Reform, 1874. december (6. évfolyam, 330-358. szám)

1874-12-08 / 337. szám

Kedd, deczember 8. 1874. 337. szám. B«lv«ron­, r..lpöt-ntc«a S- M. a. 1. emelet. A lap anyagi rdajét iHetű közlemények (hirdetmények, előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok) a kiadóhivatalhoz intézendők.REFORM Elöfzetési föltételek: Vidékre póstém vágj’ helyben kézhu» hordva : Bacs* ÓTre há»l­o» hordva . 24 frt | Negyed évre.........................6 frt Fél ................................12 frt | Egy hóra.....................................2 frt Kiadóhivatal: V. évfolyam. Szerkesztői iroda”: Belváros, Lipót-utona 2. sz. a. I. emelet. Bi lap szellemi részét illeti minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentesen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Beküldött kéziratok egy hétig őriztetnek. Azontúl minden kiadásra nem szánt kézirat meg­­semmisittetik. Arra, hogy kéziratokat visszaküldjön, a szerkesztő­ség nem vállalkozhatik semminő esetben. Budapest, deczember 7. A parlamentarizmus Magyarországon ál­lami alaptörvény ugyan, mindazáltal idáig csak politikai kísérlet. Nyolczadik évét éljük a parlamentáris kormányzatnak, de egyik leg­fontosabb attribútuma, a költségvetésnek és ennélfogva az államháztartásnak megállapí­tása még ma sem kezeltetik jól és biztosan, úgy­hogy minduntalan indemnity alapján kor­mányoz a minisztérium , a költségvetés rendes tárgyalása az év végén nem foganatosíttatba­­tik, hanem mindenkor rémitő hosszadalmas­­sággal belenyúl az uj esztendőbe. Hogy parlamentarizmusunk ez irányban sem tud rendbejönni, ennek fő oka az, hogy még mindig nincs normál budgetünk. Ha nor­mál budgetünk volna, oly értelemben, hogy a törvényhozás, számot vetve az ország adóké­pességével s így anyagi erejével, annak szoro­san megszabott korlátai közt változatlan ala­pokra fektetné államháztartását úgy az egyszer mindenkorra megállapított budget té­teleitől eltérő egyes tételek tárgyalása képezné csupán a budget vita tárgyát. Mily gyorsan le­hetne akkor rajta keresztülesnünk. A változás alá került néhány pont miatt nem volna szük­ség a hosszadalmas pénzügyi bizottsági ta­nácskozásokra,­­ megtakarittatnék annyi idő, hogy minden ős­szel karácsony előtt a budget kész lenne s az országgyűlés ráérne az ülés­szaknak nagyobb részét a fontosabb törvény­hozói ügyek elintézésére fordítani, az ülésszak rövidebb lehetne s a kormánynak is több ideje maradna a jó közigazgatásra. De a normál budget nálunk még mindig plum desiderium, mert kormány és törvény­­hozás ma sem tudják, micsoda rendszer alap­ján készítsék el, így aztán vndemnitykkel kény­telen magán segíteni a kormány és a parla­ment s a költségvetés egész tárgyalási módja hiányos marad. Hónapok telnek el, míg a költségvetés az előzetes pénzügyi bizottmány! tárgyalások után végmegállapodás végett be­terjesztetik ; a pénzügyi bizottságból jóléti bi­zottmány növi ki magát a parlament nyakára s inquiziczió a parlamentáris minisztérium fö­lött; a házban magában a tárgyalások, mint­hogy a költségvetés minden tétele fölött újra megered a hosszadalmas vita, beláthatlanná teszik a költségvetés megállapításának határ­idejét 8 a vége az, hogy mire elkészül, az első évnegyed elmúlt s a kormány kiadásokat tel­­jesítet, melyek a budgettörvén­nyel bajosan egyeztethetők össze. Több irányban szükséges, hogy a parla­ment tárgyaló módja nevezetesen átalakuljon, ha a parlamentarizmus életrevalóságát meg­menteni kívánjuk. Kétszeresen fájlaljuk, hogy a parlament a budget tárgyalással ismét elkésett, mert na­gyon szükségesnek ítéljük, hogy jelen pénz­ügyi viszonyaink között, — midőn valószínű, hogy a kölcsönből folyóvá tett pénzkészlet csak a jövő év közepéig elegendő az előrelát­ható kiadások fedezésére, s az év első­­ negyedé­­ben már foganatosíttassanak mind a megtaka­rítások, melyek elkerülhetlenül szükségesekké váltak. A kormány ezt belátta s a Deák-párt tegnapi sok tekintetben igen érdekes gyűlésé­ben a miniszterelnök és a pénzügyminiszter nyilatkozatai minden szóbeli és egyéni