Reform, 1872. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1872-07-22 / 198. szám

.ádám. Hetfö, julius 22.18T2. Hirdetmények díja: lO-honábos petitsor egysseri hírdetésnői . , 8 kr. A nyílttéri petitgor . .................................... Bélyeg>ini külön...............................................n REFORM ESTX K:I-A.I-III. Előfizetési föltételek : Vidékre pesten, vagy helyben hézhoz hordva . Egésr évre Fél évre , 20 frt—kr. 10 „ — . Negyed évre Egy hóra , 5 frt—kr. 1 . 80 , m. évi folyam. Szerkesztési iroda: BelT-Aroa, vAro*h.6B-tAr 3. ■■. X. udTitr, X, «iiaAlat«!!. B lap Biellemi részét illető minden közlemény a Merkesitöséghes " intézendő. Bérmentetlen lopolok csak ismert későktől fogadtatnak el. Kladi-hivatal: Ráth Mór könyvkereskedésében, régi ask­uiástér 6. is. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás közeli panaszok, hirdetmény) a­zadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési fölhívás a REFORM politikai és közgazdasági napilapra. Folyó évi julius—deczemberre 10 frt, — julius—szeptemberre 5 frt, — julius—augusz­tusra 3 frt 60 kr., — júliusra 1 frt 80 kr. Minden negyedéves uj előfizető a B 0 z Dickens „Barnaby Rudge“ czimű­ 3 kö­tetes kitűnő regényre, melynek bolti ára különben 5 frt — igényt tarthat. Jp^T* Az előfizetési összegek beküldésére legczélszerűbb a postai utal*­ványlapokat használni. A „REFORM“ kiadóhivatala, Ráth Mór könyvkereskedésében Pesten, háznégyszög. A pesti népszínházra a „Reform“ szerkesztőségében eddig elé bejelentetett 5185 frt és 2 db. cs. kir. arany. Pest, julius 22. A miskolczi ki­házasító egyletek dolgában a kir. ügyészség és a törvényszék az előnyomozást ma vagy holnap befejezték és roppant terjedelmű és igen komplikált vizs­gálati munkálatokat halmoztak össze. Mihe­­lyest az eset kimerítve és tisztázva lesz — azaz legközelebb — alkalmat veszünk ma­gunknak a közönségnek bő és kimerítő fölvi­­lágositással szolgálni ezen oly nagy föltünést okozott szédelgés­ perről. A franczia nemzetgyűlés f. hó 17-ki ülésének jelentése egész terjedelmében előttünk fekszik. Ezen ülés ismét egyike volt a nemzetgyűlés legviharosabb üléseinek, mely ismét és ismét Thiers diadalmával és a roya­listák vereségével végződött. Ezen ülésre vo­natkozólag reggeli lapunkban fogunk részle­tesebb tudósítást közleni; itt csak a követke­zőket említjük föl. A royalisták egy indokolt napirend be­terjesztésében egyeztek meg, mely napirend értelmében a nyerstermények megadóztatása fölötti szavazás, az 1873. évi költségvetés tár­gyalásának befejezte utáni ülésre halasztatott volna. Mielőtt a jobboldal ezen napirenddel előállott volna, a hadi költségvetésben akart nevezetes törléseket keresztülvinni. Ezáltal a vita politikai térre vitetett át. Thiers, ki a jobboldal tervéről eleve értesülve volt, szen­vedélyes beszéddel támadta meg a jobboldalt s biztos győzelmének tudatában büszkén kiál­tott a jobboldalra : „Nos uraim, álljanak elő az indokolt napirenddel!“ A köztársaság elnökének eme bátor ma­gatartása a royalistákat annyira megfélemlí­tette, hogy a napirend iránti indítványt szépen zsebre rakták és elhallgattak. Thiers fölhívta a royalistákat, hogy sza­vazzanak ellene, s büszkén megjegyezte, hogy az­­ igazi többség mellette van a kamarában, úgy mint az országban.“ A royalisták ezen kihívásra azzal válaszoltak, hogy megszégye­nülve egymásután elhagyták az üléstermet. A kamara többsége ez idő szerint valóban Thiers mellett van, mert a jobbközép legna­gyobb része, az utóbbi napok eseményei kö­vetkeztében, nyilván Thiers politikájának zász­lója alá állt. Innét magyarázható meg Thiers kihívó maga­viselete s a royalisták ijedelme. A royalista lapok ezen események után természetesen dühöngnek Thiers ellen.