Reform, 1870. május (2. évfolyam, 136-166. szám)
1870-05-04 / 139. szám
hogy ezen művelés, minthogy vallásokra kell támaszkodnia, a szabad búvárkodással összeférjen s attól fél, hogy több theologiai fakultás létezése az egyetemen káros befolyással lesz a tanszabadságra. De ez aggodalmon magát túl is téve, még más fontos argumentumok szólnak akár egy, akár több theológiai fakultás szervezése ellen. „Első ez érvek között — olvassuk az emlékiratban — kétségtelenül azon elv, melyet már országos törvény is, az 1868-iki XXXVm t. ez. szentesit, hogy a hitoktatás nem az állam, hanem minden egyes vallásfelekezet külön joga és kötelessége. Ha már tekintetbe vesszük, hogy bármely theol. karnak gyakorlati végczélja nem más, mint leendő hitoktatók kiképzése, s ha másfelől azon alapra állunk, melyből nagyméltóságú egyetemi törvényjavaslata kiindul, hogy t. i. az egyetem nem hitfelekezeti, hanem országos főtanoda, következetesen azon eredményre kell jönnünk, hogy az egyetem csak úgy felel meg az országos rendeltetésnek, ha kiválasztja kebeléből azt, mi az egyenjogúság és autonómia elvénél fogva az egyes vallásfelekezeteket illeti. Azon netáni ellenvetésre, hogy a fentebbi okoskodás alapján a theol. karok csak mint szakpályára készítő intézetek mehetnének át az egyes vallásfelekezetek hatáskörébe, míg, mint a tudomány szabad művelésével foglalkozó intézmények, megmaradhatnának az egyetem keretében, azt viszonozzuk, hogy amely tanulmányok a dogmatikán és pásztorságon kívül a theológiai kar tárgyai közé tartozhatnak, s a tudomány magasabb fejlesztését eredményezhetik, mindazok egyszersmind a bölcsészeti vagy történeti, vagy jogtani búvárkodás körébe tartoznak, minél fogva egyetemi képviseltetésük biztosítva marad a theol. kar fenállása nélkül is.“ Emellett a törvényjavaslatban tervezett három hittani kar elégséges sem volna, mert még zsidót is kellene állítani. Mennyi lenne e sok kar felállításának költsége! Azután három hittani faskultás a theológiai kart állandó többségre juttatná az egyetemet vallási viszályok színhelyévé tenné. Azon állításra, hogy a theologiai kar elválasztásával az egyetem vagyona nagyon megcsökkentetnék, a következő választ olvassuk az emlékiratban „Épen nem kicsinyeljük a nehézségeket, melyekkel e különválasztási munka járni fogna •, de megjegyezzük, hogy szerény véleményünk szerint e nehézségekkel meg kellene küzdeni az esetben is, ha a kath. theol. kar az egyetem kiegészítő része maradna, mert az autonom jogaiba lépő római kath. egyház akkor is megkívánná és méltán, hogy a tisztán kath. felekezeti czélokra tett alapítványok az egyetem többi, országos vagyonától különválasztassanak, s az ő rendelkezése alá bocsáttassanak. A különválasztás nehézségei tehát a kath. theol. kar fentartása által nem volnának elhárithatók, legfeljebb rövid időre elhalaszthatók. Bízunk azonban a törvényhozás bölcseségében, mely ez ügyet már kezébe is vette, hogy a kérdéses nehézségeket igazságos határozatával sikeresen le fogja győzni.“ A memorandum tehát ellene van annak, hogy bármely theológiai fakultás legyen az egyetemen, de óhajtja, hogy theológiai intézetek a külön felekezetek számára Pesten állíttassanak, hogy ezek növendékei az egyetemet is látogathassák. Ellenben külön fakultást szánt a memorandum a mathematikai és a természettudományoknak, melyek most nagyon helytelenül vannak egy kalap alatt a nyelv- és történeti tudományokkal. Az egyetem autonómiáját szélesebb alapon óhajtja az emlékirat, mint ahogy a tvj. nyújtja. Kívánja, hogy a tanárokat és a magántanárokat az illető fakultások aralják. A magasabb tudományos szellem emelésére a következők alálratnak : 1. Mentessenek föl a tanárok azon soknemü adminisztraczionális teendő alól, mellyel jelenleg túl vannak terhelve ; 2. Fizetéseik emeltessenek fel; 3. Láttassék el az egyetem minden szükséges tudományos segédeszközzel ; 4. Adassanak időnkint személyes pótlékok azon tanárok és magántanárok számára, kik a tudományos búvárlatok terén jeles munkákkal dicsekedhetnek, s ismételtessenek ezen pótlékok minden ötödik esztendőben. A tanárok és magántanárok kényszerült