Reform, 1874. december (6. évfolyam, 330-358. szám)
1874-12-08 / 337. szám
Kedd, deczember 8. 1874. 337. szám. B«lv«ron, r..lpöt-ntc«a S- M. a. 1. emelet. A lap anyagi rdajét iHetű közlemények (hirdetmények, előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok) a kiadóhivatalhoz intézendők.REFORM Elöfzetési föltételek: Vidékre póstém vágj’ helyben kézhu» hordva : Bacs* ÓTre há»lo» hordva . 24 frt | Negyed évre.........................6 frt Fél ................................12 frt | Egy hóra.....................................2 frt Kiadóhivatal: V. évfolyam. Szerkesztői iroda”: Belváros, Lipót-utona 2. sz. a. I. emelet. Bi lap szellemi részét illeti minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentesen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Beküldött kéziratok egy hétig őriztetnek. Azontúl minden kiadásra nem szánt kézirat megsemmisittetik. Arra, hogy kéziratokat visszaküldjön, a szerkesztőség nem vállalkozhatik semminő esetben. Budapest, deczember 7. A parlamentarizmus Magyarországon állami alaptörvény ugyan, mindazáltal idáig csak politikai kísérlet. Nyolczadik évét éljük a parlamentáris kormányzatnak, de egyik legfontosabb attribútuma, a költségvetésnek és ennélfogva az államháztartásnak megállapítása még ma sem kezeltetik jól és biztosan, úgyhogy minduntalan indemnity alapján kormányoz a minisztérium , a költségvetés rendes tárgyalása az év végén nem foganatosíttatbatik, hanem mindenkor rémitő hosszadalmassággal belenyúl az uj esztendőbe. Hogy parlamentarizmusunk ez irányban sem tud rendbejönni, ennek fő oka az, hogy még mindig nincs normál budgetünk. Ha normál budgetünk volna, oly értelemben, hogy a törvényhozás, számot vetve az ország adóképességével s így anyagi erejével, annak szorosan megszabott korlátai közt változatlan alapokra fektetné államháztartását úgy az egyszer mindenkorra megállapított budget tételeitől eltérő egyes tételek tárgyalása képezné csupán a budget vita tárgyát. Mily gyorsan lehetne akkor rajta keresztülesnünk. A változás alá került néhány pont miatt nem volna szükség a hosszadalmas pénzügyi bizottsági tanácskozásokra, megtakarittatnék annyi idő, hogy minden ősszel karácsony előtt a budget kész lenne s az országgyűlés ráérne az ülésszaknak nagyobb részét a fontosabb törvényhozói ügyek elintézésére fordítani, az ülésszak rövidebb lehetne s a kormánynak is több ideje maradna a jó közigazgatásra. De a normál budget nálunk még mindig plum desiderium, mert kormány és törvényhozás ma sem tudják, micsoda rendszer alapján készítsék el, így aztán vndemnitykkel kénytelen magán segíteni a kormány és a parlament s a költségvetés egész tárgyalási módja hiányos marad. Hónapok telnek el, míg a költségvetés az előzetes pénzügyi bizottmány! tárgyalások után végmegállapodás végett beterjesztetik ; a pénzügyi bizottságból jóléti bizottmány növi ki magát a parlament nyakára s inquiziczió a parlamentáris minisztérium fölött; a házban magában a tárgyalások, minthogy a költségvetés minden tétele fölött újra megered a hosszadalmas vita, beláthatlanná teszik a költségvetés megállapításának határidejét 8 a vége az, hogy mire elkészül, az első évnegyed elmúlt s a kormány kiadásokat teljesítet, melyek a budgettörvénnyel bajosan egyeztethetők össze. Több irányban szükséges, hogy a parlament tárgyaló módja nevezetesen átalakuljon, ha a parlamentarizmus életrevalóságát megmenteni kívánjuk. Kétszeresen fájlaljuk, hogy a parlament a budget tárgyalással ismét elkésett, mert nagyon szükségesnek ítéljük, hogy jelen pénzügyi viszonyaink között, — midőn valószínű, hogy a kölcsönből folyóvá tett pénzkészlet csak a jövő év közepéig elegendő az előrelátható kiadások fedezésére, s az év első negyedében már foganatosíttassanak mind a megtakarítások, melyek elkerülhetlenül szükségesekké váltak. A kormány ezt belátta s a Deák-párt tegnapi sok tekintetben igen érdekes gyűlésében a miniszterelnök és a pénzügyminiszter nyilatkozatai minden szóbeli és egyéni