­­ A „Gazette de France“ a többi között igyii: „Most már bizonyos, hogy Francziaország Thiers kényuralma alatt áll: bordeauxi és Rivet-féle egyezmény, felelős miniszterek, a nemzetgyűlés szuverenitása, mindez nem léte­zik már, csak Thiers­ur Versaillesban és Gam­­betta ur La-Ferté-ben. Fischernek a bannoverai lö­vész­ünnepélyen mondott beszéde egész terjedelmében következőleg hangzik: „A német fejedelmi házak történetében az ős­anya nagy szerepet játszik. Hol megjelenik, szeren­csétlenség történik, vagy a ház egy tagja hal meg, van maga a fejedelmi ház pusztul el. A német nép­nek is van ily kisértete, s ez a német szinek. — Midőn 1848-ban a népek tavasza fölvirult Európában, a fekete-vörös-sárga lobogó először bontatott ki. E szinek lobogtak a palota és kunyhó fölött, s mind­nyájan a szabadság szent szineinek tekintettük azo­kat. De mi történt? Eljött a reakczió, s e szinek el­tűntek. A kormányok valamennyien derekasan részt vettek a reakczióban, s csakhamar elérkezett az idő, midőn a fejedelmek ismét csak egyedül vitték a kor­mányzás ü^eit, a­nélkül, hogy a népekkel törődtek volna. Akkor annyira mentek, hogy, mint szónok tanuló korából emlékszik, Zacharia, göttingeni tanár, rendőrileg megvitetett, mivel kertjéből nem akart el­távolítani egy fekete-vörös-sárga lobogót. De tizen­négy évi gyalázatos reakczió után végre elérkezett 1862, s a frankfurti szövetséges lövészünnepély alkal­mával a fekete-vörös-sárga lobogó ismét kibontatott. Öröm, ujongás volt ez, ismét lobogott palota és kunyhó fölött a fekete-vörös-sárga lobogó — de mi történt ? Következett a testvérgyilkosság Ausztria ellen (Nyugtalanság), az egyesülés műve, melyet mindnyá­jan óhajtottak, vassal és vérrel kezdetett meg. Is­mét pár év múlott. 1868-ban a szent fekete vörös­sárga lobogó vigan lobogott Bécsben, s mi vig, öröm­teljes, felejthetetlen ünnepnapokat élveztünk. E szi­nek ismét a szabadság minden barátjának jelvénye lett — ekkor jött 1870 — s a Francziaország elleni bábom. (Nyugtalanság és többfelől helyeslés.) Szó­nok örömmel ismeri el a németek hősiességét és nagy sikereit, de másrészt nem titkolhatja el, hogy ekkor Németország legnagyobb szerencsétlensége, Német- Ausztria kizárása, mely eddig csak ideiglenes volt, Versaillesben véglegesen elhatároztatott. (Viharos megszakítások egyik , élénk másik oldalon.) Ily megcsonkítások és egyátalán semmi által sem hagyom megzavartatni magamat , tisztelek minden véleményt, de követelem, hár az én véleménye­met is tartsák tiszteletben. I­a ismét lobog Han­noverben a fekete - vörös-sárga szín , az öröm nagy, egy előttem szóló kifejezést adott ezen öröm­nek. Én nem osztom ezen örömöt — aggódom, hol a fekete-vörös-sárga lobogót ismét koporsóba kell tenni.(Megszakítások.) Semmi üdvöt sem látok az uj német birodalomban (uj viharos kitö­rések , tetszés.) — nem hagyom magamat megfélem­líteni, épen nem rajongok valami nagyon a „Bismark­thum“ után. (Egyik részen: hagyja félbe beszédét! Másik oldalon: Szólásszabadság!) Fekete színben lá­tok mindent, s nem látom a teljes egység utáni tö­rekvést. Mit csinálunk az osztrákokkal? Szükségünk van rájuk, s nincs Németország osztrákok nélkül, — miként csatoljuk magunkhoz az osztrákokat? Önként, ez nem fog sikerülni mindig, s talán vérrel és vas­sal — ettől minden becsületes ember vissza fog bor­zadni.