Reform, 1872. december (4. évfolyam, 330-359. szám)

1872-12-16 / 345. szám

Azon intézmény, mely nekünk Bessenyeit, mely bennünket általa minmagunknak visszaadott, a Mária Teréziától 1760-ban fölállított kir. testőrsereg volt. Mintha ennek rendeltetése nem csupán a királyi ud­var díszének nevelése, nem is csak az önálló magyar királyi méltóságnak egy uj attribútum megadása volt volna, hanem egyszersmind válogatott ifjainknak az európai kultúra színvonalára emelése. Mily szín­ben tűnhettek vala föl akkori gimnáziumaink e nö­vendékei a franczia modorú felső körökben, hol el­fogadtatást voltak találandók? Növelde lett tehát az, a franczia erkölcsök és csin, társalkodás és irodalom elsajátítására ; s az alföld e délczeg ifjú éjt nappá té­­ve igyekezett kiegészíteni, nemesbiteni hazulról hozott csonka képzettségét. Azon időben XIV. Lajos irodal­ma rég meghódította volt már a mivelt világot: a ha­nyatló Olaszországot nem kevésbé mint Shakespeare hazáját, sőt a Lope de Vega­s a Balderonét is, mely nemzeti jellegét legtovább, Wszivósban óvta volt meg minden idegen érintéstől. Hogy ne hódolt volna meg a német egy nyomorult irodalmi korszak után ? II. Frigyes megvetette ezt, a Németországban emel­kedett nemzeti nagy visszahatás hullámai a franczia udvar Bécs faláig még nem hatottak el, s a bécsi né­met muza, ha csakugyan muzának mondható volt, a lipótvárosi népszínházba szorult. Igen természetes vola, hogy Bessenyeit is a Szajna tündére fogta el, de emellett a német irodalomnak elhanyagolt állása a német bi­rodalom székvárosában szinte meglepte őt, majd gon­dolkodóvá tette. Tükröt vélt benne látni, melyből saját hazája nyelvének szánandó sorsa verődött vis­­­sza, de mégis, óh! mennyivel sötétebb szinben! Es ő, hazafiui fájdalmában, de egyszersmind ereje érzeté­ben egy nagy, egy bátor, egy a félszines gondolkodó előtt kivihetetlennek látszó tervet érlelt elméjében, melyet élete egyetlen föladatául tűzött ki, s mely nem vala egyéb, nem csekélyebb, mint a már szinte elhalt magyar irodalom fölélesztése, a magyar költészetnek tartalom és forma által regenerácziója, az emberi tu­dás minden ágaira kiterjedő uj irodalom megteremté­se, s ekkép a magyar nyelvnek egy a nemzet minden rétegeit átható magyar miveltség közegévé tétele, s ez által végre a nemzet megmentése volt. Ez uj kort, ö, a nagy alkotó, 1772-ben, az első magyar műdrámával, az Agis tragédiájával nyitotta meg, mely első könyve az uj magyar irodalomnak jelentősen az imádott királyné, Mária Terézia nevé­nek oltalma alatt lépett a világ elébe. Követte ezt, tiz rövid év alatt, gazdag elméje tárházából húsz újabb mű ; poétái, a komoly és vig dráma, az eposz és tan­költészet nemében; bölcsészeti, a szellem és társada­lom legmagasabb kérdéseit vizsgáló ; históriai, a nem­zet önérzetét felkeltendő, és irodalmi, a legközelebbi teendők fölött tájékoztatók ; nem emlitve a tán leg­­nevezetesbeket, melyekre a czenzura interdictumot mondott. Társaságba fűzte maga körül társait, mun­káltatta őket, biztatta a csüggedőket, mire ugyan nagy szükség volt. „Fúdd meg hangos sípodat­­ igy kéri 1773-ban is az őt követő Barcsay — s ébreszd föl zsibbadt érzékenységeinket!“ Tette, izgatva, tü­zelve a társas téren, és levelezve a távollevőkkel, kérve a fogékonyakat, ostromolva a kétkedőket és kishitüeket, és sújtva röpiratában az akadékoskodókat, mert voltak, igenis voltak hazánkfiai közt, kik a szinköltészetet dibdábnak, a tudományok mivelését magyar nyelven sikeretlen vergődésnek tartották, s a nyelvújítást attentátumként visszautasították. De az általa megindított idő meg sem állt többé, az elvetett magok kikeltek. Tisztelt gyülekezet! Bessenyeit nem e tekinté­lyes serege az ő lelkes, tartalmas, egész létekben a nagy és mély gondolkodót festő munkáinak teszi ^ fejlődésében rég fönakadt és elmaradt nyelv még nem volt képes a bölcsészet s a társada­lom nagy problémái fejtegetéseinek világos, szabatos, és tetsző kifejezést adni; de tette őt a nemzet egyik legnagyobb jótevőjévé az európai állásponthoz mért konczepczió, az eszközök világos meghatározása s azon horderő kimutatása, melylyel az irodalom e nemzetre leszen, ha az nem mint fényűzési czikk, nem­ mint hiúság eszköze vagy magán jókedv kielégítése, hanem ha tervszerüleg, mint a nemzet millióinak ne­velője, fog miveltetni. Ekkép lett ő fáklyavivője nem­zetének, s annak prófétája; az ő vágyai, reményei megterhesitették a levegőt, s az ő évtizede végén a szellemek át valának hatva, tudva nem tudva az ő vágyai és eszméitől. Élet s nem várt