Reform, 1874. szeptember (6. évfolyam, 239-268. szám)
1874-09-16 / 254. szám
úgynevezett „Hegyköz“ vagyis Biste, Kis-Kázmér, Vily, Mátyásháza, Felső Regmecz, Radvány, Alsó- Regmecz, Pálháza, Mikóháza, Kovácsvágás, Huta, Komlóska, Baskó, Erdő-Horváthi és Szína községekre nézve elismerjük ugyan, hogy azok Baskó és Szína kivételével, melyek természeti fekvésüknél fogva megyénktől el nem szakithatók, Zemplén megye által könnyebben és a lakosság kényelmének inkább megfelelőleg lennének adminisztrálhatók; de minthogy ezen vidék elszakitása által Abauj vármegye úgy területéből, mint adóképességéből tetemeset veszítene és ez által fönmaradhatása veszélyeztetnék, csak azon esetben adhatnék ezen vidéknek Zemplén megyéhez csatolásához megegyezésünket, hogyha ezen terület által nagyobbodandó Zemplén megyének hasonló körülmények és helyrajzi viszonyok között fekvő községei átkebeleztetése által megyénk kárpótoltatnék. Ily községek pedig a Zemplén megyében fekvő Alsó- Golop, Monok, Megyaszó, Kis-Dobsza, Horpoty és Csanátos községek, melyek Zemplénmegye többi községeitől emelkedett part által vannak elkülönítve, s helyrajzi fekvésük szerint is Abauj megye kiegészítő részéül tekinthetik. Felső-Golop községnek megyénktől leendő elszakítását, miután az azon alul fekvő, s épen most nevezett községeknek is e megyéhez leendő csatolását szorgalmazzuk, de ettől eltekintve, annak jól fölfogott saját érdekéből is elleneznünk kell. Hasonlóképen ellenezzük Onga községnek s az ahhoz tartozó Ijfalu pusztának Borsod megyébe leendő átkebelezését, főleg azon okból, mert azok egyenes államadója 7063 frt, elszakitásuk tehát megyénk pénztárát pótolhatlan veszteséggel sújtaná. Diezháza és Szinamár pusztáknak Borsod megyéhez leendő csatoltatását, tekintve, hogy ezt önmaguk is kérelmezik, mi is méltányosnak tartjuk. Torna vármegyének önálló fennmaradhatása ellen nem nyilvánítunk ugyan véleményt, azon esetre azonban, ha más megyével leendő egyesíttetése a törvényhozás által kimondatnék, kijelentjük, hogy természeti fekvésénél fogva csakis Abauj vármegyével egyesíthető, mely esetben Tornavármegyét testvéries szeretettel fogjuk üdvözölni, jóllehet ez egyesülésből előny semmi esetre sem, hanem csak teher fog reánk háramolni. Kassa-Hámor, Opáka és Béla e megyebeli községeket pedig, miután Abauj megye községeitől magas hegylánczolat által vannak elválasztva, Szepes megyéhez kérjük csatoltatni. Kraszna megye szeptember 7 én tartott évnegyedes rendes közgyűlése a megyerendezés tárgyában egyhangúlag azon határozatot hozta, hogy Krasznamegye önállóságát a jövőben is föntartatni óhajtja s ez értelemben föliratot is intézett a belügyminiszterhez. Beregmegye képviselőtestülete 1. hó 9 én tartott ülésén tárgyalta ez ügyet, s Beregmegye további föntartása iránt föliratot intézett a belügyminiszterhez, melyből közöljük a következőket: Bereg megye jelenleg f önálló viszonyai mellett is képes közigazgatási szükségleteit állami egyenes adója után esendő 20-ból pontosan fedezni; erre azonban még inkább képesítve leend, ha nagyméltóságod a beszögellő területek hozzánk csatolása iránti véleményes javaslatunkat méltánylatra érdemesíti; másrészről pedig, ha az adókataszter behozatala által egyenes adónk emelkedése beáll. Azt föl kell továbbá említenünk, hogy, habár Bereg megye az önálló fönállhatás kellékeivel most is bír, de a közigazgatási költségeket évről-évre könnyebben fogja viselhetni, midőn a 15 évi adómentességet élvező területei is adóztatás alá kerülnek. A kikerekítésnél a be- vagy kiszögellések lehetőleg megszüntendők lévén, a Tisza folyó által megyénkhez berekesztett s összesen 6269 frt 83 kr. egyenes államadót fizető Eszeny, Szalóka és Aghtelek szabolcsmegyei községek, továbbá a Borzsa folyó által szintén megyénkhez berekesztett alsó Earaszló, felső Karaszló és Rosztoka ugocsamegyei megyénkhez lennének csatolandók. Ha azonban országos érdekek úgy kívánnák, a mi érdekeinkkel sem ellenkeznék Ugocsa megyével leendő egyesíttetésünk Beregszász székhellyel, melynek vasutai és közutai a gyors igazságszolgáltatásnak biztos zálogát képezik. Heves megye közgyűlése elfogadta a közgatási szakosztály véleményét, mely a nagyobb szervezést és rendezést nem tartja szükségesnek, sem a Tiszát nem tartja gátnak arra nézve, hogy a Tiszán túl levő községek továbbra is Heves megyéhez kapcsoltassanak, csak a szélek kiigazítását látja jónak. Ha a szükség úgy kívánja azonban, hajlandó áldozatra, azon föltétel alatt, hogy több község ne vétessék el Heves vármegyétől, mint a mennyi az alakítandó megyék kikerekítéséhez szükséges, s hogy ez átengedett községekért területi kárpótlást kapjon és pedig nemcsak a miniszteri tervezet szerint 10 borsodmegyei községet, hanem ezenfelül 11-et s a tiszántúli