biztosítékot megadtak a pártnak, hogy a jelen kormány a megtakarításokat mindenesetre január 1-jétől kezdve fogja számítani és eszközölni. Mint előre látható volt, a párt egy része sem vonakodott ez indemnityt megszavazni, s ha némely szónok nem is látszott túlságos bizalommal viseltetni a kormány politikája iránt, az indemnityt tőle megtagadni Bittó és Ghyczy beszédei után senkinek esze ágába nem jutott. Annyival természetesebb ez, mert, hogy ismét szükség van az indemnityre, az kevésbé a kormány, mint a képviselőház hibája. A budget rég beterjesztetett, akkor, mikor az osztrák, s Bécsben már félig elkészült vele a képviselőház, nálunk még a pénzügyi bizottság sem kész a felivel. Illő volna tehát, hogy mint 1869. deczemberben, mikor az októberben benyújtott költségvetéssel a t. ház szintén nem bírt elkészülni, ne a kormány kérje, de a ház adja meg az indemnityt, mert hisz nem a kormányon, hanem a házon múlik, hogy nincs január 1-én rendes költségvetésünk. Akkor 1869. deczember 18-án Szalay Sándor képviselő úr nyújtotta be a törvényjavaslatot az indemnity iránt, mert a kormány azt mondta, hogy neki nincs rá szüksége, tessék a képviselőháznak együtt maradni az ünnepek alatt és dolgozni , a ház azonban erre hajlandó akkor sem lévén, saját inicziativájából szavazta meg az indemnityt és pedig „a pénzügyi bizottság által tett előterjesztés“ vulgo a mérleg alapján. Volt tehát már praeczedens arra nézve — mint Ghyczy is a Deák-körben beismeri — hogy a ház a pénzügyi bizottság munkálatának tárgyalása nélkül, mégis annak alapján szavazta meg az indemnityt. Ha ezúttal a kormány más eljárást követ s maga kéri az indemnityt, s jegyzőkönyvileg, nem pedig a törvény szövegében kötelezi magát arra, hogy a pénzügyi bizottság idáig hat milliónyi megtakarításait figyelemben tartani fogja, ezen alaki eltérés senkit nem indíthat bizalmatlanságra, ha csak azt nem, ki attól fél, hogy a jövő év elején már más kormány fog a polczra kerülni, melyet a jelen kormány nyilatkozatai nem köteleznek; de hogy ez esetben is mert épen a balpárt támad úgy neki az indemnitynek, az annál kevésbé logikus, mert hiszen tudvalevőleg ez maga magát tekinti a kormány és tehát az indemnity örökösének. Hogy czélszerűbb volna az indemnity-törvényt szabatosan fogalmazni, mintsem puszta nyilatkozatokra bízni a jövőt, az nézetünk; de fontosságot a dolog lényegének tulajdoníthatunk csak, hogy t. i. a kívánatos megtakarítások jövő év elejétől kezdve valóban eszközöltessenek. Mi határozottan a mellett nyilatkoztunk nem egy ízben és ezt tartjuk az ország érdekében elkerülhetlenül szükségesnek, hogy már az 1875. évi költségvetés gyökeres rendszerváltoztatást állapítson meg az államháztartásban, mely a súlyegyen helyreállítását állandón biztosítsa. E nagyfontosságú czél elérése végett indokoltnak látnák, ha az elvek megállapítása után a kivitel részleteire nézve a minisztérium messze terjedő felhatalmazást kért volna a törvényhozástól. Mélyen fájlaljuk, hogy eddig is az erélyes intézkedések kivitelére nézve annyi időt mulasztottunk. A 21-es bizottság munkálatának benyújtásától fogva közel kilencz hónap múlt el. Ha ezelőtt kilencz hónappal, midőn Ghyczy Kálmán a pénzügyi tárczát átvette, támogatva a közrészvét és közbizalom által, a kiviondő rendszabályok teljes öntudatában a haladéktalanul életbe léptetendő erélyes intézkedések végett felhatalmazást kér, bizonyára meg is nyeri azt és így már eddig is mind a megtakarítások, mind az állam jövedelmeinek emelése körül nagy és tényleges eredményeket mutathatott volna fel. Az eddig eszközölhetett siker és megszilárdulni kezdett bizalom hatalmával a még szükséges áldozatok és további megtakarításokra nézve elkerülhetlen nélkülözések követelésénél, a nemzet által támogatva gyorsan vihette volna keresztül rendszabályait. Ez esetben rövid tárgyalás után annak idejében szavaztathatott volna meg az 1875. évi költségvetés. Miután azonban annyi idő veszett el hiába, hogy egy negyedévi indemnity