Reform, 1848. április-augusztus (1. évfolyam, 1-31. szám)

1848-08-01 / 27. szám

— 138 De ha így nem volna is, helytelenítjük a gyanúsítást, me­lyet nem lehet megfogni, nem lehet ugyan azon fegyverrel el­némítani, azért írjunk tényeket, írjunk valóságot. Valóságnak és ténynek mondjuk azon ügyekezetet. J­­öz hogy a kétfejű sas, — a fekete sárga szín — a né­met ruha, — és az eddigi zászlók megmaradjanak minden fen­nálló ezredeinknél. A fenálló ezredek pedig maradjanak az eddigi hadi tör­vény alatt, — maradjanak az eddigi mód szerint Egyének tu­­ajdonai. 2- or hogy a fenálló ezredeknél az eddigi tisztek és igaz­gatási német nyelv megtartassanak. 3- or a tisztségekrel feljebb léptetés az osztrák hadsereg­gel közösen, azaz zavarva maradjon, ám ha arról miként a kí­vánkozó magyarok magyar ezredekbe lassanként átjöhessenek a kicserélhetésnek szabad ajtója leend. 4- er a 44,500 főből álló sereg nem mint önálló hadsereg, hanem mint a most német lábon és német dukában létező ezre­iket kiegészítő ujonczállítás tekintessék, és csak 5- öt azon erő legyen magyar lábra téve, mely a fenálló ezredek kiegészítésén túl fenmarad. És ezeket tudjuk, mert hisz magunk is hallók és hogy e­­képen hallak és érték mások is, arról az osztályülésekben is meggyőződtünk. Már most a független magyar felelősségnek kegyes en­­gedelmével legyen szabad kérdezni: 1­ er miért, ugyan kérjük miért ne legyenek a­­ folyók és keresztes hármas halmok? — miért ne a zöld fehér veres szí­nek? — miért ne a magyar király V­ik Ferdinándnak neve? — miért ne a nemzeti öltöny? — miért ne az országos zászlók a magyar ezredeknek szivemelő tulajdonaivá. Miért ne dobogjon a szabad magyar kebel, szabad ma­gyar nemzet kincseiért? ■— miért ne érjen fel a magyar vitéz­ség hajdani fényéig? mikor Vörösmartiként Mátyásnak diadal­mas hadát büszke vár is nyögé. — Miért ne ? a magyarok Is­tenére! miért ne ? — hisz ezek a magyar király színei, czime­­re , neve, és öltönye, és a magyar királyi korona legfényesebb Mária Terézia unokájának fején. Avagy szégyenelhető-e a magyar vitézség? avagy vezet­tek-e osztrák czímek és lobogók s ruhák valaha azon dicsőség­hez, mely Budának és Visegrádnak váraiba hivá Europa hatal­mainak figyelmét, — avagy szabad-e feledni mi nagy tettekre vezérel a nemzeti lelkesülés ? — feledni azt hogy bár mi nagy­ra csak a nemzeti lélek emelhet fel. Frankhon világgyőzelmeit a frank nemzet lelke biztosítá szövetségeseinek is meg nem sértett nemzetisége a hadvezetés­ben, — és az osztrák seregekből nemzeti lélek hiányzott min­dig — ne feledjétek hogy törpe is láthat messzi az óriási vál­­lairól, de örökre hiányzand az óriás kebel, és soha sem nyert az osztrák sereg nemzeti lélek ellenében, ha oly nemzet nem állt vele al­ancban, melynek hadserege nemzeti volt. Ne feledjétek hogy e szó „Osztrák“ épen nem annyi mint „Német“ — az Osztrák sereg meg annyi ellentétekből volt igy amúgy összeférczelve, melynek parancs szavát alig 110 része ér­tette, lelkesedésének tápláléka pedig sűrűkből metszetett ki. — Hol nemzet él, ott sohasem lel a barbarismus szövetségesére. Hát kérem Don Miguel követelő, — muszka czár,mein lieber ban és mein lieber rebell! még önök tulajdonságát is­mer­né valaki pártolni a nemzet tulajdonossága ellenében? 