részből is 10-et, nemkülönben Gömör és Nógrád néhány beszögellő községét. Ezután Horánszky Nándor védelmezte Szolnok kérelmét, mely szerint a Jászság és Kunságnak Külső-Szolnok megyébe beszögellő részeiből új megyét óhajt alakíttatni Szolnok székhellyel. Egyúttal elfogadja Rády határozati javaslatát, ki Heves vármegyét akar Gyöngyös székhellyel és Szolnok megyét Szolnok székhellyel s e két megye nyerné el a Jászságot. Szavazás alá kerülvén a dolog, 204 szóval 96 ellen a szakosztály javaslata fogadtatott el. Tornamegye közgyűlése feliratában szintén az önálló fönmaradás mellett nyilatkozott, jóllehet egész Tornamegyében nincs oly község, mely bármily csekély számú tisztviselői kar számára elégséges lakással rendelkeznék; e megye tehát már ez oknál fogva sem bir az önálló lét föltételeivel. A tisztviselők nagy része jelenleg sem lakhatik Tornán, hanem a vidéken, sőt a főispán a törvényhatóság területén kívül lakik. Szepesmegye bizottsági gyűlése föliratában Lőcse, Késmárk és Gölniczbánya sz. kir. városok és a 16 szepesi városnak a megyével leendő egyesítését kérelmezi. A 16 szepesi város bizottsági ülése ellenben az egyesítés ellen nyilatkozott, mint a mely a polgári elem vesztét vonná maga után, de továbbá a városok polgárai, kik 100,000 frtnál több adót fizetnek, a közigazgatási költségek fedezésére önmaguk is képesek. Az említett három sz. kir. város szintén a beolvasztás ellen nyilatkozott. Háromszék közgyűlése szeptember 9-én tárgyalta a megyei kikerekités tárgyában a belügyminiszterhez intézendő föliratot, melyben számadásokkal kimutattatik, hogy miként alakul a költségvetés, ha a belügyminiszter által megjelölt városok és Felsőfehér megye beszögellő része a székhez csatoltatnának; kimutatik továbbá az is, milyen lenne a költségvetés megint az esetben, ha még azon területek is a székhez csatoltatnának, melyeket a miniszter által javaslatba hozottakon fölül maga a szék óhajtana bekebeleztetni; ilyenek Hétfalu, mely korábban is ide tartozott, nemkülönben Bordocz fiuszék, mely törvényszékileg most is a székhez tartozik s kérelmezett is a bekebeleztetésért mindkettő; ilyenek továbbá Kászonszék és Felső-Fehér megyének nemcsak a miniszter által kijelölt részei, hanem az egész hídvégi és peselneki járások. A felirat azonban sérelmesnek találja a miniszternek azon szándékát, mely szerint az egyetlen brassó-ojtozi államutat is a szék kezelése alá akarja adni, mert ez útvonal közvetítvén a kereskedést kelettel, az úgy e szempontból mint hadászati tekintetből is inkább állami mint megyei érdekeket szolgál. De továbbá Háromszéket vasút sehol sem érinti, s az eddigi tervek szerint nem is fogja érinteni; a fölirat szerint tehát méltányos, hogy a szék legalább ez egyetlen útvonal föntartása alól fölmentessék. KÜLFÖLD, Budapest, szeptember 15. A franczia köztársaság elnöke közelebb fogadá az újonnan kinevezett spanyol követet Vég a de Armijo marquist. A kihallgatásnál jelen volt Cissey tbk, kabineti alelnök, Decazes herczeg külügyminiszter s a marsall törzskara. A követ átnyújtotta megbízói levelét s a következőket mondá: „Elnök ur! Serrano marsall, de la Torre herczege, a végrehajtó hatalom elnöke Spanyolországban, megbízott engem e sorok txczellencziáinak átnyújtására, melyek engem önnél Spanyolország teljhatalmú rendkívüli követévé kineveznek. Nagy megelégedésemre szolgál láthatni azt, hogy a két állam közt a hivatalos érintkezések helyreállíttattak, s én reméltem, hogy ez egyetértés hozzá fog járulni ama háború mihamarábbi bevégzéséhez, mely a Francziaországgal határos spanyol tartományokat pusztítja. A hatalmak ama ténye, hogy a spanyol kormányt elismerték, hála az eszközöknek, melyek fölött Spanyolország rendelkezik, hathatósan fog a béke megszilárdítására hatni, mi ez idő szerint a spanyol nép legnagyobb s legjogosultabb óhaja egyszersmind. E béke fogja szülni a polgárháború iszonyaival jelenleg annyira sújtott országban a fölvirágzást, mi sok okból Francziaországnak is érdekében fekszik. Szerencsésnek fogom magam érezni elnök ur, ha a spanyol nép óhajának megfelelőleg, a jó viszonyt, melynek Spanyolország s Francziaország közt mindenhatőn kell állnia, megszilárditom. Ebbéli reményemet kifejezvén s építve a jóakaratra, melylyel exczellencziád engem fogadni szives volt, van szerencsém elnök úrnak a megbízó levelet átadni.“ Mac Mahon elnök erre a következőkben válaszolt ,,én meg lehet győződve, követ ar, óhajomról, hogy a két állam közti jó viszonyt föntartani akarom. Én nem szűntem meg soha a legjobb akarattal csüggeni Spanyolország boldogulásán, mely minden európai államra , de kivált Francziaországra nézve oly fontos. Egyébiránt legyen meggyőződve, hogy missziója teljesítése körül bennem mindig jóakaró segédtársat találank.