munkásság éb­redezett a legkülönbözőbb irányok és formákban; de mind ez csak azon lökés folytán, azon hatásában többé föl nem tartóztatható eszme befolyása alatt mely egyetlen főben fogamzott meg, mely egyetlen kebelből áramlott széjjel, s ez az egy fő és kebel — a Bessenyei Györgyé volt. Áldás és haladó emlé­kezet lengte körül a nagy és bölcs hazafi nevét! Míg Bessenyei és társai, a gárdában s azon kívül, a franczia költészet jelesb műveit tömegesen átültették irodalmunkba, s ezt eredetiekkel is gazdagították: itthon a klasszika literatura emlőin nevelt férfiak a római költészetet különböző for­mákban s annak technikáját honosították meg; mások viszont, a folyvást élénkülő mozgalom által megkaparva, Gyöngyösi nyomaiba tértek, s nemzeti tárgyakat népies nyelven tárgyalva, az alsó rétegekben is hódítani kezdtek. E kép az irodalom észrevétlenül ismét tényezője lett szellemi életünknek ; a siker te­kintetet kölcsönzött a rég­óta lenézett nyelvnek, s a n. József rendeletei, melyek a holt latint minden té­ren az élő német által kívánták pótoltatni, már egy, a maga nyelve becsét érző, annak a nemzet regenerá­­cziójára vezető horderejét ismerő, tömör ellenzékkel találkoztak. És első­sorban ismét írók tiltakoztak a nemzeti nyelvre halált mérő akarat ellen, nem szóval, hanem nyílt tettben ! A rendeletek ugyanis megjelen­tek, s Dugonics, az egyetemi tanár és szerény szerze­tes, válaszkép magyarul adja ki négykötetes mennyi­ségtanát, s mathematikai latin előadásai közben ma­gyarul is bátorkodik tételeit illusztrálni. Egy más szegény szerzetes, kinek a közkegyelet a Nagy mel­léknevet adta meg, Révai Miklós, elhagyja váradi akadémiai tanszékét, hogy a mozgalom központjához közelebb essék, személyesen lép a hatalmas császár elébe, s a Bessenyei akadémiai eszméje létesítését kéri — a magyar nyelv emelésére. S valamint a het­venes évek Bessenyei évtizedét képezik nemzetisé­günk történetében, úgy Révaié lett a nyolczvanas éveké, melyekben a pályáról végkép lelépett s falusi magányában elvonult Bessenyei helyett, ő veszi át a nagy izgató szerepét, a Ráth Mátyás után általa szer­kesztett „Hírmondó“ röpke lapjain a könyvkereske­déstől nem érintett pontokon is terjeszti a Bessenyei eszméit; tankönyveivel bebizonyítani igyekszik nyel­vünknek a komolyabb tudományok előadására is ké­pességét ; régibb s újabb írók kiadásával az olvasási vágynak nyújt táplálatot, saját verseivel pedig költé­szetünknek uj bájt. Ízlésünknek nemesb emelkedést ad : mig ismét Dugonics, az epost elhagyva, a regény­­irodalmat indítja meg epochális Etelkájával, mely után annyi fellelkesült anya e névre kereszteltette leányát, mely a már csak latin történetkönyvekbe teme­tett Árpád és honfoglaló ősök emlékezetét uj életre hívta, és ama nagy nevet — első — vezette vissza a nemzet öntudatába. Nem nagy dolgok, uraim, irodalom­­történeti tényekül, de annál nagyobb mozzanatok nemzetiségi szempontból, melynek felébresztéséhez hathatósan járultak, melynek valahárai felébredésé­ről tanúskodnak. Felkeltetvén főleg „Etelka“ által a nők vágya irodalmi élvezetek után, megszületett egy bő, bár akkor még tulnyomólag fordításokból éledő regényirodalom; gazdagodott a szinügy feléledtével a drámai műsorozat eredeti és fordított darabokkal; megszólalt ismét a rég elnémult dalköltészet is, mely­nek teh­etséges és lelkesedett mivelői az addigi, job­bára exclusiv, irodalmi csoportok vívmányait készsé­gesen elfogadván, s uj elemül a nyelv és vers dalla­mosságát vevén fel, azon magasabb szépséget kez­­dék megadni nyelvünk és költészetünknek, melynek kifejtéséhez a Kazinczy, Virág és Day­ka s majd folytonos sorban a Csokonai, Kis és Himfy nevei vannak csatolva. És írók voltak végre, tisztelt gyülekezet, azok, kik, midőn József halála után a törvényhozás valahá­­ra ismét gyakorolhatta jogát, seregesen léptek fel a nemzeti nyelv védelmében, s magukkal ragadva a megyei és országgyűlési rendeket, megindították és folyvást támogatták a társas és irodalmi téren azon félszázados küzdelmet, ország és udvar közt, a mely magyar nyelvnek egy nemzeti nyelv jogaiba behe­lyezés végett folyt, s mely csak lassan és talpalaton­­ként vívhatta ki a vég győzelmet, mely 1844-ben V. Ferdinánd király magyar beszédében nyerte zár­kövét. És nem nyeri, ha az irodalom alább hagyva — úgy mint gyakran az országos férfiak — nem vívja fel magát a tartalom és művésziesség azon szín­vonalára, mely sem tagadható, sem mellőzhető többé nem volt. Mert igen is jöttek oly idők is, midőn a nemzeti ügy hivatalos képviselői végkép