versenyét károsnak tartja az emlékirat. A föltétlen vizsgálati jog megadása a magántanárok részére könnyen azt eredményezhetné, hogy a magántanárok a versenyt az anyagi térre terelnék és tudományos készültség helyett túlzott engedékenység útján igyekeznének szaporítani hallgatóik számát. Ez illusóriussá tenné azon garancziákat, melyeket az államnak a nyilvános vizsgákban keresnie kell, azért a memorandum a magántanárok vizsgálati jogát rendezni óhajtaná.. Továbbá több indítványai s módosításai közül az érdekes okmánynak kiemeljük még azt, hogy az eddig hívott érettségi vizsgát elvetendőnek tartja. Felvételi vizsgára azonban az egyetemnek nem lehet ideje, mert 5—600 fiatal ember vizsgája időbe kerül. Ajulja azért a memorandum a belga eljárást, mely szerint kerületenkint állíttatnak vizsgálati bizottságok melyek azokat, kik a gymnáziumokat elhagyni kívánják, megvizsgálják. E vizsgákat — minthogy az elnevezése nálunk népszerűtlen, „érettségi vizsga“ „zárvizsgák“-nak óhajtaná a memorandum nevezni. Végül megjegyezhetjük még, hogy az emlékirat az újjászervezendő felső házban minden fakultás számára egy-egy széket óhajtana. egyik hős, Ottilia, látszólag összefüggés nélküli naplójegyzetei szakítják meg. E közbeszúrást Göthe (II. rész, 2. fejezet) úgy szépíti: „Hallottunk egy különös intézkedésről az angol tengeri hadseregben. A királyi hajóhad összes kötélzete és vitorlái, a legnagyobb úgy, mint a legkisebb úgy van szőve, hogy egy vörös fonál húzódik keresztül mindeniken, melyet nem lehet kioldani az egész felbomlása nélkül, s melyről a legkisebb darabka is mint a korona tulajdona felismerhető. Így vonul keresztül Ottilia naplóján is a vonzalom és ragaszkodás fonala, mely mindent összefűz és az egészet jellemzi.“ Midőn 1813-ban a Hamburg előtt állomásozó angol hajóhad főorvosa, John Forbes, Göthének egy barátnéját a vörös fonál ezen alkalmazását említeni hallá, annyira megörült neki, hogy tisztelete jeléül Göthének egy angol hajókötél-véget küldött be, melyet Göthe még sokáig nagy megelégedéssel mutatgatott meghitt látogatóinak. A pokol gúnykaczaja. Szinte oly átalános használatú, közönségessé vált kép, hogy eszünkbe sem jut, valami magas származást, vindikálni neki; pedig nem más ez, mint a német Hongelichter der Hölle, Lessing „Emilia Galotti“ czimű tragédiájából. (1 felv., 2 jelenet.) Lessingé továbbá a haszontalan könyvek ezen találó rövid kritikája: A mi uj van benne, nem jó s a mi jó benne nem uj. Szint’ oly gyakran használjuk e szót is, melynek eredetét senki sem szokta idézni: Erklärt mir Graf Oerindur Diesen Zwiespalt der Natur, holott a forrást (Müllner „Schuld“ czimü tragédiája, II. felv. 5 jelenet) ismerve, igy kellene kiigazítanunk, illetőleg kiegészítenünk e helyet: (Und) erklärt mir, Oerindur Diesen Zwiespalt der Natur! Bald möobt' ich im Blut sein Leben Schwinden sehn, bald — ihm vergeben. Idézzük végül a szerelmes masamódok kedvencz helyét: Zwei Seelen und ein Gedanke, Zwei Herzen und ein Schlag, megjegyezve, hogy e szerelem e definícziója a „Sohn der Wildniss“-ből van véve, Halm, a bécsi burgszinház intendánsának drámájából — ezzel befejeztük a nálunk ismert német idézetek sorát. Külföld. Május 3-ikán A komplet és a legújabban felfedezett össeesküvés tetteseinek pere az állami főtörvényszékhez tétetett át. Az elfogatások még mind tartanak. Azon egyén, kit tegnap a bouglognei erdőben elfogtak, elmeháborodottnak ismertetett föl. A diplomácziai testület az összeesküvésnek legközelebb történt felfedezése alkalmából a császárnak szerencsét kívánt. Grammont herczeg külügyminiszter lesz, úgy írják ezt hiteles forrásból. Garibaldi kiáltványt bocsátott a franczia hadsereghez. Banviello értesíti a külügyminisztert, hogy a Rómában levő püspökök sajnálatukat jelentették ki az iránt, hogy a plebisezitum idénye alatt személyes példaadásuk által nem működhetnek közre és azon kérdést intézik a kormányhoz vajjon nem lehetne-e szavazatukat a franczia követségnél átadni. A marathoni rablógyilkosság, Lord Clarendon ápr. 27-én a következő sürgönyt küldte Erskine, athéni britt követhez : „Uram! Tegnap