“ A Don Carlos s Cabrera tábornok közt fölmerült viszályra vonatkozólag a Times egy levelezője jelenti Hendayeból . A mint látszik, a spanyol trónkövetelő államminisztere ezelőtt 14 nappal kiadott körlevelében azon karlista tisztekre czélzott, kik elhagyták seregüket s valószínűleg Francziaországban tartózkodnak most. Ezeknek meghagyatott, hogy minden késedelem nélkül térjenek vissza Spanyolországba , jelentkezzenek azonnal a főhadiszálláson; ellenesetben kaszírozottaknak fognak tekintelni s mint szökevények köröztetnek. E tényt a következő előzmény magyarázza meg. Cabrera sógora Don Polo nemrégiben Don Carlos főhadiszálláson volt a több főtisztegyütt arra akarta bírni a trónkövetelőt, hogy Corregaray-t bocsássa el. Don Carlos vonakodott e kívánságot teljesíteni. Erre Don Polo s Cabrera jtöbbi hívei elhagyták a tábort s átmentek a franczia határ^•■pignan, Pan, Bayonne s más helyeken telepedtek meg. A trónkövetelő erre bayonne- i juntája utján a basses-pyrennesi prefektushoz a Francziaországba menekült Cabrera-tisztek névjegyzéket küldő azon megjegyzéssel, hogy e tisztek karlista összeesküvők. A prefektus arra kéretett fel, hogy a menekült összeesküvőket a határról eltávolítsa s az ország belsejébe internálja. Ebből kitűnik, hogy Don Carlos és Cabrera közt a szakadás teljes s a „Cuarte Real“ karlista közlöny nagy szerencsétlenségnek jósolja a karlista ügyre azt, hogy Cabrera-t boltnak kell tekinteniük. Az ütközetről, melyet Dominguez köztársasági tábornok Castella-nál a karlisták ellenében megnyert s mely Puycerda fölmentését vonta maga után, részletesebb tudósítások fekszenek előttünk. A karlisták Saballs vezérlete alatt 6000-en voltak, de a sürü ködben két tűz közzé szorultak s óriási veszteséget szenvedtek ; 76 halott s igen sok sebesültek hagytak a csatatéren. A karlista csapatok, melyek Ripoll-nál álltak, a csata folyamán elveszték összes tüzérségüket, Isaballs e veszteség fölött iszonyú haragra gyűlt s újabb rohamot tervezett Puycerda ellen. Tegnapról kelt táviratok szerint Saballs e támadása csakugyan sikerült is, s Saballs elfoglalta a várost, melyből a lakosok a már kiáltott kétszeri ostrom folytán majd mind elköltöztek. A legújabb hírek szerint azonban a karlisták azon tanakodnak, fölégessék-e Puycerdát vagy sem. Ebből pedig az következik, hogy a határváros kezeik közt van. Miképen jutott oda? Elvették-e a köztársaságiaktól, avagy ez utóbbiak odahagyták-e ? nem tudni. A Németországból kiűzött dán alattvalók ügye nagy izgalmat szült Dániában. Valamennyi dán lap vezércikkben emlékszik ez esetről s arra mutat, hogy a porosz kormány eljárása a Schleswigből, illetve Németországból kiűzött dánok ellen törvénytelen volt s erkölcsileg jogosulatlan. Az egész sajtó egyhangúlag azt hangsúlyozza, hogy a dán kormány diplomácziai után a német kormány által elrendelt e kiutasítások ellen tiltakozzék. A „Standard“ nak pedig távírják Kopenhágából, hogy a „schleswigi kérdés“ máris komoly színezetet öltött. A naponta előforduló kiutasítások s a német sajtó heves czikkei Dánia ellen, a status quo-t lehetetlenítik a a dániai közvélemény represszariákat kíván a német alattvalók kiűzése által. A St. Peterb. Viedomosti az orosz postafoglalkozik, s a postakezelést özönvíz előtti állapotúnak, lassúnak, következetlennek s a jelenkor igényeinek meg nem felelőnek találja. Kíméletlen kárhoztató ítéletet mond főképen az anomália fölött, hogy egyenes gőzhajózás vagy vaspálya által összekötött főpontok, például Szent Pétervár-Odessa s Odessa-Kercs-Baku között a postaközlekedés nem az egyenes és természetes legrövidebb vonalon, hanem ennek kerülésével a tekervényesebb és hosszabb, fölösleges idővesztésbe kerülő régi postautakon történik. Kifogást tesz a postahivatalnokoknak helyenkint észlelhető nagy száma ellen, s bizonyos kárörömmel hivatkozik a tényre, hogy a pétervár-moszkvai vaspálya kiépítése után a posta e két főváros között még nyolcz éven át a régi országutakon járt, mert az illető főigazgatóság ez idő alatt nem ért rá az előbbi postajárásnak a vaspályától feltételezett módosítására vonatkozólag a megkívántató javaslatot elkészíteni. Nézete szerint ez a tény kirívó mintaképe az orosz postakezelés rendetlenségének. A részrehajlatlanság színének megóvása okáért a lap a roszalások közepette szűk marokkal hint dicséretet és helyeslést a közigazgatás ez ágában egy idő óta végbement reformok útjára. A Birzevyja Viedomosti szerint a khersoui kormánykerület képviselőtestülete a pétervári kormánynál Dél-Oroszországra vonatkozólag a kötelezett átalános erdőtenyésztés végett és a magánerdők pusztítása ellen hathatós rendszabályok életbeléptetését sürgeti. Ezen lépés szintén látszik igazolni több orosz lap azon föltevését, hogy a déloroszországi