meglátszanak feled­kezni azon nemes tűzről, mely őket 1790-ben lelke­sítette A hazafi elkeseredve tekint a napóleoni hábo­rúk korszakára vissza, midőn addig, mig e nép fiai vitézül harczoltak a csatamezőn, és segiték elforditani e hazától az invázió s a meghódittatás nyomorát, a közélet itthon a reménytelenség, meghunyászkodás és erőtlenség képét nyújtja, az irodalom pedig emelt fővel mutat a lelketlen korra, midőn, a czenzurai já­rom , a pártoláshiány daczára, ő maga tartá e nem­zetben a lelket! Mert ekkor volt az,hogy Kazinczy csudatevő ujjai alatt az előtte még siket fához hasonló nyelvünk márványnyá lett, melyből a szobrász úgy Herkulest és Theseust, mint Venust és Psychét volt faragandó; ekkor lett az, hogy ő, elittasodva saját teremtménye szépségén és erején, önérzetében, mely az uj nyelvé is volt, igy énekelhető : „Isteni bája a szép Hellásznak, római nagyság, Franczia csin, és német erő, s here Hesperiának, Es lengyel lágyság! liteket szép nyelvem irigyel. S ti neki semmit nem irigyeltek ? Nyelve Homérnak S Virgilnek, ha találtok-e mást Európa határain. Mely szent lantotokat ily hiven zengve követné? — Dörg­ö 8 nem csikorog ; fut ha kell, mint férfi fut a czél Nem tört pályáján ; de szaladva, szőkéivé, sikamva. Lángol keble, ajakán mély bánat keble sohajtoz, S mint te, olasz s lengyel, hévvel nyögdelli szerelmét. Hull a láncz, közelit az idő, s mi közöttetek állunk.“ És köztök állt már ő, ki e szegény nyelvet gazdaggá, az erőtlent hathatóssá, az egyhangút vál­tozatossá és zengővé alakította át, dallá tette a költő ajkain, világossá, könnyűvé és elegánssá a próza mű­veiben : művészetté az irodalmat. Ekkor bájolt vissza bennünket a régi kedélyes családi világba kecses pongyolán regéivel Kisfaludy Sándor; ekkor har­­sogtatta Berzsenyi a nemzet önbirodalmát fel­keltő és tápláló ódáit; ekkor nyögdeste Kölcsey Ferencz andalító zenéjü dalait, s tüntette föl a népet , a nemzetet az uj színen Kisfaludy Károly, amazt kedélyes gyöngéivel, de egyszerű erényeivel is fölmutatva, vagy szenvedéseiben részvételt költve iránta, ezt hazafiui erkölcsei komoly méltóságában tükörül és például állítva föl a lankadt kornak ; és ezek után jött a költőkirály Vörösmarty, ki, mig a világirodalmi kultúra s ez ősi nyelv minden erejét és szépségeit egyesitő költészetében lángoszlopként bevilágolt a múltba, hol „régi dicsőségünk késett vala az éji homályban“, s élővé tette a nemzet nagy, és nemes és hős tettei emlékezetét a feledékeny ma­radék elméjében. Senkiben a nemzet közérzése, mind az, mit ez óhajtott, szenvedett, és csak homályosan sejtett, oly valóan és világosan meg nem nyilatko­zott, mint benne , a miért méltán a nemzet öntudatá­nak mondathatott; senki annak oly igaz, oly forró, oly hathatós kifejezést nem adott mint ő; innen az Ő történelmi fontosságú hatása; s mert a nemzet s az ő szívdobogása azon egy volt, közéletünknek harmincz éven át minden mozzanatában — a politikai ébredés­től a tetőzésig, s innen az örvényig, melyet túl nem birt élni — annak lelkesítője, szépítője, s mig két­ségbe nem esett, vigasztalója volt. Oda érkeztünk, tisztelt gyülekezet, hol a Bes­senyei által életre keltött nemzetiség és irodalom, nem többé csak tényező volt, hanem hatalom lett a nem­zet életében. Nem szóvirág, nem szónoki diszitmény az, hanem azoktól, kiknek megadatott azon kor két legnagyobb szellemének elme- és kebelmühelyébe betekinthetni, kétségbe vehetlen, bár talán még ki nem mondott tudatom, hogy azon férfiú, kit leghevesb ellenpártosa a legnagyobb magyarnak nevezett, hogy Szé­chenyi I­stván a „Zalán“, a „Szózat“ s a „Vén Czigány“ költőjével a legszorosb lelki közös­ségben állt. Uraim, Széchenyi István már rég föllé­pése előtt el vala tökélve az ernyedésnek indult ma­gyar államtest ujjászülését élte fő föladatává tenni, de „Zalán“ volt azon szózat, mely ifjúsága minden em­lékezeteit fölriasztotta, mely férfikora minden tanul­mányai elébe, legfőbb eszközül és vég czélul egy­szersmind, a nemzetiség nagy ügyét állította. Bámuló lelkesedés fogta el őt a nem sejtett hangok fölött, s e percztől fogva méltónak tartotta ez irodal­mat szeretete fő tárgyául fogadni, elég hathatósnak arra, hogy a regeneráczió műve is annak segedelmé­vel kisértessék meg. Igen, a nemzetiség emelése lett programmjának első pontja, melyet ő egy emlékeze­tes beszélgetésében a politikai élet költészetének ne­vezett. Ennek varázskardjával reménytette most már a jólétre vezetendő szabad intézményeket is létesít­hetni, és műveit nemzetiség, szabadság és jólét jön neki