sürgöny utján hívtam föl, miszerint közölje a görög kormánnyal, hogy ő felsége kormánya bizton reméli, miszerint semmi fáradságot sem fognak kímélni, a többi rablókat is elfogni és kiirtani, s az elfogottak vagy később elfogatandók a legszigorúbb büntetést elvegyék, melyet a törvény ilyen alávaló gyilkosokra mérhet. Felhívtam továbbá, hogy a mennyire lehetséges szerezze meg neveit és személyi leírását a még befogatlan brigansoknak, különösen a főnökről, és közölje ezt Barron úrral Konstanczinápolyban. Ezen utasítás czélja az volt, hogy Barron képesítve legyen, a portának kimerítőbb felvilágosítást adni. Tegnap ugyanis sürgöny utján szólítottam föl Barron urat,hogy egyezségre lépjen a portával, miszerint ez segélyt nyújtson arra, hogy a rablók sarokba szoríttassanak s ha török földre lépnének, adjon a porta parancsot a határparancsnokságok, miszerint a rablókat elfogják és a görög kormánynak átszolgáltassák a törvény kiszabta büntetésre.Felkértem őt egyszersmind, hogy ennek eredményéről önt sürgöny utján tudassa. A török követ ur volt oly szives és méltányos, hogy kormányát ez ügyben egy hasonló és erélyesen szerkesztett sürgönyben fölkérte, s továbbá felszólítottam Barron urat, hogy , tekintettel a többi rablók elfogatásának fontosságára nézve, megengedi-e a görög katonáknak, hogy a török határon is folytassák a rablók üldözését,az esetben ha az illető határpontokon török katonák kéznél nem volnának. ^ Mussurus pasa is kérte kormányátt hogy engedje meg a görög katonáknak a török területen is üldözni a rablókat, s biztosított, hogy kormányának nem lesz ez ellen kifogása. Barron urtól megtudja a portánál tett lépések eredményét. E hó 17-éről kelt sürgönyét ma_ vettem s tartalmára vonatkozólag ezennel felszólítom tegyen meg minden lehetőt annak kipuhatolására, hogy a rablóknál való látogatás és a nekik adott tanács minő forrásból eredt, valamint minden részletet, a mi ezen utasításokra vonatkozhatik. Mert felségének kormánya fontosnak tartja az ön sürgönyénél bizonyosabb értesítést venni ezen pont felsége kormánya sürgős felvilágosítást kíván azon körülményekről, melyek által nemcsak Szutzósz, hanem a mint 12-ikéről keltezett sürgönye állítja a király személyes ígérete, hogy a rablók üldözése ellen a legszigorúbb rendeletek adattak, tekintetbe nem vétetett, hogy a rablókat katonák támadták meg először, vagy ezek amazoakat, s hogy Szutrósz megváltoztatott rendeletéről tudósíttattak-e.“ Aláírva: Clarendon. Ezen sürgönynek azon helye, melyben „a rablóknál való látogatás és a nekik adott tanácsról van szó, némi felvilágosítást igényel, mire nézve Erskinének egyik sürgönyéről kell említést tennünk. Az illető athéni brit követ arról tudósítja kormányát, hogy a rablókkal alkudozóknak sikerült őket annyira rábeszélni, hogy a 22,000 font sterlinget hajlandók voltak elfogadni váltságdijal, azon kikötéssel, hogy túszokat adjanak nekik, mig a görög határról kimenekülnek; éjjel azonban egy követség jelent meg a rablók előtt s mint Zaimisz állitja az oppoziczió részéről Athénből, s ezek rábírták a rablókat, hogy a váltságdíjjal és amnesztiával meg ne elégedjenek, hanem követeljék a fogságban letartóztatott társaik szabadon bocsátását is. Az opposiczio ezt azért kívánta, mert az hihetőleg az országgyűlés egybehívására adott volna alkalmat s a baloldalnak alkalma leendett a kormányt s illetőleg a mostani kabinetet szétugratni. Erre nézve kíván Clarendon bővebb felvilágosítást. A török kormány késznek nyilatkozott a fellebbi kérésnek eleget tenni s lehet remélni, hogy e szomorú eseménynek egy jó eredménye is lesz: Görögország megszabadul banditáitól. A görög király sajátkezüleg irt az angol királynőnek és a Walesi herczegnek kifejezvén sajnálatát a szomorú esemény felett. A plebisezitum. Le Boeuf hadügyminiszter körrendelete, melyben a katonaság szavazására kiadja a mot d’ ordret egész terjedelmében így hangzik: „Ezredes ur! Az ápr. 23-iki kelettel kibocsátott határozatban a franczia nép felhivatia, hogy máj. 8-ikán szavazzon a szenátus által elfogadott s az államszerkezetét megalapító törvényjavaslat felett. Ezen határozat