menovitákat és német gyarmatosokat nem annyira az átalános hadkötelezettség miatti elkedvetlenedés, mint inkább a talaj kimerülése — az ismétlődő szárazság folytán — indítja tömeges kivándorlásra. Közép-Ázsiában a kokandi khánságban lázadás ütött ki. A khán, kinek katonái tömegesen megszökdösnek, orosz segély után fordult. A Khina és Japán közt kitört ellenségeskedésekre vonatkozólag orosz részről azt beszélik, hogy Khina ezt csak ürügyül használja nagyobbszerű hadikészülődésekre Oroszország ellen, mert mint bizonyost állítják azt, hogy Khina és Japán a Kormosasziget ügye eldöntését egy jury-re bízta, mely kizárólag khinaiakból s japánokból áll. Az afghanisztáni háborúra vonatkozólag angol lapok azt írják, hogy Oroszország a felkelő Jakub khánt (az uralkodó fia) vette oltalma alá, míg az angolok az uralkodó emírhez állottak. orvos által, későbbi időkben leleplezett tényben rejlik, igen egyszerű megfejtése annak, hogy miért tiltotta meg Frigyes mint király, testének halála után való fölbonczolását; megfejti továbbá e tény Frigyes és szerencsétlen hitvese közti viszonyt is. Hatása azonban sokkal messzebb kiterjedt. Családi élettől megfosztva, megfosztva szintúgy mindazon élvezetektől, a melyeket eddig elé vad kicsapongásaiban talált vala, oly ösvényekre tereltetett a tett- és dicsvágyó királyfi önkénytelenül, amelyektől mindaddig idegenkedett. Eleve az által igyekezett névre szert tenni, hogy a kor szellemi notabilitásait körébe vonta. De e fényes körben utóvégre is csak szenvedőleges szerep jutott neki osztalékul, mellyel meg nem elégedhetett. Atyjától örökölt „szálas“ katonái kéznél voltak. Ausztriának teljes gyámoltalansága VI. Károly halála után ingerléleg intett; miért ne próbálta volna tehát meg a tettszomjas ifjú fejedelem, hasznát is venni a „szálas“ katonáknak ?“ A német tudós itt idézett nézete lényeges támaszt nyer a tényben, a melyről szintén szívesen hallgat a berlini történészi„iskola“, de a mely azért nem kevésbé ismeretes, hogy t. i. a későbbi nagy hadvezér és országfoglaló az első csatából, a melyet Mollwitznál az osztrákok ellen vívandó vala, a szónak teljes értelmében megfutamodott, vezéreire bízván a győzelem aratását. Később megszokta a puskapor szagot; a szerencse híven kedvezett neki, csatáról csatára vive őt. De valószínűnek tetszik, hogy míg Mollwitznál, ahol osztrák történészek szerint „avas puskavessző győzedelmeskedett a fából készült vessződön“ — még maga sem gyanítá az „egyetlen“, hogy valaha a hadi hősök, a hódítók sorába helyezendő öt sorsa. Uj pályáján napról-napra leplezetlenebbül tört elő II. Friedrich benső természete, jellemének igazságellenes sajátsága. Hűség, barátság, az adott szó, eskü vagy kötés szentsége, II. Frigyes előtt üres, haszontalan fogalmakká sülyedének le. Hisz ott áll vezérelvének hű kifejezése Frigyes hírhedt levelében Podewill miniszteréhez, amelyben figyelmezteti tanácsadóját, az „egyetlen“, hogy „ha nyereséggel jár becsületesnek lenni, az leszünk ; és ha bolondítani kell, hát legyünk csalárdak.“ így gondolkozott, igy cselekedett a „nagy“, az „egyetlen“ király nemzetközi dolgokban, ez volt diplomácziájának alapeszméje, amelyet meg nem tagadott soha ! Az ily alapeszmének természetes egyéb eszköze nem lehet, mint: hitszegés, árulás, erőszak! Kiváltkép a két első eszköz kezelésében valóságos virtuozitásig vitte Voltair koronás barátja. A külföld uralkodói körül csak úgy hemzsegtek II. Frigyes kémjei. Winterfeldnek azt írja 1756 iki deczember 22 én : „Bírnom kell a hadjárat tervét Bécsből; három lemezfutom van ott, de ebből mentül többre van az embernek szükség.“ Későbben, 1757. 15. január alatt igy ir hasonló czélban : „A mi a papot illeti, megmondhatom bizalmasan, hogy kettőm van már Bécsben ; de a mi a Brown-féle irodában (a főhadiszállás) lévő embert illeti: vele szemben ne kíméljétek a pénzt.“ Tudva levő, miszerint kényszeríté később Brownt, fegyverlerakásra, a megadásra. S amiként itt nyilatkozik, minden más cselekvésében is látjuk a „sans-souci bölcset“ híven követni ama hírhedt jezsuita morálját, amely szerint „minden eszközt szentesít a szél!