Reform, 1848. április-augusztus (1. évfolyam, 1-31. szám)

1848-06-25 / 24. szám

— 194 — láthassa, mennyire haladt már, s hogy vállalatának sikerülni kell, de sehol segélyre nem talál. — Egysínű vasutmintáival kész, és egy rotativval, és tetszést, csodálkozást arat, és üres vigasztalást egész halmazzal, de egyebet semmit. — Kimutatja az építési költségeknek felényire történendő reductióját; kimutatja, hogy mesterséges mintája szerint oly emelkedés lesz járható mint 1:1, azaz például egy láb vagy egy öt távon egy láb vagyegy ölnyit fölfelé, holott most közönségesen alig 200 lábnyira tehetni 1 láb emelkedést; ő 15 ölnyi radiuson megfordul; most legalább 300 öl kellett e czélra. Kimutatja hogy minden hátrányok, melyek a mostani mozdonyok és kocsik’ merevségéből erednek, elenyészendnek, — és mégsem megy semmire. — Valóban megfoghatják mily kevés érzék létezik nálunk a nagyszerű iránt, mily kevéssé értik nálunk és figyelnek arra, mit tesz az 1 : 1 emelkedésen, és 15 ölnyi radius körén járhatni. — Pedig mindez tény, mit eltagadni nem lehet. — és tett-e valaki valaha ily kimutatásokat? Igen kicsinyben, — de ám nagyban ? — Bátorítások, ígéretek, bókok, térdhajtások teremtményei előtt rábeszélek őt, hogy hite és reményének sátorát a hazában üsse fel , a hon iránti szeretetet ősz koldussá téve, s még csak egy nyomoru szolgálathoz sem képes jutni . — Ó szép, uraim, valóban igen szép! — Pest jun.’ 20. 1848. D. E. (Adnánk mi Kliegl urnak egy igen jó tanácsot. Valódi panacea! — Engliziroztassa magát Kliegler ! Mindenek előtt nevét kell megangolosítnia, például igy :Klenglsbury — aztán vegyen bő, talpallatlan sárga nadrágot, térdig érő mellényt, bő széles quakkert, watermördert, kalapját pedig jól hátra vágja, — tanuljon meg angolul annyit hogy: yes, egyébiránt tört német nyelvet használhat, — és igy fölkészülve praesentálja magát a közlekedési miniszter urnál. A jó sikerről biztosítjuk. Szerk.) Polgárszerkesztők! Mit tartanak önök a nemzetőr felől? .. A nemzetőr oly férfi, ki vagyonát és birtokát saját jószántából védelmezi, kinek a rend és törvény’ fentartására ügyelni föladata, s ki előtt a charte-on kívül nincs szentebb — becsületénél, mert a nemzetőrség’ hasisa a becsületérzés. De mit mondjunk egy őrnagyról — tehát ez institutio’ főtisztjéről — ki midőn a törvényeket önkényeskedés által — mint ön több nemzetőröknek a minisztérium elé benyújtott, s ide mellékelt panaszából láthatja — megsérti, egy nemzetőrt, ki őt erre figyelmezteti, midőn mindnyájan a végett gyűltünk össze , hogy törvényes jogunkat nyíltan, szabadon használjuk — úgy megtámad, lekiabál, neki a szót eltiltja, miként azt tenni egy épen nem igen finom káplárnak sem szabadna a legbutább közlegénye ellenében sem. Ezt tévé Szász János úr, a pesti nemzetőrség 4-dik zászlóaljának őrnagya. Mi szabad institutióinkat senki fia által nem engedjük megcsorbíttatni. Mert e szabad institutiók a törvényen alapulnak, s ki a törvényt sérti — a szabadságot sérti. A polgárok közt nincs rangtekintély, egyetlen tekintélyek itt — a törvény és szabadság, melyek előtt kötelességünk fejet hajtani. Fájdalommal hatott tehát ránk, hogy