Reform, 1872. december (4. évfolyam, 330-359. szám)
1872-12-16 / 345. szám
Azon intézmény, mely nekünk Bessenyeit, mely bennünket általa minmagunknak visszaadott, a Mária Teréziától 1760-ban fölállított kir. testőrsereg volt. Mintha ennek rendeltetése nem csupán a királyi udvar díszének nevelése, nem is csak az önálló magyar királyi méltóságnak egy uj attribútum megadása volt volna, hanem egyszersmind válogatott ifjainknak az európai kultúra színvonalára emelése. Mily színben tűnhettek vala föl akkori gimnáziumaink e növendékei a franczia modorú felső körökben, hol elfogadtatást voltak találandók? Növelde lett tehát az, a franczia erkölcsök és csin, társalkodás és irodalom elsajátítására ; s az alföld e délczeg ifjú éjt nappá téve igyekezett kiegészíteni, nemesbiteni hazulról hozott csonka képzettségét. Azon időben XIV. Lajos irodalma rég meghódította volt már a mivelt világot: a hanyatló Olaszországot nem kevésbé mint Shakespeare hazáját, sőt a Lope de Vegas a Balderonét is, mely nemzeti jellegét legtovább, Wszivósban óvta volt meg minden idegen érintéstől. Hogy ne hódolt volna meg a német egy nyomorult irodalmi korszak után ? II. Frigyes megvetette ezt, a Németországban emelkedett nemzeti nagy visszahatás hullámai a franczia udvar Bécs faláig még nem hatottak el, s a bécsi német muza, ha csakugyan muzának mondható volt, a lipótvárosi népszínházba szorult. Igen természetes vola, hogy Bessenyeit is a Szajna tündére fogta el, de emellett a német irodalomnak elhanyagolt állása a német birodalom székvárosában szinte meglepte őt, majd gondolkodóvá tette. Tükröt vélt benne látni, melyből saját hazája nyelvének szánandó sorsa verődött vissza, de mégis, óh! mennyivel sötétebb szinben! Es ő, hazafiui fájdalmában, de egyszersmind ereje érzetében egy nagy, egy bátor, egy a félszines gondolkodó előtt kivihetetlennek látszó tervet érlelt elméjében, melyet élete egyetlen föladatául tűzött ki, s mely nem vala egyéb, nem csekélyebb, mint a már szinte elhalt magyar irodalom fölélesztése, a magyar költészetnek tartalom és forma által regenerácziója, az emberi tudás minden ágaira kiterjedő uj irodalom megteremtése, s ekkép a magyar nyelvnek egy a nemzet minden rétegeit átható magyar miveltség közegévé tétele, s ez által végre a nemzet megmentése volt. Ez uj kort, ö, a nagy alkotó, 1772-ben, az első magyar műdrámával, az Agis tragédiájával nyitotta meg, mely első könyve az uj magyar irodalomnak jelentősen az imádott királyné, Mária Terézia nevének oltalma alatt lépett a világ elébe. Követte ezt, tiz rövid év alatt, gazdag elméje tárházából húsz újabb mű ; poétái, a komoly és vig dráma, az eposz és tanköltészet nemében; bölcsészeti, a szellem és társadalom legmagasabb kérdéseit vizsgáló ; históriai, a nemzet önérzetét felkeltendő, és irodalmi, a legközelebbi teendők fölött tájékoztatók ; nem emlitve a tán legnevezetesbeket, melyekre a czenzura interdictumot mondott. Társaságba fűzte maga körül társait, munkáltatta őket, biztatta a csüggedőket, mire ugyan nagy szükség volt. „Fúdd meg hangos sípodat igy kéri 1773-ban is az őt követő Barcsay — s ébreszd föl zsibbadt érzékenységeinket!“ Tette, izgatva, tüzelve a társas téren, és levelezve a távollevőkkel, kérve a fogékonyakat, ostromolva a kétkedőket és kishitüeket, és sújtva röpiratában az akadékoskodókat, mert voltak, igenis voltak hazánkfiai közt, kik a szinköltészetet dibdábnak, a tudományok mivelését magyar nyelven sikeretlen vergődésnek tartották, s a nyelvújítást attentátumként visszautasították. De az általa megindított idő meg sem állt többé, az elvetett magok kikeltek. Tisztelt gyülekezet! Bessenyeit nem e tekintélyes serege az ő lelkes, tartalmas, egész létekben a nagy és mély gondolkodót festő munkáinak teszi ^ fejlődésében rég fönakadt és elmaradt nyelv még nem volt képes a bölcsészet s a társadalom nagy problémái fejtegetéseinek világos, szabatos, és tetsző kifejezést adni; de tette őt a nemzet egyik legnagyobb jótevőjévé az európai állásponthoz mért konczepczió, az eszközök világos meghatározása s azon horderő kimutatása, melylyel az irodalom e nemzetre leszen, ha az nem mint fényűzési czikk, nem mint hiúság eszköze vagy magán jókedv kielégítése, hanem ha tervszerüleg, mint a nemzet millióinak nevelője, fog miveltetni. Ekkép lett ő fáklyavivője nemzetének, s annak prófétája; az ő vágyai, reményei megterhesitették a levegőt, s az ő évtizede végén a szellemek át valának hatva, tudva nem tudva az ő vágyai és eszméitől. Élet s