“ Akárhány „német alapossággal“ irt történeti munkálatban olvashatni egy Mária Terézia és Mdmo Pompadour közt állítólagosan folyt levelezésről, ahol körülményesen elmeséltetik, miként becstelenné önönmagát a nagy fejedelemnő az által, hogy per „kedves Cousine“- m szóktá meg az elvetemedett courtisanet leveleiben. Klopp-Ono hires „der König Friedrich II. von Preusen und seine Politik“ czimü munkájában kimutatja, hogy az egész érintett levelezés nem egyéb, mint Frigyes egy gyalázatos koholmánya, a nagylelkű fejedelemnő lealacsonyitására, rágalmazására számitva. Mária Terézia a mint Mercy d’Argenteau legújabb időben (Deutu, Paris) Arneth által közöltetett titkos levelezéséből is tisztán kiviláglik, soha egy betűt sem irt XV. Lajos nevezett ágyasának ! De igenis nem átalkodott Frigyes a „nagyon szeretett“ franczia király egy másik barátnéjának Chateauroux herczegnőnek levelében és más módon is nagyon alázatosan hízelegni, sőt még sokkal alantabb rangú hölgyek kegyét is lesni. Többek közt egy bizonyos „Madame Theresenek“ virágcsokrot, sajátkezű billet-doux kíséretében küldött Párisba. Ami Pompadour asszonyságot magát illeti, szívesen megbarátkozott volna vele is az erkölcsös brandenburgi sarjadék, csak kellett volna neki! Ugyanis történelmi tény, miszerint több ízben emlegetett nővérét, a Bayreuthi őrgrófnét magát bízta volt meg Frigyes, hogy „meghódítsa“ számára a hatalmas kegyencznő jóakaratát; egy fél millió tallért szánt az élelmes fukar a becses áruczikkért, sőt még följebb is alkudtatott volna magával, ha — kegykeresése határozottan vissza nem utasittatik egyszer mindenkorra a Louvreban! KÜLÖNFÉLÉK. Budapest, szeptember 15. [Hivatalos.] A m. kir. igazságügyminiszter Baics Milos nagy-becskereki kir. ügyészt hasonló hivatali minőben a zombori kir. törvényszékhez ; Ilollósy Pál oravictabányai kir. törvényszéki végrehajtót saját kérelmére az ottani kir. járásbirósághoz ; Kelecsányi Percncz zólyomi kir. járásbirósági végrehajtót hasonló minőségben a beszterczebányai kir. járásbírósághoz helyezte át. — Aza. kir. pénzügyminiszter Grafi Frigyes adóhivatali ellenőrt adószedővé, Boros Domokos adóhivatali ellenőrt adótárnokká nevezte ki. — A mármaros-szigeti m. k. bányai jószágigazgatóság által a szigeti sószállitó hivatalnál rendszeresített I-s. almázsatiszti állomásra Bessze Ferencz almázsatiszt előléptettetett, — a II-ik almázsatiszti állomásra Gluskievicz József almázsatiszt, a IIl-ik almázsatiszti állomásra Zankó János szlatinai sóbányahivatali segédjelöt neveztettek ki. [Ő felsége a király] holnap érkezik Budapestre a brucki táborból s 2 napi itt idözése után az aradi hadgyakorlatokra elutazik. [A király anekdotáz.] A brandeisi hadgyakorlatok alkalmával az uralkodó környezetének a következő adomát meséli el: „Egy csata alkalmával a sereg parancsnoka megbízott egy tisztet, hogy egy kis temetőt körömszakadtáig védelmezzen a támadó ellenséggel szemben s csak a legvégső esetben húzódjék vissza a közeli erdőbe. De ez utóbbi állomását aztán semmi áron se adja föl. A csata után a tisztet sehol sem találták, sem a temetőben, sem a kertben ; végre megtalálták egy közel levő korcsmában. A parancsnok természetesen maga elébe rendeli s mérgesen förmed rá: „Miért nem védelmezte ön a temetőt, amint megrendelem? — „Lehetetlen volt az, az ellenség igen erős volt.“ „Akkor legalább az erdőben állást foglalhatott volna.“— „De hogy eshetik az, hogy a közel korcsmában megmaradhatott ön?“ — „Mert azt jól tudtam, hogy a korcsmából engem ugyan senki sem hoz ki.“ Az uralkodó mosolygott, midőn az anekdotát elvégző, hallgatói szintén. Csak egy nem mosolygott a környezetből, egy szakasz parancsnoka, ki a végbement hadgyakorlat alatt egy pozicziót nem épen kifogástalanul védelmezett. [Személyi hírek.] A toszkánai nagyherczegnő, ki néhány nap óta a fővárosban időzött, ma reggel Bécsbe utazott. — Ifj. Zichy József gróf közlekedési miniszter múlt éjjel Bukarestből Brassón Bá4is-Kapuson át Nagy-Szebenbe érkezett s azonnal tovább utazott Budapestre. — Türr István tábornok ki már hosszabb ideje volt távol a fővárostól, tegnap visszatért Budapestre. [Királyné őfelsége Wight szigetén] — mint a Kölln. Zig-nak Londonból írják ■— naponkint rész vesz a vadászatokban, melyeket tiszteletére a szigeten rendeznek s kiválólag fiatal rókákra szeret vadászni. Közelebb nagyszerű akadályversenyt rendeznek ott tiszteletére. Ő felsége naponkint rendes sétalovaglást tesz a szigeten, s átalán igen jól érzi magát. [Ujlaki iskol a ház.] Az újlaki iskolaház szűk lévén, a fővárosi hatóság egyezség útján megszerzi a szomszédos Jäger és Millacher-féle házakat, hogy az iskolaház kellően bővíttessék. A tanács az újlaki iskolaszékkel együtt következőleg állapítá meg az iskola programmját: 12--14 tanterem, 14 láb magas, egy nagy rajz- és tornaterem, ez utóbbi 18 láb magas, egy iroda, egy értekezleti szoba, egy igazgatói és egy szolgai lak. A tervek megrendelésével Békey Imre tanácsnok bízatott meg. [Templom-biztosok.] A fővárosi r. kath. templomoknál eddigi szokás szerint egy-egy tanácsnok volt kiküldve hatósági biztos gyanánt, kinek föladata időnként az anyakönyvek helyes vezetéséről meggyőződést szerezni. Róth József budapesti esperes indítványa folytán a fővárosi tanács ezen szokást föntartani határozta, s a fővárosi plébániák templomaihoz következő torul: A várbeli és tanácsnokokat küldé ki