bizto­sítékot megadtak a pártnak, hogy a jelen kor­mány a megtakarításokat mindenesetre január 1-jétől kezdve fogja számítani és eszközölni. Mint előre látható volt, a párt egy része sem vonakodott ez indemnityt megszavazni, s ha némely szónok nem is látszott túlságos bi­zalommal viseltetni a kormány politikája iránt, az indemnityt tőle megtagadni Bittó és Ghyczy beszédei után senkinek esze ágába ne­m­ jutott. Annyival természetesebb ez, mert, hogy ismét szükség van az indemnityre, az kevésbé a kormány, mint a képviselőház hibája. A budget rég beterjesztetett, akkor, mikor az osztrák, s Bécsben már félig elkészült vele a képviselőház, nálunk még a pénzügyi bizott­ság sem kész a felivel. Illő volna tehát, hogy mint 1869. deczemberben, mikor az október­ben benyújtott költségvetéssel a t. ház szintén nem bírt elkészülni, ne a kormány kérje, de a ház adja meg az indemnityt, mert hisz nem a kormányon, hanem a házon múlik, hogy nincs január 1-én rendes költségvetésünk. Akkor 1869. deczember 18-án Szalay Sándor képviselő úr nyújtotta be a törvényjavaslatot az indemnity iránt, mert a kormány azt mondta, hogy neki nincs rá szüksége, tessék a képvise­lőháznak együtt maradni az ünnepek alatt és dolgozni , a ház azonban erre hajlandó akkor sem lévén, saját inicziativájából szavazta meg az indemnityt és pedig „a pénzügyi bizottság által tett előterjesztés“ vulgo a mérleg alap­ján. Volt tehát már praeczedens arra nézve — mint Ghyczy is a Deák-körben beismeri — hogy a ház a pénzügyi bizottság munkálatá­nak tárgyalása nélkül, mégis annak alapján szavazta meg az indemnityt. Ha ezúttal a kormány más eljárást követ s maga kéri az indemnityt, s jegyzőkönyvileg, nem pedig a törvény szövegében kötelezi magát arra, hogy a pénzügyi bizottság idáig hat milliónyi meg­­takarításait figyelemben tartani fogja, ezen alaki eltérés senkit nem indíthat bizalmatlan­ságra, ha csak azt nem, ki attól fél, hogy a jövő év elején már más kormány fog a polcz­­ra kerülni, melyet a jelen kormány nyilatko­zatai nem köteleznek; de hogy ez esetben is mert épen a balpárt támad úgy neki az indemnity­­nek, az annál kevésbé logikus, mert hiszen tudvalevőleg ez maga magát tekinti a kor­mány és tehát az indemnity örökösének. Hogy czélszerűbb volna az indemnity-törvényt sza­batosan fogalmazni, mintsem puszta nyilatko­zatokra bízni a jövőt, az nézetünk; de fontos­ságot a dolog lényegének tulajdoníthatunk csak, hogy t. i. a kívánatos megtakarítások jövő év elejétől kezdve valóban eszközöltes­senek. Mi határozottan a mellett nyilatkoztunk nem egy ízben és ezt tartjuk az ország érde­kében elkerülhetlenül szükségesnek, hogy már az 1875. évi költségvetés gyökeres rendszer­­változtatást állapítson meg az államháztartás­ban, mely a súlyegyen helyreállítását állandón biztosítsa. E nagyfontosságú czél elérése végett indokoltnak látnák, ha az elvek megállapítása után a kivitel részleteire nézve a minisztérium messze terjedő felhatalmazást kért volna a törvényhozástól. Mélyen fájlaljuk, hogy eddig is az eré­lyes intézkedések kivitelére nézve annyi időt mulasztottunk. A 21-es bizottság munkálatá­nak benyújtásától fogva közel kilencz hónap múlt el. Ha ezelőtt kilencz hónappal, midőn Ghyczy Kálmán a pénzügyi tárczát átvette, támogatva a közrészvét és közbizalom által, a kiviondő rendszabályok teljes öntudatában a haladéktalanul életbe léptetendő erélyes intéz­kedések végett felhatalmazást kér, bizonyára meg is nyeri azt és így már eddig is mind a megtakarítások, mind az állam jövedelmeinek emelése körül nagy és tényleges eredménye­ket mutathatott volna fel. Az eddig eszközöl­hetett siker és megszilárdulni kezdett biza­lom hatalmával a még szükséges áldozatok és további megtakarításokra nézve elkerülhetlen nélkülözések követelésénél, a nemzet által tá­mogatva gyorsan vihette volna keresztül rend­szabályait. Ez esetben rövid tárgyalás után annak idejében szavaztathatott volna meg az 1875. évi költségvetés. Miután azonban annyi idő veszett el hiába, hogy egy negyedévi in­demnity megszavazása vált szükségessé, lehe­tetlen nem követelnünk, hogy ez évnegyed is a megtakarítások ideje legyen és lehetetlen nem kívánnunk, hogy ez időt a ház a legszor­galmasabb munkára fordítsa, hogy ezalatt a redukált budgettel s az adótörvényekkel is el­készüljön.