“ Szónok beszédét a szabadságra, s a szabad­ságban egyesült birodalomra mondott éljennel fe­jezi be. Ezen beszéd után, mint már említve volt, iszonyú vihar tört ki a lövészünnepélyen, mely csak egyik elnök azon jó ötlete által csillapult le, hogy megzendült a „kék Duna partján“ s a lövész urakat tánczra hívták föl. Megválasztott képviselők névsora. (A nyert kerületek mind a jobb, mind a balpárt részén szembeötlóbb betűvel szedettek ) Városi képviselők: Arad:gr Ráday Gedeon j. Baja: Tóth Kálmán b. Beszterczebánya: Halasy Gyulaj. Békés: Irányi Dániel szb. Haj­du-Böszörmény: Gál Mihály szb. Bu­da: Pauler Tivadar j. Házmán Ferencz j. B­é­k­é­s­ C­s­a­b­aKemény Mihály b. Csongrád: Eder István szb. C­z­e­g­l­é­d: Bobory Károly szb. Debreczen: Tisza Kálmán b.. Molnár György b., Kiss Lajos b. Eger: Csiky Sándor szb. Esztergom: Pissuth István r. Széke­sf­e j­é­z V­á­r: Schwarcz Gyula r. Félegyház: Rátonyi szb. Fiume: Csotta János j. Gyöngyös: Pulszky Ferencz j. Győr: Kautz Gyula r. Gyula: Beliczey Rezső b. Halas: Szilády Áron b. Jászber­ény: Sipos Orbán b. Kassa: Éder Ferencz b. Kecskemét : Kiss Miklós b., Horváth Döme­s. N­a­gy­ K­i­k­i­n­d­a: Csernovics Péter stb. Komárom: Ghyczy Kálmán b. Kö­rm­ö­c­z: Havas Sándor j. Makó: Dobsa Lajos b. Miskolcz: Dálnoky Barnabás j., Horváth Lajos ]. Nyíregyháza: Vidlicskay József b. Pápa: Zichy Antal j. Pest: Deák Ferencz j., Wahrmann Mór j., Steiger Gyula j., Radocza János j, Tavaszi Endre j. Pécs: Tarray Andor j. Pozsony: Lónyay Menyhért j., Szlávy Jó­zsef j. S­el­m­e­c­z: br. Mednyánszky Dénes j. Sopron: Trefort Ágoston j. Szabadka: Varga Károly b,Mukics Ernő b. Szarvas: br Podmaniczky Frigyes r. Sz­athm­ár: Kiss János szb. Szeged: Horváth Mihály j., Kállay Ödön szb. Szentes: László Imre szb. Temesvár: Kerkapoly K. j. N­a­g­y-V­árad: Győrfy Gyula b. Hód-Mező-Vásárhely: Kossuth La­jos szb. Zenta: Majoros István szb. Z­o­m­b­o­r: Maximovics Miklós szb. Abrudbánya: Bittó István j. Erzsébetváros: Csiky István j., Patru­­bány Gergely j. Gyula-Fejérvár: báró Kemény Gábor j.. Szilágyi Dezső j. Hátszeg: Macellariu Illés stb. Ilyefalva: Gidófalvy Albert j. Kézdi-Vásárhely: Papp Lajos b. Kolos: Zeyk Károly j. Kolozsvár: gróf Péchy Manó j.. Hajós János j. Ol­áh falu: Urváry Lajos j. Szamosujvár: Molnár Antal j., Lukács Béla. Sepsi-Szt-György : Császár Bálint j. Nagy-Szeben város és kerület : Raunicher Jakab j.. Kapp,Gusztáv j. Szék: Éber Nándor j. Székely-Udvarhely: Kassai Ignácz b. Vajda-Hunyad: Benedikti Albert j. K­r­a­s­z­n­a : Korizmics László j. Megyei képviselők: A­b­a­u­j megye : Szepsi k. Szentimrei Elek b., gönczi k. Szathmáry Miklós b., zsadányi k. Bárczay József j., sziksói k. Péchy Tamás b., nagyidai k. Semsey Albert j. Arad megye : Szt.­annai k. Bohus Zsigmond j., radnai k. Mocsonyi Sándor szb., világosi k. Mocsonyi Antal szb., pécskai k. Csemegi Károly j., butyini k. Bones Döme stb., kisjenői k. Stanesku Imre szb. Árva mgye : bokros k. Zmeskál Mihály j., alsó-kubini k. mibinyi Árpád j. Bács megye: hódsági k. Szemző János r, kulai k. Kármán Lajos r., ő-kanizsai k. Tóth József b., apatini k. Schmaus Nándor j., kulpini k. Dimitrijovics j., omoraviczai k. Vojnics Barnabás­­ , alsmási k. báró Rudics József j., rigyiczai k. Somssich Pál j., bácsi k. Vukovics Sebőne b. Baranya megye: pécsváradi k. Lejtényi György j. mohácsi k. Kardos Kálmán j. szt.-mrinczi kér. Helly Ignácz szb., szalántai k. Simonyi Ernő szb., sásdi k. Siskovics Tamás j., dárdai k. Jókai Mór b., siklósi k. Vajda János szb. Bars megye : újbányai k. Divald Adolf j., ar.-maróthi kér. Majtényi Béla j., lévai kér. Polya József j. Bereg megye : kászoni k. Lónyay József j., felvidéki k. Buday Sándor j., tiszaháti k. Lónyay János j., munkácsi k. Horváth Károly j. Békés megye : gyomai k. Eördögh Frigyes b., orosházai k. Karassay b. Bihar megye : újfalui k. Csanády Sándor stk., tenkei k. Lipovniczky Sándor j, ugrai k. Farkas Elek b., székelyhídi k. Nagy György b., bihari ker. Gáspár András b., belényesi k. Kozma Pártban j., margitai k. Baranyi Ágoston b., bárándi k. Móricz Pál b., csékei k. Román Sándor stb., nagyszalontai ker. báró Simonyi Lajos b., hosszupályi k. Beöthy Algernon b., élesdi k. Guzmán János j. Borsod megye: mezőkövesdi k. Brezovay László b. Csáthi k. Ragályi István b., keresztesi ker. Duka Tivadar b., edelenyi k. gr. Csáky Gyula j., dédesdi k. Szepessy Gyula j., sz.