nem várt munkásság ébredezett a legkülönbözőbb irányok és formákban; de mind ez csak azon lökés folytán, azon hatásában többé föl nem tartóztatható eszme befolyása alatt mely egyetlen főben fogamzott meg, mely egyetlen kebelből áramlott széjjel, s ez az egy fő és kebel — a Bessenyei Györgyé volt. Áldás és haladó emlékezet lengte körül a nagy és bölcs hazafi nevét! Míg Bessenyei és társai, a gárdában s azon kívül, a franczia költészet jelesb műveit tömegesen átültették irodalmunkba, s ezt eredetiekkel is gazdagították: itthon a klasszika literatura emlőin nevelt férfiak a római költészetet különböző formákban s annak technikáját honosították meg; mások viszont, a folyvást élénkülő mozgalom által megkaparva, Gyöngyösi nyomaiba tértek, s nemzeti tárgyakat népies nyelven tárgyalva, az alsó rétegekben is hódítani kezdtek. E kép az irodalom észrevétlenül ismét tényezője lett szellemi életünknek ; a siker tekintetet kölcsönzött a régóta lenézett nyelvnek, s a n. József rendeletei, melyek a holt latint minden téren az élő német által kívánták pótoltatni, már egy, a maga nyelve becsét érző, annak a nemzet regenerácziójára vezető horderejét ismerő, tömör ellenzékkel találkoztak. És elsősorban ismét írók tiltakoztak a nemzeti nyelvre halált mérő akarat ellen, nem szóval, hanem nyílt tettben ! A rendeletek ugyanis megjelentek, s Dugonics, az egyetemi tanár és szerény szerzetes, válaszkép magyarul adja ki négykötetes mennyiségtanát, s mathematikai latin előadásai közben magyarul is bátorkodik tételeit illusztrálni. Egy más szegény szerzetes, kinek a közkegyelet a Nagy melléknevet adta meg, Révai Miklós, elhagyja váradi akadémiai tanszékét, hogy a mozgalom központjához közelebb essék, személyesen lép a hatalmas császár elébe, s a Bessenyei akadémiai eszméje létesítését kéri — a magyar nyelv emelésére. S valamint a hetvenes évek Bessenyei évtizedét képezik nemzetiségünk történetében, úgy Révaié lett a nyolczvanas éveké, melyekben a pályáról végkép lelépett s falusi magányában elvonult Bessenyei helyett, ő veszi át a nagy izgató szerepét, a Ráth Mátyás után általa szerkesztett „Hírmondó“ röpke lapjain a könyvkereskedéstől nem érintett pontokon is terjeszti a Bessenyei eszméit; tankönyveivel bebizonyítani igyekszik nyelvünknek a komolyabb tudományok előadására is képességét ; régibb s újabb írók kiadásával az olvasási vágynak nyújt táplálatot, saját verseivel pedig költészetünknek uj bájt. Ízlésünknek nemesb emelkedést ad : mig ismét Dugonics, az epost elhagyva, a regényirodalmat indítja meg epochális Etelkájával, mely után annyi fellelkesült anya e névre kereszteltette leányát, mely a már csak latin történetkönyvekbe temetett Árpád és honfoglaló ősök emlékezetét uj életre hívta, és ama nagy nevet — első — vezette vissza a nemzet öntudatába. Nem nagy dolgok, uraim, irodalomtörténeti tényekül, de annál nagyobb mozzanatok nemzetiségi szempontból, melynek felébresztéséhez hathatósan járultak, melynek valahárai felébredéséről tanúskodnak. Felkeltetvén főleg „Etelka“ által a nők vágya irodalmi élvezetek után, megszületett egy bő, bár akkor még tulnyomólag fordításokból éledő regényirodalom; gazdagodott a szinügy feléledtével a drámai műsorozat eredeti és fordított darabokkal; megszólalt ismét a rég elnémult dalköltészet is, melynek tehetséges és lelkesedett mivelői az addigi, jobbára exclusiv, irodalmi csoportok vívmányait készségesen elfogadván, s uj elemül a nyelv és vers dallamosságát vevén fel, azon magasabb szépséget kezdék megadni nyelvünk és költészetünknek, melynek kifejtéséhez a Kazinczy, Virág és Dayka s majd folytonos sorban a Csokonai, Kis és Himfy nevei vannak csatolva. És írók voltak végre, tisztelt gyülekezet, azok, kik, midőn József halála után a törvényhozás valahára ismét gyakorolhatta jogát, seregesen léptek fel a nemzeti nyelv védelmében, s magukkal ragadva a megyei és országgyűlési rendeket, megindították és folyvást támogatták a társas és irodalmi téren azon félszázados küzdelmet, ország és udvar közt, a mely magyar nyelvnek egy nemzeti nyelv jogaiba behelyezés végett folyt, s mely csak lassan és talpalatonként vívhatta ki a vég győzelmet, mely 1844-ben V. Ferdinánd király magyar beszédében nyerte zárkövét. És nem nyeri, ha az irodalom alább hagyva — úgy mint gyakran az országos férfiak — nem vívja fel magát a tartalom és művésziesség azon színvonalára, mely sem tagadható, sem mellőzhető többé nem volt. Mert igen is jöttek oly idők is, midőn a nemzeti ügy hivatalos