­­ A Deák kör ma esti értekezletén mindenek­­előtt Kovács László jelente be, hogy a körnek jelen­leg betegeskedő elnöke, Gór­ovo, a párt megbízásá­­ból megvitte annak üdvözlő iratát Deák Ferencz­­nek, ki is meleg köszönetet mondott e ,baráti meg­emlékezésért,“­s a pártnak a maga részéről is szives üdvözletét küldi. Az értekezlet élénk éljenzés közt vette a jelen­tést örvendetes tudomásul. Ezután Stoll Károly kifejti — a képviselőház­ban tartott beszédének eszmemenetét követve — a földadó kataszter kiigazítása iránti hat. javaslatát. A pénzügyminiszter tegnapi ellenvetéseire megjegyzi, hogy épen nem akar rendszertelen intézkedéseket, hogy a kataszteri kiigazítást maga is törvényben akarja kimondatni; hogy az általa javasolt módon mindazon eredmények eléretnek, melyeket a földadó tvjavaslat czéloz, csak hogy kevesebb költséggel és rövidebb idő alatt. Ajánlja javaslatát az értekezlet támogatásába. Kerkapoly Károly: A tett javaslata az, hogy addig is, míg a képviselőház s nagyrészben a főrendek által elfogadott törvény radikálisan átalakí­­tandja a katasztert, a földadónál előbb is némi több­letet érjünk el. Stoll azonban túlmegy e czélon, a­mennyiben a törvényjavaslat alapjait változtatja meg. Ha — mint Stoll akarja — ex asse külön munkálko­dunk az előleges czélért is kétszer költjük el csak­nem ugyanazon sommát. A főrendek ezen módosítá­sa, hogy a mivelési ágakban kitudott változások — kiterjesztve ezt a terméketlenekből termőkké vált földekre is — azonnal osztályoztassanak, módot nyújt az előleges jövedelmi többlet elérésére, s ennél tovább menni nem tartja helyesnek. Ko­vách László, midőn a kataszter kijavítá­sára vonatkozólag javaslattal lépett föl, csak a létező aránytalanságok kijavítását czélozta; meggyőződött azonban annak kiviteli nehézségeiről, s ha precziz nyilatkozatot nyer az iránt, hogy a főrendek módosí­tása szerint már az 1867-ki budgetben öregbed*»* ix-Tcd­olixioUIx«! íogunU tialálkozui, viBBK&lép* Tavaszi Endre a pénzügyminiszter tegnapi be­­szédéből nem vette ki, hogy már 1876-ban életbe lép az arányosítás ; egy ily nyilatkozat sokakat megnyug­tatna. A földadó revíziója azonnal és okvetlenül szük­séges, mert most, midőn mindenkinek adóterhe emel­kedik, nem hagyhatják adó nélkül azon földbirtoko­sok, kiket megfoghatni. Korizmics László nem lát Stoll javaslatában tiszta czélt, s mig részletesen ki nem mutatja, mennyi idő alatt , mily költséggel fog javaslata végrehajtatni, az egészet pium desideriumnak tartja. P­a­c­z­o­l­a­y János : Némelyek minden áron iparkodnak a katasztert minél előbb kijavitni; rá ez azt a benyomást teszi, hogy a végleges jó katasztert mintha el akarnák odázni. Különben mulhatlanul kapniok kellene a főrendi módositáson. Czélt akar, s bár terhesen adózott vidéken lakik, inkább vár 3—4 évig, mintsem a végleges kataszterkiigazitást elejtse. Ghyczy : Igaz, hogy nagy aránytalanságok vannak jelenleg a földadóban, de a törvényjavaslat épen ezek kijavítását czélozza. Tegnap jelzett egy oly módot, mely azokat is, kik eddig az adó alól kicsúsz­tak, ideiglenesen megadóztatás alá veendi, s szívesen elfogadja ennek Kerkapoly által indítványozott meg­­toldását is. Ezen ideiglenes arányosításból a munká­latok lehető siettettetésével már 1876-ban eredményt remél a budgetben. Stoll indítványának pártolói aka­ratlanul is a végleges kataszter megakadályozására törekednek, s miután ő azt nem akarná meggátolni, sem pedig egyidejűleg két párhuzamos operácziót nem tart helyesnek, nem járul Stoll indítványához. Stoll, Tavaszi, Kasuch, Onossy, Pólya és Muzslay rövid nyilatkozatai után az értekezlet határozatként kimondja, hogy Stoll határo­zati javaslata nem fogadtatik el. Ezzel az értekezlet kilenczedfél órakor véget ért.