Reakció, 1911 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1911-07-16 / 1. szám

1911. julius 16. Maxi kiszólásai a városházán. Happ ! — shakan si­ankhoztat­­tak valna, ha én elmaradok. De vagyok ittenék. Mér’ ne, mikor vagyok. * Grathonálok elsőbben, bheccette beoszthani büffézést prakthicithét, kedves főkhophetány óhram, — mantham neki khorizálva. — Hogy-hogy Erid­ge (igy mandtha, t­eszek rá a fő, meg a phóteskill­eccerre) Maskhovics ? — Hát úgy — adtam bele nekhi, — itt szebben megvan, mind Phesten, szebben mind a­z országházban a büfféban. — Ne mangya — somorogta rám könyözően. — Na­jha, ami igaz, a­z igaz. Itenék van murkha, khacsanya, barjuláb a Munditu (bhagya az a Strasser, khi viselje magyar nadrágt a haltéren) — otthonék meg nincsen semmi se nem. — Maguknak nem khell mondani, hogy k­ö­­szönte a felvilágosítás.* — Vette happra magát a téjjel a Khazponthiba valakhi ? — k­érdezek a phalicenná a Legsósabb urat, ki — én úgy éljek — ott van b­ülem a legk­edvesebb ember. — Jaj Maskhovics bácsi (el ne mondja, fogta !) nem történte semmi. Nem bhoggya a fapholicát se nem. Az egyik biztos, az a khövér taláta engem szeparéba lányokkal. Ez a­z egész, osztán csak hat lány vhalta. — Legyen nyögött, mantam lassan, nem lesz baj, mer szerencse, hogy másnak mindenkinek betilthatták már női kiszolgálást. — ??? — Cshak maghának nem ! Én nem b­odok, mér csapb­a ő ulyanos kheserü ábrázat a tekéntetes óhr. Mozdult a föld. Mozdult a föld! Lett nagy riadalom ! Kéjes éjszakán rémes borzalom. S azt hittük, itt a végítélet, Elpusztul e földön minden élet. Nem messze történt, itt Magyarhonba', Hogy beköszöntött hozzánk suttyómba És sokaknak az eszébe jutott, Hogy futni kell s mindenki futott. Csak egy csoport volt, mi meg se mozdult! Szemükből egy árva köny se csordult, Nem láttak veszélyt, mert jól tudták azt, Hogy megérnek még számtalan tavaszt. Eleddig, ha Szodomába laktunk, Kell, hogy ezután Kanossába lakjunk, Hol nincsen bűn, de bővebb az áldás, Hol szegény lakik, nem gróf s mágnás. Kisütötték kopasz fejjel nyomba’ Az áldás bővebben hogy á csorogna. Kedves nyájam: ez Isten haragja, Mert Ő is csak javunkat akarja. Ha éjjelen jámbor, álmos csend ül És nadrágon szoknya táncra perdül, Akkor is szolgáljátok az Urat, Ne lássátok, pásztortok mint mulat. Ne nézzetek egy-két krajcárkára, Mert mulatságunknak nagy az ára! Amink van, abból el nem vehetünk, Mert óh! akkor mi is lenne velünk! * * * A buta nyáj még mindig nem látja, Hogy a Moloch száját folyton tátja. Hozzád ilyenkor egy se goromba S csak rád utazik — jámbor szolga. Fr .... eh. A megyegyülésről. Himesházi szent János: Hát igen tisztelt köz­gyűlés, én beszéltem az országgyűlésen. Sokat beszél­tem. Valami zsebről is nyögdécseltem valamit, — de a szent Leokádia szerelmére esküszöm, nem komolyan beszéltem. Azaz, hogy visszaszívom, a­mit mondottam. — Per amorem dei — már hogyne szívnám vissza ?! Sőt ha kell, elmegyek Canossába és . . . (A pókok, reakciósok s a klerikális mezei hadak közbekiabálnak és rázendítik: Ne menj el Maradj itt Hadarj össze mindent itt Úgyse hallgat ránk senki.) Himesházi szt. János: Engedek az erőszaknak és nem megyek. De fogassanak meg kérem, mert mindjárt elmegyek. Azaz, hogy megyek is már.­­Kirohan az ajtón. Egyenesen a várnagy ölébe esik. Jég közé csomagoltatják s utánvéttel feladják a pécs-bátaszéki vasútra — Himesházá­ig. Boldoguljanak vele ott ha tudnak, vagy cseréljék ki mással. • Az adatok kötelességéért felel: Omikron. ..Reakció“ Megfájdult a foga És nincsen doktora ? Rohanjon míg késő nem lesz Plombot Agulár gyorsan betesz. Barátok utca 14. alatt. 3

Next