azon szentháromság, melyet végre is a nemzet dicsősége koronázand. És megkezdő pályáját ez akadémia felállításáva­l , s megragadá maga ez irodalmat legfőbb eszköz gyanánt, melylyel élte any­­agi szándékait létesíteni reményiette. S ezentúl egymás mellett és folytonos titokszerü kölcsönhatásban folyt le a két férfiú munkássága és élete . Vörösmarty költé­szete nem szűnt meg táplálni Széchenyi lelkesedését, s a költő eszményeinek az államférfiú eszméi adtak tiszta formát. így egyesült, tisztelt gyülekezet, e nagy idő­ben a költészet s az államtudomány egy közös czélra mely egy virágzó, de mindenek fölött ma­gyar, szabad állam megteremtése, dicsővé tétele volt. E czel lelkesített mindenkit, megtette kötelessé­gét nagy és kicsiny; megye, ország, társadalom , de a legfőbb ható erő ez óta a sajtó, az irodalom lett, melyből indult ki minden eszme, mely által hatott a közélet minden akcziója is a legtágasabb körben, melynek utján indult új fejlődésnek, szélesebb elterje­désnek a tudomány. A bölcsészet és nevelésügy, jog és államtudomány, nyelvészet, sőt az öröktől fogva nálunk elhanyagolt exact tudományok is, virágozni kezdtek, az oly hosszú időn át tőlünk idegen egye­tem kezet fogni, a közoktatás magyarosodván, a mű­vészet alkotni­a— mind, mind, mind a magyar nemze­tiség zászlója alatt, s annak erősítésére, dicsőítésére. De részletezzem-e azon félszázad irodalmi tetteit és hatását, mely az 1823-ki akczióval kezdődött, s mely­nek végén Közép-Európa legszabadabb állama az, mely a magyar Duna két partján virágzik? Elszámláljam-e a költőket, kik a kebleket az emberi és polgári jogok kiterjesztésére előkészítették ? — a történetírókat, kik a nemzet önismeretét, önérzetét gerjesztették, táplálták azon közelmúlt időben, midőn irodalmán kívül e nemzetnek egyebe már nem volt ? Szükség-e nékem koszorút tűznöm azon magas ala­kok homlokára, kik a Bessenyei és Révai által sür­getett, a Széchényi által életbe hívott, s a magyar nemzet öszvesége által a legszomorubb időben ily erőre és díszre kifejtett akadémia legfényesebb nevei ? meg kell-e egy Teleki József, egy Szalay László, egy Eötvös és Dessewffy neveit neveznem e ház­ban, melyben rólok minden kő beszél ? Kimjutassam-e, hogy e szellem­ bajnokai, körülvéve és támogatva annyi holt és élő jelesektől, voltak azok,kik az iroda­lom oktató, az államtudomány szervező, s a magyar szó művészeti hatalmával kivívták azon alapokat, melyeken végre is ez állam fölépült ? Azonban meg­szűnöm neveket nevezni, melyeket minden szív áld, s egy oly tételt bizonyítgatni, melyet ki kétségbe vonna, nincs magyar, nincs hazafi. S e ponthoz érve, visszaemlékezem arra, ki ez egész küzdelmes, de lelkes, de valahára diadalmas mozgalmat most száz éve megindította. — „Fohász­kodásom — így végzi egyikét esdeklő, buzdító ira­tainak — vágyódásom, reménységem biztatnak, hogy fognak majd ily czélra törekedő lelkek a nemzetben támadni!A m legyen, ha reménysége­met álomnak veszed, de hadd szivemnek ez édes álmot! Ha én nem is, megérhetik a maradékok, hogy dicsőségek, erkölcsök fölemelt nyelveknek méltósá­gában fog ragyogni! Meghalok ez andalgó remény­séggel, nemzetemnek hagyva sírom széléről utolsó fohászkodásomat!--------Igen is, ó halhatatlan fia lelketlen korodnak! nagy ébresztője, jótevője nemze­tednek ! fohászaid átrezegték az általad fölriasztott nemzedéket, a te vágyaid az övéi is lettek, s reményeid éltető melegében valósággá érlelődtek! A te szellemi utódaid hőn fölfogták ez árva nyelv ügyét, nagygyá és dicsővé nevelték azt az uj kor nyelvei közt, s íme büszkén ragyog sugárkoronája, melyet költői és szó­nokai, történetírói és állambölcsei feje körül fűztek. Nincs többé a pór kunyhójába számkivetve : ott ke­­vélykedik a nők koszorúiban s a tudomány termeiben, a fórumon s a comitiákon, a nagyok palotáiban s a magyar király trónusán — s a trónuson is a leg­szebb királyné ajkain! — Igenis: maradékaid meg­érték, a mit oly sóvárgón áhitottál, sőt sokkal töb­bet : e jel alatt győztek ők országos küzdelmeikben is, e magyar állam visszafoglalta, háromszáz bus év után, állását Európa államai közt; s azon hatalom­mal, melyhez sorsa által kötve van, az egyenjog alap­ján szövetkezve, bizodalommal tekint immár a nagy harcz elibe, mely a jövőnek fátyola mögött talán rá­vár, mely tán utolsó tüzpróbára állitandja életképes­ségét, de melyet diadalmasan megálland, ha azon zászlóhoz hű marad, mely alatt e mai győzedelmét kivívta. Mert, a hazafiak, a státusokat azon erő tartja fön, mely azokat alkotta : a magyart nemzetisége