Rakéta Regényújság, 1985. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-22 / 4. szám

Történelmi szemtanúk Lukácsy Sándor sorozata A nemzet színházának megnyitása A magyar színészetnek nem volt állandó haj­léka az ország fővárosában: ezt a szégyenle­tes helyzetet az 1830-as években már nem le­hetett tovább tűrni. Pest megye telket ado­mányozott színházépítés céljára, igaz, csak a város akkori poros-sáros szélén, a mai Rákó­czi út és Múzeum körút sarkán; a költségek előteremtésére pedig közadakozás indult. Sok erszény megnyílt, aki tehette, ezreket adott, a szegényebb filléreket; volt, aki sze­kér téglát, meszet szállított az építkezéshez vagy vasat, saját humorából; volt, aki díszes dolmányokat, süvegeket adományozott a kelléktár számára. Egy nincstelen napszá­mos, Thuróczy Pál, feleségestül kétheti in­gyenmunkáját ajánlotta föl. Tettéért a leg­szebb jutalmat kapta: Vörösmarty megörökí­tette alakját a nyitó ünnepségre írt prológu­sában: Ti pénzt adátok tán az épülethez, De én amiilyen cifrátlan vagyok, Ezen kezemmel, melly élelmet ád, Két álló hétig hordtam a követ, S magam fizettem érte­­ örömet. S nézzétek! a ház szép magasra nőtt. Vörösmartyról följegyezték, hogy különös szívügyének tekintette a pesti - leendő nem­zeti - színház ügyét, és szinte naponként el­­látogatott az építkezéshez, mintegy jelenlété­vel sürgetni, aminek elkészültét annyira óhajtotta. Nemcsak ő, a korabeli divatlapok, a Honművész, a Rajzolatok újdondászai is gyakran megfordultak a lassan emelkedő fa­lak környékén, hogy a közügy iránt élénken érdeklődő közfigyelmet tudósításaikkal ki­elégíthessék. Írásaikból csaknem napról napra össze lehet állítani az építkezés izgal­mas végső hajrájának és az 1837. augusztus 22-i megnyitásnak krónikáját. Honművész, 1837.­­ június 29. Pesten az épülő magyar színház mindinkább közeledik elkészülési korához. Ámbár az ott dolgozó munkásoknak oly nagy számát s élénkségét, milyent most, sohasem tapasztal­tak (különben régen elkészülhetett volna), azonban mégsem remélhetjük, hogy augusz­tus elején álljon készen, hogy benne a mutat­ványok megkezdőthessenek, mert még itt igen-igen sok van hátra, az elkészülésig ki­szabott idő pedig csak egyhónapnyi még. A színpadi alap-­s támaszgerendákat június 22-én kezdi egyes erővel rakni az ácsoknak egyik része, másika pedig a Beleznay-kert felé szolgáló udvar oldalán nagy deszkaszínt készített a mechanikai s egyéb munkálatok számára. A kőmívesek a színház homlokza­tát vakolják. A páholyoknak s karzatoknak sem külseje, sem belseje még eddig egészen bedeszkázva nincs, úgy az egyéb ülések és padok helyeken még nem állnak, mert a színterem padlózatra még nincsen befestve. Az ehhez kívántató állásokat 23-án kezdet­ték felrakni. Ugyane napon kezdi meg élő­munkáit Schütz úr, müncheni mechanikus a színpad gépelyeivel. Láthatni ebből, hogy még sok tennivaló lesz a végső elkészülésig. Az ünnepélyes megnyitó színlapja 20

Next