megszavazása vált szükségessé, lehetetlen nem követelnünk, hogy ez évnegyed is a megtakarítások ideje legyen és lehetetlen nem kívánnunk, hogy ez időt a ház a legszorgalmasabb munkára fordítsa, hogy ezalatt a redukált budgettel s az adótörvényekkel is elkészüljön. A Deák kör ma esti értekezletén mindenekelőtt Kovács László jelente be, hogy a körnek jelenleg betegeskedő elnöke, Górovo, a párt megbízásából megvitte annak üdvözlő iratát Deák Ferencznek, ki is meleg köszönetet mondott e ,baráti megemlékezésért,“s a pártnak a maga részéről is szives üdvözletét küldi. Az értekezlet élénk éljenzés közt vette a jelentést örvendetes tudomásul. Ezután Stoll Károly kifejti — a képviselőházban tartott beszédének eszmemenetét követve — a földadó kataszter kiigazítása iránti hat. javaslatát. A pénzügyminiszter tegnapi ellenvetéseire megjegyzi, hogy épen nem akar rendszertelen intézkedéseket, hogy a kataszteri kiigazítást maga is törvényben akarja kimondatni; hogy az általa javasolt módon mindazon eredmények eléretnek, melyeket a földadó tvjavaslat czéloz, csak hogy kevesebb költséggel és rövidebb idő alatt. Ajánlja javaslatát az értekezlet támogatásába. Kerkapoly Károly: A tett javaslata az, hogy addig is, míg a képviselőház s nagyrészben a főrendek által elfogadott törvény radikálisan átalakítandja a katasztert, a földadónál előbb is némi többletet érjünk el. Stoll azonban túlmegy e czélon, amennyiben a törvényjavaslat alapjait változtatja meg. Ha — mint Stoll akarja — ex asse külön munkálkodunk az előleges czélért is kétszer költjük el csaknem ugyanazon sommát. A főrendek ezen módosítása, hogy a mivelési ágakban kitudott változások — kiterjesztve ezt a terméketlenekből termőkké vált földekre is — azonnal osztályoztassanak, módot nyújt az előleges jövedelmi többlet elérésére, s ennél tovább menni nem tartja helyesnek. Kovách László, midőn a kataszter kijavítására vonatkozólag javaslattal lépett föl, csak a létező aránytalanságok kijavítását czélozta; meggyőződött azonban annak kiviteli nehézségeiről, s ha precziz nyilatkozatot nyer az iránt, hogy a főrendek módosítása szerint már az 1867-ki budgetben öregbed*»* ix-TcdolixioUIx«! íogunU tialálkozui, viBBK&lép* Tavaszi Endre a pénzügyminiszter tegnapi beszédéből nem vette ki, hogy már 1876-ban életbe lép az arányosítás ; egy ily nyilatkozat sokakat megnyugtatna. A földadó revíziója azonnal és okvetlenül szükséges, mert most, midőn mindenkinek adóterhe emelkedik, nem hagyhatják adó nélkül azon földbirtokosok, kiket megfoghatni. Korizmics László nem lát Stoll javaslatában tiszta czélt, s mig részletesen ki nem mutatja, mennyi idő alatt , mily költséggel fog javaslata végrehajtatni, az egészet pium desideriumnak tartja. Paczolay János : Némelyek minden áron iparkodnak a katasztert minél előbb kijavitni; rá ez azt a benyomást teszi, hogy a végleges jó katasztert mintha el akarnák odázni. Különben mulhatlanul kapniok kellene a főrendi módositáson. Czélt akar, s bár terhesen adózott vidéken lakik, inkább vár 3—4 évig, mintsem a végleges kataszterkiigazitást elejtse. Ghyczy : Igaz, hogy nagy aránytalanságok vannak jelenleg a földadóban, de a törvényjavaslat épen ezek kijavítását czélozza. Tegnap jelzett egy oly módot, mely azokat is, kik eddig az adó alól kicsúsztak, ideiglenesen megadóztatás alá veendi, s szívesen elfogadja ennek Kerkapoly által indítványozott megtoldását is. Ezen ideiglenes arányosításból a munkálatok lehető siettettetésével már 1876-ban eredményt remél a budgetben. Stoll indítványának pártolói akaratlanul is a végleges kataszter megakadályozására törekednek, s miután ő azt nem akarná meggátolni, sem pedig egyidejűleg két párhuzamos operácziót nem tart helyesnek, nem járul Stoll indítványához. Stoll, Tavaszi, Kasuch, Onossy, Pólya és Muzslay rövid nyilatkozatai után az értekezlet határozatként kimondja, hogy Stoll határozati javaslata nem fogadtatik el. Ezzel az értekezlet kilenczedfél órakor véget ért. A baloldali kör ma