Rakéta Regényújság, 1983. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-10 / 19. szám

fi Jankai István őrnagy. - Faragó, aki meg­szédült a sok pénztől, saját játékostársait is becsapta, mert 1982. évben, a Nyári Totó Kupa beindulása előtti játékhéten maga mel­lé beszervezte Lőrincz József volt egyetemi hallgatót, aki Debrecenben lakik és a deb­receni Orvostudományi Egyetem hallgatója volt. Azért, hogy Lőrincz József a Keleti cso­portból minden játékhéten hozzon két fix eredményt, Faragó kioktatta őt arra vonat­kozóan, hogy óvadékot kell kérni a csapa­toktól, hogy nagyobb legyen a komolysága annak, amit vállaltak a csapatok. Egynémely csapatkapitány a kulcspozíciójú embereket avatta be a játékba, más csapatkapitány vi­szont a mérkőzésen részt vevő minden egyes labdarúgónak adott pénzt. Esetenként, még az edző, gyúró is kapott belőle. A nyomo­zás megállapítása szerint Faragó és társa­sága az 1982. évi Nyári Totó Kupában, va­lamint az azt megelőző játékheteken összesen 29 millió forint nyereményt vettek fel. Egy játékhéten 9-10 mérkőzést is megvásároltak. A hétközben megvásárolt végeredményeket, mivel Faragó rájött arra, hogy a játékosok más totózóknak is eladják, és hogy ,ne le­gyen sok a 13+1 találat, vasárnap délben, amikor a totószelvény befizetésének a határ­ideje lejárt, a bűnszövetkezet tagjai gépko­csiba ültek és a Faragó által közölt adatok­nak megfelelően megfordították mindenütt a mérkőzések végeredményeit. Erre nem min­den csapat volt hajlandó, hogy megfordítsák a végeredményt, hiszen egynémely csapat­nak a játékosa is totózott, és azt az egy mérkőzést, amit ők eladtak, ő tisztában volt vele, hogy mi lesz a végeredmény. Ezért nem nagyon akartak ráállni arra, hogy megfor­dítsák. Ekkor emlékeztettek arra Faraigóék, hogy hát az óvadék náluk van, és hogy az óvadékot és a beígért pénzt megkapják, ezért jobbnak látták, ha a Faragó kívánságát tel­jesítik, és megfordítják a mérkőzés végered­ményét. If Faragó József, termelőszövetkezeti rész­legvezető, előzetes letartóztatásban. - Milyen mérkőzéseket vettek meg? - Olyanokat, melyeknek nem volt külö­nösebb tétjük. Többnyire már előre meg­egyezett a két csapat, és mi az információra adtunk több esetben pénzt. De volt olyan eset is, amikor nem egyeztek meg, és mi kértük az eredményt. Majdnem kivétel nél­kül mindenki régi fotós ebben a társaság­ban. Hozzájutottunk minden pénz nélkül kü­lönféle információkhoz, csapatoktól. - Mik voltak ezek az információk? - Általában olyan csapatok, amelyek ki­esésre álltak, és hogy ne essenek ki, ezért megvették az ellenfelet és ezt az informá­ciót eljuttatták a fotósokhoz. Esetenként az információért 2-3000 forintot fizettünk, ha elmondtak egy ilyen információt. Például egy futballista aki tudta, hogy az ő saját csapa­ta most győzni fog. - Ismerte ezeket a csapatokat, ahova ment? - Nem, általában nem. - Hogyan találkozott velük? - Úgy, hogy vagy az edzés után, mikor jöttek kifele, megszólítottam, és megkérdez­tem, hogy mi lesz a vasárnapi meccs ered­ménye, és akkor vagy azt mondták, ha olyan csapatról volt szó, aki esélyes volt a baj­nokságra, hogy nyerni fogunk száz százalé­kosan, na de hogy biztos legyen azért kell valami kis pénz is. Avagy megmondták, hogy csak fél csapat játszik, mert fele üdülni van és ki fognak kapni. Természetes, hogy hoz­zátették, hogy csak úgy biztos, ha egy kis pénzt is kapnak érte. Vagy olyan eset is volt, amikor megegyeztek, már előre tud­ták, hogy döntetlent fognak játszani. Hang­súlyozom, hogy nyilván megint hozzátették, hogy egy kis pénz is kell azért.­­ Nyáron az egyik fordulóban 57 db 13+1. találatos volt. Ezeknek a szelvények­nek a sorszámai megjelentek a Sportfogadás c. lapban. Sok totozó észrevette, hogy egy­más mellett, sorozatban vásárolták ezeket a szelvényeket. Tehát valószínűleg egy ember vagy egy csoport vásárolhatta. Nem gondol­tak arra, hogy ez hiba? - Ez konkrétan az enyém volt. 15 forin­tos szelvényeken volt többnyire. - Mennyit hoztak végül is ezek a 15 fo­rintos szelvények? - Ezek a 15 forintos szelvények is közel 30-40 ezer forint értékűek voltak. - Mennyi pénzt fektettek be a Nyári Totó Kupába? - Hát kb. hetenként olyan 6-700 ezer fo­rintért játszottunk. Természetesen ezt nem egyedül én fektettem be, hanem ahányan ebben részt vettünk. - És mennyit nyertek? - Nem tudnék mondani számot, hisz tu­lajdonképpen ez mindig úgy történt, hogy amikor fölvettük a nyereményt, szétosztot­tuk. Általában a tiszta pénz száz, kétszáz­ezer forint, szóval ilyesmi volt. Érzésem sze­rint kb. egy olyan hatmillió forint volt az, amit én fölvettem. - 1983. február 28. Szekszárd. Jelics Mik­lós őrnagy, Tolna megyei Rendőr-főkapitány­ság. - A mi vizsgálatunk 1981 és 82 évekre ter­jed ki. - Molnár Tibor és társai merre jártak az országban? - Sopron, Balaton déli része, Pest, Kecs­kemét, Szarvas és Gyula felső határral egész Dél-Magyarország volt a működési területük. Ő Lipovszki György, kőműves kisiparos, előzetes letartóztatásban. - Hol ismerte meg Molnár Tibort? - Itt Szekszárdon a totózóban. Belépett a totózóba. Többen voltunk ott, és úgy nyi­latkozott, hogy már több milliós nyeremény van mögötte. Nem így kell csinálni, ahogy mi csináljuk. És akkor erre felfigyelt min­denki. - Hány mérkőzést vettek meg körülbelül? - Mondjuk úgy, hogy harmincat, negyve­net. Pl. a Gemencben csinálta a csinnadrat­tát, hogy ő a totókirály. Muzsikált a cigány nekik, és hát csomó italok, meg társaság, meg részegeskedés, meg csajok. Hát akkor azt mondtam, hogy ha már egyszer csináljuk.

Next