2­­or Szóljatok németül — a régi idők fényneveinek vi­lágában méltóságos — most polgár ezredesek! az eddigi magyar sereg vitézeihez, szóljatok németül az új 200 ezernyi hadsereg­hez majd, és hány közvitéz értendő meg idegen nyelveteket? — Ne feledjétek a magyar honfiság lángoló tüzét 1790-ből, mikor az ezred magyarságát követelé. De én titeket sem vétkesitelek német tiszt urak! ti más nyelvet nem értetek, és hogy a magyar 60 ezer, és még 200 ezer tanuljon németül, mert néhány ezer idegen tiszt nem ért magyarul, ez más ugyan mint magyar érzelem, az igaz, de leg­alább egészen osztrák, és e politikát őrizzétek meg, boldog em­lékű Metternich hagyta volt. Kétségtelen, hogy a mostani tisztek között is nem egy de sok kebelben dobog a magyar szív, és a magyar szabadság, — és hís magyarjaink ma megesküsznek hazánk szabadsága alkotványára, és mi szívesen nyújtjuk ezeknek testvéri becsü­lésünket, de a ki nem esküszik meg szabadsága alkotványára, ki nem tud, nem akar magyar lenni, az menjen tovább. ^ 3- at csak a magyar nemzet fiainak, csak a magyar had­sereg bajnokainak lehet idves, igaz, a magyar előléptetés^i cir­­culatio, — de ettől a nemzet nem állhat el, ez annyi lenne mint megrontani az 1848 3. törvény 8-ik §-át, — hol egyenesen „a magyar hadsereg katonai hivatalairól“ van szó, s a mint a 7-ik §ban senki sem olvashatja azt, hogy mást mint magyar lehessen ország zászlósává nevezni, úgy nem lehet a magyar hadsereg­nek mást, mint magyar tisztjeit képzelni józanon, — és igy il­lető országjár úr! reményijük nem adta másra mint a nemzeti kinevezésre ellenjegyzését. Vitéz pajtásaink! szeretett magyar véreink a magyar se­regnél ! e nemzetnek kötelessége titeket védeni képviselői ál­tal, kiérdemlendő babéraitok dicsőségének magyar mezején. D­­er hogy mi magyarok németül tartozunk tanulni, er­re a nemzetnek nem szabad kényszerítetni honfiait, kik szíve­sen, készen megyünk megvédeni honunkat honfiainkat, s alkot­­mányos szabadságunkat, mi elhagyjuk, évekre hagyjuk el a ked­ves tűzhelyt, hol családunk édes körében kezdénk élvezni az újjá teremtett haza szabadságát; mi vitézül fogunk harczolni, és ha Isten úgy akarja megküzdeni a halállal is, mert mindent védünk mi nekünk kedves e földön, — de engedjétek népkép­viselők, engedjétek nekünk megérteni heves csatáinkban is ha­zánkért küzdhetésünk nemzeti örömet, — adjátok nekünk a kedves hazai hangot, mely fel lelkesítsen a nemzeti dicsőségig, adjátok vitéz kezeinkbe a haza szent zászlóit, mi érdemesekké akarunk e nagy ajándékra lenni, mi szemünk fénye gyanánt fog­juk védeni ez ereklyét, csak magyar zászlóhoz illik megmen­teni a magyar hazát. Ne törpítsetek bele a német frakkokba, a hajtókás libériá­ba, hazánkat nem a kasamadiner, de magyar lélek, magyar kar menti meg. 5- ször Hát az olaszok ellen csatázó ezredek, a lengyel földön Gácsban tartott ezredek, a Csehországba és másura tá­volított ezredek mikor térhetnek haza ? mikor lehetnek magya­rokká a magyarok ? — és mikor lesz nyitva előttök is a tehet­ség Magyarhonért magyar vitézekké lehetni, és kiérdemlett győzelmeik jutalmára számolhatni ?— hát elhulljanak a vitéz hős fiúk, hazájokon kívül, más ország’ érdekeért, — hogy sirkeresztjöket magyar hölgy ne karolhassa át. Nem, honfiak! ily kegyetlenül nem bánhattok honfi­tár­saitokkal. Képviselők! ha a nemzet, e haza elenyész, egy nép’ halála leend minden egyes keblének átka, — képviselők! ment­sétek meg a magyar nemzetet Europa civilisatiojának véd bás­tyául, és kivívtátok a jövő századok háláját, és a magyar gyermek és atya, leány és nő virágokat ültetend sírjaitokra, hálakönyeket hullatand áldott emlékeitekre, a mig máskép. Isten meglátogatja az atyák álnokságait harmad és negyed sziglen a fiúkban. Madarász László’ beszéde az olasz ügyben, (folytatás) Uraim! Meg ne felejtkezzünk arról, hogy Magyarország jelen helyzetét az olasz mozgalmaknak köszönheti, legyenek hívek önök ii történet iránt. Kérdem : mi adott reményt a pozsoni országrendeinek arra, hogy Magyarországnak lesz valódi alkotmánya és felelős mi­nisztériuma? Midőn az olasz mozgalom kiütött, a rendi tábla’ 10, 20, 30 tagja remélni kezdett, utóbb bekövetkeztek a párisi catastrophok.

Next