bizkrisztinavárosi templomokhoz dr. Funk Kálmán, a tabáni és vízivárosi Szt-Anna plébániához Petrovics Szilárd, az újlaki és óbudai templomokhoz Alkér Gusztáv, a belvárosi plébániához Rupp Imre, a lipótvárosihoz Békey Imre, a terézvárosi és rókusihoz Havas Pál, a józsefvárosihoz Kasenczky József,a ferenczvárosihoz Hamza Máté tanácsnokokat. [Városi fogyasztási adó.] A száraz vámoknál az állami pénzügyőri közegek által beszedett fogyasztási adópótlékról a pénzügyminiszter a napokban küldi meg a fővárosi hatóságnak a kimutatást, mely szerint az első félévben a főváros részére befolyt fogyasztási adó 331,000 frtot tesz ki, melyből az előlegek levonása után a fővárost még 181,000 frt illeti. A fogyasztási adó bevétele e szerint jelentékenyen apadt, különösen tűzifa és a bor után. Ez utóbbi czikknél az apadás annál feltűnőbb, mert a közvágóhidi bevétel folyton emelkedik, ami arra mutat, hogy az elsőrendű élelmi czikkek fogyasztása a fővárosban folyton emelkedik. A bor után befolyt fogyasztási adó csökkenését azon körülménynek tulajdonítják, hogy a fővárosban is igen sok helyen és nagyban gyártják a mesterséges bort, mely szőllő levét soha sem látta, s mely fogyasztási adó alá nem is vettethetik. [Értesítések.] A pesti ref. felső leányiskola megválva Kalocsa Róza leánynöveldéjétől, f. évi október elsejétől kezdve szénatér 6. sz. alatti épületben leend. A beiratások ez intézetbe f. hó 20 án kezdődnek és bezárólag október 15 -ig tartanak. — Kalocsa Róza leánynöveldéjében (országút 39. az. alatt) a beiratások f. hó 20-án kezdődnek. Növendékek egész ellátásra, félkosztra, vagy csak bejárókut is fölvétetnek. Intézeti programmok a t. szülők rendelkezésére állanak. — A ro. gazdasszonyok őrsz. egyletének szeptember havi választmányi ülésében számos segélyezési és árva leányfölvételi kérvény elintézése után bejelentetett : Budapest hatóságától 3 arany, Kasovszky Józseftől 3 ezüst forint, Wimmer Antaltól 10 írt, mely adományok a legjobb tanulók közt kiosztandók. — Frohner Jánosné közbenjárása folytán Renzlovarda-igazgatótól egy előadásra ingyenjegyek a gyermekek részére, Nadányiné kérésére Luczenbacher Pált öl fát és Hirschler a császárfürdőbe ingyen fürdésre jegyeket ajánlottak föl, mindezen adomány hálás köszönettel fogadtatott. Továbbá bejelentetett, hogy az egylet Gubits Andrásné által hagyományozott 500 írtról hivatalosan értesittetett, végre Szalkay Emma kisasszony Pozsonyból megválasztatott a német nyelv és női munka tanítására. [Kórházi osztályorvosi állomás.] A Karak-kórházban dr. Horváth György halála folytán egy osztályorvosi állomás üresedvén, erre nyilvános pályázatot hirdet. Az osztály ideiglenes vezetésével dr. Réczey Imre alorvos bízatott meg. [Vasúti baleset.] A déli vaspálya tegnapelőtti esti vonata Tárnok Mártonnál kisiklott, minek következtében a csatlakozás Új Szőnynél nem történhetett meg. A tegnap esti S/^ órára várt vonat sem érkezett meg, hanem csak ma reggel 6 órakor jött Budára. Hogy ez utóbbi késedelem összefüggésben áll-e a fentebbi kisiklással, azt a N. P. Journal — melyből e hírt közöljük — nem tudhatta meg. [Öngyilkosság az utczán.] Tegnapelőtt este 5 és 6 óra közt egy 17 éves fiatalember Budán a vizikapu-utczában agyonlőtte magát. A nála talált papírokból kitűnt, hogy az illetőt Ánger Józsefnek hívták s lakatossegéd volt. Öngyilkosságát életuntság idézte elő, mert szemtanuk beszélik, hogy a szerencsétlen még pár perczczel ezelőtt néhány háznál koldult, de mindenütt azt mondták neki: szégyelje magát,ahogy fiatal ember léttére koldul. Csak egy öreg asszony adott neki pár krajcsárt, de a szerencsétlen ez adományt visszautasitá, azt mondván, hogy három napi éhségét nem csillapíthatja le e pénzen. Ekkor kiment az utczára s a szomszédház sarkánál fején keresztüllőtte magát egy terézczollal. Hullája a közkórházba szállíttatott. [Lókötők Budán.] Egy solmári paraszt tegnapelőtt Budán a főúton egy bolt előtt megálloit egyfogatú kocsijával, hogy ott némi bevásárlásokat tegyen. Negyedóráig időzhetett a boltban s midőn onnan kijött, az ijedtségtől majd elájult. Kocsija s lova már nem volt ott. A megrémült ember aztán egész nap futkosott a fővárosban eltűnt jószága után, de még nem találhatta s csak este tett jelentést az esetről a rendőrségnél. A kocsin egy kis hordócska pálinka s némi eleség volt. A rendőri nyomozások folyamatban vannak. [Hurbánról, a pánszláv agitátorról] több lap azt a hírt közölte, hogy a brezovai papválasztásnál megbukott. E tárgyban most a Hon másodszor is fölszólal, azonban — amint megjegyzi — csak azért, hogy kellő fokra szállítsa le azt a fontosságot, melyet Hurbán e bukásának a felvidéken uralgódó szellem tekintetéből tulajdonítani akarnak. E czélból a Hon a következőket írja: Az illető lapok