhatatlan szép­sége, ami énszerintem a labdarúgást körül­veszi. Elsősorban magának a játéknak a szépségét, azt nagyon. Meg azt, hogy ugye tizenegy játékosból áll a csapat. Tizenegy fajta emberrel kell foglalkozni. Hát ennél szebb dolgot el nem tudok képzelni... - Sárközi István az MTK volt labdarúgója, egykori olimpiai válogatott játékos, előzetes letartóztatásban. - Mi volt a maga szerepe? - Vesztegető voltam. Engem is megvesz­tegettek, és én is megvesztegettem a játé­kosokat. • - Maga honnan tudta, hogy kit érdemes megkeresni? - Hát az évek folyamán amíg sportoltam tudtam azt, hogy kik a sztenderd játékosok általában. Az ismeretség megvolt, és abból indult ki az ember, hogy őket megkérdezte, és ők vállalták ezt a rizikót, mert pénzt­ akar­tak keresni. - Mi az ön foglalkozása? - Hát most per pillanatig vendéglátóipar­nál voltam. - Mit csinált? - Üzletvezető voltam, de nem tetszett ne­kem ez az egész. Nem az én világom, és ha kimegyek, remélem, hamarosan, szeretnék nyitni egy ilyen zöldséges üzletet. Aztán majd ha elfelejtik ezt az egész dolgot, majd később, akkor majd megpróbálok a sporttal foglalkozni. - Mit szeretne csinálni? - Hát edzősködni.

Next