­­ A baloldali kör ma esti értekezletén az indemnity-törvényjavaslatot illetőleg elhatároztatott, hogy a párt azt, bizalmi kérdésnek tekintve, a jelen kormánynak nem szavazza meg­­ az adók meghosszab­bítását illető javaslatot elfogadja; a 70­ ki közös költ­ség póthitelét a párt különösen azon indokból veti el, mivel egy ily előzmény az országot azon esélynek tehetné ki, hogy költségvetése régi pótadók által meglepessék ; az ujonczozási javaslatot elfogadja; a városi főispánságra vonatkozó­­javaslatot a II. osztály azon javaslatával fogadja el, mely a főispáni hatáskör a törvény által való körvonalazását szorgalmazza.­­ A kérvényi bizottság legközelebbi ülé­sében elintézett kérvények közül kiemeljük a követ­kező fontosabbakat: Az első magyar ált. tisztviselő-egyletét „a magyar állami tisztviselők fizetésének jogegyenlő­ség szempontjából a közösü­gyi minisztériumi tisztvi­selők fizetésének arányában leendő javításáért;“ — Szeged városét „azon üzérkedő intézeteknek, me­lyek igazgatási székhelyei az osztrák tartományok­ban vannak, fióküzlettel azonban Magyarországban is bírnak, községi adóval megrovatása iránt.* — Un­­gerleider Jónás hasonszenvi orvos s a nyíregy­házai ^Természetgyógyász“ szerkesztőjeét a himlőoltási kényszer megszüntetése tárgyában, ^hogy a népre ezen sanyarú időkben még inkább nehezedő beoltási dijak is megtakarittatnának .“ — Békés megyeét egy oly törvény alkotása iránt, mely „a marhaállo­mány mindinkább érezhető sülyedésének megakadá­lyozása, B igy a nemzeti tőke egyik jelentékeny ténye­zőjét képező marhatenyésztés fölvirágoztatása érdeké­ben a négy héten aluli, s a három hónapon felüli bor­jak, valamint a három éven aluli marhák levágatását tilalmazza;“ s végül Zemplén megyeét az is­­kolatanácsosok napidijainak s fuvarilletményeinek megszüntetése iránt, „tekintettel arra, hogy a megyei iskolatanácsosok a köznevelés ügyének teendő áldo­zatokat önmaguk is szívesen meghozzák, s mint job­bára megyebizottsági tagok évnegyedenkint különben is megjelennek a megyék központjain, s tekintettel az államkincstár súlyos megterheltetése­ és szorult hely­zetére.“­­ A közigazgatási bizottság mai ülésében azon indokolás megállapítása fölött tanácskozott, mel­­­lyel a megyei házi adó-törvényjavaslat el nem fo­gadására vonatkozó jelentését a képviselőház elé lesz terjesztendő. A bizottság ellenzéki tagokból álló ki­­sebbsége­ azon nézethez ragaszkodott, hogy vétessék ‘“^okolásba, miszerint a tvjavaslat ellenkezik dz 1870. JSlXIXX* OO ^­A&jalk. tjuvCxilk.vvl^.«^. .„.1^ valamint a megyék önkormányzatának érdekeivel is. A bizottság többsége nem lévén hajlandó az indokolás ily értelmű szerkesztésére, s a tjavaslat el nem foga­dását főleg annak időszerűtlenségével motiválván, az indokolás szerkesztésével kiküldött 3 tagú albizott­ságnak utasításul adatott, hogy kísértse meg egy új szövegezésben az ellentétes fölfogások lehető kiegyez­­tetését. — Az albizottság esti ülésében meg is kí­­sérle a kiegyeztetést, de az hosszabb tanácskozás után sem sikerülvén, ragaszkodni fog eredeti szöve­gezéséhez, minek folytán az ellenzéki kisebbség való­színűleg külön véleményt fog bejelenteni. A bizottság jelentése szerdán fog a ház elé terjesztetni. Holnap a bizottság a betegápolási költségekre vonatkozó tör­vényjavaslatot veszi tárgyalás alá. — Az igazságügyi bizottság ma d. u. 5 órakor tartott ülésében a polg. perrendtartásra nézve három fő elvben állapodott meg: 1) a sommás eljá­rás akként szabályoztassék, hogy a peres feleknek jogaik védelmére kellő alkalom nyujtassék; 2) A mereven elkülönzött semmitőszék a legfőbb törvény­székbe olvasztassék és a felebbezési módozat ehhez képest alkalmaztassék; és 3) hogy némely kisebb jelentőségű ügyek a bíróságoktól elvétessék és a köz­­igazgatási közegek ellátására bizassék. Ezen elveknek a miniszter által benyújtott tj­avaslat keretén belül való kifejtésével, illetőleg annak szerkesztésével Te­le­s­z­k­y István előadó bízatott meg. A pénzügyi bizottságból. Budapest, deczember 7. A pénzügyi bizottság deczember 5-én este tar­tott