képviselői végkép meglátszanak feledkezni azon nemes tűzről, mely őket 1790-ben lelkesítette A hazafi elkeseredve tekint a napóleoni háborúk korszakára vissza, midőn addig, mig e nép fiai vitézül harczoltak a csatamezőn, és segiték elforditani e hazától az invázió s a meghódittatás nyomorát, a közélet itthon a reménytelenség, meghunyászkodás és erőtlenség képét nyújtja, az irodalom pedig emelt fővel mutat a lelketlen korra, midőn, a czenzurai járom , a pártoláshiány daczára, ő maga tartá e nemzetben a lelket! Mert ekkor volt az,hogy Kazinczy csudatevő ujjai alatt az előtte még siket fához hasonló nyelvünk márványnyá lett, melyből a szobrász úgy Herkulest és Theseust, mint Venust és Psychét volt faragandó; ekkor lett az, hogy ő, elittasodva saját teremtménye szépségén és erején, önérzetében, mely az uj nyelvé is volt, igy énekelhető : „Isteni bája a szép Hellásznak, római nagyság, Franczia csin, és német erő, s here Hesperiának, Es lengyel lágyság! liteket szép nyelvem irigyel. S ti neki semmit nem irigyeltek ? Nyelve Homérnak S Virgilnek, ha találtok-e mást Európa határain. Mely szent lantotokat ily hiven zengve követné? — Dörgö 8 nem csikorog ; fut ha kell, mint férfi fut a czél Nem tört pályáján ; de szaladva, szőkéivé, sikamva. Lángol keble, ajakán mély bánat keble sohajtoz, S mint te, olasz s lengyel, hévvel nyögdelli szerelmét. Hull a láncz, közelit az idő, s mi közöttetek állunk.“ És köztök állt már ő, ki e szegény nyelvet gazdaggá, az erőtlent hathatóssá, az egyhangút változatossá és zengővé alakította át, dallá tette a költő ajkain, világossá, könnyűvé és elegánssá a próza műveiben : művészetté az irodalmat. Ekkor bájolt vissza bennünket a régi kedélyes családi világba kecses pongyolán regéivel Kisfaludy Sándor; ekkor harsogtatta Berzsenyi a nemzet önbirodalmát felkeltő és tápláló ódáit; ekkor nyögdeste Kölcsey Ferencz andalító zenéjü dalait, s tüntette föl a népet , a nemzetet az uj színen Kisfaludy Károly, amazt kedélyes gyöngéivel, de egyszerű erényeivel is fölmutatva, vagy szenvedéseiben részvételt költve iránta, ezt hazafiui erkölcsei komoly méltóságában tükörül és például állítva föl a lankadt kornak ; és ezek után jött a költőkirály Vörösmarty, ki, mig a világirodalmi kultúra s ez ősi nyelv minden erejét és szépségeit egyesitő költészetében lángoszlopként bevilágolt a múltba, hol „régi dicsőségünk késett vala az éji homályban“, s élővé tette a nemzet nagy, és nemes és hős tettei emlékezetét a feledékeny maradék elméjében. Senkiben a nemzet közérzése, mind az, mit ez óhajtott, szenvedett, és csak homályosan sejtett, oly valóan és világosan meg nem nyilatkozott, mint benne , a miért méltán a nemzet öntudatának mondathatott; senki annak oly igaz, oly forró, oly hathatós kifejezést nem adott mint ő; innen az Ő történelmi fontosságú hatása; s mert a nemzet s az ő szívdobogása azon egy volt, közéletünknek harmincz éven át minden mozzanatában — a politikai ébredéstől a tetőzésig, s innen az örvényig, melyet túl nem birt élni — annak lelkesítője, szépítője, s mig kétségbe nem esett, vigasztalója volt. Oda érkeztünk, tisztelt gyülekezet, hol a Bessenyei által életre keltött nemzetiség és irodalom, nem többé csak tényező volt, hanem hatalom lett a nemzet életében. Nem szóvirág, nem szónoki diszitmény az, hanem azoktól, kiknek megadatott azon kor két legnagyobb szellemének elme- és kebelmühelyébe betekinthetni, kétségbe vehetlen, bár talán még ki nem mondott tudatom, hogy azon férfiú, kit leghevesb ellenpártosa a legnagyobb magyarnak nevezett, hogy Széchenyi István a „Zalán“, a „Szózat“ s a „Vén Czigány“ költőjével a legszorosb lelki közösségben állt. Uraim, Széchenyi István már rég föllépése előtt el vala tökélve az ernyedésnek indult magyar államtest ujjászülését élte fő föladatává tenni, de „Zalán“ volt azon szózat, mely ifjúsága minden emlékezeteit fölriasztotta, mely férfikora minden tanulmányai elébe, legfőbb eszközül és vég czélul egyszersmind, a nemzetiség nagy ügyét állította. Bámuló lelkesedés fogta el őt a nem sejtett hangok fölött, s e percztől fogva méltónak tartotta ez irodalmat szeretete fő tárgyául fogadni, elég hathatósnak arra, hogy a regeneráczió műve is annak segedelmével kisértessék meg. Igen, a nemzetiség emelése lett programmjának első pontja, melyet ő egy emlékezetes beszélgetésében a politikai élet költészetének nevezett. Ennek varázskardjával reménytette most már a jólétre vezetendő szabad intézményeket is létesíthetni, és műveit