végén kijelentetett, hogy a szárazföldi hadsereg a legfőbb rangú tiszt elnöklete alatt a plebisezitum idény alatti állomáson fog szavazni. Erre nézve, minden helyőrségi városban vagy helyiségben jör Minden hadtestben, vagy hadtesti osztályzatban és katonai kórodában egy lajstrom fog készíttetni azon katonákról, kik 21 évet betöltötték a szavazási napon s állami és magán jogokkal élnek, továbbá 2 or egy hasonló lajstrom azon tisztekről és altisztekről kik a hadtesten kivül vannak, valamint a katonai hivatalnokokról és ügynökökről is. Az ezen lajstromokba írott katonák fel fognak hivatni „igen“-nel vagy „nem“-mel való titkos szavazásra egy írott vagy nyomtatott jegyzék által. Minden hadtest vagy hadtestcsapat, s minden hadtesten kívül való tisztek osztályokba lesznek osztva élükön a legfőbb rangú tiszttel. A hivatalokba négy ülnököt fognak választani a különböző rangokból és amennyire lehet az idősebb korosztályból. A működés a kiadott szabályok szerint fog történni, melyekhez lelkiismeretesen kell ragaszkodni. A jegyzőkönyv átvizsgáltatván közvetlenül elembe fog terjesztetni, a körülmények szerint az ezredes, térparancsnok vagy hadparancsnok által, aki ezen jegyzőkönyvhez az eljárásra vonatkozó jelentést fogja csatolni. Azon községekben hol a helyőrség a hadtesten kivül vagy assimilált tisztek száma csekély, ott csak egy osztályzat fog alakíttatni. A helység városokban, melyek a hadosztály fő állomásai, a csendőrök külön osztályt képeznek; a többi helyőrségi városokban ez utóbbiak a hadtesten kivüli tisztek osztályaikba tartoznak. Ahol helyőrség nincs, ott a csendőrök a polgári osztályokban szavaznak. Minden fegyvernemü, működésen kívüli, szabadságos, vagy elbocsátott katonák, kik jelen vannak azon községben, hol a választó ivekbe írva vannak, hasonlókép a polgári választókkal szavaznak. A kik nincsenek beírva vagy nem törvényes illetőségű helyükön vannak, vagy hadtestükhöz vagy illetőségű községükbe mehetnek szavazni, s e tekintetből a választó ivek a katonai osztályokban csak a szavazás előtti este záratnak be. A tengeri hadtestnek működésben levő katonai kik Páris, Cherbourg, Brest, Loient, Rochefort, Toulon, Judret, Guériquy Ruelle, Nevers és Ilérou szigeten kivül más helységben vannak, azok a hadtesten kivüli tisztek osztályában saját állomásukon szavaznak. A tengeri had hadtestnek működésen kivüli, szabadságos, vagy elbocsátott katonái mint a szárazföldi hadsereg a polgári osztályokban szavaznak. Az utazásban levő hadtestek vagy csapatok azon helyen szavaznak, ahol a szavazás napján nyugvást tartanak. A katonai intézetek külön szavaznak és az erre vonatkó magatartási rendeletet külön fogják megkapni. Azon esetben ha valahol nem volnának a szavazatok begyűjtésére alkalmas ládák, az osztályparancsnokok azonnal intézkedni fognak ezek zerzésére. Kérem adja meg a szükséges rendeleteket, hogy ezen körlevelemben foglalt utasításaim a legpontosabban végrehajtassanak. Fogadja stb. Le Boeuf. KÜLÖNFÉLÉK Pest, május 3. [Hivatalos.] Ő felsége a váczi székes káptalannál Müller Mihály őrkanonokot az éneklő kanonokságra, Ellenbacher István székesegyházi főesperest az őrkanonokságra léptette elő Sós József Landes alapitványi kanonoknak és csongrádi főesperesnek a székesegyházi főesperességre, Neszveda István alapitványi kanonoknak s Vácz alvárosi plébánosnak a csongrádi főesperességre leendő fokozatos előléptetését jóvá hagyván, a Landes-alapitványi kanonokságot Vitter Lajosnak, a boldogságos szűzről nevezett váczkuti kis fivérosznak s Vácz felvárosi plébánosnak adományozta; az utosó kanonokságra vagyis a boldogságos szűzről nevezett váczkuti kisprépostságra Spóner József soroksári plébánost nevezte ki. Kineveztették továbbá Szieber Ede eperjesi kath. főgymnáziumi igazgató, lőcsei, kath. főgymnáziumi igazgatónak, Phansmidt Kálmán miniszteri fogalmazó titkárrá, Neuman Soma fogalmazó tiszteletbeli titkárrá. A győri kir. jogakadémia mellé rendelt külön államvizsgálati bizottmány tagai. Elnök : Szabó Kálmán győri alispán, Tagok: Dr. Hajnik Imre, h. jogakadémiai igazgató, dr. Herczeg Mihály, dr. Saághy