ülésében Széll előadó benyújtá azon költség­összegről szóló jelentést, mely a pénzügyi bizottság törlése nyomán a minisztérium véleménye szerint is megtakarítható ; ezen összeg ugyanis 67,706 írt. 7­8 e­d­é­n­y­i kevesli a megtakarítást, ha az egész évre terveztetik, mert a 9-es bizottság bruttó számí­tások után 120,000 frtnyi megtakarítást hozott javas­latba. A miniszter azt válaszolt, hogy az egész személyzetet egyszerűen elbocsátani nem lehet, de azon pénzügyi igazgatóságokhoz fognak beosztatni, me­lyekre a törölt igazgatóságok teendői háramlanak, azután nem egész, hanem csak félévre szól most a törlés. Pénzügyi felügyelőségekre Horvát- Szlavonországban 87,236 frt irányoztatik elő. Az előadó javaslata szerint a fizetéseknél 557 frt, az évi díjaknál 800 frt, a napidíjaknál 595 frt, úti­költségeknél 4050 frt, az épületek föntartásánál 330 frt, az irodai költségeknél 150 frt, és az előre nem látott kiadásoknál 430 frtot, összesen 6872 frtot vél törlendőnek. Állampénztár Zágrábban 13,034 frt; tö­röltetik 234 frt. Ideiglenes telekzet Horvát-Szlavonországban 11,600 frt; az 1873. évi tettleges kiadás nyomán 600 frt töröltetik. Az adóhivatalokra 1875-re 1.483,695 frt, 170 ezer 936 frttal kevesebb mint 74 re, mely megtakarí­tás az által érezett el, hogy az adóhivatalok tiszti sze­mélyzete 30 adóhivatalnak föloszlatása és illetékki­szabási hivatalok fölállítása következtében, a tisztvise­lők 260 pénztárnokra, ugyannyi ellenőrre és 766 tisztre szállittatik le. Az előadó 10,000 frtot vél törlendőnek a 73 diki tettleges kiadások alapján. A miniszter nem ismerheti el az akkori kiadást oly irányadóul, mely mindig­ a jövőre szolgáljon szabá­lyul. Zsedényi nemcsak hogy többet nem szavaz­hat meg, de évről évre kevesebbet kíván előirányoz­ni , azon meggyőződésből indulva ki, hogy ha a mi­nisztérium illető hivatalait nem hozza olyan kény­szerhelyzetbe, hogy az előirányzott kisebb összeggel kijönni kénytelen itlessenek, akkor a nagy költségek­hez való hajlam kiirthatlan lesz. Széli azt kérdi, vajjon nem lehetne-e a föloszlatott 30 adóhivatalo­kon kívül még tizet beszüntetni, mint azt a 9-es bizottság ajánlá. Ghyczy azt válaszolja, hogy eleinte 40 adóhivatalnak föloszlatása terveztetett, de miután a még ideiglenesen föntartott 10 adóhivatal jobbadán Erdélyben van, ott pedig addig, mig a tör­vényhatóságok kikerekitése rendbe nem hozatik, a törlést tanácsosnak nem tudja. Még Horvát­h és az előadó fölszólalása után a béreknél 2000 frt, a jutalmak és segélyeknél 2080 frt és az irodai költsé­geknél 2622 frt töröltetett. A pénzügyőrségekre 2.425,796 frt irá­­nyoztatik elő. Az előadó 264,000 frt indokolt törlést indítványoz; Zsedényi és Horváth pártolják, Péchy és Somssich ellenzi, s miután még Ho TD és & GS i­!iUS!8lfty ruiDbuiaib­wiuai a bizottság többsége az előadó javaslata szerint a sze­­mélyes járandóságoknál 144,158 frtot és a dologi ki­adásoknál 10,000 frtot törölt. Jogügyi igazgatóságokra 34,711 frt. maradt, nemkülönben pénzügyi törvényszé­kekre Horvát Szlavonországban 7,575 frt. Állandó kataszterre 718 000 frt. Az elő­adó az előirányzatban nem tud megnyugodni, mert bár nem akar e tekintetben minden működést meg­szüntetni, de elfogadja a 9 es bizottság nézetét, mely szerint Horvátországban és a határőrvidéken, a­hol nagy érdekek követelik a felmérési munkák sietteté­sét, a kataszteri munkálatok egész erélylyel folytat­­tassanak, úgy, hogy már az 1875. évben mindenesetre befejeztessenek, és igy 1875-re 600 ezer forintot A miniszter attól tart, hogy a kataszteri munkálatok megszorítása tulaj­donkép az intézmény­nek alapjában való megrázkódtatása, tehát tisztába kell jönni az iránt, vajjon abba akarja-e hagyni a törvényhozás a munkát, vagy folytatja. Péchy T. a határőrvidéken fen akarja tartani a felméréseknél a katona­ közegeket, az ország többi részében azonban csak úgy, ha jelentékenyebb költségeket fordítana a kataszteri fölmérésre, ha az adó alá rendelt földek és a kataszteri fölmérés közt jelentékeny eltérések lennének. Horváth