al­kotta meg : ehhez ragaszkodjatok szigetek egész me­legével, elmétek minden munkájával , s a magyar ál­lam akkor boldog lesz, dicső lesz, és maradandó az idők végeiglen. E beszéd fölvillanyozó módon hatott mint­egy a közönségre. Növekedő érdekeltséggel hallgatta mindenki, és a beszéd hosszú tarta­ma alatt halk csendesség uralkodott a roppant számú közönségnél, melyet bevégeztekor ki­törő taps és lelkes éljenzés váltott föl. Ezután Szűcs Károly szavalta el alkalma költeményét, melyben Bessenyei érdemeit szép és eredeti fölfogásban méltatván a költő, a nemzetet hasonló erélyre és munkásságra hív­ja föl, mint minőt a dicső tanúsított életében. (E költeményt holnapi lapunk tárczájában fog­juk közölni.) Ezzel a tulajdonképeni nyilvános ünne­pély végét érte. Még csak az elnök köszönte meg néhány szóval a közönség buzgó részvé­tét, s fél egykor emelt hangulatban, s a sok szép beszéddel és gondolattal eltelve hagyta oda kiki az akadémia palotáját. A napot kedélyes áldomás fejezte be a „Hungária“ szállóban Toldy Ferencz, Hor­váth Mihály, Haynald Lajos érsek és más je­lesek előülése és részvétele mellett. Az áldo­más nem utolsó nevezetessége volt, hogy csak három pohárköszöntő mondatott. Egy a királyi párra, egy az akadémia elnökére Lónyay grófra s egy az Írókra. Kiadótc dajonos: Ráth Mór. Budai várSzinház. Hétfőn, deczember 16-án: „Figaro lakodalma.“ Opera 4 fölvonásban. István-téri Miklósy-szinház. Hétfőn, de­czember 16-án, műkedvelők által: „Kinizsi.“ Vígjáték 3 fölvonásban. A nemzeti muzeum könyvtára nyitva van reggel 9-tól d. u. 2-ig ünnep és vasárnapokat kivéve minden nap. A magyar tud. akadémia könyvtára reggeli 9-tól d. u 2-ig ünnep és vasárnapokat kivéve.-minden nap A magyar kir. tud. egyetem könyvtára ünnep és vasár­napokat kivéve naponként reggel 9-tól 12-ig, d. u. 4—7-ig. Állatkert a városligetben. Beléptidij 20 kr. Gyermekek felét fizetik. A városi vigadó termei 30 kr. beléptidij mellett minden nap megszemlélhetők. Az Eszterházy-féle országos képtár termei (az akadémiá­ban) a nyilvános szemléletre nyitva vannak minden hétfőn, szerdán, pénteken és vasárnap d. e. 9—1 óráig. Az országos képzőművészeti társulat tárlata (akadémia­­palota 11-ik emelet, bejárat az akadémia-utczából,) naponkint nyitva van d. e. 8—12-ig és d. u. 2—6 óráig. A nemzeti múzeum gyűjteményi termei a nyilvános szem­léletre nyitva vannak 9—1 óráig a következő rendben : min­den hétfőn a régiségtár, kedden és szombaton a képtár és minden csütörtökön a természet és néprajzi tár. Vasárna­ponként fölváltva az egyik vagy másik. Tudományos társulatok gyűlései. A m. tud. akadémia minden hétfőn, a Kisfaludi-társaság minden hó utolsó szerdáján, a történelmi társulat minden hó első csü­törtökjén, és végre a természettudományi társulat minden hónap első és harmadik szerdáján tart tudományos fölolvasásokkal, illetőleg népszerű előadásokkal egybekötött szakgyűlést, mindig d. u. 6 órakor az akadémia palotájában. Városi közgyűlések: Pestváros minden szerdán d. u. 4 órakor, Buda város pedig minden hó első hétfőjén d. u. 5 órakor rendes közgyűlést tart. A­­ Nagy Komlóban“ és „Beleznay - kertben“ naponként magyar daltársulat tart előadást. A szüneteket népzenetársu­­latok töltik be. KÜLÖNFÉiLIEK, Pest, deczember 16. [Hivatalos.] Pitner Ernő számfeletti tiszt a kö­zös kelügyminiszteriumban, a cs. kir. szent-pétervári kö­vetségnél iroda­titkárrá neveztetett ki. Kineveztették to­vábbá a magyar-óvári kir. törvényszékhez telekkönyvi ír­nokká: Hartl József, a szolnoki törvényszékhez végrehajtóvá Miskolczi Péter. Schlesinger Albert pesti lakos saját, to­vábbá Irma és Emma nevű gyermekei vezeték­nevüket „Várady“-ra, Hoffmann Salamon pesti lakos saját és Géza nevű fia vezetéknevüket „Vasvári"-ra, Safranek Ferencz csabai lakos vezetéknevét „Szécsi“-re változtaták. [A király és a királyné] tegnap délben 1 órakor gróf Bellegarde szárnysegéd és br. Nopcsa főudvarmester kíséretében Gödöllőről Budára jöttek, a királyné főudvarmestere br. Nopcsa kiséretében a m. kir. államvaspálya vonatával este 6 órakor vis­­­szautazott Gödöllőre, ő felsége a király pedig este 7a 10 órakor a rendes személyvonattal Bécsbe utazott. [Kitüntetés.] Ő felsége nagy-kállói Kállay Benjamin cs. és kir. diplomácziai ügynöknek s fő­konzulnak Belgrádban, a m. kir. szt. István-rend lo­vagkeresztjét díjmentesen adományozta. [Követségi kinevezések.] Ő felsége gr. Hoyos László cs. és kir. párisi nagykövetségi tanács­noknak rendkívüli követi és meghatalmazott minisz­teri czimet és rangot díjmentesen adományozta. To­vábbá báró Seiler Alajos és b. Hübner Rafael tisz­teletbeli követségi taná­csosokat II. osztályú követségi tanácsosokká nevezte ki. [Az esőzés,] mely az ország több vidékén igen tartós, már­is nagy pusztításokat okoz. Sok helyről érkeznek igen aggasztó hírek a fenyegető árvizekről. Varasdról hogy Muraköz teljesen el van zárva miután az ideiglenes, hidat, melyet csak az imént és túlságos gyorsasággal ütöttek össze, az ár már elbontá. Az utak a megyében a nagy esőzés kö­­etkeztében majd mind járhatlanok.