­bessenyői k. Ghyczy Samu j. Csanád megye : batonyai k. Érkövy Adolf j., nagylaki k. Dedinszky József j. Csongrád megye : szegvári k. Bogyó Sán­dor b., tápéi k. Majtényi Dezső b. Esztergom megye : köbölkút­ k. Simonfy Kálmán b., doroghi k. Zsitvay József b. Fehér megye : sárkereszturi kerül. Madarász József stb., csákvári k. Kégl György j., vaali kerület Salamon Lajos b., bodajki k. Szögyényi László j., ráczalmási k. Janicsáry Sándor b. G­ö­m­ö­r megye : putnoki k. Ragályi Gyula b. r. szombati k. Kubinka István j., kövi k. Szentmik­­lóssy Pál j., jólsvai k. Máriássi Kálmán j., rosnyói k. Máriássy Andor b., r. szécsi k. Szakál Antal j. Győr megye: téti k Goda Béla j., győrszigeti k. Földváry Miklós j., péri k. Saáry Miklós j. Hajdúkerület: szoboszlói k.Csanády Sán­dor szb., nánás-doroghi k. Oláh Miklós szb. Heves megye: fügedi k. Almássy Sándor szb., szolnoki k. Horánszky Nándor b., gy.­patai k. Kovács László j., pétervásári k. gr. Keglevics Gábor b., me­zőtúri k. Csávolszky Lajos b., kápolnai k. gr. Károlyi Gyulai., abádszalóki k. gr. Szapáry Gyula j. Hont megye: németi k. Ivánka Zsigmond j., szálkái k. Zmeskál Zsigmond j., Ipolysági k. Paczo­­lay János j. Jászkunság: turkevei k. Hajdú Ignácz b., fülöp­ szállási k. Csernátony Lajos b., jákóhalmi k. Oláh Gyula b., karczagi k. Varró Sámuel b. Komárom megye: tatai k Ghyczy Dénes b., n. igmándi k. Milkovics Zsigmond b., udvardi k Szombathelyi Győző b., ácsai k. Zámory Kál­mán b. Kővár vidéke: k.-nyiresi k. Butyán László j., n.­somkuti k. Buda Sándor j. Krass­ó megye: szászkai k. Popesku l., ora­­viczai k. Szende Béla j., bogsári k. Ivanovics György j., facseti k. Besán Mihály j., lugosi k. S­ende Béla j., n.-zorlemzi k. Petrik Gyula j. Kraszna megye: zilahi k. Deáky Lajos szb., sz.-somlyói k. Bocsánczy Adolf b. Liptó megye: rózsahegyi k. Kajuch József j., szt. miklósi k. dr. Matuska Péter j. M­ármaros megye: ökörmezői k. Szilágyi István j., sugatagi k. Jurka Bazil j. vissói k. Mihályi Péter j., huszti k. Popovics Jenő j., szigeti k. Szap­­lonczay Miklós b., técsői k. Várady Gábor b. Mosony megye : m.-óvári k. Hegedűs János j. , zurányi k. Major Pál j. Nógrád megye: íosonczi k. Beniczky Gyula b., nógrádi k. Muzslay Sándor j., füleki k. gr. Berch­­told Artur j., b.-gyarmati k. gr. Forgách Ágost j., szarvasgedei k. gr. Dégenfeld L. b., szécséni k. Pulszky Ágost j. N­y­i­t­r­a megye : n.-tapolcsányi k. gr. Berényi Ferencz j., privigyei k. Brogyányi Kneze j., szeniczi k. Buzinkay Pál j., vágujhelyi k. gr. Szapáry Gyula j., szabolcsai k. Tarnóczy Gusztáv j., vérből k. Kosz­tolányi Károly j., zsámbokréti k. Tarnóczy Béla j., galgóczi k. Ocskay Rudolf j., nyitrai k. Tóth Vilmos j. , vágvecsei k. gr. Eszterházy István b., érsekujvári k. br. Wodianer Albert j. Pest megye: gödöllői k. Beniczky Ödön b., váczi k. Degré Alajos b., dabasi k. Magas Károly j., d.-vecsei k. Jankovics Miklós b., monori k. Batta Andor b., abonyi k. Gainer Gyula b., ráczkevei k. Beöthy Lajos b., szentendrei k. gr. Apponyi Albert j. dunapataji k. Vidacs János stk., keczeli k. Földváry Mihály b. Pozsony megye: d. -szerdahelyi k. Bittó Ist­ván j., malaczkai k. Luksich Bódor, b.-galan­tai k. Bittó K­álmán j. samarjai k. Bittó Béni j., n.