L. azt hiszi, hogy a földadókataszter behozatalára nem szükséges a kataszteri fölmérés, mert az adó kivetésénél leginkább a föld jövedelme A REFORM TARCZAJA. A Venus átmenete. Budapest, deczember 7. I folyó hó 8-dika és 9-dike közt leendő éjjel, tehát holnap éjfél után 1 óra 51 percz és 21 másod­­perczkor (párisi idő szerint) Venus bolygó napunkon át fog menni. Ha földünkön kivül közelünkben még más égi­testben is laknának emberek, vagy emberekhez hasonló lények, ezek, ha földünk felületére néznének, elég furcsa látványban részesülnének. Bolygónk északi ré­szén Perzsiától a Baikal taváig, és innét Japán és Khina határáig hosszú sorát látnák a csillagászati készülékeknek, melyek mind azért állítják föl, hogy ugyanabban a pillanatban és mindezen pontokról egyszerre egy és ugyanazon égi tüneményt meg­figyelhessenek a tudni sóvár emberek. A déli föld­tekén ugyanily sor lenne látható, az előbbihez kö­rülbelül egyenközü irányban, a Jóremény fokától Uj Seelandig. Innét aztán tovább földünkön csak gyér lévén a szárazföld, a csi­lagászok kényszerülve vol­tak az ausztráliai szigeteken fölállítani készülékeiket Kergueben, Szt.­Pál szigetén, Uj Seelandon stb. Maga Oroszország a föld mindkét felén huszon­hét észlelő helyet állított föl. Francz­iaország, Angol­­ország, Németország, az Egyesült Államok s végre, de nem hozzá illő mérvben, Osztrák-Magyarország is siettek követni e példát és tudósaikat ugyanannyi őrképen a távol világrészekbe küldték. És a távol világrészekbe, ez elhagyott szige­tekre, e kopár sziklahegyekre jutni télnek idején nem csekély dolog. A szigetek legnagyobb része — 8 épen azon várható a legnagyobb eredmény — nép­­telen, sőt lakatlan, e szerint tehát műveletlen s min­den segélyforrást nélkülöz. Képzeljük csak, mennyi­vel kellett tehát az odaküldött bátor tudósokat ellátni, hogy a sors eshetőségei ellen védve legyenek. Páris­­ból például egész házakat bútorostul raktak a ha­jókra, melyek a bátor észlelőket az ausztráliai szige­tekre vitték. Egy évre való eleségtárt kellett beren­dezni, vizet elhelyezni stb. stb. így egész kis telepítvé­­nyek keletkeztek az egyes észlelő állomásokon, a ku­tató emberi elme ideiglenes laboratóriumai. S miért mindezek a költséges nagy készülődé­sek ? Miért e merész vállalatok és hajózások? Miért e közös versenygése a világ művelt népeinek ? Saját­ságos egy czélból, mely első látszatra mintha meg sem érdemelné a nagy erőlködéseket, s semmi arány­ban nem állna velük. Egyszerűen csak Venus átme­netét napunkon akarják megfigyelni. S mégis ezen tisztán tudományos kérdés egy nagy, sőt földünkre nézve igen fontos érdekkel van kapcsolatban. Ez érdek ma uralkodik az egész csilla­gászaton. A Venus átmenetelének megfigyelése véget vethet egy immár több mint száz év óta tartó bizony­talanságnak, mely a csillagászok összes számításait cellrá teszi, szóval, ha a megfigyelés sikerül, földünk távolságát a naptól sokkal megbízhatóbban s ponto­sabban fogjuk megtudni. A mai tudomány annyira haladt, hogy magában érzi a távolság eddigi számí­tásának ingadozó voltát. A tévedés, az eltérés az eddigi véleménytől igen lényegesnek bizonyulhat be, mert egy millió mértfölddel kisebb vagy nagyobb távolság nem megvetendő különbség, főleg ha meg­gondoljuk, hogy az eddigi számítás képezte alapját az összes égi­testek távméréseinek, s hogy egy év múlva talán mindezek a számítások — tehát a csilla­gászati tudomány életkérdései — halomra lesznek döntve. De tegyük a dolgot még világosabbá. Az összes ismert bolygók tömege a napnak a földhöz való távolsága szerint becsültetett meg eddig, még­pedig olyképen, hogy, ha e távolságot például (az átmenet megfigyelése után) egy harminczad­­rés­szel meg kell majd kisebbíteni, ugyanakkor a föld tömegét egy tized­del nagyobbítani kellene. Látnivaló tehát, hogy a kérdésnek spekulatív része van, azonban van még egy praktikusabb oldala. Valamennyi emberi tudomány között a csill­­gászat egyedül az, mely ké­pes a jövőbe is tekintetet vetni. A csillagászat képezi a kulcsot a hajózás