nemzetiség, szabadság és jólét jön neki azon szentháromság, melyet végre is a nemzet dicsősége koronázand. És megkezdő pályáját ez akadémia felállításával , s megragadá maga ez irodalmat legfőbb eszköz gyanánt, melylyel élte anyagi szándékait létesíteni reményiette. S ezentúl egymás mellett és folytonos titokszerü kölcsönhatásban folyt le a két férfiú munkássága és élete . Vörösmarty költészete nem szűnt meg táplálni Széchenyi lelkesedését, s a költő eszményeinek az államférfiú eszméi adtak tiszta formát. így egyesült, tisztelt gyülekezet, e nagy időben a költészet s az államtudomány egy közös czélra mely egy virágzó, de mindenek fölött magyar, szabad állam megteremtése, dicsővé tétele volt. E czel lelkesített mindenkit, megtette kötelességét nagy és kicsiny; megye, ország, társadalom , de a legfőbb ható erő ez óta a sajtó, az irodalom lett, melyből indult ki minden eszme, mely által hatott a közélet minden akcziója is a legtágasabb körben, melynek utján indult új fejlődésnek, szélesebb elterjedésnek a tudomány. A bölcsészet és nevelésügy, jog és államtudomány, nyelvészet, sőt az öröktől fogva nálunk elhanyagolt exact tudományok is, virágozni kezdtek, az oly hosszú időn át tőlünk idegen egyetem kezet fogni, a közoktatás magyarosodván, a művészet alkotnia— mind, mind, mind a magyar nemzetiség zászlója alatt, s annak erősítésére, dicsőítésére. De részletezzem-e azon félszázad irodalmi tetteit és hatását, mely az 1823-ki akczióval kezdődött, s melynek végén Közép-Európa legszabadabb állama az, mely a magyar Duna két partján virágzik? Elszámláljam-e a költőket, kik a kebleket az emberi és polgári jogok kiterjesztésére előkészítették ? — a történetírókat, kik a nemzet önismeretét, önérzetét gerjesztették, táplálták azon közelmúlt időben, midőn irodalmán kívül e nemzetnek egyebe már nem volt ? Szükség-e nékem koszorút tűznöm azon magas alakok homlokára, kik a Bessenyei és Révai által sürgetett, a Széchényi által életbe hívott, s a magyar nemzet öszvesége által a legszomorubb időben ily erőre és díszre kifejtett akadémia legfényesebb nevei ? meg kell-e egy Teleki József, egy Szalay László, egy Eötvös és Dessewffy neveit neveznem e házban, melyben rólok minden kő beszél ? Kimjutassam-e, hogy e szellem bajnokai, körülvéve és támogatva annyi holt és élő jelesektől, voltak azok,kik az irodalom oktató, az államtudomány szervező, s a magyar szó művészeti hatalmával kivívták azon alapokat, melyeken végre is ez állam fölépült ? Azonban megszűnöm neveket nevezni, melyeket minden szív áld, s egy oly tételt bizonyítgatni, melyet ki kétségbe vonna, nincs magyar, nincs hazafi. S e ponthoz érve, visszaemlékezem arra, ki ez egész küzdelmes, de lelkes, de valahára diadalmas mozgalmat most száz éve megindította. — „Fohászkodásom — így végzi egyikét esdeklő, buzdító iratainak — vágyódásom, reménységem biztatnak, hogy fognak majd ily czélra törekedő lelkek a nemzetben támadni!A m legyen, ha reménységemet álomnak veszed, de hadd szivemnek ez édes álmot! Ha én nem is, megérhetik a maradékok, hogy dicsőségek, erkölcsök fölemelt nyelveknek méltóságában fog ragyogni! Meghalok ez andalgó reménységgel, nemzetemnek hagyva sírom széléről utolsó fohászkodásomat!--------Igen is, ó halhatatlan fia lelketlen korodnak! nagy ébresztője, jótevője nemzetednek ! fohászaid átrezegték az általad fölriasztott nemzedéket, a te vágyaid az övéi is lettek, s reményeid éltető melegében valósággá érlelődtek! A te szellemi utódaid hőn fölfogták ez árva nyelv ügyét, nagygyá és dicsővé nevelték azt az uj kor nyelvei közt, s íme büszkén ragyog sugárkoronája, melyet költői és szónokai, történetírói és állambölcsei feje körül fűztek. Nincs többé a pór kunyhójába számkivetve : ott kevélykedik a nők koszorúiban s a tudomány termeiben, a fórumon s a comitiákon, a nagyok palotáiban s a magyar király trónusán — s a trónuson is a legszebb királyné ajkain! — Igenis: maradékaid megérték, a mit oly sóvárgón áhitottál, sőt sokkal többet : e jel alatt győztek ők országos küzdelmeikben is, e magyar állam visszafoglalta, háromszáz bus év után, állását Európa államai közt; s azon hatalommal, melyhez sorsa által kötve van, az egyenjog alapján szövetkezve, bizodalommal tekint immár a nagy harcz elibe, mely a jövőnek fátyola mögött talán rávár, mely tán utolsó tüzpróbára állitandja életképességét, de melyet diadalmasan megálland, ha azon zászlóhoz hű marad, mely alatt e mai győzedelmét kivívta. Mert, a hazafiak, a státusokat azon erő tartja