­­A kolera állásáról a f. é. deczember 15-én beérkezett napi tudósítások szerint Budán deczember 14-én 2 újabb koleraeset merült föl; ebből esik : Tabánra 1, az országútra 1; ehhez hozzá­számít­ván az ápolás alatt maradt 45-öt, az összes be­teglétszám 47, ezek közül meggyógyult 3, meg­halt 3. Október 18 -a óta összesen megbetegült 749, kikből meggyógyult 430, meghalt 278, gyógy­kezelés alatt maradt 41.­­ A katonák kö­zöt­t deczember 14-től 15-ig megbetegült 4, ehhez hozzászámítván a gyógykezelés alatt maradt 10, összes beteglétszám 14, ezekből meggyógyult 0, meghalt —, további ápolás alatt maradt 14. — Pesten deczem­ber 14-től 15-ig megbetegült 22, ebből esik: a Lipót­városra 1, a Terézvárosra 1, a Józsefvárosra 8, a köz­kórházakra 12, ehhez számítván az ápolás alatt ma­radt 185-öt, az összes beteglétszám 207, ebből meg­gyógyult 15, meghalt 9, a járvány kezdete óta ös­­­szesen megbetegült 833, ebből meggyógyult 324, meghalt 326, további gyógykezelés alatt pedig ma­radt 183. — Kassán deczember 13-ától 14-ig 27 újabb ko­leraeset merült föl, ehhez hozzászámítván az ápolás alatt maradt 22, az összes beteglétszám 49, ezek közül meggyógyult 9, meghalt 5, november 1-től megbetegedett 285, ebből meggyógyult 82, meghalt 154, gyógykezelés alatt maradt 35. — Csong­rád­­megyében deczember 2-ik óta 5 koleraeset merült föl, és­pedig Csongrád városában 3, ebből kettő ha­lálos kimenetelű volt. Hódmezővásárhelyen 1, Mind­szenten szinte 1, 8 mindkettő halálos kimenetellel. — Zólyom megyében Podkanitz községben 34 ko­leraeset merült föl, ebből 14 beteg meghalt, 20 ápo­lás alatt maradt. Nemzeti SzrnhAi^. Hétfőn, deczember 16-án: „A nőuralom.“ Vígjáték 3 felvonásban. TÁVIRATOK, Berlin, decz. 15. a „Lesmania“ értesülése szerint a fegyelmi bíróság, mely Nancza­­novszky tábori püspök ellen a kölni Pantal­­leon-templomban történtek és a hadügymi­niszter parancsainak nem teljesítése miatt a vizsgálattal megbizatott, ez ügyben magát il­letéktelennek nyilvánította. Versailles, decz. 14. (A nemzetgyűlés ülé­se.) A nemzetgyűlés fölosztásáról szóló kérvé­nyek fölolvasása után Gambetta, Audifret-Pas­­quier és Louis Blanc szólottak. Gambetta hosszú beszédben sürgeti a nemzetgyűlés föl­­oszlatását és azt állítja, hogy ez az ország kí­vánsága, ezt bizonyítja egy milliónál több alá­írás, az aláírások pedig még folyvást szaporod­nak. A konzervatív vidék a föloszlatási kérvén­­nyel felel azon ellenzésre, mel­lyel Thiers üzenete találkozott. (Élénk tetszés a balolda­lon.) Rudiffret-Pasquier kétségbe vonja az aláírások önkényességét s hevesen megtá­madja a radikálisokat, kik nem republikánu­sok és ellenségei a társadalomnak; Gambettá­­nak szemére lobbantja, hogy a számok elmé­letét hirdeti, mely mellett pedig a szabadság lehetetlen; fölhívja a konzervativoket, hogy fegyverszünet létesittessék a pártok között, tartassák fen a bordeauxi egyezmény, szilár­­dittassék a jelenlegi helyzet organikus törvé­nyek s a beadott indítványok megvizsgálása által, hozassák létre egyetértés a nagy konzer­vatív érdekek és a parlamenti szabadság alap­ján. (Tetszés jobbról.) A vita folytatása ez­után esti 9 órára halasztatott. Az esti ülésben Duval c­áfolja Gam­betta és Blanc állításait, és kiemeli, hogy a szuverén népről még mindig hangoztatott el­mélet minden parlamenti megbízatásnak taga­dását képezi; hevesen megtámadja a nemzet­gyűlés föloszlatására törekvő radikálisokat, s vádolja őket, hogy egyetértenek a kommün­­nel. Leroy­er támogatja a mérsékelt baloldal politikáját, konstatálja a gyűlés tehetetlensé­gét, mivel többség nem létezik benne; vádolja a jobboldalt, hogy a köztársaság megdöntése végett törekszik hatalomra. D­u­f­a­u­r­e czá­folja a föloszlatás híveinek állításait, s kije­lenti, hogy csak a nemzetgyűlés maga mond­hatja ki a föloszlatást, mert erre sokkal ille­tékesebb, mint azok, kik a föloszlatást kérvé­nyezik ; hogy izgatottság uralkodik az ország­ban, annak oka részben a föloszlatás pártja meglehetős békében éltünk, mígnem bizonyos propaganda-utazás