tudományának csarnokához, nél­küle ez utóbbi azon pontra sülyedne vissza, melyen az előtt, az ókorban állt, vagyis nem lenne egyéb ezértalau tapogatódzásnál. Nélküle, a hajózás utjai mind ismeretlenebbekké válva, a kerülők s révutak mind gyakoriabbak lennének, mi által egyrészt sok idő kárba vész, másrészt a baleseteknek nagyobb tér nyittatik, s végre a­mi a fő, az országok és világrészek közt kicserélt czikkek elszállítása is mind bizonytalanab­bá válnék. Mindezeket csak azok ellenében jegyezzük meg, kik, mint ily alkalmakkor rendesen, türelmetlen­kedve fölkiáltanak: „Minek ez a sok költség, minek az a tömérdek expediczió ?” — nem is említve azt, hogy az emberi elme magas törekvései mindig s már ön­magukért megérdemlik az anyagi támogatást s mélta­tást is, hát még ha közös s életbevágó érdekeknek fe­lelnek meg! Egyébiránt a szóban forgó tudományos probléma megfejtése már a múlt századok csillagászai előtt is főfontosságúnak látszott. Halley, ki először remélte, hogy föl fogja használhatni a Venus átmenetét a nap­távol tüzetesebb megmérésére, nem mulasztó el mű­vét e következő szavakkal ellátni: „Csak ezt kérném, hogy az utóvilág ne feledje el, hogy az eszme tőlem eredt.“ Halley 1656 ban született, s jól tudta, hogy nem lesz többé az árnyak e világában, mikor az általa javasolt mérőkészüléket először fogják használni, mert Venus legközelebbi átmenete 1761-ben történt, Halley reménye teljesült. Módszerének gyakorlati megpróbá­­lása az első hatalmasságok nemes versenyének ké­pezte tárgyát. Mindegyik részt akart venni az operá­­czióban. Angolország, Francziaország, Ausztria-Ma­gyarország, az orosz birodalom, a spanyol (még akkor hatalmasabb) királyság stb. A párisi tudományos akadémiáé a dicsőség, hogy ő kezdte meg az iniczia­­tivát. Azonban a várt siker ismét elmaradt. De még az 1769-iki észlelés alkalmával sem voltak szerencsé­sebbek a tudósok és a kormányok. Akkor sem lehetett semmi biztos eredményre jutni. Mindazáltal az eddigi vizsgálódásoknak legalább közvetett érdeme az lett, hogy a kérdésnek úgyszólván talaját gondosan elké­szítették a jövő, szerencsésebb nemzedék számára. Érdekesnek s időszerűnek tartunk egyet mást egy akkori lelkes búvár, de Gentil csillagász élményei­ből fölemlíteni. De Gentil de la Galaisére, mint a franczia tu­dományos akadémia megbízottja, 1760 ik évi márczius 26 án indult el Párisból. Az volt föladata, hogy a Venus átmenetét Pondichéryban, a francziáknak ez akkor annyira virágzó kis gyarmatán, megfigyelje. Julius havában még csak fele útban volt, s szeren­csétlenségére épen akkor ütött ki a franczia angol bábom, úgy hogy mind nehezebb lett reá nézve az eljutás Pondichérybe. Elhatározta tehát, hogy Rod­­rigez-szigetre megy, midőn meghalla, hogy a kikötő­ből egy fregatt indult meg, mely a Coromandeli partok hosszában fog czirkálni. Várnia kellett e fregattra 1761-ik évi márcziusig. Elutaznak, már-már elérték Pondichéryt, és Pondichéry­­ csak néhány nappal előbb az angolok kezébe jutott. Vissza kellett tehát menni. Eközben végre el­jött a várt július hatodika. 3 mintha a sors iróniájával még keserűbbé akarta volna tenni de Gentil sorsát, ez nap verőfényes derültségében kárörvendőleg mo­solygott reá. A fa levele is alig mozgott, az ég pedig tiszta, kék volt, s tudósunk — távol Pondichérytól, hol egyedül figyelhette volna meg Venus átmenetét. Ez megtörtént, s Gentil elvesztette idejét, fáradsága kárba veszett. De Gentil kemény akaratú ember volt. Ő min­denkép meg akarta figyelni Venus átmenetét. — N­y­o­l­c­z év múlva az átmenet ismét meg volt tör­ténendő. Mit tesz a fáradhatatlan tudós ? Haza sem megy, hanem megvárja a nyolcz évet. Nemsokára béke lett a szivódó francziák és angolok között. El­juthatott Pondichérybe, ott fölszerelte észlelő állomá­sát, és türelmesen várakozott! Otthon, franczia hazá­jában, azalatt mit sem tudtak róla. Elveszettnek hitték. Végre megjött az 1769-iki év junius 3 ika is. A hónap pompásan kezdődött, a az­nap reggel is a legkedvezőbb idő volt. Gentil tele remén­nyel, su­gárzó arczczal igazítja távcsövét, a várt bolygó már­­már látkörébe esik, — midőn az ég egyszerre csak beborul, a döntő pillanatban sűrü felhő helyezkedik távcsöve elé és keservesen esni kezd. Lehetetlen a derék férfi elkeseredését leírni; majdnem megőrült a fájdalomtól. „Több mint két hétig — írja napló­jában — teljes apathiában voltam, s nem voltam ké­pes még tollamat sem emelni.