-szombati k. Prileszky Tádé, bazini k. Duiovics Ernő b. szt. Jánosi k. Lukácsy Sándor j., szempezi k. Farkas Gyula j. Sáros megye: girálti k. Bánó József j., hét­­bársi k. Szmrecsányi László j., eperjesi k. Bujanovics Sándor j., bártfai k. Hedry Ernő j., kis-szebeni k. Hodossy Imre j., zborói k. Toszt Gyula j. Somogy megye: Lengyeltóti k. gr. Festetich Pál j., marczali k. Horváth Sándor b., kaposvári k. Körmendy Sándor szb., tabi k. Máttyus Arisztid b., szigetvári k. Mednyánszky Sándor szb., szili k gr. Hunyady László j, csurgói k. Sréter Lajos szb., n.­atády k. Szathmáry Károly b. Sopron megye: eszterházai k. Palkovics j., n.-baromi k. gr. Zichy Imre j., n.-mártoni k. Hoff­mann Pál j., csornai k. Tóth Bálint j., kismártoni k. Beöthy Ákos j., lövői k. Ürményi Miksa j. Szabolcs megye: n.-kállói k. Kállai Ákos stb., nyírbátori k. br Vecsey József j nádudvari k. Lukács Ignácz stb., kisvárdai k. Czóbel Albert j., Bogdányi kér. id. Elek Gábor b., tiszalöki k. Szomjas József b. Szathmár megye: ar.-megyesi k. Csaba Gyula b., krassói k. Galgóczy Sándor b., csengeri k. Domahidy Ferencz b., nagykárolyi k. Domahidy Ist­ván b., máté­szalkái k. Péchy Jenő b., fehérgyarmati k. Vályi János szb. S­z­e­p­e­s megye: lőcsei k. gr. Csáky Tivadar ., gölniczbányai k. Feszt Imre j., késmárki k. Vécsey Tamás b., lublói k. Hradszky Antal j., iglói k. Jen­­drassik Miksa j., sz. szombati k. Zsedényi Ede j. Középszolnok megye : tasnádi k. Rázsé L. szb., zsibói k. Dobay Antal b., sz.-csehi k. Papp György szb. T­e­m­e­s megye: csákóval k. gr. Karácsonyi Guidó j., rékási k. Janicsáry Sándor j., moraviczai k. Marx Antal j., rittbergi k. Nedeczky István j., orczifalvai k. Onossy Mátyás j., maradi k. Fröhlich Gusztáv j., hidegkúti k. Tormássy Mihály j., kisbecs­­kereki k. Gorove István j. Tolna megye: szakcsi k. Dőry József j., bony­hádi k. Perczel Béla j., kölesdi k. Vizsoly­ Gusztáv j., paksi k. Simoncsics J Béla b., szegszárdi k. Szluha Benedek stk., pinczehelyi k. Hetsch Károly b. Tolna megye: szini k. Hamersperg Jenő b., görgői k. Lukő Géza b. T­o­r­o­n­t­á­l megye: b.-komlósi k. Dániel Béla j., zicbifalvai k. Dániel Pál j., szt.-györgyi k. Dániel Ernő j., zsombolyai k. Lipthay Béla j., básahidi k. Miletics Szvetozár stb., n.-szt.-mikósi k. Bogdán Vincze j., billeti k. Huszár Imre b., ó-bessenyői k. Balogh János j. párdányi kor. Nikolics Sándor b. Trencsénymegye : baani kér. Ottlik Géza j., kis ujhely varini k. Kvassay László j., czaczai kér. Máday Lajos j., trencsényi k. Szilvay Károly j., vág­­beszterczei k. Szitányi Bernát j., illavai k. Uhlarik János j., bittsei k­. Urbánovszky Ernő j., zsolnai k. Trajcsik j. T­u­r­ó­c­z­mene : szt.-mártoni k. Justh József j. , stubnai k. Justh Kálmán j. Ugocsa megye: n.-szőllősi k. báró Perényi Zsigmond j., halmi k. Szentpály Jenő j. Un­g megye: n.-kaposi k. Petrovay Ákos j., n.-bereznai k. Nehrebeczky Sándor j., szobráczi ker. Ibrányi Lajos j., ungvári k. Őry Jenő j. Vas megye: mura-szo­bati k. gr S­apáry Géza j., rumi k. Istóczy Győző j., német-újvári ker. Brnuszt Sándor j., felsőeőri k. Hollán Ernő j., szom­bathelyi k. Horvát Boldizsár j., kis-czelli k. Horváth Elek b., sárvári k. Radó Kálmán j., kőszegi k. Faik Miksa j., körmendi k., Takács Lajos b., szt.-gotthárdi k. Széll Kálmán j. Veszprém megye : zirczi k. Hunkár Mihály j­ ugodi k. Szabadhegyi Antal j., nagyvázsonyi kér Molnár Aladár j., veszprémi k. Eötvös Károly j., enyingi k. Matkovics Tivadar stb., s.-vásárhelyi k. gr. Zichy Manó j. Zala megye : n.-kanizsai k. Csengery Antal j., keszthelyi k. Tolnay Károly j., tapolczai k. Kerka­­poly Károly, alsó-lendvai k. Molnár Pál j., zalaeger­szegi k. Csillagh László j. Csáktornyai k. Szabó Imre j. , baksai k. Thassy Miklós b. Z­a­r­á­n­d megye : n.