B. László nevű levélírója azt mondja, hogy a brezovaiak azért nem akarták Hurbánt, mert pánszláv , mert mint ilyennek veszett híre van stb. De kérdjük, ha Hurbán bukásáról Brezován, a brezovaiak magyar szellemű hazafiságára s ezek folytán a felvidéki tót atyafiak jó szellemére akar következtetni: mért történt mégis, hogy Brezován azok egyike lett megválasztva, kik az ágostai hitvallású evang. egyetemes gyűlésen a pánszláv sereg első sorát képezték ? Hisz az a lilaszinti pap, a ki az Ellenőr szerint nyugtalanul kapkodott sárga feje gyér ültetményeihez, és aki a gyűlésen húszszor íratta föl magát a szólók közé, húszszor törültette ki magát, aki mindannyiszor, valahányszor a magyar szellemű pártbeliek beszéltek, versenyt rúgott Hurbánnal, épen a brezovaiak papja, Schulcz Lajos vett. Tanuló korában társai magyarnak ismerték őt és egész nemzetségét; most tót versekben hithősnek nevezi, dicsőíti Hurbánt ; Hurbán meg úgy ir lapjában felőle, mint a kiben a brezovaiak ép oly vallási irányú és ép oly nemzetiségű egyént nyertek, a minő ő. — Ne ámítsuk magunkat. Egy pár, mind egy pár magyar szellemű papot kivéve, a felvidéki lutheránus papok mind panszlávok, kik a nép vallás-erkölcsi nevelését avagy panszlávisálását tartják főbb czéluknak — könnyű eltalálni. [Az áldominikánusok.] E czim alatt a Haladás figyelemre méltó esetet ir le. Ezen történet szerint három volt dominikánus, kik azelőtt is Kassán laktak, a zárdából kiüzetvén, a külvárosban telepedtek le. A szegény emberek pénze és keresete volt vétkes törekvéseik czélpontja. Rózsafüzér-egyleteket alakítottak braterkingák neve alatt. E kraterkingák a törvényen kívül álló társulatok, melyek megmételyezik a néprétegeket. A vallás köpenye alatt a köznép családjába furakodtak e mérges kígyók — hogy a tudatlanságot és a türelmetlenséget terjesszék és fejlesszék. — A nők öntudatlanul lesznek e nyomorultak eszközeivé, kik a gyónószék segítségével titkos rendőrségnek szerveznek és döntő befolyást gyakorolnak a népre. A kassai braterkinga központ, mely a vidékre kihat. E titkos társulatnak vannak ágensei, melyek a hálót tovább szövik. A vidéki fiókok folyvást érintkeznek a központtal. Minden utasítás szerint megy. A dominikánus zárda a főhadiszállás, mely kiosztja a jelszavakat Együttes eljárás, melynek czélja a nép kizsebelése. Mégis csak igaz lesz „Pastorem expellas turca, tam An T*űi/1MUíf [Guizot, a hirneves franczia író s diplomata], kinek halálát s életrajzi adatait tegnapi lapunk közli, halálos küzdelmei közepette is folyton hazája szomorú sorsáról gondolkozott. Az utóbbi napokban ereje már annyira elhagyta a haldokló aggastyánt, hogy ellenállhatlan álomkórba esett. Ha ebből pár pillanatra fölocsúdott, az ágyát körülállóktól mindig az újabb belpolitikai hírek után tudakozódott. A J. da Paris írja, hogy midőn unokaöccse WittKorner távirati meghívás folytán hozzá érkezett, Guizot megismerte őt s kezét nyújtván neki, ezt mondta neki: „Mégis hatalmas ország volt ez és most is az . . . buzgón kell ügyeinek szolgálni . . . nem könnyű e szolgálat ... de azért mégis buzgón kell ügyének szolgálni!“ Halála igen nyugodt volt, mintha csak elaludt volna. [Merénylet a trieszti városi színház ellen.] Mint a trieszti lapok írják, f. hó 12-én nagy sürgés-forgás volt a városi hatóság körében. A városi színház ellen ugyanis merénylet volt tervezve, mely a városi színház épületének teljes elpusztítását czélozta. szerencsére azonban minden baj megelőztetett olyformán, hogy a legközelebb előadandó operára történt próba alkalmával erős szag terjedvén szét az egész színházban, azonnal kutatni kezdék, honnan ömlik e szag és ekkor fölfedezték, hogy a légszeszvezeték meg van rongálva olyannyira, hogy az első fölgyujtás alkalmával a légszesz fölrobbant volna és ily módon tűz keletkezendett. — A szolgaszemélyzet azonnal kérdőre vonatott, de minthogy tölök semmit sem lehet megtudni, az ügy a rendőrségnek és az államügyészségnek jelentetett föl. Állítólag az egész ördögies terv Burlini impresszárió elleni magánboszú végrehajtására volt czélozva. Különben remélhető, hogy a megejtett vizsgálat napfényre derítendi a valódi tényállást. [A budai színkörben] az utolsó előadás holnap, szerdán este lesz, mely alkalomból Tamási József, Béthy Mihály és Nagy Julcsa k. a. a nemzeti színház tagjai közreműködésével, a díszítő személyzet javára színre kerül a „Csikós“ népszínmű 3 felvonásban. Bokody társulata a jövő hét közepén már az Istvántéri színházban fog játszani. [Merész úszó.] Syracusában az ott állomásozó 56-ik ezred több tisztje vállalkozott, hogy átúszik a syrakusai kikötőn, mely nem kevesebb, mint három órányi széles. A vállalkozókhoz egy tiszt neje is csatlakozott és megindult a verseny. A versenyzőket nagyszámú