Szász úr első összejövetelünkkor — szabad és művelt polgárok’ irányábani állásáról annyira megfeledkezett, s egy nemzetőrt — mivel az törvényes jogára hivatkozott — iskolásgyermekként lehuzogatott. Mi tehát ez eseményt azon Szász úrhoz intézett figyelmeztetéssel bocsátjuk nyilvánosság elé, miszerint jövendőben több respectussal viseltessék a polgárság iránt, mely szereti s tiszteli ugyan a jogot és rendet — de magát arra gorombaságok által kényszeríttetni kedve nincs. Egynéhány pecsovics Szász urnak, minél inkább mennydörgött a nemzetőr ellen — sőt azt ki is hívta (???) — tetszést rivált. A megtámadt nemzetőr épen egy radikál ügyvéd volt. Elég ok, hogy bizonyos emberek örüljenek a pirításnak, mely őt éri. Szegények nem gondolák meg e pillanatban, mikép csak véletlen történt, hogy e sértés egy radikált ért, meglehet hogy holnap még nagyobb mértékben egy rokkant pecsovicsot érhet. Mi végre Liebler urat mint segédtisztet illeti , mindazon törvényes lépéseket megteendjük , melyek szükségesek, hogy állomásáról elmozdíttassék. Mi sem 4-dik, sem 9-dik §-át a XXII-dik törvényczikknek sértetni senki által nem engedjük, ha az mindjárt Szász uram volna is. Pest jun.’ 22. 1848. Egy nemzetőr. Alulirt nemzetőrök törvényes jogukban a legmélyebben sértve érzik magukat. A XXII. törvényczikk 9-d. §-a a nemzetőröknek világosan és minden kivétel nélkül biztosítja azon jogot, miszerint tisztjeiket egész a kapitányig maguk választhatják. Mindemellett tetszett Szász János úrnak, a 4-dik zászlóalj őrnagyának, midőn épen a végett gyűltünk össze, hogy törvényes jogainkat gyakoroljuk és magunknak tiszteinket megválaszszuk, bennünket épen ezen jogunkban megkurtítani — egy előttünk ismeretlen egyént állítván elénk, mint maga mellé vett segédtisztet. Mi Szász ur’ ez önkényes eljárását jogainkba ütközőnek és a törvény’ sértésének tekintjük, mely szavaihoz nekünk annál inkább ragaszkodnunk kell, minthogy épen mi vagyunk azok, kiknek szent kötelességük, a törvényt életük és vérükkel oltalmazni, s az alkotmány föntartásáért mindenünket áldozni. Midőn tehát a Szász úr által ránk erőszakolt tisztnek ezen önkényes kinevezése ellen ezennel ünnepélyesen tiltakozunk , kérjük egyszersmind belügyminiszter urat, hogy a törvény’ szavai szerint minket illető jogainkban senki által megrövidíttetni ne engedjen. — Szász úr tiszti állására, a rendes katonaságnak szokásra hivatkozott, — mi nemzetőrök vagyunk , tehát csak saját törvényeinket ismerjük — sőt nem szabad mást ismernünk, és csak is egyedül saját jogainkhoz mint olyanhoz, nem pedig a katonaságnál uralkodó szokáshoz fogjuk magunkat tartani. — Ha azt várják tőlünk, hogy a jogok védőrei legyünk, kívánjuk, hogy mindenek előtt a mi saját törvényes jogaink is szentnek tartassanak. Pest junius’ 23. 1848. (Következnek az aláírások.) id. A Reformot illető minden levél és küldemény a kiadó könyvkereskedésébe intézendő. Szerkesztői iroda van : Leopold utczában, 197 sz. alatti ház 1. emeletében a sarokban. Zerffi lakik : Kalputcza, 201 sz. a. 1. emelet. Felelős szerkesztők: Nádaskai és Zerffi. Kiadótulajdonos: Emich Gáltás. Budán, a magy. egyetemi nyomdában.