-halmágyi k. Borl­a Zsig­mond szk., brádi k. Hodossu József szk. Zemplén megye: s.-a.-ujhelyi k. Matolay Etele b., megyaszói k. Harkányi Károly j., n.-mihá­ Ki k. Kazinczy István j., k.-selmeczi k. br. Senyey Pál j., terebesi k. Molnár István j., 6-liszkai k. Sza­kács Dániel b., homonnai k. Szirmay Ödön j., mádi k. Vecsey Oláh Károly j. Zólyom megye : breznó-bányai k. Lehoczky j. Korponai k. Kiss Miklós j., szliácsi k. Rad­­vánszky Károly j. Aranyosszék: Houchard Ferencz b., Csipkés Lajos b. ősik szék: cs.-somlyói k. Becze Antal b. D­o­b­o­k­a megye : felső k. gr. Bánfy György j., alsó k. Vass Sámuel j. Alsó-Fejér megye: bobrándi kér. Barcsay Ákos j., n.­enyedi k. br. Kemény István j. Felső Fejér megye : belső k. gr. Nemes Já­nos j., külső k. gróf Haller Ferencz j. Háromszék: miklósvári k.Bakcsi Ferencz b. H­u­n­y­a­d megye: hátszegi k. Kendeffy Árpád j. , marosvidéki k. Makray László b. Kolozs megye: alsó k. Nemes Péter j., felső k. Lészay Lajos j. Kőhalomszék: Brennenberg Mór j., Kas­per Mihály j. Marosszék: Botbás Kálmán j., Jenei Jó­zsef j. Medgyesszék: Schreiber Frigyes j., Sach­senheim Albert j. N­a­gy-S­i­n­k­s­z­é­k: Eitel Frigyes j., Schauser Frigyes j. Naszód vidék: Cséry Lajos j., Murchán Joa­chim stb. Segesvárszék: Fabriczius Károly j., Gáll József j. Belső Szolnok megye : alsó k. Torma Ká­roly j., felső Földváry János j. T­o­r­d­a megye: felső k. br. Kemény Kálmán j., alsó k. Tisza László b. Új egyházszék: Döry Soma j., Mangesius Károly j. Horvát képviselők: megválasztattak a magyar országgyűlésre a felsőházba: Inkey, Smaics, a képviselőházba: Zsivkovics, Erdődy Rezső, Pejacse­­vics Péter, Kheuen Henrik, Modics, Mihajlovics, Pust, Jakics, Nugent, Krestics, Voncsina, Rogulics, Tom­­bor, Brlics, Miskatovics, Mrazovics, Derenczin, Hor­vát, Labas, Jurkovics, Kraljevics, Krasnyak­, báró Prandau, Kis, Jelacsics, Horváth Péter, Muzler, Er­dődy István. E kimutatás szerint van összesen 376 megválasz­tott magyar­­ képviselő, ebből 237 deák-párti és 139 ellenzéki és pedig 98 tisza-párti s 41 szélsőbaloldali, a többség tehát 98. A jobboldal nyert 52, vesztett 27 kerületet, s így a tiszta nyereség 25.Ezenkívül megválasztatott az alsóházba 29 horvát képviselő, kik mind a jobboldalon fognak ülni. Még hátra van 30 választás, többnyire Erdélyben. Aranyos-Maróth, julus 17. (A barsmegyei közp. bi­zottság eljárásának védelme.] A lévai választókerületet illetőe­g az ellenzéki lapokban a pártszenvedély elfogltságából eredő, különféle, minden alapot nélkülöző vádak emeltetnek a barsme­gyei központi választmány ellen. Most e vádak ellen egyenesen előadjuk a tényeket. Mellőzve ezen invektivákat, melyeknek kísére­tében, hogy mind az ügyet, mind a személyeket sárba rántsák az illetők nem riadnak vissza birákul föltolni magukat az eskü és lelkiismeret fölött sem : csak arra szorítkozunk, hogy azon vádat, mely szerint a központi választmány törvénysértéssel s jogtiprással illettetik, a tények egyszerű előadása által kellő mér­tékére leszállítsák. Bars megye közönsége a központi választmányt 70 tagban alapítván meg, azt a képviselőválasztás ve­zetésére minden utasítás nélkül kiküldötte. A megye közönsége deák-párti elveket vallván, természetes, hogy annak választottjai, mint kifolyása, szintén ezen elveknek hódolnak, — s ez legnagyobb bűne a központi választmánynak (?) — A válasz­tás törvényesen és szabatosan eszközöltetett; minden tag csak szavazás útján juthatott a központi választ­mányba. A bal úgy szavazott mint a jobboldal. Az így törvényesen megalakult központi vá­lasztmány az összeíró küldöttségeket a megye viszo­nyaihoz mérten megválasztván, meghatározta a tör­vényes