Gyula, dr. Pisztori Mihály, dr. Kautz Gusztáv jogakadémiai tanárok ; Pázmán Kálmán, Simed István,Vrána Ede, Zantkó Kálmán, törv. széki ülnökök ; Karvasy Kálmán,Némethy Ernő, Rózsa Bálint, Weiser Antal, Szabó Béni ügyvédek. — B. Eötvös József miniszter előterjesztésére a meteorologiai intézet számára kidolgozott szervezeti szabályok legfelsőbb helyről jóváhagyattak s nevezett intézet fölállítása megengedtetett. — A közoktatási miniszter a következő leiratot küldé át Pest városának. Az első évi tapasztalás bizonyitá, hogy a községek nagy részénél csak hivatalos eréllyel eszközölhető a rendes iskoláztatás s a szükséges tanintézetek létesítése. A tanfelügyelők a gondjukra bízott községek számának nagyságánál fogva nem képesek eléggé utána járni, hogy felhívásukra minden község pontosan teljesítse törvényszabta iskolai kötelezettségét. Ezen és még egyéb okokból is azt hiszem, hogy a népoktatás szervezésénél a községekben csak úgy várhatunk kellő sikert, ha a törvényhatóságok s azok tisztviselői erősen támogatni fogják a tanfelügyelők, törvényes törekvéseit és kívánalmait. Ennél fogva felhívom Pest városa közönségét, hogy ha nem volna a városban minden tanköteles gyermek számára elegendő tanterem á átalában iskolai épület, vagy ha a létező városi tantermek meg nem felelnének a kellékeknek, haladéktalanul intézkedjék azoknak fölépítése illetőleg kijavítása iránt, s felhívom továbbá a város közönségét, hogy szíveskedjék tisztviselőit odautasítni, miszerint a tanköteles gyermekek iskolába járatására ügyeljenek és a mulasztó szüleit a törvény rendelete szerint szigorúan büntesse . Vámbéry Ármin ar azon fiatal persa kereskedőre vonatkozólag, kiről tegnapi lapunkban írtunk, arról tudósít bennünket, hogy az nem nála van szállva, csak egy házban vele, nem is neki hozta ajándékait, bár való, hogy szebbnél szebb holmikat hozott magával, s végre Magyarországot nem az ő kíséretében fogja beutazni, azonban be fogja utazni, valamint már beutazta majdnem egész Európát anélkül, hogy anyanyelvén kívül máson tudna beszélni. — Garibaldi regénye elkészült s megindítását egy-két napig fogja még késleltetni azon körülmény, hogy lapunk kiadójának kereskedése szállást cserél. Ez időre még egy kis türelmet kérünk t. előfizetőinktől. A Missies újabb bukásáról írja törökbecsei levelezőnk : A torontálmegyei Deákpárt, a múlt hó 28-ikán és 29-ikén Béga-Szt-Györgyön végbement képviselő választásnál örvendetes diadalt ült, miután a Deákpártnak jelöltje Dániel Ernő ellenzéri birtokos választatott meg 1217 szavazattal Missics Jánosnak 697 szavazata ellenében. Az egész választásról, miután az „újdonság“ értékét már elveszté, csupán egy érdekes mozzanatot említünk fel. A választásra ugyanis Csernovics Péter tekintélyes szerb hazafi is lerándult. A szavazás előtt megszólít néhány szerb szavazót s bemutatja magát, mire ezek kalapot emelve elmondják, hogy „az isten éltesse.“ Ekkor Csernovics Péter irányt is mutatott volna a szavazóknak, hogy merre szavazzanak , hanem azon naiv kérdéssel lepték meg hogy hol volt Csernovics ur 20 évig, miért nem látogatta meg őket 20 évi bajukban? Aztán azokkal szavaztak, kik Missiós urat megbuktaták. Csernovics ur csendben távozott. — Klapka György tábornokot, ki a jótékonysági bazárra Temesvárra utazott, vasárnap este számos tisztelője kísérte el a temesvári indóházhoz. A vonatinduláskor a czigány zenekar a Klapkaindulót húzta, az összegyűltek pedig szíves éljenek kíséretében búcsúztak el képviselőjöktől. — Gr. Széchenyi Ödön, a tűzoltók főparancsnoka hir szerint ajánlatot tett Buda város tanácsának, egy Budán szervezendő tűzoltó-társulat iránt. Az ajánlott tervben benfoglaltatnék, hogy ott is állittassék tűzoltó-őrszoba, mint Pesten. Az első felszerelési költségek s a díjazott tagok zsoldja az első évben 15,000 frtra, a többi években azonban csak 10,000 frtra rúgna.k Katonai dolgok. A honvédfelszerelési bizottság nagyobbára bevégezvén már eddig munkálatait, az ott foglalkozott tisztek és legénység közelebb ismét be fognak lépni zászlóaljaikba. A székesfehérvári központi tanodát tegnap oszlatták föl s Rákusz kapitány a volt parancsnok azonnal intézkedett is, hogy az illetők osztályaikhoz mielőbb visszatérjenek. Tegnapelőtt pedig Nagy István honvédhadnagy felügyelete alatt a 60 darab lovat szálliták a pozsonyi kerületbe, melyeket a najtokban vásároltak. — Patay István mint író. A „M. P.