történt Savojában s a Dau­­ph­inében. Dufaure kritizálja Gambetta vándor­­szónoklásait s reményét fejezi ki, hogy a har­­minczas bizottság útján létrejö a megoldás. Em­lékeztet arra, hogy az elnök és a nemzetgyűlés egy­ütt fognának eltűnni; a föloszlatás nem gyógy­szer, hanem egy sokkal nagyobb izgatás len­ne. Az ország nyugalmas és törvényes rendet kíván; kijelenti, hogy a miniszterek a napi­rendre fognak szavazni. Lambert kijelenti, hogy Dufaure beszéde után a jobboldal vissza­vonja indokolt napirendjét; a belügyminiszter az egyszerű napirend megszavazását kívánja. A gyűlés elhatározta, hogy Dufaure beszédje az egész országban elterjesztessék, aztán 490 szóval 201 ellen megszavazta az egyszerű na­pirendet. Róma, decz. 14. Westehlen gróf német ügyvivő ide érkezett. — A kamrában Batazzi kérdése folytán Sella fölvilágositásokat ad a pénzügyekről s igy szól. Az ázsió emelkedése a bevételnek tulajdonitandó, mely az 1872-ki rész­termés következtében nagyobb a kivitel­nél. Az 1873-ki pénzügyi eredmény megfelel az előirányzatnak, míg más években defic­itek mutatkoztak. 1872-ben nemcsak a folyó, de hátralékos adók is beszedettek, miért is a kí­vánt 20 milliónyi uj adó kivetését elhalasztani határozta.­­ A „Diritto“ jelenti, hogy Giac­­cone főtörvényszéki elnök az egyetemi tör­vénykezési reform ügyében tartandó nemzet­közi értekezletre Konstanczinápolyba utazott, az angol piaczok jó időre el vannak látva gabonával ennek hatása alatt a többi nagy piaczokon is hanyat­lás állott be. — A pesti piaczon a készletek csekély­sége miatt az árak szilárdul maradtak s a malmok 5—10 krral drágábban fizették a búzát; a forga­lom mintegy 100,000 vámmázsára rúgott a az utolsó jegyzések szerint 87 fns 7.30, 86 ins 7.20, 85 íns 7.10, 84 fns 6 95, 83 fns 6.85. — Rozs a csekély kinálat következtében szintén szilárdult s eladatott nehány ezer mérő 3 frt 90 kr, 4 frt 10 krral 80 fon­tonként.— Árpa üzlet nélkül, névleg változatlan maradt. — Zab kevés jött forgalomba s csak helyi fogyasztásra vásároltatott néhány ezer mérő 1 írt 58—60 krral 50 fontonként. — Repcze kivitelre eladatott néhány ezer mérő 12 frttal 150 fontonként. — Kukoricza szintén szilárd s a készletek gyér volta miatt szintén emelkedett néhány krral; elada­tott több ezer mázsa 3 frt 25—30 krral. E héten behozatott mindennemű gabonából összesen 219,900 mérő, elszállittatott, 29,700 mérő ; január 1 től behozatott mindössze 11.421,200 mérő, elszállittatott 1.127,400 mérő. Liszt. Az üzlet e héten nem csak nem javult, hanem határozottan roszabbult s bár malmaink ár­engedésre szánták magukat, a vételkedv még­sem emelkedett, kivitelről magas áraink mellett szó sem lehet, s most a belfogyasztás is nagyon szűk korlátok közé szorult, a vidék nem vásárol, állítólag, mert já­ratlan utak lehetetlenné teszik a szállítást, valósággal azonban alkalmasint azért, mert a vidék elegendően el van látva, mi abból is kitűnik, hogy vidéki mal­mok Pesten kínálgatják lisztjeiket. Az utolsó jegyzés szerint: 0. számú 15 frt 80 kr., 1. sz. 15 frt 40 kr., 2. sz. 14 frt 80 kr.,3.­­ sz 14 frt 30 kr., 4. sz. 13 frt 80 kr., 5. sz. 11 frt 80 kr., 6. sz. 9 frt 80 kr., 7. sz. 9 frt., 8. sz. 8 frt., finom korpa 2 frt 80 kr. má­zsánként. Gyapjú nagyon csendes, a marhavész foly­tán több állam részéről kiadott szállítási tilalmak is nehezítik a forgalmat; készleteink elég jelentékenyek, de kevés figyelemben részesülnek s csak néhány száz mázsa adatott el, nagyrészt vargaczigaru 58—62 forinttal­ be r té 8. Az üzlet élénkült, a behajtás nagyon erős, de a vételkedv is emelkedett s a forgalom jelen­tékeny mérveket öltött, kissé szilárdabb árak mellett. Behajtatott Magyarországból és az aldunai országok­ból összesen 14,090 darab, eladatott külföldre és bel­­fogyasztásra 12,140 db, készletben maradt 48,450 db. Az árak fontonként: magyar és szerbvidéki váloga­tott 27—28 kr., romániai 27—27 V» kr., kivitelre va­ló 28--287, kr. Szalonna. Újabb készítmény tömegesen jut­ván a piaczra, a tulajdonosok engedékenyebbek lettek , a forgalom nagyobb terjedelmet nyert , vidéki ké­szítmény 28­7, frt, városi 3271 frt, fristölt 34—35 frt mázsánként. — Disznózsír változatlanul lanyha csupán napi szükségletre kerestetik ; hordóval 33—34 frt, hordó nélkü­lI74—32 frt adatik meg, amerikai 30 frton kínáltatik. Szesz. A spekuláczió még mindig szünetel ugyan, de a fogyasztás élénkült s az árak szilárdak maradtak ;uj módú 55—557» bron vétetett, újpesti gyártmány 587g kr. — Szilvapálinka, jó minőségű folyvást kedvelt czikk s 24—25 írton, szerémségi 