összeírási napokat, kijelölve a fölszólamlások határidejét, s ezeket szokásos módra a mint a tör­vény előírja, az egész megye területén közhírré tétette. A lévai választókerület egyike az ország na­gyobb választókerületeinek; tágas tér nyílik itt a vá­lasztók nagy számának összehozására, de egyszer­smind a visszaélésekre is. A pártok kifejtették minden erejüket, hogy hí­veiket minél nagyobb számmal hozhassák az össze­íráshoz, behoztak tehát boldog-boldogtalant, jogosult­jogosulatlant, s az összeíró küldöttségre oly pressziót gyakoroltak — s ebben az oroszlányrész a balpártot illeti — hogy kénytelen lön nagy számmal oly je­lentkezőket a választék lajstromába jegy­ezni, kik­nek erre egyátalán semmi jogosultságuk sincsen, kénytelen jön pedig azért, mert a községi elöjárók számos helyen, mint Ujbars, Marosfalva, K.-Kosz­­mály, Kálna sat. a valót földeríteni vagy nem tudták, vagy nem akarták; sőt az összeíró küldöttséget téves, ha nem hamis állítások által tévútra vezetni igyekeztek. Az így elkészített lajstromok, a határozatok és hirdetések szer­int, a megyeház termében közszemlére kitétettek.­­ A reklamáczionális határidő elteltével a köz­ponti választmány azok elintézéséhez látott. A rekla­­m­ácziók nagy száma, az összeíró küldöttségek azon jelentései, hogy egymástól eltérőleg jártak el, szük­ségessé tették bizonyos eljárási elveknek megalapítá­sát, nevezetesen kimondatott, hogy a községi bizo­nyítványok, miután ezekben az összeírásnál vissza­élések történtek, a jogosultság bebizonyítására elég­telenek, csak az öszhangzó telekkönyvi s adókimuta­tási bizonylatok vétetnek olyanokat, melyeknek alap­ján a jogosultság él, vagy nem­ ismertetik; kimonda­tott továbbá, hogy csak ott, hol reklamálás történik, ■— mert hol panasz nincs, orvoslás nem szükséges — fog intézkedni a központi választmány. Hogy melyik párt miként, s mennyit reklamál, ahhoz a központi választmánynak semmi köze. Száz vagy ezer ellen történik a reklamálás, azt elrendelni, van meggátolni szintén nem áll jogában a központi választmánynak. Ezen testület eljárt és intézkedett azok fölött, melyek elébe terjesztettek, és nem ön­­kényleg vagy tetszése szerint, hanem a beadott pa­naszok nyomán a törvény értelmében hozta határo­zatait s végzéseit. S e határozatok s végzések erejét se nem gyöngíthette, se nem alterálhatta — a miről a vádaskodók, ha elég lelkiismeretesek és kutatnak a helyszínén meggyőződhettek volna — a történetesen követül kitűzött s közszeretetben álló alispán, miután az elnökséget törvény szerint a törvényes eljárást erélyesen védő főjegyző közmegelégedésre vezette. A központi választmány eljárásának törvényes­ségét konstatálja egyebek közt az is, hogy a válasz­táson mindegyik párt utolsó emberig leszavazott, már­pedig ha a törvényt egyik, vagy másik fél annyira sértve látta volna, mennyire azt kürtölni szeretik, bi­zonyosan tartózkodott volna a szavazástól, mert ez lett volna számára a legnagyobb s leghatalmasabb reklám. Igaz, hogy 600 választó aláírásával ellátott kér­vény adatott be a minisztériumhoz a választási nap elhalasztására, mivel úgymond, több száz választó — képzelt — jogától megsztatott; de e kérvény a be­lbizonyítás helyett átalános, hangzatos frázisok re­iorba vonulván, a a választék összegének egy törm­­ékét képezvén, a miniszter által a központi választ­mányhoz küldetett netáni hibák orvoslása végett. A központi választmány kénytelen len a már elfoglalt álláspontján megmaradni, mert azonfölül, hogy saját factuma felett másodfokulag nem bírás­­kodhatik, azt épen nem látta meggyöngitve a kér­vényezők azon érve által, hogy száz és száz számra töröltettek ki a semmi jogosultsággal sem biró in spe