esti értekezletén az indemnity-törvényjavaslatot illetőleg elhatároztatott, hogy a párt azt, bizalmi kérdésnek tekintve, a jelen kormánynak nem szavazza meg az adók meghosszabbítását illető javaslatot elfogadja; a 70 ki közös költség póthitelét a párt különösen azon indokból veti el, mivel egy ily előzmény az országot azon esélynek tehetné ki, hogy költségvetése régi pótadók által meglepessék ; az ujonczozási javaslatot elfogadja; a városi főispánságra vonatkozójavaslatot a II. osztály azon javaslatával fogadja el, mely a főispáni hatáskör a törvény által való körvonalazását szorgalmazza. A kérvényi bizottság legközelebbi ülésében elintézett kérvények közül kiemeljük a következő fontosabbakat: Az első magyar ált. tisztviselő-egyletét „a magyar állami tisztviselők fizetésének jogegyenlőség szempontjából a közösügyi minisztériumi tisztviselők fizetésének arányában leendő javításáért;“ — Szeged városét „azon üzérkedő intézeteknek, melyek igazgatási székhelyei az osztrák tartományokban vannak, fióküzlettel azonban Magyarországban is bírnak, községi adóval megrovatása iránt.* — Ungerleider Jónás hasonszenvi orvos s a nyíregyházai ^Természetgyógyász“ szerkesztőjeét a himlőoltási kényszer megszüntetése tárgyában, ^hogy a népre ezen sanyarú időkben még inkább nehezedő beoltási dijak is megtakarittatnának .“ — Békés megyeét egy oly törvény alkotása iránt, mely „a marhaállomány mindinkább érezhető sülyedésének megakadályozása, B igy a nemzeti tőke egyik jelentékeny tényezőjét képező marhatenyésztés fölvirágoztatása érdekében a négy héten aluli, s a három hónapon felüli borjak, valamint a három éven aluli marhák levágatását tilalmazza;“ s végül Zemplén megyeét az iskolatanácsosok napidijainak s fuvarilletményeinek megszüntetése iránt, „tekintettel arra, hogy a megyei iskolatanácsosok a köznevelés ügyének teendő áldozatokat önmaguk is szívesen meghozzák, s mint jobbára megyebizottsági tagok évnegyedenkint különben is megjelennek a megyék központjain, s tekintettel az államkincstár súlyos megterheltetése és szorult helyzetére.“ A közigazgatási bizottság mai ülésében azon indokolás megállapítása fölött tanácskozott, mellyel a megyei házi adó-törvényjavaslat el nem fogadására vonatkozó jelentését a képviselőház elé lesz terjesztendő. A bizottság ellenzéki tagokból álló kisebbsége azon nézethez ragaszkodott, hogy vétessék ‘“^okolásba, miszerint a tvjavaslat ellenkezik dz 1870. JSlXIXX* OO ^A&jalk. tjuvCxilk.vvl^.«^. .„.1^ valamint a megyék önkormányzatának érdekeivel is. A bizottság többsége nem lévén hajlandó az indokolás ily értelmű szerkesztésére, s a tjavaslat el nem fogadását főleg annak időszerűtlenségével motiválván, az indokolás szerkesztésével kiküldött 3 tagú albizottságnak utasításul adatott, hogy kísértse meg egy új szövegezésben az ellentétes fölfogások lehető kiegyeztetését. — Az albizottság esti ülésében meg is kísérle a kiegyeztetést, de az hosszabb tanácskozás után sem sikerülvén, ragaszkodni fog eredeti szövegezéséhez, minek folytán az ellenzéki kisebbség valószínűleg külön véleményt fog bejelenteni. A bizottság jelentése szerdán fog a ház elé terjesztetni. Holnap a bizottság a betegápolási költségekre vonatkozó törvényjavaslatot veszi tárgyalás alá. — Az igazságügyi bizottság ma d. u. 5 órakor tartott ülésében a polg. perrendtartásra nézve három fő elvben állapodott meg: 1) a sommás eljárás akként szabályoztassék, hogy a peres feleknek jogaik védelmére kellő alkalom nyujtassék; 2) A mereven elkülönzött semmitőszék a legfőbb törvényszékbe olvasztassék és a felebbezési módozat ehhez képest alkalmaztassék; és 3) hogy némely kisebb jelentőségű ügyek a bíróságoktól elvétessék és a közigazgatási közegek ellátására bizassék. Ezen elveknek a miniszter által benyújtott tjavaslat keretén belül való kifejtésével, illetőleg annak szerkesztésével Teleszky István előadó bízatott meg. A pénzügyi bizottságból. Budapest, deczember 7. A pénzügyi bizottság deczember 5-én este tartott ülésében