Reform, 1848. április-augusztus (1. évfolyam, 1-31. szám)
1848-08-01 / 27. szám
— 138 De ha így nem volna is, helytelenítjük a gyanúsítást, melyet nem lehet megfogni, nem lehet ugyan azon fegyverrel elnémítani, azért írjunk tényeket, írjunk valóságot. Valóságnak és ténynek mondjuk azon ügyekezetet. Jöz hogy a kétfejű sas, — a fekete sárga szín — a német ruha, — és az eddigi zászlók megmaradjanak minden fennálló ezredeinknél. A fenálló ezredek pedig maradjanak az eddigi hadi törvény alatt, — maradjanak az eddigi mód szerint Egyének tuajdonai. 2- or hogy a fenálló ezredeknél az eddigi tisztek és igazgatási német nyelv megtartassanak. 3- or a tisztségekrel feljebb léptetés az osztrák hadsereggel közösen, azaz zavarva maradjon, ám ha arról miként a kívánkozó magyarok magyar ezredekbe lassanként átjöhessenek a kicserélhetésnek szabad ajtója leend. 4- er a 44,500 főből álló sereg nem mint önálló hadsereg, hanem mint a most német lábon és német dukában létező ezreiket kiegészítő ujonczállítás tekintessék, és csak 5- öt azon erő legyen magyar lábra téve, mely a fenálló ezredek kiegészítésén túl fenmarad. És ezeket tudjuk, mert hisz magunk is hallók és hogy eképen hallak és érték mások is, arról az osztályülésekben is meggyőződtünk. Már most a független magyar felelősségnek kegyes engedelmével legyen szabad kérdezni: 1 er miért, ugyan kérjük miért ne legyenek a folyók és keresztes hármas halmok? — miért ne a zöld fehér veres színek? — miért ne a magyar király Vik Ferdinándnak neve? — miért ne a nemzeti öltöny? — miért ne az országos zászlók a magyar ezredeknek szivemelő tulajdonaivá. Miért ne dobogjon a szabad magyar kebel, szabad magyar nemzet kincseiért? ■— miért ne érjen fel a magyar vitézség hajdani fényéig? mikor Vörösmartiként Mátyásnak diadalmas hadát büszke vár is nyögé. — Miért ne ? a magyarok Istenére! miért ne ? — hisz ezek a magyar király színei, czimere , neve, és öltönye, és a magyar királyi korona legfényesebb Mária Terézia unokájának fején. Avagy szégyenelhető-e a magyar vitézség? avagy vezettek-e osztrák czímek és lobogók s ruhák valaha azon dicsőséghez, mely Budának és Visegrádnak váraiba hivá Europa hatalmainak figyelmét, — avagy szabad-e feledni mi nagy tettekre vezérel a nemzeti lelkesülés ? — feledni azt hogy bár mi nagyra csak a nemzeti lélek emelhet fel. Frankhon világgyőzelmeit a frank nemzet lelke biztosítá szövetségeseinek is meg nem sértett nemzetisége a hadvezetésben, — és az osztrák seregekből nemzeti lélek hiányzott mindig — ne feledjétek hogy törpe is láthat messzi az óriási vállairól, de örökre hiányzand az óriás kebel, és soha sem nyert az osztrák sereg nemzeti lélek ellenében, ha oly nemzet nem állt vele alancban, melynek hadserege nemzeti volt. Ne feledjétek hogy e szó „Osztrák“ épen nem annyi mint „Német“ — az Osztrák sereg meg annyi ellentétekből volt igy amúgy összeférczelve, melynek parancs szavát alig 110 része értette, lelkesedésének tápláléka pedig sűrűkből metszetett ki. — Hol nemzet él, ott sohasem lel a barbarismus szövetségesére. Hát kérem Don Miguel követelő, — muszka czár,mein lieber ban és mein lieber rebell! még önök tulajdonságát ismerné valaki pártolni a nemzet tulajdonossága ellenében? 