választók. Egynek úgy lehet igazsága, mint száznak, és viszont: ezer úgy lehet jogosulatlan, mint egy; ezen állásponttól annál kevésbé térhetett rí, mert a választás megtörténvén, abban a kérvényezők részt vettek és szavaztak. Hogy többségre nem juthattak annak a köz­ponti választmány nem oka, hanem saját maguk: mi­ért nem szereztek híveket a jogosultak között?! Ha mindezek daczára­tán oly egyes hibák (?) becsúsztak ■— melyeknél fogva jogosítatlan érdekek ér­vényre jutottak — miről azonban a központi választ­mánynak semmi tudomása, úgy az a választási tör­vény azon hiányosságának, mely szerint 48 óta meg­változott viszonyainknál fogva a központi választ­mány máskép fogja föl a törvényt, mint a pártosko­­dók; és az ellenzék azon eljárásának, hogy vérmes reményeket támasztván a semmi jogosultsággal sem bíró híveinél, azokat különféle utakon a választási ur­nához juttatni minden áron igyekezett; még a birto­kosok vagy virilisek jogát korlátozni, vagy épen meg­­szünetetni demokratikus dogmájának vallja és prokla­­málja. Találóan mondja, ha emlékezetünk nem csal, Lamenais: „ugyan micsoda szabadság volna az, ha egyiktől elvonnók és a másiknak adnníi.” És különösen hangzik a vádaskodók azon lár­mája, mel­lyel a központi választmányt esküjére és lelkiismeretére figyelmeztetik! Nem tudjuk, mit tartanak lelkiismeretes eljárás­nak ?! Tán azt hogy adók leszállításával, a dohány­­monopólium eltörlésével, szabad pálinkafőzéssel, a közoktatásnak országos költségén leendő olyszerű be­hozatalával, hogy az ebesek minden legkisebb meg­­terheltetése nélkül eszközöltessék, gyűjtik a dolgot nem értő választókat táborukba, jól tudván és érez­vén, hogy ezt megadni vagy teljesíteni nem képesek ? Mindenfelé elszórt programmjuk ezt hirdeti. Mi ezt nem valljuk, hanem igenis azt, hogy a törvény tisztelete, mely a balpárti programmok be­terjesztése folytán annyira meglazult, hogy a hatósá­gok a rend fentartása érdekében fegyveres aszisten­­cziáért volt kénytelen folyamodni, ismét lábra­ kapj­on s m­gerősödjék, melynek keretében aztán minden jogos érdek érvényesítette a haza s a közjólét számára hasznos munkásságát. A vádaskodók és lármázók egyéb állításaikra, melyekben a sértett ambiczió elferdítés, inszinuáczió és rágalmak által kulminál, mint nemtelen személyes­kedésekre, a megvetésen kívül más szavunk nincsen. De mégis egyet. Ugyan mit mondanának az ellenzékiek, ha mi azt gondolnék, hogy a lévai vá­lasztókerület balpárti kom­pheusai, kik nem igen tá­voli időben rettenetes deák-pártiak valának, egy szép reggelen azért támadtak fel balpártiaknak, mivel a Deák párt nem bírván kellőleg méltányolni hazafias érdemeiket, a balpárt jobban képes honorálni azokat. Mi ezt nem gondoljuk, hanem azt hisszük, hogy a köpenyforgatás gyönge takarója a lelkiismeretlen­ségnek. Ma évnegyedes közgyűlésünk tartatván, a bal­párt egyik szónoka azon petroleumszagú indítván­­­nyal lépett föl, hogy a központi választmány, mert a balpárt által az ellenzéki lapokban rakonczátlan gőg­gel támadtatott meg, vád alá helyeztessék, s a spa­nyol inquiziczió módja s eljárása szerint a földszint­­ről kitörültessék. Hogy pedig ez kivihető legyen, az elnökség által a központi választmányi tagon a te­remből kiparancsoltassanak, hogy a további intézke­désekben csupán a tiszta vizű és zamatú balpártiak irányozhassák az életoltó bárdot fejünkre! Meg ne rémülj nyájas olvasó! istennek hála, még élünk; a nekünk irányzott bárd kihullott az indítványozó ke­zéből ! beismervén az indítványozó maga is e megye közönségének legnagyobb többsége által rászaló kife­­­jezéséből, hogy izetlen élete nem a bizottság körébe való, annyira kezdte ide s tova magyarázgatni, hogy

Next