“ újságolja, hogy Patay István neve a theológiai irodalom terén korántsem ismeretlen. Ő irta a „sakramentumokról in genere, és kiváltképen az ur-vacsoráról való könyvecskét, melyben kérdéseknek formáiban a keresztényi tökéletes és igaz vallás, az ur Krisztus teste életének és vére italának igaz értelméről benfoglaltatik“ czimü könyvet. Mi akkor se hinnők, hogy e hosszú czimü könyvet, a rövid szavú Patay István irta volna, kinek háromszor kitelnék politikai programmja e czimből, ha munkájára nem volna is amaz évszám kiírva : 1592. — Dr. Hoffmeister B. tiz évre bérelte ki a dr. Fischhof városligeti hidegviz-gyógyintézetét, miről Pest városa tanácsát már tudósította is. — A temesvári bazár, melyről tegnap hosszasabban irtunk, 4092 frtot jövedelmezett a rokkant honvédek pesti menházára. — Facsetben közelebb szinte galambtojásnyi jég esett s még sem okozott fölötte nagy károkat, mert nem sokáig tartott. — Takarékpénztári ünnepély. A pécsi takarékpénztár 25 évi fönállásának emlékét május hó 2-án nagy ünnepélylyel volt megülendő. Jeszenszky Ferencz elnök s a részvényesek a pécs-belvárosi templomban tartott isteni tisztelet után, a takarékpénztári teremben gyűltek össze, hol az elnök a takarékpénztár keletkezésének, emelkedésének történetét monda el egész mostanáig. — Mármaros vármegye híressé kezd válni levelezőiről. Nemrégiben a „Reform“ egykét hívére érkezett onnan czáfolat, újabban a „Pester Lloyd“ által elbeszélt medvevadászatról állítja a „Maramaros“, hogy koholmány. Az mindenesetre kétségtelennek látszik, hogy a „kacsát“ több szerencsével vadásszák a mármarosi tudósítók, mint a vadászok a medvét. — Kérelem. A Ferenczvárosban annyira el vannak hanyagolva egyes utczák, hogy a polgárok már kénytelenek voltak kérvényt intézni Pest városa tanácsához, hogy orvosolja e bajt. A néhány ferenczvárosi polgár aláírásával ellátott kérvény panaszosan említi, hogy tájékuk annyira rongált, mikép ott sem gyalog, sem szekérrel nem közlekedhetni, hacsak sötét időben a gödrök áldozataid nem akarnak esni. Kérik tájékuk teljes kijavítását, kiigazíttatását, a gödrök betöltetését sat. — A budai ének- és zeneakadémia e hó 6-ikán este 7 órakor tartja a vigadó kis termében, ez évi második évnegyedes egyleti hangversenyét. Előadják Mendelssohn „Dicsénekét.“ Közreműködnek : Bogisich Mihály segédlelkész, Stegmann Hermina k. a. s Locher Mária asszony. — A nőképző egylet e hó 9-ikén reggel tartja évi közgyűlését a Tigris-szálloda termében. A nőnevelés barátai kéretnek a megjelenésre. — Seidl Pál, czeglédi lakos, kiről közelebb írtuk, hogy lovai megbokrosodtak s e a felfordult szekérről a kőre hullott, tegnap sebei következtében elhunyt Buda városa kórházában. — Poroszország a hangyák mellett. Poroszországban elrendeltetett, hogy a hangyákat mindenki kímélje. Be van bizonyítva a hangyák ártatlansága. A hangya kárt nem tehet, sőt a férgek tojásainak elpusztítása által a fákról nagy hasznot hajt, s ha nem pusztítják, számos erdei betegséget megakadályoz. Az agyonütött felügyelőt a Holzpach-féle kőbányából, kinek csontvázát közelebb födözték föl , Spamibergernek hívták. Igen buzgó, szorgalmas munkás volt, miért valószínűleg a tunya munkások boszújának esett áldozatul. A csontváz, a mint megtalálták, arczczal fölfelé volt fordulva. A budai városi kapitányság a legnagyobb erélylyel lát utána, hogy a tiz éven át rejtve tartott gyilkosság elkövetőit kézre kerítse. — Egy elégedetlen utcza. A retekutczában levő házak tulajdonosai Pest városa tanácsát fölkérték, hogy nevezett utczának dísztelen és semmi jelentőségű elnevezését törölje el, s helyette a magyar nyelv uj irányadójának, Révaynak a nevéről nevezze el az utczát. A hazafias utcza kívánságát valószínűleg teljesitni is fogja a város. A debreczen-szathmári vasútvonalon ápril 19-ikén nagy szerencsétlenség történt. Bujanovics