közönség nézte; a sétatér a tengerparton, az erkélyek és a kikötőben horgonyzó hajók mind el voltak lepve távcsővel fölfegyverzett nézőkkel, kik nagy érdekeltséggel szemlélték a merész úszók törekvéseit. Jerni kapitány bátor neje volt az első a czélnál és a nagyszámú közönség élénk tetszésnyilatkozatokkal üdvözölte a partra szállót. [Az internationale] ez idei nagygyűlése Brüsselben a tárgyalás folyamán szőnyegre került következő tétel által nyer jelentőséget, mely minden kritikán alul áll.A német születésű Brohm mondja: „A tőke magában véve semmi. A biblia írja, hogy: aki nem dolgozik, ne is egyék. Ennélfogva csakis a munkásoknak van létjogosultságuk. Meg kell gyilkolni a vampírokat, kik a proletariátust szipolyozzák.* — Coulon hangsúlyozza, hogy a jelen fenálló társulattal, törvényeivel, intézkedéseivel fabula rasa kell eljárni, a a commune-t megerősíteni. „A tőkét bárhonnan el kell venni, mert az a népé!” — Flabant azt mondja, hogy az 1871. évi forradalom csak azért bukott meg, mert a nép még nagyon emberiesen gondolkozik. Ha a commune győzött volna, a sajtó is pártolja vala. (?) Azonban a polgári sajtó gyáva; becsmérli, meggyalázza a proletariátust, ahol csak fejét fölemeli. Jaj neki, ha egykor e proletariátus győzni fog! A sajtó károsnak bizonyult be , ezért az uj szociális rendtartásnak mellőznie kell azt(!). A tőke semmi, a munka minden! A nyomor főfokát érte el! Békés forradalmat nem akartak, ám jó, csinálunk mást is ... (Viharos éljenzés.) [franczia alapossság.] A párisi Figaro az osztrák miniszterelnök nejének, Auersperg herczegnének Párisba érkezését jelentvén, olvasói tájékozására a következőket írja a herczegnéről: „Auersperg herczegné ismeretes Francziaország iránti rokonszenvéről, férje azonban a német nemzeti párt feje. Leginkább az irodalommal foglalkozik és művei alá rendesen Grün Anasztáz álnevet ír.“ E pár sorban foglalt állítások, ha semmi egyébbel nem dicsekedhettnek, azzal az egygyel bizonyosan, hogy uj dolgokat deritnek föl. [A chignon-divat in floribus.] A nők uj fejdíszítési divatja a legújabb időben az emberi hajjal való kereskedést nemcsak Európában, de Amerikában is rendkívül emelte. Amerikában azonban úgy látszik, nagy hiány van emberi hajakban, mert a kivitel e czikkből nem csekély mérvű volt. Bécsből 1870-ben 4787 frt áru emberi haj szállíttatott Észak- Amerikába, 1871-ben azonban a kivitel már 94 068 frtra, 1872-ben 29,432 frtra és 1873-ban 14,955 forintra rúgott. Négy év alatt tehát 143,242 frtért szállittatott ki emberi haj. [Színházi botrányok Szentesen. Gyakran megtörténik s különösen a német szinpadokon, hogy a színész a kritikuson, ki nem magasztalja szerepe közben odavetett apergu által vesz boszut. Ily inczidens történt a napokban Szentesen is az ott időző színtársulatnál. Szentesen ugyanis megjelenik egy életlap (sit venia verbol), amelynek szerkesztője — mint a Szentesi Lap írja — nem kapott elég gyorsan szabad jegyet s e fölötti dühében sértő módon rontotta neki az egész társaságnak. Az illető élctlapnak (Északi fény) hozzánk beküldött példánya a rondaságnak qvalifikálhatlan tárháza, melyből próbául se merünk idézni. Ez a trágárság természetesen a szintársulatnál is megszülte a kellő hatást, így a szentesi színházbódé a vasárnap esti előadás alkalmával oly jelenetnek volt színhelye, mint tisztességes ember, ha előre tud, bizonyosan kikerül. Ugyanis az „Ördög pilulái“ előadása alkalmából a társulat komikusa a boszorkánybarlangban megjelenő medve és vaddisznónak kínálgatta a nevezett élczlapot a közönség nem csekély mulatságára. Majd egyik színész — czélozván a szerkesztő „bérencz tollára“ — egy couplet-et énekelt, melynek refrain-je : „nem minden inas hord libériát!” Majd ismét a szerkesztőre készült dal járta, melyben a telekre mondott gorombaság — a közönség óriási tapsvihara kíséretében — vágatott vissza, szóval a színészek is iparkodtak bebizonyítani, hogy ők sem különbek a Deákné vásznánál. Kedden másodízben adatott az „Ördög pilulái“. A színészek megígérték a békeszeretőbb szentesi polgároknak, hogy tartózkodni fognak minden rögtönzéstől. De emberi erőt felülmúló erőlködést kívánt volna ez ígéret teljesítése, midőn már az első felvonásban egy bogáncskórókból kötött bokréta repül a színpadra, a második felvonásban pedig Kovács Károly, az Északi Fény czímü szemétdomb lapátozója által sajátkezüleg kötött bogáncskóró hullt Fábián színész lábaihoz, ki e meglepetést a következő szavakkal fogadta: „Ni, ni, megfosztotta valaki magát az ebédjétől.“ És ezután következett a rögtönzések egész sora, így például a darabban előforduló csontvázakra a színész azon megjegyzést téve, hogy azért oly soványak, mert még burján-maggal sem tápláltattak. — És hogy az „inaslibériáról“ szóló dal ujbó|