Reform, 1848. április-augusztus (1. évfolyam, 1-31. szám)
1848-06-11 / 20. szám
Budapest 20 Nyárelő’ 11.1848 REFORM. SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRSÉG, TARTALOM. Budapest, junius’ 4. — Monarchia — Respublics. — Pálfi’ sajtópere. — Törvénykezési rovat. — Külföld : Brüssel, Berlin, Dublin, Frankfurt, Páris, Prága, Verona. — Belföld. — Jelentések. Budapest, jun.’ 4. (III) Irányeszmék jövő nemzetgyülésünk számára. A felsőház’ organisatiója. Már kifejtők,mikép a felsőház eddig csak oly elemeket rejte magában , melyek magánérdekekért küzdének. — Nincs pedig veszélyesb az államra nézve , mint ha személyek’ befolyásának az ő különérdekeikkel, vagy osztályokénak az ő szabadalmaikkal megengedtetik bármi befolyást gyakorolni az egyetemes népre. Befolyást, mely épen semmi arányban nem áll azon hatalommal, mely a népre átruházva van. Alig például az alsóházban egy követ 30—40,000 ember érdekeit képviseli, a felsőházban egy mágnás csak egyedül magamagának képviselője, s gyakran nem bir annyival, mint egyetlenegy ama 40.000-ből — kiket egy követ képvisel. Van ily institutióban a legkisebb igazság?! Igen szeretnénk már elhitetni magunkkal, hogy a szellem-, szív- és veleszívó kaszták nálunk sírba szállottak. Egy álmodozó költő’ papírján tán igen. De a valóságban még falszilárdan állanak, s jaj nekünk, ha még soká főn fognak állani. Azok a szabadságot enyhítő gyümölcs mérlelésére nem juttatandják. Gátfalat alkotandnak minden további haladás ellen, sőt elkezdik újra régi cselszövényeik és ármányaikat kovácsolni, és a nép egyesek érdekeiért minden perczben sérelmét látandja a maga szent, nagy érdekeinek. Azonban ezen könnyen segíthetni. A helyett hogy a felsőházban a papság és aristokratia ül,■ eszközöljük, hogy legyen ott is, mint az alsóházban, a nép képviselve. A nép, melynek mindnyájan tagjai vagyunk, a magas születésű (?) úgy mint a legalsóbb. A nép , melyből mindenikünk külön származott, melynek vére foly ereinkben, a nép, mely ellen épen a hatalmasok oly sokat vétkezlenek. A nemesség tettlege 11 érvendő , valamint a robot eltöröltetett. Mindkettő oly institutio, mely a XIX-dik század’ szellemével meg nem fér. Meg kell szüntetni a nemességet, de nem csak czímre nézve. — Nevezze magát, a kinek tetszik, grófnak, bárónak ; csakhogy a czímmel semmi igaztalan előjog összekötve ne legyen; — ne gondoljunk vele; — de előjogokat csak az erénynek és szellemnemességnek adjunk, de ennek is csak a méltányló elismerés’ előjogát. Politikailag mindnyájan egyenlő jogunknak kell lennünk; mert mindnyájunknak egyenlőn kell a terhekben osztoznunk. Politikailag a földmives nem áll jogban mögötte a mágnásnak. Sőt ellenkezőleg az elsőbbik hasznos állampolgár, mit az utósóról nem mindig, legtöbbször csak kivételül lehet állítni. — Joga legyen tehát minden polgárnak választani és választatni, — és e jogban a nemesség’ bábja elenyészik. Ha ez megtörtént, akkor a felsőház is csak választott férfiakból alakíttathatik. Belőle minden magánérdekek eltűnnek. A mágnás vagy pap nem fogja magát, rögzült előítéleteit, néputálatát mérlegbe vethetni, — a kis statusa nagyban meg fog szűnni, s épen a felsőházban egyikével birondunk a szabadság és népjog’ legerősb támaszainak. Alkottassák t. i. a felsőház a nép által alakított alsóháznak elemeiből. A felsőház ilyszerű alakítása nem valami új találmány. Fönáll az már Norvégiában. Ha pedig az iszonyatos septembertörvényeket a sajtó hátrányára a francziáktól elfogadhatók : miért ne használhatnánk oly államinstitutiót, mely egyike a legbölcsebbeknek, s úgy a monarchiára mint democratiára nézve egyenlő előnyü. Nyolczszáz évig rabok valónk. Most félig meddig szabadok levénk. Tegyük magunkat egészen szabadokká. Az aristokratiai gyámkodással torkig jóllaktunk már. Az erőnket egész a tehetlenségig bénító. Szeretnők már egyszer, hogy a magyar faj ős ereje lépjen teljes tevékenységébe és fejlődjék ki az igazgatás minden ágazatiban, — az eredmény bizonyára óriási, végtelenül magasztos leenne. Öntudatra ébredve, függetlenségre törekszünk, miként az örökre újjá alakuló természet. Többé nem akarunk , miként gyermekek, járszalagon vezettetni; elég erősnek érezzük magunkat, hogy saját lábainkon is megállhassunk és haladhassunk. Sőt elég erőt érzünk magunkban, hogy az atyai mágnáshatalmat nélkülözhessük, a mi a szabadság szárnyain akarunk fölemelkedni, és nem merész röptünkben aránysújtásos önterhek által tartóztatni. A felsőháznak tehát az alsóból kellene választatni. Azt lehetne erre ellenvetni, hogy minek az? — maradjanak a követek mind együtt, alkossanak egy kamarát, mely a királylyal együtt hozza a törvényeket. Azonban ily rendszer nem felelne meg népünk’ szellemének. Még tisztelnünk kell bizonyos formaiságokat, ha az államot gyors feloszlás’ révére juttatni nem akarjuk .. Aztán nálunk még nagyon uralkodik a szenvedélyesség. Egy lelkesült szónok az alsóházat oly törvényjavaslat’ elfogadására ragadhatná, mely véghetlenül káros eredményű lehetne az országra nézve. Szükség tehát, hogy legyen ellensúly az alsóház’ ellenében. Vagy de hisz ily ellensúlyt képez a nélkül is a király, az ő (nálunk fájdalom még máig is !) korlátlan vétójára . Azonban király és alsóház közt igen nagy az ellentétesség. A monarcha’ érdekei nem mindig a népéi is, ámbár úgy kellene lenni. 20