fön, mely azokat alkotta : a magyart nemzetisége alkotta meg : ehhez ragaszkodjatok szigetek egész melegével, elmétek minden munkájával , s a magyar állam akkor boldog lesz, dicső lesz, és maradandó az idők végeiglen. E beszéd fölvillanyozó módon hatott mintegy a közönségre. Növekedő érdekeltséggel hallgatta mindenki, és a beszéd hosszú tartama alatt halk csendesség uralkodott a roppant számú közönségnél, melyet bevégeztekor kitörő taps és lelkes éljenzés váltott föl. Ezután Szűcs Károly szavalta el alkalma költeményét, melyben Bessenyei érdemeit szép és eredeti fölfogásban méltatván a költő, a nemzetet hasonló erélyre és munkásságra hívja föl, mint minőt a dicső tanúsított életében. (E költeményt holnapi lapunk tárczájában fogjuk közölni.) Ezzel a tulajdonképeni nyilvános ünnepély végét érte. Még csak az elnök köszönte meg néhány szóval a közönség buzgó részvétét, s fél egykor emelt hangulatban, s a sok szép beszéddel és gondolattal eltelve hagyta oda kiki az akadémia palotáját. A napot kedélyes áldomás fejezte be a „Hungária“ szállóban Toldy Ferencz, Horváth Mihály, Haynald Lajos érsek és más jelesek előülése és részvétele mellett. Az áldomás nem utolsó nevezetessége volt, hogy csak három pohárköszöntő mondatott. Egy a királyi párra, egy az akadémia elnökére Lónyay grófra s egy az Írókra. Kiadótc dajonos: Ráth Mór. Budai várSzinház. Hétfőn, deczember 16-án: „Figaro lakodalma.“ Opera 4 fölvonásban. István-téri Miklósy-szinház. Hétfőn, deczember 16-án, műkedvelők által: „Kinizsi.“ Vígjáték 3 fölvonásban. A nemzeti muzeum könyvtára nyitva van reggel 9-tól d. u. 2-ig ünnep és vasárnapokat kivéve minden nap. A magyar tud. akadémia könyvtára reggeli 9-tól d. u 2-ig ünnep és vasárnapokat kivéve.-minden nap A magyar kir. tud. egyetem könyvtára ünnep és vasárnapokat kivéve naponként reggel 9-tól 12-ig, d. u. 4—7-ig. Állatkert a városligetben. Beléptidij 20 kr. Gyermekek felét fizetik. A városi vigadó termei 30 kr. beléptidij mellett minden nap megszemlélhetők. Az Eszterházy-féle országos képtár termei (az akadémiában) a nyilvános szemléletre nyitva vannak minden hétfőn, szerdán, pénteken és vasárnap d. e. 9—1 óráig. Az országos képzőművészeti társulat tárlata (akadémiapalota 11-ik emelet, bejárat az akadémia-utczából,) naponkint nyitva van d. e. 8—12-ig és d. u. 2—6 óráig. A nemzeti múzeum gyűjteményi termei a nyilvános szemléletre nyitva vannak 9—1 óráig a következő rendben : minden hétfőn a régiségtár, kedden és szombaton a képtár és minden csütörtökön a természet és néprajzi tár. Vasárnaponként fölváltva az egyik vagy másik. Tudományos társulatok gyűlései. A m. tud. akadémia minden hétfőn, a Kisfaludi-társaság minden hó utolsó szerdáján, a történelmi társulat minden hó első csütörtökjén, és végre a természettudományi társulat minden hónap első és harmadik szerdáján tart tudományos fölolvasásokkal, illetőleg népszerű előadásokkal egybekötött szakgyűlést, mindig d. u. 6 órakor az akadémia palotájában. Városi közgyűlések: Pestváros minden szerdán d. u. 4 órakor, Buda város pedig minden hó első hétfőjén d. u. 5 órakor rendes közgyűlést tart. A Nagy Komlóban“ és „Beleznay - kertben“ naponként magyar daltársulat tart előadást. A szüneteket népzenetársulatok töltik be. KÜLÖNFÉiLIEK, Pest, deczember 16. [Hivatalos.] Pitner Ernő számfeletti tiszt a közös kelügyminiszteriumban, a cs. kir. szent-pétervári követségnél irodatitkárrá neveztetett ki. Kineveztették továbbá a magyar-óvári kir. törvényszékhez telekkönyvi írnokká: Hartl József, a szolnoki törvényszékhez végrehajtóvá Miskolczi Péter. Schlesinger Albert pesti lakos saját, továbbá Irma és Emma nevű gyermekei vezetéknevüket „Várady“-ra, Hoffmann Salamon pesti lakos saját és Géza nevű fia vezetéknevüket „Vasvári"-ra, Safranek Ferencz csabai lakos vezetéknevét „Szécsi“-re változtaták. [A király és a királyné] tegnap délben 1 órakor gróf Bellegarde szárnysegéd és br. Nopcsa főudvarmester kíséretében Gödöllőről Budára jöttek, a királyné főudvarmestere br. Nopcsa kiséretében a m. kir. államvaspálya vonatával este 6 órakor visszautazott Gödöllőre, ő felsége a király pedig este 7a 10 órakor a rendes személyvonattal Bécsbe utazott. [Kitüntetés.] Ő felsége nagy-kállói Kállay Benjamin cs. és kir. diplomácziai ügynöknek s főkonzulnak Belgrádban, a m. kir. szt. István-rend lovagkeresztjét díjmentesen adományozta. [Követségi kinevezések.] Ő felsége gr. Hoyos László cs. és kir. párisi nagykövetségi tanácsnoknak rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri czimet és rangot díjmentesen adományozta. Továbbá báró Seiler Alajos és b. Hübner Rafael tiszteletbeli követségi tanácsosokat II. osztályú követségi tanácsosokká nevezte ki. [Az esőzés,] mely az ország több vidékén igen tartós, máris nagy pusztításokat okoz. Sok helyről érkeznek igen aggasztó hírek a fenyegető árvizekről. Varasdról hogy Muraköz teljesen el van zárva miután az ideiglenes, hidat, melyet csak az imént és túlságos gyorsasággal ütöttek össze, az ár már elbontá. Az utak a megyében a nagy esőzés köetkeztében majd mind járhatlanok.A kolera állásáról a f. é. deczember 15-én beérkezett napi tudósítások szerint Budán deczember 14-én 2 újabb koleraeset merült föl; ebből esik : Tabánra 1, az országútra 1; ehhez hozzászámítván az ápolás alatt maradt 45-öt, az összes beteglétszám 47, ezek közül meggyógyult 3, meghalt 3. Október 18 -a óta összesen megbetegült 749, kikből meggyógyult 430, meghalt 278, gyógykezelés alatt maradt 41. A katonák között deczember 14-től 15-ig megbetegült 4, ehhez hozzászámítván a gyógykezelés alatt maradt 10, összes beteglétszám 14, ezekből meggyógyult 0, meghalt —, további ápolás alatt maradt 14. — Pesten deczember 14-től 15-ig megbetegült 22, ebből esik: a Lipótvárosra 1, a Terézvárosra 1, a Józsefvárosra 8, a közkórházakra 12, ehhez számítván az ápolás alatt maradt 185-öt, az összes beteglétszám 207, ebből meggyógyult 15, meghalt 9, a járvány kezdete óta összesen megbetegült 833, ebből meggyógyult 324, meghalt 326, további gyógykezelés alatt pedig maradt 183. — Kassán deczember 13-ától 14-ig 27 újabb koleraeset merült föl, ehhez hozzászámítván az ápolás alatt maradt 22, az összes beteglétszám 49, ezek közül meggyógyult 9, meghalt 5, november 1-től megbetegedett 285, ebből meggyógyult 82, meghalt 154, gyógykezelés alatt maradt 35. — Csongrádmegyében deczember 2-ik óta 5 koleraeset merült föl, éspedig Csongrád városában 3, ebből kettő halálos kimenetelű volt. Hódmezővásárhelyen 1, Mindszenten szinte 1, 8 mindkettő halálos kimenetellel. — Zólyom megyében Podkanitz községben 34 koleraeset merült föl, ebből 14 beteg meghalt, 20 ápolás alatt maradt. Nemzeti SzrnhAi^. Hétfőn, deczember 16-án: „A nőuralom.“ Vígjáték 3 felvonásban. TÁVIRATOK, Berlin, decz. 15. a „Lesmania“ értesülése szerint a fegyelmi bíróság, mely Nanczanovszky tábori püspök ellen a kölni Pantalleon-templomban történtek és a hadügyminiszter parancsainak nem teljesítése miatt a vizsgálattal megbizatott, ez ügyben magát illetéktelennek nyilvánította. Versailles, decz. 14. (A nemzetgyűlés ülése.) A nemzetgyűlés fölosztásáról szóló kérvények fölolvasása után Gambetta, Audifret-Pasquier és Louis Blanc szólottak. Gambetta hosszú beszédben sürgeti a nemzetgyűlés föloszlatását és azt állítja, hogy ez az ország kívánsága, ezt bizonyítja egy milliónál több aláírás, az aláírások pedig még folyvást szaporodnak. A konzervatív vidék a föloszlatási kérvénnyel felel azon ellenzésre, mellyel Thiers üzenete találkozott. (Élénk tetszés a baloldalon.) Rudiffret-Pasquier kétségbe vonja az aláírások önkényességét s hevesen megtámadja a radikálisokat, kik nem republikánusok és ellenségei a társadalomnak; Gambettának szemére lobbantja, hogy a számok elméletét hirdeti, mely mellett pedig a szabadság lehetetlen; fölhívja a konzervativoket, hogy fegyverszünet létesittessék a pártok között, tartassák fen a bordeauxi egyezmény, szilárdittassék a jelenlegi helyzet organikus törvények s a beadott indítványok megvizsgálása által, hozassák létre egyetértés a nagy konzervatív érdekek és a parlamenti szabadság alapján. (Tetszés jobbról.) A vita folytatása ezután esti 9 órára halasztatott. Az esti ülésben Duval cáfolja Gambetta és Blanc állításait, és kiemeli, hogy a szuverén népről még mindig hangoztatott elmélet minden parlamenti megbízatásnak tagadását képezi; hevesen megtámadja a nemzetgyűlés föloszlatására törekvő radikálisokat, s vádolja őket, hogy egyetértenek a kommünnel. Leroyer támogatja a mérsékelt baloldal politikáját, konstatálja a gyűlés tehetetlenségét, mivel többség nem létezik benne; vádolja a jobboldalt, hogy a köztársaság megdöntése végett törekszik hatalomra. Dufaure czáfolja a föloszlatás híveinek állításait, s kijelenti, hogy csak a nemzetgyűlés maga mondhatja ki a föloszlatást, mert erre sokkal illetékesebb, mint azok, kik a föloszlatást kérvényezik ; hogy izgatottság uralkodik az országban, annak oka részben a föloszlatás pártja meglehetős békében éltünk, mígnem