több száz holdra menő ugynevezett mihályfalvai erdeje csaknem a lángok martalékává lett. A vasútvonal ugyanis ezen az erdőn vezet keresztül s midőn az említett napon a vonat itt átrobogott, s a mozdonyfűtő a parázstüzet piszkálgatta, melynek szikráit a dühöngő szél messze hordta az erdőbe, a tűzesőként hulló szikráktól a száraz cserlevél meggyuladt, s mintegy három holdnyi területen az erdő leégett. Csak a gyors segélynek köszönhető, hogy az egész erdő el nem pusztult. — Statisztikai kimutatás: Segesvár városának a legújabb népszámlálás adatai szerint 8196 lakója van : 4067 férfi, 4129 nő. E szerint a nők száma 52-vel múlja fölül a férfiakét. — Ál Petőfi.) Alig akad az országban valaki, kinek neve alatt annyi csalárdságot követnének el, mint a Petőfi Zoltánéval. Minden lépten nyomon akad egy-egy szikár fiatal ember, kis barna bajusszal s bozontos hajjal, ki Petőfi fiának adja ki magát. Beregh megyéből írják, hogy ott a falukon járkált egy fiatal ember, ki nagy büszkén Petőfi Zoltánnak hazudta magát. Sokáig éldegélt igy a jóhiszemű emberek házainál, kik a „Talpra magyar“ költőjének fiát minden jóval eláraszták. De végre kisült csalárdsága s elfogták. Az után azonban elszökött az őrtől, üres táskáját hagyván hátra, melyből az tűnt ki, hogy a Petőfi fia: Robozi színész. De azért ki tudná, hogy hivják ? (Egy jogeset,melyre nincsen orvoslat.) Beköszönt az u. n. barczolkodási idény Kiadónk könyvkercskereskedése tudvalevőleg a váczitucza és kishiducza sarkán levő házban van. E házat tulajdonosa újra akarja építtetni. Kiadónk a maga lokalitását szerződésileg bírja, de nem akar a „magas“ terveknek útjában lenni s lemondott jogáról, mely még két évig biztosítaná a helyiség zavartalan használatát. A városi szabályok úgy rendelik, hogy minden nagyobb kereskedésnek teljes hat nap adassék szálláscserére. Kiadónk hurczolkodik, s a ki tudja, hogy, mi az egy könyvkereskedést elszállítani, az tudja, hogy a hat nap nem is sok. De mi történik! A ház tulajdonosa elkezdi a hurczolkodó feje fölött a házat bontani. Az ellenvetés nem használ. A szorongatottak futnak a kapitánysághoz, hogy segítsen rajtuk. A kapitányság felvilágosítja a panaszosokat, hogy ügyük az egyes bíróság elé tartozik. A panaszosok szaladnak az egyes bírósághoz. „Igaz, hogy a háziúr nem dobál bennünket, így szól a panasz: igaz, hogy bele sem avatkozik hurczolkodásunkba; igaz hogy elismeri hatnapos jogunkat, de ha nem is megtagadása, nem valóságos kijátszása-e a szabály rendeletének ez ? — Azt mondja valaki, hogy járjak-kérjék szabadon házából ki be, ő nem avatkozik bele, hanem ajtóm elé gödröt ás. Azt mondja, hurczolkodjam kényem kedvem szerint, de lebontja rólam a házat, föveg, tégla, por, malter, nád, vas és homok és stukatúra és minden néven nevezendő hulladék szakad ránk s munkánkra naphosszatt !“ Az egyes bíróság méltányolja a panasz alapos voltát, s annak rendi és formája szerint megidézi a vádlottat. Áll a törvényszék, a panaszos készen áll vádjával, hanem hát a vádlott jónak látta a tekintetes bíróság megidéző levelét semmibe sem venni s hagyja várni a bíróságot és a panaszost, mig meg nem unják. Ez csakhamar bekövetkezik. A panaszos most már abban reménykedik, hogy a város intézkedni fog szabályai tiszteletben tartásának érdekében , azonban a bíróság (circa) így szól: „Hát eddig van; ha nem jött el, nem jött el, én nem tehetek róla, kegyed sem. Ő a bűnös hatalom nem áll rendelkezésemre, az ügyet rendes per útjára igazítom. Ön bizonyára meg fogja nyerni.