“ De a sors még keményebb csapást tartott fönn a szegény tudós számára. Kétségbeesetten jött hazájába vissza. Az akadémia azonban — annyi év óta mit sem hallván felőle — elveszettnek hitte s helyét más­sal töltötte be időközben, egy barátja pedig, kire egész vagyonát bízta távolléte idejére, e vagyont ez­alatt saját zsebére konfiskálta, Gentil tönkre volt téve , nyomorban halt meg 1792-ben. Mások szerencsésebbek voltak nálánál 1769-ben. A tudósok ugyanis, tudván, hogy az átmenet egy egész századdal később lesz (t. i. a mostani), nagy számmal s kettőztetett buzgalommal láttak a munká­hoz. A tudomány azonban mindezek daczára nem sokat nyert, ellenben néhány pótd­datlan tudós — hazájuk díszei — áldozatul estek a fáradalmaknak, köztük Green, Medina s Chippe d’Anteroche. Az első Taiti szigetén, utóbbi Kaliforniában halt meg. A nagy közönség előtt önkén­t fölvetődik majd a kérdés: „hogyan lehetne tulajdonképen a Venus át­menetéből a nap távolságát a földtől kiszámítani ?“ E kérdésre akarunk még csak néhány szóval felelni. Tudvalevő, hogy egy tárgy látható nagysága azon szögtől függ, melyben látjuk, vagyis azon szög nagyságától, melyet látirányunkkal képez. Mentül tá­volabb van a tárgy, annál kisebb lesz e szög és an­nál kisebbnek fog látszani. Ha már most az illető tárgy igazi nagyságát ismerjük és azonfelül a látszö­­get is ismerjük, mely alatt megjelenik, mi sem kön­­­nyebb, mint e tárgy távolságát szemünktől is kiszámí­tani. Ha mi a nap közepén volnánk s pontosan meg­­mérhetnők azon szöget, mely alatt földünk megjele­nik, onnét tekintve — minthogy a földteke nagyságát tudjuk — a legkönnyebb dolog lenne a naptól való távolságát a legtüzetesebben méterekben meghatároz­nunk. Nagyon természetes, hogy e föladatot megfor­­dithatnók s bármely sarkáról a földnek (azonban előbb ott is kell lenni!) megvizsgálhatnók a nap kö­zéppontját és igy okoskodhatnék ki azon szöget, mely alatt a föld megjelenhetik a nap középpontjától te­­­kintve, a­mi tehát egyre menne s a­mit a csillagászok „pszallaxis”-nak neveznek. — Szerencsétlenségünkre azonban a nap távolsága a földtől oly óriási, hogy földünk látszólagos nagysága (a naptól tekintve) né­hány másodperczre törpül. Látni való tehát a meg­határozás nehézsége és világos, hogy az eddigi táv­­kiszámítás lényegesen elüthet a valótól. Venus bolygó csillaga azonban sokkal közelebb van hozzánk, mint a naphoz, s a földet legalább is négy-ötször akkora szög alatt látja, mint a nap. Ha tehát Venus távolsá­gát tőlünk sikerül pontosan meghatároznunk s ezt csak ily átmenetek alkalmával lehet, a távolságot a naptól is négy- vagy ötször nagyobb pontossággal megkapjuk, vagyis ha egy csillagzat távolságát tud­juk földünktől, a napét is tudjuk. Mert a csillagászat­ban bizonyos kérdések megoldására nézve, mint a minő ez, csak egy megbízható s megingathatatlan szá­mot kell tudnunk, s a többi már ez alapon kiszámító­­dik. Íme az ok, hogy miért keressük inkább azt, mily távol van tőlünk Venus bolygója, mint a nap, s íme a holnapi éjfél történetének fontossága. Vajjon fog-e az emberi elme ezúttal győzelmet aratni! Ki tudja ? Reméljük, hogy minden kedvezni fog. Korunk azt a szemrehányást nem teheti majd ma­gának, de mások sem neki, hogy a nagy probléma megfejtésének érdekében mindent nem tett volna, mi csak tehető volt. Ha azonban győzünk, akkor mond­hatjuk, hogy századunkat illeti az újabb kor egyik legnagyobbszerű tudományos vívmányának dicsősége. Ha bukunk , akkor 1882-ig kell várnunk, akkor újból fog átmenni Venus a napon. Legalább nem oly túlságos nagy időköz, mint az utolsó volt és egy kis­ szerettcsével ezt is megérhetjük.

Next