Széll előadó benyújtá azon költségösszegről szóló jelentést, mely a pénzügyi bizottság törlése nyomán a minisztérium véleménye szerint is megtakarítható ; ezen összeg ugyanis 67,706 írt. 78 edényi kevesli a megtakarítást, ha az egész évre terveztetik, mert a 9-es bizottság bruttó számítások után 120,000 frtnyi megtakarítást hozott javaslatba. A miniszter azt válaszolt, hogy az egész személyzetet egyszerűen elbocsátani nem lehet, de azon pénzügyi igazgatóságokhoz fognak beosztatni, melyekre a törölt igazgatóságok teendői háramlanak, azután nem egész, hanem csak félévre szól most a törlés. Pénzügyi felügyelőségekre Horvát- Szlavonországban 87,236 frt irányoztatik elő. Az előadó javaslata szerint a fizetéseknél 557 frt, az évi díjaknál 800 frt, a napidíjaknál 595 frt, útiköltségeknél 4050 frt, az épületek föntartásánál 330 frt, az irodai költségeknél 150 frt, és az előre nem látott kiadásoknál 430 frtot, összesen 6872 frtot vél törlendőnek. Állampénztár Zágrábban 13,034 frt; töröltetik 234 frt. Ideiglenes telekzet Horvát-Szlavonországban 11,600 frt; az 1873. évi tettleges kiadás nyomán 600 frt töröltetik. Az adóhivatalokra 1875-re 1.483,695 frt, 170 ezer 936 frttal kevesebb mint 74 re, mely megtakarítás az által érezett el, hogy az adóhivatalok tiszti személyzete 30 adóhivatalnak föloszlatása és illetékkiszabási hivatalok fölállítása következtében, a tisztviselők 260 pénztárnokra, ugyannyi ellenőrre és 766 tisztre szállittatik le. Az előadó 10,000 frtot vél törlendőnek a 73 diki tettleges kiadások alapján. A miniszter nem ismerheti el az akkori kiadást oly irányadóul, mely mindig a jövőre szolgáljon szabályul. Zsedényi nemcsak hogy többet nem szavazhat meg, de évről évre kevesebbet kíván előirányozni , azon meggyőződésből indulva ki, hogy ha a minisztérium illető hivatalait nem hozza olyan kényszerhelyzetbe, hogy az előirányzott kisebb összeggel kijönni kénytelen itlessenek, akkor a nagy költségekhez való hajlam kiirthatlan lesz. Széli azt kérdi, vajjon nem lehetne-e a föloszlatott 30 adóhivatalokon kívül még tizet beszüntetni, mint azt a 9-es bizottság ajánlá. Ghyczy azt válaszolja, hogy eleinte 40 adóhivatalnak föloszlatása terveztetett, de miután a még ideiglenesen föntartott 10 adóhivatal jobbadán Erdélyben van, ott pedig addig, mig a törvényhatóságok kikerekitése rendbe nem hozatik, a törlést tanácsosnak nem tudja. Még Horváth és az előadó fölszólalása után a béreknél 2000 frt, a jutalmak és segélyeknél 2080 frt és az irodai költségeknél 2622 frt töröltetett. A pénzügyőrségekre 2.425,796 frt irányoztatik elő. Az előadó 264,000 frt indokolt törlést indítványoz; Zsedényi és Horváth pártolják, Péchy és Somssich ellenzi, s miután még Ho TD és & GS i!iUS!8lfty ruiDbuiaibwiuai a bizottság többsége az előadó javaslata szerint a személyes járandóságoknál 144,158 frtot és a dologi kiadásoknál 10,000 frtot törölt. Jogügyi igazgatóságokra 34,711 frt. maradt, nemkülönben pénzügyi törvényszékekre Horvát Szlavonországban 7,575 frt. Állandó kataszterre 718 000 frt. Az előadó az előirányzatban nem tud megnyugodni, mert bár nem akar e tekintetben minden működést megszüntetni, de elfogadja a 9 es bizottság nézetét, mely szerint Horvátországban és a határőrvidéken, ahol nagy érdekek követelik a felmérési munkák siettetését, a kataszteri munkálatok egész erélylyel folytattassanak, úgy, hogy már az 1875. évben mindenesetre befejeztessenek, és igy 1875-re 600 ezer forintot A miniszter attól tart, hogy a kataszteri munkálatok megszorítása tulajdonkép az intézménynek alapjában való megrázkódtatása, tehát tisztába kell jönni az iránt, vajjon abba akarja-e hagyni a törvényhozás a munkát, vagy folytatja. Péchy T. a határőrvidéken fen akarja tartani a felméréseknél a katona közegeket, az ország többi részében azonban csak úgy, ha jelentékenyebb költségeket fordítana a kataszteri fölmérésre, ha az adó alá rendelt földek és a kataszteri fölmérés közt jelentékeny eltérések lennének. Horváth L. azt