Rakéta Regényújság, 1992. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-31 / 13. szám
szépen beleszerettem Zsazsába. Elhatároztam, hogy operettet komponálok számára. Ez volt a Bob herceg. Az utolsó kottafejeszet Zsazsa szüleinek meghívására már Beregszászon vetettem papírra. A beregszászi erdő és a Fedák-ház hallotta először a Bob herceg oly híressé vált dallamait. Rákosi Szidinek is nagyon tetszett a muzsikám és a közös kedvencünknek írt címszerep. Fedák a premierre rövidre vágatta a haját, és trikónadrágot húzott. Mindkettő alapos merészségnek számított abban az időben. A dicsérő kritikák sorát idézhetném. Az egyik szerint „két istenáldotta tehetség győzelme volt ez az este, Huszka Jenőé és Fedák Sárié". A Bob herceg olyan sikert aratott, amilyenre eddig a fővárosi színházi életben még nem volt példa. Megesett, hogy az emberek a Rókus-kápolnáig álltak sorban a jegyekért. Fedák pedig győztesen került ki a primadonnaháborúságból. Csak úgy áradt belőle az életerő, szinte szétrobbantotta a színpad festett világát, eredeti egyéniségének minden megnyilvánulása rajongással töltötte el a nézőket... A DÉGENFELD-SZERELEM Zsazsa életében nemcsak a mindent elsöprő sikerek jelentkeztek, hanem a mindent elsöprő szerelem is. Erről 1901. december 7-én ezt jegyezte be a naplójába: „Kaptam egy olyan ibolyabukétot, amilyet még sohasem láttam életemben. Olyan nagy, mint én. Óriási. Csupa ibolya. A bukét egy nagyon finom fehér és egy nagyon finom világoskék szalaggal van ütközve, mely a földet sepri. És az a nagyszerű, hogy nem is tudom ki, küldte. ” A hatalmas virágkakéta gróf Dégenfeld Imrétől származott. Küldőjét elárulta a kék-fehér szalag. (Ezek voltak ugyanis a Dégenfeld-istálló színei). Dégenfeld úgy érezte, minden családi tiltakozás dacára, hogy képtelen lemondani Zsazsáról. De a társadalmi előítéletek s édesanyja kegyetlen szigora, még a szerelemnél is erősebb volt. A gróf végül is a morfiumhoz fordult. Családja gondnokság alá helyeztette, és szanatóriumba záratta. Zsazsa sem engedett. Szerette Dégenfeldet, de a „mellékutca” szerepére nem volt hajlandó vállalkozni: ragaszkodott a fehér ruhás esküvőhöz. Dégenfeld nem ült be a színházba. Nem bírta látni, mikor Zsazsa Bob hercegként trikóban kiáll a világ elé. Ott ült a Népszínház lépcsőjén, hogy a színésznőt előadás után ő kísérje haza. A főváros pletykaéhes közönsége pedig váltig találgatta, vajon szeretője-e Fedák Sári Dégenfeldnek, vagy sem? Egyet azonban biztosan tudott: Fedák minden este a grófnak énekelte a Bob herceg szép dalát. Te más világban, én más világban, de híven őrzöm képedet!... A lapok tele voltak a hírrel, hogy Fedák Sári férjhez megy és örökre otthagyja a színpadot. Az egészből annyi volt igaz, hogy valóban meghatóan szerette ezt a mindenekfölött jó, nemes, de sajnos, akaratgyenge embert. Érezte, hogy nem engedheti el a kezét, mert Imrének akkor vége. A szerelmesek tehetetlenül álltak a gőggel és az előítélettel szemben. - Egy kilencágú koronás családba nem kerülhet be egy színésznő - harsogta a família. - Egy olyan család sarja, amely 1200-ig vezetheti vissza a családfáját, nem vehet el olyan nőt, akit mindenki látott trikóban táncolni - ez volt a szigorú anyai vélemény. Nemsokára Zsazsa olyan ellenféllel került szembe, amely erősebb volt minden szerelemnél, s a morfium legyőzhetetlen ellenfélnek bizonyult. Dégenfeld Imrét zárt intézetbe vitették, s amikor Zsazsa néhány nap múlva kiment, hogy meglátogassa a szerelmesét, nem engedték be hozzá. - Sajnálom - mondta a professzor Zsazsának. - Dégenfeld gróf a mai naptól gondnokság alatt áll. - Ilyen nincs, kérem. Lehetetlen valakit három nap alatt gondnokság alá helyeztetni - zokogott Zsazsa. - A művésznő elfelejtette, hogy Dégenfeld unokabátyját Tisza Istvánnak hívják? - kérdezte gúnyosan a professzor. A PROGRAMOM: FEDÁK - AVAGY A JÁNOS VITÉZ TÖRTÉNETE Egyik este Szidi mama elvitt a Somossy-mulatóba és azt mondta, hogy nézzem meg jól, mert Beöthy Laci ezt a mulatót fogja színháznak megcsinálni az én számomra. Rövidesen az újságokban is megjelent Beöthy terve. - Mi a programod? - kérdezte Beöthyt Faragó Jenő. - A programom? - kérdezte vissza Beöthy mosolyogva. - A programom Fedák Sári... A Népszínházat kell két vállra fektetnem. Nehéz lesz, de tudom, győzni fogok! - És a társulatod? A hősszerelmesed? -A hősszerelmesem is Fedák Sári lesz. Csak nadrágot húzok rá és kész. Az átépítés megindult. Rengeteg baj és akadály után végre elérkeztünk a premierig. A megnyitó darab Huszka Aranyvirág című operettje volt. A premier estéjén Beöthy frakkban, nagyon sápadtan kilépett a függöny elé, én a kissé elhúzott függöny mellett álltam. Láttam Beöthy vértelen arcát, hallgattam erőtlen hangját, ahogy a közönséghez beszél. Éreztem, hogy milyen sokat kellett küldenie, amíg idáig eljutott. Soha nem szerettem annyira, mint abban a pillanatban. Összekulcsoltam a kezemet, és keményen, makacs elszántsággal megfogadtam - én pedig ide, ebbe a színházba igenis be fogom szoktatni a közönséget. Az Aranyvirág őszinte, nagy siker lett. Nem olyan fergeteges, mint a Bob herceg, de mégis igazi, Fedák-sikernek bizonyult. És nemcsak az enyém. Mellettem az akkor még teljesen ismeretlen, csodálatos hangú Szamosi Elzáé is. Ilyen bársonyos lágy, érzéki, forró hang még nem csendült fel a magyar operettszínpadon. Jól is játszott, és nagyszerű humora volt. Beöthy Laci pedig boldogan nézte a pénztár felett a nap mint nap megjelenő táblát, mely tudatta, hogy minden jegy elkelt. Több mint hatvan táblás házat vonzott az Aranyvirág, s ez gyönyörű eredmény volt akkortájt. Egy új színházat megnyitni, azt tovább vezetni, a közönséggel megkedveltetni, igen nagy feladat. De ha az emberek összetartanak és kéz a kézben komolyan dolgoznak, az olyan erő, amelyet megsemmisíteni csaknem lehetetlen. A színészmesterség nem A János vitézben - Medgyaszay Vilmával