30 írton, valódi törkölypálinka 21—22 írton vétetik. Méz csupán helyi fogyasztásra vétetett 207»— 21 frttal; bánsági sejtméz 20 frton kapható. — Vi­asz behozatott mintegy 90 mázsa rozsnyói s 80—81 frttal adatott el. Szilva kissé csendesebb s a forgalom főleg alsóbbrendű áru körül birt némi élénkséggel; bosz­niai hordóáru, jó minőségű 12 frtra tartott, silányabb 10 frton adatott, szerbiai hordóáru 11 frton, zsákáru 10—107» frton vétetett; a forgalom mintegy 5000 mázsára rúgott. — Szilvalekvár csak kicsiny­ben jutott forgalomba 117»—frttal mázsánként. G­u­b­a­c­s csendes, csak kisebb szállítmányok érkeztek és vetettek 1177—12 frttal köbölenként; elsőrendű 12 —13 frton kapható, de a minőség ki nem elégítő , ezért a kereslet csekély. Nyers bőr folyvást lanyha, az árak hányat­lanak ; a névleges jegyzés szerint ökörbőr 68—72 frt, német tehénbőr 78—82 frt mázsánként magyar tehénbőr 22—26 frt, lőbőr 117­ írt páronként. — Juh-, bárány- és kecskebőrökben szintén nagyon csen­des volt az üzlet s összesen alig 15,000 darab ada­tott el és pedig német birkabőr 3 frt 20—80 kr. pá­ronként, szerb és török 120—140 írt 102 dara­­bonkint. — [Oroszország kiviteléről.] Szent­­pétervárott a földrajzi társaság gyűlésén meglepő adatok olvastattak föl. Megdöbbentő hatást szült azon tény konstatálása, hogy Oroszország nyers termény­­kivitele a krími háború óta nagy mértékben hanyat­lott. Vas- és vasgyártmányok tekintetében Angol-, Svéd- és Poroszországok messze fölülkerekedtek, mert Anglia és Poroszország gazdag kőszénbányáik segélyével jobban és könnyebben gyárthatnak, Svéd­országból pedig könnyebb az elszállítás, len és ken­der, mel­lyel a krími háború előtt Oroszország majd­nem kizárólag látta el Európát, most már szin­tén kevesebb vitetik ki; Olaszország és Ausztria hatalmas versenytársaivá lettek, Amerika pedig a phillipi szigetekről látja el magát. Gyapjú és fag­gyú tekintetében Ausztrália és Amerika szorította háttérbe Oroszországot, míg a gabnakivitelnél most már Egyptommal, Romániával, Amerikával és Magyar­­országgal kell küzdenie.­­ Mindezt számokkal mu­tatták ki s a hatás igen leverő volt, mert ipartermé­kek kiviteléről Oroszországból szó sem lehetvén, a nyerstermények kivitelének apadását az ország ter­melő erejének hanyatlására vélik magyarázhatónak. Felelős szerkesztő: Rákosi Jenő. KÖZGAZDASÁG. [Terményüzleti hetiszemle.] Pest, decz. 15-én. Az időjárás, mely e héten nem öltött télies jelleget, fagynak, hónak nyoma nem volt s minden oldalról jelentik, hogy a fák nemcsak zöldelnek, ha­nem gyümölcsöt is hoznak másodízben, míg a veté­sek aggasztó módon fejlődnek. A jég hiánya némely iparágb­an érezhető csapás kezd lenni, a sörgyártás különösen megakadt s csak a tavalyi készletek ma­radványaiból tengődik. A folyók vízállása kedvező, sőt egyes kisebb vizek áradással is fenyegetik a vidé­ket ; a hajózás egyelőre még akadálytalanul foly­­tattatik. A galinaüzlet külföldön e héten határozot­tan lanyha irányzatba csapott át, miután kitűnt, hogy Pest, 1872. Nyomatott Kertész Józsefnél (Városház-tér 3. sa. II. udvar.) Ráth Mór ünnepi ajándékokra alkalmas leg­újabb kiadásai: Rákosi Jenő szinművei. 2 kötet. Tartalom : Sziore szint. A szent korona varásza. Az aradi vér­nap. A krakói barátok. Aesopus. Pompás diszkötés­­ben 4 frt 40 kr. Dötke. Faust. Forditotta Rőczy L­ajos. Disz­­kiadás. Pompás diszkötésben 3 frt 20 kr. Diszkötés­­ben Kaulbach fényképeivel 4 frt. Szász Károly, műfordításai. Teljes kiadás. Három kötetben. Pompás diszkötésben 8 frt. Tompa mih­ály. figrai költeményei. 3 kötet. 3 pompás diszkötésben 6 frt 60 kr. Tompa mirály. Kibeszélő költeményei. 3 kötet. 3 pompás diszkötésben 6 ft 60 kr. Arany János összes költeményei. Uj ki­adás hat kötet. 6 pompás diszkötésben, a költő arcz­­képével 12 ft, 3 pompás diszkötésben 10 ft 50 kr. Arany János kisebb költeményei. 2 kö­tet. Pompás diszkötésben 4 ft 50 kr. Arany János nagyobb költői elbeszé­lései. (Toldi, Toldi estéje, Buda halála, Murány ostroma.) 2 kötet. Pompás diszkötésben 4 ft 50 kr. Vörösmarty kisebb költeményei. Telj­es gyém­ántkiadás. Pompás diszkötésben 3 ft 60 kr. R. Eötvös József. A Karthausi, Ajándék­kiadás pompás diszkötében 3 frt 50 kr. Oreguss Ágost tanulmányai. Két kötet. An­gol kötésben 6 ft. Horváti­ Mihály. Magyarország függet­lenségi h­arczának története S48/49- ben. 2-ik átnézeti kiadás. 3 testes kötet. Ajándék­­kiadás diszkötésben a szerző fényképezett legújabb arczképével 15 frt. Toldy Ferencz. Irodalmi beszédek. Két kötet Angol kötésben 5 frt 60 kr.

Next