hiszi, hogy a földadókataszter behozatalára nem szükséges a kataszteri fölmérés, mert az adó kivetésénél leginkább a föld jövedelme A REFORM TARCZAJA. A Venus átmenete. Budapest, deczember 7. I folyó hó 8-dika és 9-dike közt leendő éjjel, tehát holnap éjfél után 1 óra 51 percz és 21 másodperczkor (párisi idő szerint) Venus bolygó napunkon át fog menni. Ha földünkön kivül közelünkben még más égitestben is laknának emberek, vagy emberekhez hasonló lények, ezek, ha földünk felületére néznének, elég furcsa látványban részesülnének. Bolygónk északi részén Perzsiától a Baikal taváig, és innét Japán és Khina határáig hosszú sorát látnák a csillagászati készülékeknek, melyek mind azért állítják föl, hogy ugyanabban a pillanatban és mindezen pontokról egyszerre egy és ugyanazon égi tüneményt megfigyelhessenek a tudni sóvár emberek. A déli földtekén ugyanily sor lenne látható, az előbbihez körülbelül egyenközü irányban, a Jóremény fokától Uj Seelandig. Innét aztán tovább földünkön csak gyér lévén a szárazföld, a csilagászok kényszerülve voltak az ausztráliai szigeteken fölállítani készülékeiket Kergueben, Szt.Pál szigetén, Uj Seelandon stb. Maga Oroszország a föld mindkét felén huszonhét észlelő helyet állított föl. Francziaország, Angolország, Németország, az Egyesült Államok s végre, de nem hozzá illő mérvben, Osztrák-Magyarország is siettek követni e példát és tudósaikat ugyanannyi őrképen a távol világrészekbe küldték. És a távol világrészekbe, ez elhagyott szigetekre, e kopár sziklahegyekre jutni télnek idején nem csekély dolog. A szigetek legnagyobb része — 8 épen azon várható a legnagyobb eredmény — néptelen, sőt lakatlan, e szerint tehát műveletlen s minden segélyforrást nélkülöz. Képzeljük csak, mennyivel kellett tehát az odaküldött bátor tudósokat ellátni, hogy a sors eshetőségei ellen védve legyenek. Párisból például egész házakat bútorostul raktak a hajókra, melyek a bátor észlelőket az ausztráliai szigetekre vitték. Egy évre való eleségtárt kellett berendezni, vizet elhelyezni stb. stb. így egész kis telepítvények keletkeztek az egyes észlelő állomásokon, a kutató emberi elme ideiglenes laboratóriumai. S miért mindezek a költséges nagy készülődések ? Miért e merész vállalatok és hajózások? Miért e közös versenygése a világ művelt népeinek ? Sajátságos egy czélból, mely első látszatra mintha meg sem érdemelné a nagy erőlködéseket, s semmi arányban nem állna velük. Egyszerűen csak Venus átmenetét napunkon akarják megfigyelni. S mégis ezen tisztán tudományos kérdés egy nagy, sőt földünkre nézve igen fontos érdekkel van kapcsolatban. Ez érdek ma uralkodik az egész csillagászaton. A Venus átmenetelének megfigyelése véget vethet egy immár több mint száz év óta tartó bizonytalanságnak, mely a csillagászok összes számításait cellrá teszi, szóval, ha a megfigyelés sikerül, földünk távolságát a naptól sokkal megbízhatóbban s pontosabban fogjuk megtudni. A mai tudomány annyira haladt, hogy magában érzi a távolság eddigi számításának ingadozó voltát. A tévedés, az eltérés az eddigi véleménytől igen lényegesnek bizonyulhat be, mert egy millió mértfölddel kisebb vagy nagyobb távolság nem megvetendő különbség, főleg ha meggondoljuk, hogy az eddigi számítás képezte alapját az összes égitestek távméréseinek, s hogy egy év múlva talán mindezek a számítások — tehát a csillagászati tudomány életkérdései — halomra lesznek döntve. De tegyük a dolgot még világosabbá. Az összes ismert bolygók tömege a napnak a földhöz való távolsága szerint becsültetett meg eddig, mégpedig olyképen, hogy, ha e távolságot például (az átmenet megfigyelése után) egy harminczadrésszel meg kell majd kisebbíteni, ugyanakkor a föld tömegét egy tizeddel nagyobbítani kellene. Látnivaló tehát, hogy a kérdésnek spekulatív része van, azonban van még egy praktikusabb oldala. Valamennyi emberi tudomány között a csillgászat egyedül az, mely képes a jövőbe is tekintetet vetni. A csillagászat képezi a kulcsot a hajózás