bizonyos propaganda-utazás történt Savojában s a Dauphinében. Dufaure kritizálja Gambetta vándorszónoklásait s reményét fejezi ki, hogy a harminczas bizottság útján létrejö a megoldás. Emlékeztet arra, hogy az elnök és a nemzetgyűlés együtt fognának eltűnni; a föloszlatás nem gyógyszer, hanem egy sokkal nagyobb izgatás lenne. Az ország nyugalmas és törvényes rendet kíván; kijelenti, hogy a miniszterek a napirendre fognak szavazni. Lambert kijelenti, hogy Dufaure beszéde után a jobboldal visszavonja indokolt napirendjét; a belügyminiszter az egyszerű napirend megszavazását kívánja. A gyűlés elhatározta, hogy Dufaure beszédje az egész országban elterjesztessék, aztán 490 szóval 201 ellen megszavazta az egyszerű napirendet. Róma, decz. 14. Westehlen gróf német ügyvivő ide érkezett. — A kamrában Batazzi kérdése folytán Sella fölvilágositásokat ad a pénzügyekről s igy szól. Az ázsió emelkedése a bevételnek tulajdonitandó, mely az 1872-ki résztermés következtében nagyobb a kivitelnél. Az 1873-ki pénzügyi eredmény megfelel az előirányzatnak, míg más években deficitek mutatkoztak. 1872-ben nemcsak a folyó, de hátralékos adók is beszedettek, miért is a kívánt 20 milliónyi uj adó kivetését elhalasztani határozta. A „Diritto“ jelenti, hogy Giaccone főtörvényszéki elnök az egyetemi törvénykezési reform ügyében tartandó nemzetközi értekezletre Konstanczinápolyba utazott, az angol piaczok jó időre el vannak látva gabonával ennek hatása alatt a többi nagy piaczokon is hanyatlás állott be. — A pesti piaczon a készletek csekélysége miatt az árak szilárdul maradtak s a malmok 5—10 krral drágábban fizették a búzát; a forgalom mintegy 100,000 vámmázsára rúgott a az utolsó jegyzések szerint 87 fns 7.30, 86 ins 7.20, 85 íns 7.10, 84 fns 6 95, 83 fns 6.85. — Rozs a csekély kinálat következtében szintén szilárdult s eladatott nehány ezer mérő 3 frt 90 kr, 4 frt 10 krral 80 fontonként.— Árpa üzlet nélkül, névleg változatlan maradt. — Zab kevés jött forgalomba s csak helyi fogyasztásra vásároltatott néhány ezer mérő 1 írt 58—60 krral 50 fontonként. — Repcze kivitelre eladatott néhány ezer mérő 12 frttal 150 fontonként. — Kukoricza szintén szilárd s a készletek gyér volta miatt szintén emelkedett néhány krral; eladatott több ezer mázsa 3 frt 25—30 krral. E héten behozatott mindennemű gabonából összesen 219,900 mérő, elszállittatott, 29,700 mérő ; január 1 től behozatott mindössze 11.421,200 mérő, elszállittatott 1.127,400 mérő. Liszt. Az üzlet e héten nem csak nem javult, hanem határozottan roszabbult s bár malmaink árengedésre szánták magukat, a vételkedv mégsem emelkedett, kivitelről magas áraink mellett szó sem lehet, s most a belfogyasztás is nagyon szűk korlátok közé szorult, a vidék nem vásárol, állítólag, mert járatlan utak lehetetlenné teszik a szállítást, valósággal azonban alkalmasint azért, mert a vidék elegendően el van látva, mi abból is kitűnik, hogy vidéki malmok Pesten kínálgatják lisztjeiket. Az utolsó jegyzés szerint: 0. számú 15 frt 80 kr., 1. sz. 15 frt 40 kr., 2. sz. 14 frt 80 kr.,3. sz 14 frt 30 kr., 4. sz. 13 frt 80 kr., 5. sz. 11 frt 80 kr., 6. sz. 9 frt 80 kr., 7. sz. 9 frt., 8. sz. 8 frt., finom korpa 2 frt 80 kr. mázsánként. Gyapjú nagyon csendes, a marhavész folytán több állam részéről kiadott szállítási tilalmak is nehezítik a forgalmat; készleteink elég jelentékenyek, de kevés figyelemben részesülnek s csak néhány száz mázsa adatott el, nagyrészt vargaczigaru 58—62 forinttal be r té 8. Az üzlet élénkült, a behajtás nagyon erős, de a vételkedv is emelkedett s a forgalom jelentékeny mérveket öltött, kissé szilárdabb árak mellett. Behajtatott Magyarországból és az aldunai országokból összesen 14,090 darab, eladatott külföldre és belfogyasztásra 12,140 db, készletben maradt 48,450 db. Az árak fontonként: magyar és szerbvidéki válogatott 27—28 kr., romániai 27—27 V» kr., kivitelre való 28--287, kr. Szalonna. Újabb készítmény tömegesen jutván a piaczra, a tulajdonosok engedékenyebbek lettek , a forgalom nagyobb terjedelmet nyert , vidéki készítmény 287, frt, városi 3271 frt, fristölt 34—35 frt mázsánként. — Disznózsír változatlanul lanyha csupán napi szükségletre kerestetik ; hordóval 33—34 frt, hordó nélkülI74—32 frt adatik meg, amerikai 30 frton kínáltatik. Szesz. A spekuláczió még mindig szünetel ugyan, de a fogyasztás élénkült s az árak szilárdak maradtak ;uj módú 55—557» bron vétetett, újpesti gyártmány 587g kr. — Szilvapálinka, jó minőségű folyvást kedvelt