2or Szóljatok németül — a régi idők fényneveinek világában méltóságos — most polgár ezredesek! az eddigi magyar sereg vitézeihez, szóljatok németül az új 200 ezernyi hadsereghez majd, és hány közvitéz értendő meg idegen nyelveteket? — Ne feledjétek a magyar honfiság lángoló tüzét 1790-ből, mikor az ezred magyarságát követelé. De én titeket sem vétkesitelek német tiszt urak! ti más nyelvet nem értetek, és hogy a magyar 60 ezer, és még 200 ezer tanuljon németül, mert néhány ezer idegen tiszt nem ért magyarul, ez más ugyan mint magyar érzelem, az igaz, de legalább egészen osztrák, és e politikát őrizzétek meg, boldog emlékű Metternich hagyta volt. Kétségtelen, hogy a mostani tisztek között is nem egy de sok kebelben dobog a magyar szív, és a magyar szabadság, — és hís magyarjaink ma megesküsznek hazánk szabadsága alkotványára, és mi szívesen nyújtjuk ezeknek testvéri becsülésünket, de a ki nem esküszik meg szabadsága alkotványára, ki nem tud, nem akar magyar lenni, az menjen tovább. ^ 3- at csak a magyar nemzet fiainak, csak a magyar hadsereg bajnokainak lehet idves, igaz, a magyar előléptetés^i circulatio, — de ettől a nemzet nem állhat el, ez annyi lenne mint megrontani az 1848 3. törvény 8-ik §-át, — hol egyenesen „a magyar hadsereg katonai hivatalairól“ van szó, s a mint a 7-ik §ban senki sem olvashatja azt, hogy mást mint magyar lehessen ország zászlósává nevezni, úgy nem lehet a magyar hadseregnek mást, mint magyar tisztjeit képzelni józanon, — és igy illető országjár úr! reményijük nem adta másra mint a nemzeti kinevezésre ellenjegyzését. Vitéz pajtásaink! szeretett magyar véreink a magyar seregnél ! e nemzetnek kötelessége titeket védeni képviselői által, kiérdemlendő babéraitok dicsőségének magyar mezején. Der hogy mi magyarok németül tartozunk tanulni, erre a nemzetnek nem szabad kényszerítetni honfiait, kik szívesen, készen megyünk megvédeni honunkat honfiainkat, s alkotmányos szabadságunkat, mi elhagyjuk, évekre hagyjuk el a kedves tűzhelyt, hol családunk édes körében kezdénk élvezni az újjá teremtett haza szabadságát; mi vitézül fogunk harczolni, és ha Isten úgy akarja megküzdeni a halállal is, mert mindent védünk mi nekünk kedves e földön, — de engedjétek népképviselők, engedjétek nekünk megérteni heves csatáinkban is hazánkért küzdhetésünk nemzeti örömet, — adjátok nekünk a kedves hazai hangot, mely fel lelkesítsen a nemzeti dicsőségig, adjátok vitéz kezeinkbe a haza szent zászlóit, mi érdemesekké akarunk e nagy ajándékra lenni, mi szemünk fénye gyanánt fogjuk védeni ez ereklyét, csak magyar zászlóhoz illik megmenteni a magyar hazát. Ne törpítsetek bele a német frakkokba, a hajtókás libériába, hazánkat nem a kasamadiner, de magyar lélek, magyar kar menti meg. 5- ször Hát az olaszok ellen csatázó ezredek, a lengyel földön Gácsban tartott ezredek, a Csehországba és másura távolított ezredek mikor térhetnek haza ? mikor lehetnek magyarokká a magyarok ? — és mikor lesz nyitva előttök is a tehetség Magyarhonért magyar vitézekké lehetni, és kiérdemlett győzelmeik jutalmára számolhatni ?— hát elhulljanak a vitéz hős fiúk, hazájokon kívül, más ország’ érdekeért, — hogy sirkeresztjöket magyar hölgy ne karolhassa át. Nem, honfiak! ily kegyetlenül nem bánhattok honfitársaitokkal. Képviselők! ha a nemzet, e haza elenyész, egy nép’ halála leend minden egyes keblének átka, — képviselők! mentsétek meg a magyar nemzetet Europa civilisatiojának véd bástyául, és kivívtátok a jövő századok háláját, és a magyar gyermek és atya, leány és nő virágokat ültetend sírjaitokra, hálakönyeket hullatand áldott emlékeitekre, a mig máskép. Isten meglátogatja az atyák álnokságait harmad és negyed sziglen a fiúkban. Madarász László’ beszéde az olasz ügyben, (folytatás) Uraim! Meg ne felejtkezzünk arról, hogy Magyarország jelen helyzetét az olasz mozgalmaknak köszönheti, legyenek hívek önök ii történet iránt. Kérdem : mi adott reményt a pozsoni országrendeinek arra, hogy Magyarországnak lesz valódi alkotmánya és felelős minisztériuma? Midőn az olasz mozgalom kiütött, a rendi tábla’ 10, 20, 30 tagja remélni kezdett, utóbb bekövetkeztek a párisi catastrophok.