tudományának csarnokához, nélküle ez utóbbi azon pontra sülyedne vissza, melyen az előtt, az ókorban állt, vagyis nem lenne egyéb ezértalau tapogatódzásnál. Nélküle, a hajózás utjai mind ismeretlenebbekké válva, a kerülők s révutak mind gyakoriabbak lennének, mi által egyrészt sok idő kárba vész, másrészt a baleseteknek nagyobb tér nyittatik, s végre ami a fő, az országok és világrészek közt kicserélt czikkek elszállítása is mind bizonytalanabbá válnék. Mindezeket csak azok ellenében jegyezzük meg, kik, mint ily alkalmakkor rendesen, türelmetlenkedve fölkiáltanak: „Minek ez a sok költség, minek az a tömérdek expediczió ?” — nem is említve azt, hogy az emberi elme magas törekvései mindig s már önmagukért megérdemlik az anyagi támogatást s méltatást is, hát még ha közös s életbevágó érdekeknek felelnek meg! Egyébiránt a szóban forgó tudományos probléma megfejtése már a múlt századok csillagászai előtt is főfontosságúnak látszott. Halley, ki először remélte, hogy föl fogja használhatni a Venus átmenetét a naptávol tüzetesebb megmérésére, nem mulasztó el művét e következő szavakkal ellátni: „Csak ezt kérném, hogy az utóvilág ne feledje el, hogy az eszme tőlem eredt.“ Halley 1656 ban született, s jól tudta, hogy nem lesz többé az árnyak e világában, mikor az általa javasolt mérőkészüléket először fogják használni, mert Venus legközelebbi átmenete 1761-ben történt, Halley reménye teljesült. Módszerének gyakorlati megpróbálása az első hatalmasságok nemes versenyének képezte tárgyát. Mindegyik részt akart venni az operáczióban. Angolország, Francziaország, Ausztria-Magyarország, az orosz birodalom, a spanyol (még akkor hatalmasabb) királyság stb. A párisi tudományos akadémiáé a dicsőség, hogy ő kezdte meg az inicziativát. Azonban a várt siker ismét elmaradt. De még az 1769-iki észlelés alkalmával sem voltak szerencsésebbek a tudósok és a kormányok. Akkor sem lehetett semmi biztos eredményre jutni. Mindazáltal az eddigi vizsgálódásoknak legalább közvetett érdeme az lett, hogy a kérdésnek úgyszólván talaját gondosan elkészítették a jövő, szerencsésebb nemzedék számára. Érdekesnek s időszerűnek tartunk egyet mást egy akkori lelkes búvár, de Gentil csillagász élményeiből fölemlíteni. De Gentil de la Galaisére, mint a franczia tudományos akadémia megbízottja, 1760 ik évi márczius 26 án indult el Párisból. Az volt föladata, hogy a Venus átmenetét Pondichéryban, a francziáknak ez akkor annyira virágzó kis gyarmatán, megfigyelje. Julius havában még csak fele útban volt, s szerencsétlenségére épen akkor ütött ki a franczia angol bábom, úgy hogy mind nehezebb lett reá nézve az eljutás Pondichérybe. Elhatározta tehát, hogy Rodrigez-szigetre megy, midőn meghalla, hogy a kikötőből egy fregatt indult meg, mely a Coromandeli partok hosszában fog czirkálni. Várnia kellett e fregattra 1761-ik évi márcziusig. Elutaznak, már-már elérték Pondichéryt, és Pondichéry csak néhány nappal előbb az angolok kezébe jutott. Vissza kellett tehát menni. Eközben végre eljött a várt július hatodika. 3 mintha a sors iróniájával még keserűbbé akarta volna tenni de Gentil sorsát, ez nap verőfényes derültségében kárörvendőleg mosolygott reá. A fa levele is alig mozgott, az ég pedig tiszta, kék volt, s tudósunk — távol Pondichérytól, hol egyedül figyelhette volna meg Venus átmenetét. Ez megtörtént, s Gentil elvesztette idejét, fáradsága kárba veszett. De Gentil kemény akaratú ember volt. Ő mindenkép meg akarta figyelni Venus átmenetét. — Nyolcz év múlva az átmenet ismét meg volt történendő. Mit tesz a fáradhatatlan tudós ? Haza sem megy, hanem megvárja a nyolcz évet. Nemsokára béke lett a szivódó francziák és angolok között. Eljuthatott Pondichérybe, ott fölszerelte észlelő állomását, és türelmesen várakozott! Otthon, franczia hazájában, azalatt mit sem tudtak róla. Elveszettnek hitték. Végre megjött az 1769-iki év junius 3 ika is. A hónap pompásan kezdődött, a aznap reggel is a legkedvezőbb idő volt. Gentil tele reménnyel, sugárzó arczczal igazítja távcsövét, a várt bolygó mármár látkörébe esik, — midőn az ég egyszerre csak beborul, a döntő pillanatban sűrü felhő helyezkedik távcsöve elé és keservesen esni kezd. Lehetetlen a derék férfi elkeseredését leírni; majdnem megőrült a fájdalomtól. „Több mint két hétig — írja naplójában — teljes apathiában voltam, s nem voltam képes még tollamat sem emelni.