czikk s 24—25 írton, szerémségi 30 írton, valódi törkölypálinka 21—22 írton vétetik. Méz csupán helyi fogyasztásra vétetett 207»— 21 frttal; bánsági sejtméz 20 frton kapható. — Viasz behozatott mintegy 90 mázsa rozsnyói s 80—81 frttal adatott el. Szilva kissé csendesebb s a forgalom főleg alsóbbrendű áru körül birt némi élénkséggel; boszniai hordóáru, jó minőségű 12 frtra tartott, silányabb 10 frton adatott, szerbiai hordóáru 11 frton, zsákáru 10—107» frton vétetett; a forgalom mintegy 5000 mázsára rúgott. — Szilvalekvár csak kicsinyben jutott forgalomba 117»—frttal mázsánként. Gubacs csendes, csak kisebb szállítmányok érkeztek és vetettek 1177—12 frttal köbölenként; elsőrendű 12 —13 frton kapható, de a minőség ki nem elégítő , ezért a kereslet csekély. Nyers bőr folyvást lanyha, az árak hányatlanak ; a névleges jegyzés szerint ökörbőr 68—72 frt, német tehénbőr 78—82 frt mázsánként magyar tehénbőr 22—26 frt, lőbőr 117 írt páronként. — Juh-, bárány- és kecskebőrökben szintén nagyon csendes volt az üzlet s összesen alig 15,000 darab adatott el és pedig német birkabőr 3 frt 20—80 kr. páronként, szerb és török 120—140 írt 102 darabonkint. — [Oroszország kiviteléről.] Szentpétervárott a földrajzi társaság gyűlésén meglepő adatok olvastattak föl. Megdöbbentő hatást szült azon tény konstatálása, hogy Oroszország nyers terménykivitele a krími háború óta nagy mértékben hanyatlott. Vas- és vasgyártmányok tekintetében Angol-, Svéd- és Poroszországok messze fölülkerekedtek, mert Anglia és Poroszország gazdag kőszénbányáik segélyével jobban és könnyebben gyárthatnak, Svédországból pedig könnyebb az elszállítás, len és kender, mellyel a krími háború előtt Oroszország majdnem kizárólag látta el Európát, most már szintén kevesebb vitetik ki; Olaszország és Ausztria hatalmas versenytársaivá lettek, Amerika pedig a phillipi szigetekről látja el magát. Gyapjú és faggyú tekintetében Ausztrália és Amerika szorította háttérbe Oroszországot, míg a gabnakivitelnél most már Egyptommal, Romániával, Amerikával és Magyarországgal kell küzdenie. Mindezt számokkal mutatták ki s a hatás igen leverő volt, mert ipartermékek kiviteléről Oroszországból szó sem lehetvén, a nyerstermények kivitelének apadását az ország termelő erejének hanyatlására vélik magyarázhatónak. Felelős szerkesztő: Rákosi Jenő. KÖZGAZDASÁG. [Terményüzleti hetiszemle.] Pest, decz. 15-én. Az időjárás, mely e héten nem öltött télies jelleget, fagynak, hónak nyoma nem volt s minden oldalról jelentik, hogy a fák nemcsak zöldelnek, hanem gyümölcsöt is hoznak másodízben, míg a vetések aggasztó módon fejlődnek. A jég hiánya némely iparágban érezhető csapás kezd lenni, a sörgyártás különösen megakadt s csak a tavalyi készletek maradványaiból tengődik. A folyók vízállása kedvező, sőt egyes kisebb vizek áradással is fenyegetik a vidéket ; a hajózás egyelőre még akadálytalanul folytattatik. A galinaüzlet külföldön e héten határozottan lanyha irányzatba csapott át, miután kitűnt, hogy Pest, 1872. Nyomatott Kertész Józsefnél (Városház-tér 3. sa. II. udvar.) Ráth Mór ünnepi ajándékokra alkalmas legújabb kiadásai: Rákosi Jenő szinművei. 2 kötet. Tartalom : Sziore szint. A szent korona varásza. Az aradi vérnap. A krakói barátok. Aesopus. Pompás diszkötésben 4 frt 40 kr. Dötke. Faust. Forditotta Rőczy Lajos. Diszkiadás. Pompás diszkötésben 3 frt 20 kr. Diszkötésben Kaulbach fényképeivel 4 frt. Szász Károly, műfordításai. Teljes kiadás. Három kötetben. Pompás diszkötésben 8 frt. Tompa mihály. figrai költeményei. 3 kötet. 3 pompás diszkötésben 6 frt 60 kr. Tompa mirály. Kibeszélő költeményei. 3 kötet. 3 pompás diszkötésben 6 ft 60 kr. Arany János összes költeményei. Uj kiadás hat kötet. 6 pompás diszkötésben, a költő arczképével 12 ft, 3 pompás diszkötésben 10 ft 50 kr. Arany János kisebb költeményei. 2 kötet. Pompás diszkötésben 4 ft 50 kr. Arany János nagyobb költői elbeszélései. (Toldi, Toldi estéje, Buda halála, Murány ostroma.) 2 kötet. Pompás diszkötésben 4 ft 50 kr. Vörösmarty kisebb költeményei. Teljes gyémántkiadás. Pompás diszkötésben 3 ft 60 kr. R. Eötvös József. A Karthausi, Ajándékkiadás pompás diszkötében 3 frt 50 kr. Oreguss Ágost tanulmányai. Két kötet. Angol kötésben 6 ft. Horváti Mihály. Magyarország függetlenségi harczának története S48/49- ben. 2-ik átnézeti kiadás. 3 testes kötet. Ajándékkiadás diszkötésben a szerző fényképezett legújabb arczképével 15 frt. Toldy Ferencz. Irodalmi beszédek. Két kötet Angol kötésben 5 frt 60 kr.