“ „Az nagyon valószínű, gondolja magában a panaszost, csakhogy, ha az ur isten egy kis esőt is ad hozzá, talán 10—12 hónap múlva. A punktum saliens az, hogy hiányzik Pesten azon orgánum, mely az ily esetekben igazságot tenne a felek között. Mint vannak vásári bíróságok, úgy nagyon kívánatos volna hogy a hurczolkodási perpatvarok elintézésére delegálna a város, mikor itt az ideje egy-egy bírót, s látná el karhatalommal , mert bizony hiába alkot szabályokat tekintélyének gúnyjára, ha egy építő kedvű háziúr ily könnyű szerrel rúghatja fel. Mire a panaszos „rendes“ után megnyeri perét, addig a vádlott három házat építhet s ugyanannyi partért tereltethet ily „rendetlenségekkel“ a „rendes“ útra. (Extempore.) Három fiatal pesti zsournalista utazott közelebb Erdélybe s utjokban Zalathnán is kiszáltak, hol ép egy kis vidéki színész-társaság is működött. Az öt-hat személyből álló troup minden skrupulus nélkül hirdeté „II Rákóczi Ferencz fogságát“ és „Bank bán“ czimü „nagy hatású“ műveket. Ez utóbbi darabra érkeztek a színházba a fiatal vendégek, mi csakhamar tudtára esett az élelmes igazgatónak. „Bánk bán“ azonnal intést kapott, hogy darrab közben valamit „exabruptózzon“ a vendégekre. És Bánk megtevé a „delektor“ urnak ezt a kis szívességet s a „büszke nagyur“ kivételt téve s megalázta magát, és mig Melinda keserg, a közönség felé fordulva ékes szavakban hirdeti az „Üstökös“-t, mely tündököl, mint üstökös s a „Hon“-t, mely öröké élni fog! stb. A közönség, mely a vendégekről mitsem tudott, nagyokat nézett Bánkra, kit a keserv annyira megfosztott eszméletétől. Csak az előadás után tudta meg a közönség egy része, hogy a bókok a fiatal zsurnalisztákra vonatkoztak, kik ez előadást megtisztelték. Szinház. (T0 perczer Ilka k. a.) közelebb „Faust“-ban lépett föl a pozsonyi német színpadon. A „Pressburger Zeitung“ nagyon kiemeli a fiatal művésznő énekét, melynek a darabban az oroszlán rész jutott. „Szerencsés, úgymond, akit a természet tehetséggel és hanggal megáldott, de művésznőnek csak az mondható, ki a nyert adományt úgy tudja felhasználni, mint Toper ezer Ilka k. a., kinek mind éneke, mind játéka kifogástalan. Margaréta játékával bármely drámai művésznő megelégedhetett volna. A közönség majd minden ária után zajosan tapsolta a művésznőt, belátván, hogy mindez fáradhatlan buzgalom és kitartás gyümölcse. Az opera végén hatszor tapsolták ki.“ Toperczer I. k. a. jó tulajdonságait mi is teljesen méltányoljuk; de e mérték, mégis csak pozsonyi mérték. (Pártényiné) a vidéki színészet egyik törekvő és tehetségesebb tagja: a napokban halt meg Kaposvárt szélhüdésben. (Viktorien Sardou) „Patrie“-ja közelebb került szikre Kolozsvárit. A közönség a darabot lelkesedve fogadta s különösen Kassainé Jászai Mari asszonyt tüntette ki, nyílt jelenet közben is többször kíván őt. Ez a fiatal színésznő, ki pár év előtt még kardalnoknő volt Budán, annyira haladt, hogy máris a vidék egyik legkedveltebb tagja. (Ujházy Ede) nemzeti színházi tag múlt hó 29-én búcsúzott el a kassai közönségtől. Klein nagy hatású színművét „Gergely pápát“, melyet Sz. Ö. F. és Sz. Imre fordított, választá jutalomjátékául. Levelezőnk írja, hogy már az előadás előtt való nap minden jegy elkelt,az előadás napján háromszoros árért sem lehetett jegyhez jutni.Kassa város kedvenczét mindenki meg akarta még utoljára tapsolni. A jutalmazott V. Gergely pápát, e daliás, büszke, hősies pápát meglepő sikerrel játszta. Levelezőnk megjegyzi, hogy a darabra nézve csalódott. Azt hitte Ubryk Borbála és Jezsuiták-féle férezművet fog látni s egy valóban jeles színművet látott, mely belbecscsel is bir. A közönség búcsúzó kedvencz színészét, minden jelenet után zajosan tapsolta s koszorúkkal halmozta el. „Kívánjuk, hogy Pesten is oly fogadtatásban részesüljön, mint tőlünk elbúcsúzott!“ jegyzi meg levelezőnk. (A színházból.) Woggenhuber Vilma asszony, még a színházi szünidő előtt fog vendégszerepelni a nemzeti színpadon. — í’elekiné asszony és Feleki úr még e hó folytán lemennek Kolozsvárra vendégszerepelni. —Egressy Ákos (Egressy Gábor fia) miskolczi színigazgató, ki jelenleg Pesten időz, három szerepben fog a nemzeti színpadon: „Essex“, „Hamlet“, föllépni és „Trónkereső“-ben. — A ma estére hirdetett a „Bánk bán“ helyett, az „Alvajáró“-t adják a nemzeti színpadon. — Fáy Gusztáv hátrahagyott „Czyprusi királyné“-ját is előadják a nemzeti színpadon. — A nemzeti színháznál hirszerint ezután nagyobb szigort fognak alkalmazni a fellépők iránt s csak olyanokat engednek föllépni, kiknek játékában a közönség némi műelvet is találhat. Ezt annyival üdvösebb lesz gyakorolni, miután ez által a színház sok hiábavaló költségtől (a fellépési díjaktól) is meglesz kimérve. — Bla-