“ De a sors még keményebb csapást tartott fönn a szegény tudós számára. Kétségbeesetten jött hazájába vissza. Az akadémia azonban — annyi év óta mit sem hallván felőle — elveszettnek hitte s helyét mással töltötte be időközben, egy barátja pedig, kire egész vagyonát bízta távolléte idejére, e vagyont ezalatt saját zsebére konfiskálta, Gentil tönkre volt téve , nyomorban halt meg 1792-ben. Mások szerencsésebbek voltak nálánál 1769-ben. A tudósok ugyanis, tudván, hogy az átmenet egy egész századdal később lesz (t. i. a mostani), nagy számmal s kettőztetett buzgalommal láttak a munkához. A tudomány azonban mindezek daczára nem sokat nyert, ellenben néhány pótddatlan tudós — hazájuk díszei — áldozatul estek a fáradalmaknak, köztük Green, Medina s Chippe d’Anteroche. Az első Taiti szigetén, utóbbi Kaliforniában halt meg. A nagy közönség előtt önként fölvetődik majd a kérdés: „hogyan lehetne tulajdonképen a Venus átmenetéből a nap távolságát a földtől kiszámítani ?“ E kérdésre akarunk még csak néhány szóval felelni. Tudvalevő, hogy egy tárgy látható nagysága azon szögtől függ, melyben látjuk, vagyis azon szög nagyságától, melyet látirányunkkal képez. Mentül távolabb van a tárgy, annál kisebb lesz e szög és annál kisebbnek fog látszani. Ha már most az illető tárgy igazi nagyságát ismerjük és azonfelül a látszöget is ismerjük, mely alatt megjelenik, mi sem könnyebb, mint e tárgy távolságát szemünktől is kiszámítani. Ha mi a nap közepén volnánk s pontosan megmérhetnők azon szöget, mely alatt földünk megjelenik, onnét tekintve — minthogy a földteke nagyságát tudjuk — a legkönnyebb dolog lenne a naptól való távolságát a legtüzetesebben méterekben meghatároznunk. Nagyon természetes, hogy e föladatot megfordithatnók s bármely sarkáról a földnek (azonban előbb ott is kell lenni!) megvizsgálhatnók a nap középpontját és igy okoskodhatnék ki azon szöget, mely alatt a föld megjelenhetik a nap középpontjától tekintve, ami tehát egyre menne s amit a csillagászok „pszallaxis”-nak neveznek. — Szerencsétlenségünkre azonban a nap távolsága a földtől oly óriási, hogy földünk látszólagos nagysága (a naptól tekintve) néhány másodperczre törpül. Látni való tehát a meghatározás nehézsége és világos, hogy az eddigi távkiszámítás lényegesen elüthet a valótól. Venus bolygó csillaga azonban sokkal közelebb van hozzánk, mint a naphoz, s a földet legalább is négy-ötször akkora szög alatt látja, mint a nap. Ha tehát Venus távolságát tőlünk sikerül pontosan meghatároznunk s ezt csak ily átmenetek alkalmával lehet, a távolságot a naptól is négy- vagy ötször nagyobb pontossággal megkapjuk, vagyis ha egy csillagzat távolságát tudjuk földünktől, a napét is tudjuk. Mert a csillagászatban bizonyos kérdések megoldására nézve, mint a minő ez, csak egy megbízható s megingathatatlan számot kell tudnunk, s a többi már ez alapon kiszámítódik. Íme az ok, hogy miért keressük inkább azt, mily távol van tőlünk Venus bolygója, mint a nap, s íme a holnapi éjfél történetének fontossága. Vajjon fog-e az emberi elme ezúttal győzelmet aratni! Ki tudja ? Reméljük, hogy minden kedvezni fog. Korunk azt a szemrehányást nem teheti majd magának, de mások sem neki, hogy a nagy probléma megfejtésének érdekében mindent nem tett volna, mi csak tehető volt. Ha azonban győzünk, akkor mondhatjuk, hogy századunkat illeti az újabb kor egyik legnagyobbszerű tudományos vívmányának dicsősége. Ha bukunk , akkor 1882-ig kell várnunk, akkor újból fog átmenni Venus a napon. Legalább nem oly túlságos nagy időköz, mint az utolsó volt és egy kis szerettcsével ezt is megérhetjük.